Mariah Carrey és Kozma Orsi

A két kiváló énektehetségű művésznő legfrisebb klipjében jópár idiótát vonultat föl, mind férfiak. Miközben örülnénk annak, hogy végre a sok limonádé után eljött a realista klipek ideje, felmerül, miért döntöttek így a rendezők, ill. mit kívánnak ezzel közölni a hölgyek.

Azért azt tegyük gyorsan hozzá, hogy nagyon okosnak kell ahhoz lenni (látszani!), hogy ennyi hülye és hülyeség mellett ne tűnjék hülyének az ember. De lássuk, miről beszélünk!

Mariah Carey - Touch my body

Az alapszituáció, ugye, az, hogy Mariah Carey számítógépét meg kell javítani, természetesen egy szemüveges okostojás jön házhoz. Ő aztán arról álmodozik, milyen jókat lehetne mókázni a világsztárral. Aki egyúttal persze szexszimbólum is, mégsem szexelni akar vele. Helyette kajálnak, jelmezekbe bújnak és lézerpisztolyokkal lövik egymást... Úgy tűnik, a lényeg az volt, hogy Mariah minél több abszurd ruhába bújhasson.

A nerdnek (ahogy amerikában ezt a típust nevezik) meg csak annyi volt a rendezői utasítás, hogy lehetőleg legyen hülye, amennyire csak bír. Frappáns.
Főleg, mert a csúnyácska lúzer szerepét azért nem bízták egy tényleg ilyen emberre. Régi jó recept egy szép ember elcsúfítása ostoba klisék (pl.: SZTK szemüveg) segítségével.

Azért a szöveg is elég vicces. Egyrészt a refrén nagyon is "erotikus". A Playboy fantáziák vagy a Vörös cipellők soft cuccain felnőtt generáció egyből ráismer ezekre a sablonszövegekre: "Dobj az ágyra!" vagy "a derekad köré csavarom a lábam." (?) Főleg annak fényében, amit a klipben folytatott nagyon sokféle tevékenység fényében.
Mégis a kedvenc szövegrészletem, az amikor Mariah kedvesen "levadászással" fenyegeti partnerét, amennyiben akciójuk a Youtube-on kötne ki. Remélem, azért Mr. Nerd túélte az esetet.

Mit akarhat Mariah ezzel a klippel mondani? Hogy ő akkora sztár, hogy a tipikuan mindenkire nyálat csorgató lúzerek is oda vannak érte? Szép teljesítmény. Vagy, hogy ő lenézi a rajongóit, akiket ilyeneknek lát? Esetleg, hogy róla csak álmodozni lehet, de akkor is csak távirányítós autóversenyzésről? (Arra már gondolni sem merek, hogy ezek mind szexuális metaforák volnának.)
Mindenesetre az látszik, Mariah így lassan negyven évesen is kislánynak (najó, kiskamasznak) érzi magát.

Mindezzel együtt ez egy vicces videó, és még a zene sem rossz, mégha nem egészen az én világom.

Kozma Orsi - Gyere velem

Ebben a klipben nem egy félnótás szerepel, hanem rögtön három is. A testépítő (de régi!), a pincér és a vicsorgós dj.

Itt is az énekesnő vonzó és normális személye körül sertepertélnek a majmok. Orsi viszont nem is reagál rájuk. Ami egyébként az idiótákkal szembeni legértelmesebb viselkedés, de akkor minek szerepelteti őket.

A refrén aztán teljesen összezavar mindent. Először is: ha Orsi valami vidéki diszkóba megy föllépni, akkor miért akarják egy hi-tech hely benyomását kelteni? Másrészt kinek énekli ezt az egészet? Kellene valami ellenpont a szellemileg lemaradt hapsik mellé. Vagyis inkább valaki.

