Jakupcsek - Mert érdekel, Story tv, hétfő 21:00

Jakupcsek Gabriella kései anyasága után tegnap este tért vissza egy nehezen meghatározható műfajú műsorral. Talk show ez első ránézésre, de nem könnyed csevegés híres és/vagy érdekes emberekkel, hanem inkább komoly közéleti eszmecsere.

Jakupcsekék ugyanis nem kisebb horderejű témát választottak a debütálásra, mint az őssejtet. Az őssejt a jelenkor tudományos fantasztikuma - én már a szót is imádom, egyszerre sűríti magába a múlt misztikumát és a tudomány alapegységét. Súlyos, gyógyíthatatlan betegek esküsznek rá, a magyar orvostársadalom leghiggadtabb tagjai is leginkább óvatosak vele. Ezért a gyógyulni vágyók egészen Kínáig is képesek elmenni a kúráért. 

Ezt próbálták tegnap egy kereskedelmi órában (reklámokkal együtt tízig) megbeszélni. Szerencsére a tegnap esti adásban azért nem misztifikálták túl a témát. Láthatóan törekedtek arra, hogy - amennyire lehet - két lábbal a talajon maradjanak, sőt az objektivitás egyértelmű nyomai is jelen voltak, dicséretes. Jakupcsek Gabriella mellett állandó vendégként jelen volt Lang Györgyi (úgy látszik, már sztárpáciensek is vannak), aki meglehetősen komolytalan kommentárjaival fűszerezte Jakupcsek komolykodó kérdéseit. A PaDöDö énekesnőjének előrehaladott szklerózis multiplexén már csak az őssejt-beültetés segítene, nyilván ezért volt ott. Persze a dörzsölt néző tudja, igazából azért, hogy a Story tv-n előírt celeb-kvóta ne zuhanjon túl nagyot, amikor egy teljes órán keresztül tudósokat, ill. beteg, de ismeretlen gyerekeket és szüleiket mutatják.

A műsor erősségét pont ezek a "civil" vendégek jelentették. Mindegyik egy-egy fontos aspektust képviselt, kellemesen, szabatosan nyilatkoztak. A szimpatikus és emberi sejtbiológust egy magát őssejt-szakértővé képező apa követte, aki a saját módszerével nagyban elősegítette gyermeke állapotának javulását, végül pedig egy anya volt bent kisfiával, akit Kijevben kezelnek eredményesen.

A beszélgetéseket szakemberekkel folytatott interjúrészletekkel választották külön, itt is jól nyilatkozó, hitelesnek látszó emberek szólaltak meg. Ráadásul érdekesen. Elnézést, semmi bajom vele, de én külön örültem, hogy Czeizel doktor ezúttal nem szólalt meg, az ő véleményét már négyezerszer hallottuk. A műsor szerkesztése tehát jó. A beteg-gyerek tematika tálalása pedig sokkal ízlésesebb volt, mint az átlag magyar műsorokban. Semmi siránkozás, a riporter hangja nem csuklik el, hanem egyszerűen bemutatták a helyzetet, ahogy ez normális tévéműsorokban elvárható.

A stúdió elég sajátos ízléssel lett berendezve, a nagy hodály közepén van egy ormótlan, amorf fehér izé, amely asztalként funkcionál, körülötte fehér, összecsukható székek - legalábbis a vendégeknek, azt ugyanis nem láttam, Jakupcsek min ül. A háttérben vélhetően a Kultúrház plexiművészének egyik visszafogott alkotását láthatjuk: áttetsző - fehéres lemezeken lecsorgó piros festék. Hideg, steril környezet, gondolom, a tervező szó szerint értette, hogy Jakupcsek vérprofi. Szerintem jobban állna egy ilyen érett nőnek valamilyen kellemes, otthonos környezett könyvespolccal (fából!) és kényelmes fotelokkal. Bár az is tény, hogy egy ilyen környezetben sokkal jobban érezte volna magát minden vendég, és akkor kevésbé drámai a hatás. Mindegy is, mert a lényeg az, hogy itt most kérlelhetetlen szakszerűséget akarnak felénk kommunikálni. Jakupcsek Gabriella közéleti csevegés nagyasszonya akar lenni. Kár, hogy a Mokkában ezen téren párszor elvérzett.

A műsor legnagyobb gyengesége éppen a névadó műsorvezető. Jakupcsek Gabriella a téma iránt a szenzáció szintjén érdeklődik, ha a válaszoló kissé letér a halálos-betegség - csodagyógymód - pénz jelszó-szentháromság mutatta útról, előbb unatkozik, majd gyorsan korrigálja az útvonalat. Amikor a kényszerből tudóssá vált apával beszélget, aki remekül el tudja/ tudná magyarázni hatásos ötletének értelmét, idétlenül viselkedik. Azt erőlteti, hogy volt képes egy apa (aki történész és közgazdász eredeti végzettsége szerint) megtanulni a sejtbiológia csínját-bínját, sőt tudományos eredményeket produkálni. Röhögcsélve hajol rá a ronda, bumszli asztalra, és újra és újra csak ezt a kérdést ismételgeti. A vendég válasza közben pedig még mindig ott fekszik az asztalon vigyorogva. Én ezt nem is értettem.

A műsor tehát összességében jó, ha Jakupcsek kissé összeszedné magát, és megértené, hogy ha komolyan vehető közéleti show-t akar készíteni, akkor az nem csak róla szól (kicsi a remény rá), még jobb lehetne. Úgy tűnik, a háttérben elég jól dolgoznak, tartsák hát meg e jó gyakorlatot. Az időtartammal is meg vagyok elégedve, azért nagyon sok nem maradt a vendégekben valószínűleg. Az állandó híresember vendég ötletét elvetném, fölösleges (főleg, ha a kissé nem normális Lang Györgyi az, aki semmi relevánsat nem tud hozzátenni). Attól tartok azonban, hogy a műsor egy 25. Fókusz - klónná változik elég hamar. Azért hetente jönni egy-egy érdekes témával nem egyszerű dolog, Jakupcsek legnagyobb mokkás leszereplései pont abból adódtak, hogy nem bírta tartani a tempót. Kicsit azért drukkolok neki, mert ebből a műsorból jó is kisülhetne, ha a műsorvezető egója engedné.

Értékelés: 7/10