Megmosolyogás
A Csupasz pisztoly c. film egyik méltánytalanul nem klasszikus jelenete, amikor Leslie Nielsen sajtótájékoztatót tart az angol királynő érkezése kapcsán. Ott elhangzik a film egyik legnagyobb dumája, valami ilyesmi: "Persze mi itt Amerikában kicsit megmosolyogjuk a királyság intézményét." A - gondolom, nem véletlenül - Thatcherre hajazó polgármesterasszony arca leírhatatlan eme otrombaság hallatán. Fenomenális.
Most a republikánusoknak sikerült ezt a büdösbunkóságot a való életben is kinyilvánítani. Obama távol-keleti körútja során Japánban járt, ahol mély meghajlással tisztelgett Akihito császár előtt. Ostoba, felfuvalkodott kritikusai szerint túlságosan is mélyre hajolt. Egy Andrew Malcolm nevű újságíró egyenesen úgy fogalmazott: "Mennyire alázkodik meg az amerikai elnök a világ uralkodói előtt?"
Tudjuk, sajnos kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy az USA és annak elnöke irányítja a világot (vö. King of the Wolrd). Végre van egy elnök, aki ismeri a protokollt és az etikettet, és megadja a kellő tiszteletet (múltkor meg az volt a baj, hogy térdet hajtott Abdullah szaudi király előtt), és nem úgy viselkedik, mint valami arrogáns paraszt. Szóval a status quót nem tudjuk megváltoztatni, de valamelyest megnyugtat, ha azt látjuk, hogy a hatalom birtokosa méltó kiemelt pozíciójára. Amúgy ezt el is várjuk. A csámcsogós, asztalra cowboycsizmát feltevő, pöffeszkedő Amerikából nem kérünk.
Ez gáz!
Szombat délután még csak lehangoló, unalmas programnak tűnt, ma már tudom, igazi kalandtúrán vettünk részt, amikor elmentünk megnézni az Allee-t. Ha rajtam múlt volna, biztos nem a bevásárlóközpont nyitását követő hétvégén mentem volna. Amúgy nem is voltak olyan sokan a ráncfelvarrt Skálában, mint gondoltam. Ahogy a testvéremmel megfogalmaztuk, csak egy emberrel volt több, mint kellett volna, aki történetesen a nagynénénk volt. Elviselhetetlenül viselkedett.
Akkor azt hittük, legendásan borzasztó természetének hála rontotta el a szombatot, de most már tudjuk, valószínűleg mérges gázok hozták ki belőle a gonosz, vén banyát.
Komolyra fordítva a szót: ekkora cikit már régen láttam. Milyen állatnak jut eszébe élelmiszeráruházat építeni a parkolóház közepébe? Amúgy a mélygarázs egy rémálom, rengeteget kóválygtunk, mire megtaláltuk a kocsit. Természetesen személyzet nincs, ill. a takarítóknak fogalmuk sincs semmiről.
Ki akar egy olyan plázában időzni (márpedig impozáns méretű az építmény és a boltkínálat is), ahol akár el is ájulhat, mert már megint színvonalas módon sikerült kivitelezni valamit?
Pedig az Allee nem rossz, sőt ránézésre (nagynéni műsora ellenére) kimondottan kellemes. Csakhát a légkör... Kár érte, Dél-Buda központi áruháza lehetne, de most még az is kérdéses, hogy nyitva maradhat-e. Ha ténylegesen helyre is állítják, lassan nyeri vissza a vásárlók bizalmát. Én azért igyekszem pozitívan szemlélni a dolgokat: talán, mikor végre normálisan föl lehet majd fedezni (zavaró tényezők nélkül), kevesebben lesznek, és ami a fő, kevesebb gyereket visznek be.
Jött a csősz
Egyik kedvenc viccem, amikor hol a partizánok űzik ki a megszállókat az erdőből, hol a megszállók űzik ki a partizánokat az erdőből, aztán jön a csősz, és mindenki kizavar az erdőből.
Valami ilyesmi történt Sajóbábonyban a hétvégén. Egyértelmű, hogy a Jobbik és Gárda provokációjáról van szó, amelynek a helyi cigányok szépen felültek. Kedves cigányok! Az okos engedne...
Jakupcsek - Mert érdekel, Story tv, hétfő 21:00
Ugye milyen kedves bűbájos állat látható ezen a képen? Tényleg igazságtalan lenne a Kóka-Magyar-Horn triót hozzá hasonlítani. Pedig ez a három díszpéldánya a gerincteleneknek szintén csak alapvető ösztönöket követ; senkit sem lehet amiatt vádolni, hogy a túléléséért küzd. Sajnos azonban ez a három politikus egyik süllyedő hajóról egy másikra szállt át.
Már lassan eltelik egy hét az élmény óta. Azóta töprengek, hogyan is írhatnék arról, amit múlt szerdán átéltem.
Nyugodtan állíthatjuk, hogy a múlt hét a kurváké volt. Csupa olyan ember hemzsegett a közéletben, akik pénzért bármire, bármikor kaphatók.
A Quelle sosem volt menő. Annak a kispolgári, hovatovább biedermeieres világnak a szimbóluma, amelytől az ember ifjúkorában visítva menekül. Mert a shopping csak úgy az igazi, ahogy a Pretty womanben láttuk: az ember végigmegy a helyi Rodeo Drive-on, és csinos papírzacskókkal a karján egyensúlyozva száll be a végén a limuzinba. Mások szerint a vásárlás meg önmagában is hülyeség. De abban egyetért mindkét tábor, hogy a giccses, mesterkélt képekkel operáló Quelle-katalógus maga a megtestesült anti-cool.
A BKV dilettáns vezetése valamiért kifejezetten nem szereti Dél-Pestet, és emiatt rendszeresen bünteti is a leghajmeresztőbb ötleteivel. Illetve legalábbis mindig a Csepel - Erzsébet - Soroksár hármason próbálja ki "zseniális" járműveit.
Apropó ülések! Erős anális fixáltság nehezíthette meg a dolgát a tervezőnek, mert az ember akarva - akaratlan minden úton kisebb - nagyobb benomásokat szerez az alfelén. Ennek fő oka az a teljesen értelmetlen kapaszkodó - karfa, mely minden ülésen megakadályozza azt a minimális kényelmet is, amely a tömegközlekedés eleve kellemetlen közegében elképzelhető.
Na azért jó hírek is jönnek.
Mesterszakács, Viasat 3, h - cs, 19:40
Holnap jön a kritika, na nem tőlem, mert mit is írhatnék a műsor után, amit a műsor előtt ne tudnék?
Julie és Julie - Két nő, egy recept - filmkritika
Szeretem a testem, Viasat 3, kedd 21:00
Gaskó menetrend szerinti, vacak sztrájkja mindössze 9 óra után befejeződött. Nem vagyok érintett, de továbbra is rendkívül feldühít ennek az önjelölt dózsagyörgynek a bajkeverő ténykedése.
A blog ókorában már elküldtem a fenébe a PETÁ-t egyszer, mert kezdenek a Greenpeace színvonalára lesüllyedni.
A két nagy szép kis moslékkínálattal hívogatja a nézőit hétvégén. A TV2-n szombaton debütál a Sztárral szemben, amelynek már a címe is Nyomasek Bobó díjas, hát még a tartalma! A halálra unt celeb most zsákban fut a néző ellen. Tilla meg kommentálja. Naja.