Az üzenetről: Kozma Orsi a menő énekes, aki ki van téve a show business-ben (sic!) a sok hülyének, de ő csak nagyon lazán, nagyon csajosan teszi a dolgát. Orsi egyébként helyes, sőt szép nő. Ezért is érthetetlen ez a piros, flitteres borzalom. A mozgását is elmagyarázhatná nekem valaki. Ez most a disco queen paródiája, vagy önkifejezés? (Egyiknek sem elég jó.)

Ez a dala nem tetszik annyira, bár rossznak sem mondanám. De ez a klip melléfogás. A pincér pofáin és bokázásán mondjuk szoktam röhögni, de egyébként... A magyar mezőnyben nem rossz a klip sem, de csak ott.

Gondolatok egy barátról

Remélem, az érintett(ek) nem veszik rossz néven a személyes hangnemet, ill. a késhegyig menő közéleti viták kedvelői sem kedvetlenednek emiatt.

Ma van ugyanis a születésnapja a legjobb barátomnak.

Amikor megismertem, még gyerek volt. (Legalább is úgy nézett ki.) Akkor kezdte a gimnáziumot, én akkor voltam végzős. Emlékszem, milyen aranyos volt. Akkor is, amikor nagyon határozottan mondta ki, amit gondolt. Rögtön rokonszenves volt, hogy már 15 évesen volt véleménye a politikáról, a történelemről, sőt - ami még tiszteletre méltóbb és ritkább - ismeretei is.

Van egy titok vele kapcsolatban, amit csak egészen kevesen tudnak: Borzasztóan kedves ember!

Értelmezzük ezt a mondatot szavanként, mert így pontos képet kaphatunk magáról a személyről!
Borzasztóan - átvitt és valós értelemben is igaz. Néha borzasztó dolgokat képes mondani (régebben a viselkedésében is voltak ilyen elemek), néha bizony szándékosan. És - mintegy átvezetésként az abszolút pozitív irányba - néha pont úgy próbál kedves lenni, hogy borzasztó dolgokat mond.
És végül, de semmiképp sem utolsó sorban, tényleg nagyon kedves ember, de nyilván a tesztoszteron miatt ezt leplezni kell, ilyenkor lép életbe a már taglalt szcenárió 1, ill. 2.

A kedvességét azért tartom sokra, mert bár tud hízelegni (átlátszóan), kedvessége ösztönös, nem megjátszott. Amit talán saját maga sem vett még észre, hogy amikor kedves, akkor egész más hangszínen beszél. Alapvetően is kellemes beszédhangja van, de onnan lehet tudni, hogy túlteng benne a jó érzés, hogy egész bársonyosan beszél.

Nem akar kedves lenni. Hanem egyszerűen, ha nem figyel eléggé hormonok szavára, kedves és kész. Ez valószínűleg azért van, mert jó ember. Bár nem így tekint magára, de talán pont ez is egy jele ennek.

Azt hiszem egyébként, hogy nem ez az elsődleges percepciója az embereknek vele kapcsolatban. Persze ügyel is erre. (Hiszen egy nagyon fiatal fiúról van szó.) De a bennfentesek tudják, mi az igazság.

Furcsa dolog ez. Valakinek, aki eredendően jó, titkolnia kell ezt, ill. rövid élete során mindig azt tapasztalta, a jóság, a nagyvonalúság inkább hátrány, mint előny.

Még egy fontos dolog: az erő vele van! Elképesztő ereje van, ha akar valamit. Hihetetlen emberi fejlődésen ment keresztül az elmúlt években.
Távolságtartó, bizalmatlan, az iskolában nehéz esetből, mára egy kiegyensúlyozott, barátságos és nagyon megbízható, sőt kifejezetten lelkiismeretes emberré vált. Szeretem magamat azzal a gondolattal kényeztetni, hogy valami szerepem nekem is van ebben. Mégis a realitás az, hogy a nagy utat ő tette meg.

