A blog ókorában már elküldtem a fenébe a PETÁ-t egyszer, mert kezdenek a Greenpeace színvonalára lesüllyedni.

(Link: http://recklamal.blog.hu/2008/02/15/a_peta_embervadaszatra_megy )

Lényegében fenntartom, amit akkor írtam. De most újabb eset van, amely megint nevetséges.

Most Paris Hiltont próbálják ekézni, tényleg az amerikai sztársadalom legalját pécézték ki.

Paris kisasszony, aki imidzse szerint mindennek lelkes rajongója, ami édi, most egy csüngőhasú malacot szeretne, és hamarosan kap is egyet.

Tessék elképzelni! A PETA ennek nem örül. Hát először is, kit érdekel? Vagyis engem nagyon felbőszítene, ha egy ilyen okostojások gyülekezete beleszólna a dolgaimba. Igaz az is persze, hogy az említett hölgynek az a foglalkozása, hogy be lehet neki szólni.

Másrészt nézzük az indoklást! A PETA szerint Paris nem megfelelően bánik a háziállataival, divatos kiegészítőnek tekinti őket. 

Tényleg ez volna ma a legnagyobb állatvédelmi probléma? Hogy egy túlgazdag liba szereti kis édi rucikba bújtatni a csivaváit? Nekem is van kutyám, és bár nem nagyon öltöztettük semmibe, tapasztalatom szerint a kutya mindenféle törődést és játékot szívesen vesz. A kutya, mint faj, sajátossága, hogy minden más állathoz képest jobban alkalmazkodik. Ha szánt kell húzni, ha nyulat kell kergetni, akkor is lelkes. De ha babusgatják, öltöztetgetik, az is jó neki. Az aluljárók kéregetői mellett is szívesen üldögélnek, de elviselik a legfinomabb, legpuhább kutyaágyakat is.

Ha a PETA tényleg értene az állatokhoz, és tényleg az ő nevükben lépne föl, akkor nem ilyeneken akadna fönn.

Mert - bár a malacokat nem ismerem - nem hiszem, hogy annyira sanyarú sorsa lenne a kis vietnáminak. Egy darabig tündérkének lenne beöltöztetve, meg Eviant szürcsölgetne. Ha meg megunja a csaj, akkor is lesz legalább egy szolga, aki vele foglalkozik. Valami azt súgja, hogy vannak ennél azért megrázóbb állatsorsok is.

(A képen látható kismalac aranyos, de azért kutya is van rajta, mert mégiscsak az a háziállat No. 1.)