És az ő hatása az én életemre? Nos, nehéz volna megfogalmazni. Hálás vagyok neki sok fontos pillanatért, az biztos. De mégis szeretném valahogy megfogalmazni... Azt hiszem azt a jó és megnyugtató érzést jelenti nekem, hogy nem vagyok egyedül ebben a többnyire ellenséges és közönyös világban. Ez persze sablonos dolognak hangzik, de nem az. Ez nagy szó, ha nem a legnagyobb! Nekem egyúttal a legmegdöbbentőbb is, mert amilyen különc vagyok, normál körülmények között, szóba sem kellene velem állnia senkinek, ehhez képest nemcsak Ő van, hanem mások is.

De ők majd később olvasnak egymásról.

Boldog születésnapot!

Hétfőn bezár a Csepel Pláza mozija

Link: http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/ccity0612/

Kár. Igaz legalább három éve nem voltam ott, pedig lakóhelyem szerint az a legközelebbi.

Viszont sosem volt jó mozi. A Csepel Pláza túlméretezett építmény, minden szempontból. Túl sok egyforma, drága üzlet van, ezek többnyire üresek. Csak nagyon frekventált időben van nyüzsgés.

A mozi is ilyen (volt). Drága és üres. A filmkínálata pedig olyan emberek ízlésére volt kalibrálva, akiknek úgyis mindent megnéznek. Szóval elég nekik a tv. Tévedés volt kezdettől fogva az a műsorpolitika, hogy 6 teremben hatszor ugyanaz a műfaj és ugyanaz a stílus. Ha csak egy családi vígjátékot adnak, az összecsődített volna annyi nézőt, hogy a filmet érdemes lett volna megnézni. Ehelyett viszont párhuzamosan adtak hat családi vígjátékot, termenként tíz nézőnél nem vonzva többet. És így tovább.

Azért néha adtak jó filmeket is. Nekem az újkori vonzódásom pont Csepelen kezdődött a mozihoz. 1998-ban két barátommal (egyikük ma is az) ott láttam a Miniszter félrelép c. remekbeszabott vígjátékot. (A filmet egyébként a magyar film föltámadásának tartom, egy hosszú és ínséges időszak után, de erről majd egy másik alkalommal értekezem.)

Csepelen láttam, a kicsit vontatott ütemű, de még így is magával ragadó 54-et, a Csak egy kis pánikot és a Chicagót. (Meg persze felejthetőbb filmeket is.)

Aztán kikupálódtam, és az utóbbi négy évben egyszer vagy kétszer jártam klasszikus plázamoziban. (A Corvinban meg a Kossuthban is több terem van, de azok valahogy azért mások.)

Érdekes dolog ez. Tíz éve a kis mozikat sírattuk, mert a nagyok elszippantják előlük a nézőket. Ma az a helyzet, hogy legtöbb csili-vili, ám minden másban rendkívül igénytelen és méregdrága mozi bukdácsol, a kicsik meg, köszönik, megvannak. A verseny szebbik arca ez: a kis mozik igényesebb kínálattal és emberibb service-szel szép lassan lenyomják a behemótokat. Kénytelenek voltak. (Igaz, jó pár hagyományos mozi is elvérzett ebben a küzdelemben.)

A csepeli Cinema City a mohóságba bukott bele. Túl nagyot akartak markolni, a legolcsóbb eszközökkel. A személyzet mindig is rendkívül alacsony színvonalú volt, sőt még a Fantát is annyira vizezték, hogy egyszer vissza is adtam. (Mondjuk, szó nélkül kicserélte halvány sárgás hideg vizet a csaj.)

Egyrészt sajnálom, másrészt viszont a Cinema City kapuinak bezárása jogos. Pont amiatt kell most megszüntetni, ami miatt alapították és alakították ilyenné: kapitalizmus.

Olvasom a német Yahoo!-n, hogy egy olasz plébános nem volt hajlandó összeadni egy ifjú párt, mert a vőlegény deréktól lefelé béna volt, vagyis biztosan nem fog gyermeket nemzeni. Egyházi feljebbvalója egyetértett vele. (A hír maga: http://de.news.yahoo.com/afp/20080609/ten-italien-religion-kirche-behinderte-l-4ffd8ef.html előnyben!) Németesek

Nekem is vannak ötleteim:

Ne házasodhassanak a vakok, mert nem látják Isten országát!

Ne házasodhassanak a siketek, mert nem hallják Jézus szavát!

És így tovább, nem akarok senkit megsérteni.

Vagyis nem! Az ilyen beszűkült embereket igen.

Nem értem. A házasság intézményét veszélyek fenyegetik. Egyrészt a ott vannak a melegek, akik nem szégyellik szeretni felebarátjukat, igaz, ugyanazt a felét. És szeretnének esetleg Isten előtt is együtt megjelenni. De az egyház szerint, még azt se lehessen, hogy az ilyen istentelenek legalább a jog előtt lehessenek egyek.

A másik a vadházasság. Mit vad?! Fenevad! Minden élettársi kapcsolat rontja a bizniszt, naná, hogy nem tetszik.

Erre jön két ember. Különböző neműek, törvényesen is házasok, egyházilag is szeretnének azok lenni. Dehát ha nem vagy képes, édes...

Mit képzelnek az ilyen emberek? Milyen jogon turkálnak bele más emberek legbelső magánéletébe?
Persze van magyarázatuk: a nem gyermeknemzés miatt folytatott házasélet Istennek nem tetsző. Ez olyan fokú butaság és képmutatás, amelyre azért ritkán van példa.

Szerintük ugyanis annak a házasságnak, ahol nem szaporodnak és sokasodnak, nincs értelme, mert az impotencia ok lehet a házasság annullálására, márpedig, amit Isten összekötött.
Jó, hogy ezt olyanok mondják, akiknek azért nincsenek gyerekei, mert Jézus után 1000 évvel (lehet, hogy csak 800) az egyházi vagyon egybentartása miatt megtiltották képviselőiknek, hogy ugyanezt tegyék.

Kíváncsi lennék az ifjú pár hitére. Remélem, elég erős az emberi butaság démonának szó szerint egetverő próbatétele ellenére is.

Megint én főztem

Írhattam volna az első fordulóról is, de egyrészt nincsenek képeim, másrészt nem akarom, hogy a versenytársak megsejtsenek valamit az értékelésemről.

Most viszont én főztem, és vagy remek színészek a barátaim, vagy alapvetően megelégedésükre szolgált a lakoma. A képeket látva kivételesen nem túlzás az előbbi kifejezés.

Nem értékelném magamat egyelőre, majd a főzésről forgatott kisfilmem záróakkordja lesz, ha visszajöttem a hét második felében vidékről.

Szóval most csak a képeket közölném, a testvérem elég jó fotós.

(Ha kapok képeket az első körről, akkor azokat is közlöm.)

TGM a Civil a pályánban

Bizony, de szép idők is voltak, amikor még Törppapával mindenki a tűz körül táncolt és énekelt... Egyforma ruha (kivéve Törppillát és Törppójácát), vagy legalább is egyforma sapka, egyforma házikók és persze áfonya, mindenkinek.

Erről álmodozhat az egykor politikusként, ma filozófusként tevékenykedő közéleti személyiség.

Tegnap ráadásul az ATV közönsége előtt is elmondta kicsit avitt, és nagyon a valóságtól elrugaszkodott nézeteit.

A Civil a pályán c. műsor témája az a monoki ötlet volt, amely a segélyért cserébe az aktív korú, munkaképes emberektől elvárja, hogy dolozzanak a köz érdekében a pénzért cserébe. (Erről már ez a blog is megemlékezett.)

A dologgal kapcsolatban sok kérdés merül föl. Az egyik legjogosabbat egyébként ebben a műsorban Éles István parodista tette föl. Vagyis nem gerjeszti-e a megélhetési bűnözést a javaslat. Mondjuk engem nem győzött meg a polgármester azon válasza, hogy a munka nemesítő hatása miatt miatt erre nem kerül sor.

Viszont aztán TGM belekezdett globalizáció- és kapitalizmusellenes sablonszövegébe, kérdésessé vált a vita folytatásának értelme. Nem azért írom ezt, mert nem értek egyet TGM mondanivalójával. Hanem azért, mert nem arról beszélt, amiről szó volt.

Tamás Gáspár Miklós szerint ugyanis a törzsi társadalmak szintje alatt vagyunk, mert ott vagy senki, vagy mindenki éhen hal. A kapitalizmus igazságtalan, mert azoknak kedvez, akik hasznot hoznak a társadalomnak, akik pedig nem, azok dögöljenek éhen!
Furcsa dolognak tartom, ha egy képzett , pláne társadalomtudományokban jártas ember ilyen beszűkülten látja a világ dolgait. Mindezt egyfajta dacos sértődöttségből, mintegy odavetve. Kezdettől fogva érzékeltette, hogy vitapartnereit nem érzi méltónak, a polgármestert egyenesen idiótának tartja, és úgy bólogatott neki, mint a hülyegyerekeknek szokott okos tanítóbácsi.

Sajnos azok az idők elmúltak, amikor szememben ennek az embernek egy morzsányi hitele is maradt. Nevetséges remete, aki haragszik az egész világra, mert nem olyan, mint amilyennek ő szeretné. Persze nem kell mindenkinek a konformizmusig egyetérteni a dolgokkal, de azért ez az örök ellenzéki póz nagyon unalmas, és nagyon nem vezet sehová.

A monoki rendelet legnagyobb erénye a bátorsága. Hogy volt mersze azt mondani, eddig és ne tovább! Hogy volt mersze a nehezebbik utat választani. Mert a világ legkönnyebb dolga más pénzét szétosztani, és ez ezentúl is így lesz, csak éppen kérnek érte valamit cserébe. Legalább annyit, hogy a segélyezett hajlandóságot mutasson: ha lesz (lenne) munka, ő bizony dolgozna.
Sokféle indíttatásból lehet támadni, de a kapitalizmus hibáit tetten érni benne botorság. Monok - hiába Kossuth szülőfalva - nem írja a történelmet, csak reagál rá. Az ország pénze egyre fogy, főleg azért, mert a szociális politika nálunk csak a pénzosztogatásból áll.

A kapitalizmus bizony sokszor igazságtalan, de sajnos nincs olyan modell, amelyik ne volna az. Viszont ezért van állam: akinek tud, segít. De az ennek ellentételezésére irányuló gondolatokat  lila elvek miatt eleve elutasítani nem csupán butaság, hanem tisztességtelenség. Azokkal szemben, akik munkájukkal mindenkit, például a filozófusokat is eltartják.

Tegnap este a Tűzvonalban fináléját akartam megnézni, de persze kapcsolgattam kicsit. Így bukkantam az Echo tv egyébként is egyik legkellemesebb műsorára, a Kunsztra. Aki nem ismeri: kulturális beszélgetős, tényleg mindenféle művésszel. Kedvesen, normálisan, csinnadratta nélkül. Már rég ajánlanom kellett volna...

Tegnap este viszont a vendég miatt kénytelen voltam mellőzni a Tűzvonalbant. Egyik kedvenc színészem, az ilyen környezetben nagyon ritkán látható Pusztaszeri Kornéllal beszélgetett Széphelyi Petra.

Amikor tíz - tizenegy éves koromban rákaptam a színházra, akkor ő volt számomra az abszolút favorit. Pláne, hogy a neve (már a neve is annyira egyedi, kíváncsi vagyok igazi-e) - mint a Pumukli, az Alvin és a mókusok és sok hasonló, remek mese törzsnézőjének - nagyon ismerősen csengett.
Először a Lear királyban láttam színpadon egyébként, ő volt az udvari bolond.

Annak ellenére, hogy nagy kedvenc volt, tv-interjút én még igazán nem láttam vele. Ezért dobtam el mindent tegnap, és néztem végig mosolyogva azt a kb. 15 percet. Nem csalódtam, kedves, szimpatikus embernek tűnt.

Széphelyi Petrának köszönjük! Kornélnak pedig további sok sikert!

Az MDF legújabb ötlete, hogy a magyar közoktatásban be kellene vezetni a napi testnevelésórát. Ha ez megvalósulna, akkor kifejezetten örülök, hogy már nem járok iskolába.

Nem volt még egy olyan tantárgy, amit ennyire utáltam volna. És nemcsak esetlenségem és lustaságom miatt. Egyszerűen nem értettem, miért kell egy kizárólag testi adottságoktól függő tárgyat osztályozni. Utáltam a debil és szadista tornatanárokat. Az egyik, akit néha ma is látok reggelente munkába menet, például hetedikben meg akart buktatni, mert nem akartam szekrényt ugrani. Féltem, te hülye liba! És magamat ismerve, valószínűleg sérülés lett volna a vége.

Aztán valahogy fölmásztam (jót nevettek rajtam finom lelkű osztálytársaim), halálfélelem közepette, remegő térdekkel fölálltam a svédszekrény tetején, és letoccsantam. Persze a vesémre estem, két nap múlva is fájt még. De a kettes megvolt. Remélem, nagy szakmai siker volt annak a gonosz spinének, ahogy lezúgtam, mint a zsák; egyúttal nagy elégtétel, hogy egy ilyen életképtelen egyedet, mint én, sikerült megaláznia. Innen is csak gratulálni tudok.

De a dolog nem innen indult. A mindenféle sportszerű mozgástól való undoromat már az óvódai tornafoglalkozások alapozták meg. Ott is közösen kellett átöltözni, én már akkor is szégyenlős ember voltam, és már ezt is utáltam. De a horror maga az volt, amikor a hosszú, sárga padokon kellett végigfutni. Akkor is féltem, hogy leesem. Szóltam is az óvónéninek (azok is mind nácik voltak), hogy én ezt nem szeretném, majd futok mellette. Nem lehetett. Az a sötét nőszemély se értette.

Hát így kell elvenni egy gyerek kedvét örökre a sportolástól. Nem baj, ha a mostani túlmozgásos kölykök tanárverés helyett a mozgásban vezetik le a feszültséget, de akkor lehetőleg ne ilyen szadista dilttánsok tartsák az órákat, hanem olyan, aki nem azért tornatanár, mert máshoz hülye volt.

Hadd osszak meg a kedves olvasóval egy csokorra valót azokról a közelmúltban a tv-ben látott férfiakról, akikre sajátos viselkedésük miatt felfigyeltem.

Kezdjük egy könnyű célpontnál. Bayer Zsolt, aki a ballib oldal szemében az egyik legnagyobb szálka, pedig csak egy durván fogalmazó újságíró, tegnap tajtrészegen vezette péntek esti elemzőműsorát az Echo tv-n. Néha pusztán a böfögések visszatartása is koncentrációt okozott, később a nyelve akadt el a szavak kiejtése közben.
Hogy mit mondott? A szokásosat. Csak most annyi gátlás sem volt benne, mint máskor. A műsor végére már a venégeinek is kínos volt az egész.
Oké, hogy Széles lieblingje, és megteheti. De azért ennél kicsit legyen igényesebb magával szemben!

Ezzel párhuzamosan ment a Csináljuk a fesztivált, amelyben most a legjobb külföldi számok döntőjét tartották. A győztes a megás Palcsó Tamás lett a Térden állva jövök hozzád c. Gianni Morandi örökzölddel (olaszul énekelte, de fogalmam sincs hogy hangzik a fenti mondat azon a nyelven.)
A lényeg mégis két másik férfi résztvevő. Az egyik Dévényi "Tibibácsi" Tibor, aki előadta a Lemezlovast. Igaz, se nem sláger, se nem külföldi, dehát a szupertehetséges és kiváló ízléssel rendelkező műsorvezető-társ, Harsányi Levente is hadd érezze úgy pár percig, hogy van nála gyengébb! Tibi bá' elég groteszk jelenség volt, amikor kicsit dülöngélve kimászott a táncosok közül és rátátogott 25 évvel ezelőtti gagyi felvételére.
A másik "fénypont" számomra a magyar funky-isten, Pély Barna, vagyis Macika (Thanks, Dorina!) arca, amikor kis ügyefogyott Palcsó és még másik három megasztáros lenyomta a Bee Gees-szel induló zsűritagot. Felejthetetlen!

Persze ezen a héten is főztek, igaz, az RTL Klub azért nem akart túl nivós lenni, úgyhogy visszaváltott Balázsra és személyiségzavaros suttyó vendégeire. De a Hal a tortán még tartja magát. Illetve hát azért nem kerülhet túl messzire a konkurenciától. Ezen a héten ugyanis többnyire személyiségzavaros suttyó híres emberek főztek: az idült alkoholista, de valószínűleg józanul is debil Komár László (Egyébként rettenetesen stresszes dolog lehet ötven éven át táncdalénekesnek lenni Magyarországon, hogy ennyi piával kell kúrálnia magát az embernek. Két héttel korábban Koóst kellett néha kitámasztani, nehogy eldőljön főzés közben.), a személyiség nélküli, gyermetegen naiv Szandi, a csak simán infantilis Nacsa Olivér, valami playboy-os csaj és gyakorló elmebeteg Bagi Iván.
Magam is félig árva vagyok, de csak tized ennyire hülye... (Nagy szó!)

Apropó Hal a tortán! Múlt héten megszerettem az egyik szereplőt, név szerint Ernyei Bélát. Eddig ugyanis egy beképzelt, a búr háború környékén jól kinéző, öregedő machónak látszott. De ebben a műsorban többször is megcsillantotta szarkasztikus humorát, és bevallom, nekem az ilyesmi mindig bejön. Nem csoda, hogy Fábry kedveli. Barátságukra jellemző, hogy Ernyedt Bélának nevezi. Hehe!

Végül pár szó a közszolgálati tv reggeli műsoráról! A Napkelte a közszolgálatiság legfontosabb ismérvével szolgált: egy törpe-, sőt kobold-kisebbség igényeinek kielégítésére fordított egy egész órát.
Végre a bulímiásokra is gondol valaki. Ma reggel 7 és 8 között ugyanis az is hányt, aki nem akart. Először Verebes és Kóka beszélgettek, aztán Verebeshez csatlakozott Gyárfás, Kóka helyére pedig Farkasházy ült be, hogy a sakkról beszélhessen, nyilván, tök unalmasan. (Csak az ajánlóban láttam, lehet, hogy jó beszélgetés volt, de nem hiszem valahogy.)
Nem baj, az ATV-n a csajszik (jelenleg a Jaksity Kata és Sárosdy Eszter; Demcsáknak már ez is túl jó volt) már szoktatják a hithű nyugdíjasokat a reggeli műsorhoz. Készül a terep a NapTV-nek. (Milyen jó lesz majd, amikor meg arra ébredhetünk szombat reggel, hogy az Adjon Isten jó reggelt! c. közéleti magazinban a másnapos Bayer Melocco Miklós szobrásszal beszélget a csecsszopókról!)

(Az igazi bulímiásoktól elnézést és jobbulást! Nem ők a célpont.)

Friderikusz Sándor amerikai típusú, elemző háttérműsora egy hónap múlva véget ér. Ezzel a showmannek nevezett tv-s újra lekrül a képernyőről.

Nem mondanám, hogy meglep. A Friderikusz Most igazán szabad kezet kapott, ráadásul a pénzt sem sajnálták belőle. Mégsem tudtak a készítők élni a lehetőséggel, hogy egy igazán érdekes vagy releváns műsort csináljanak. Az, hogy egy-egy téma mennyire érdekes, persze, nézőpont kérdése. A kezdeményezés, hogy tudományos vagy éppen irodalmi témákról is szó legyen, önmagában nem rossz, sőt. Mégis valahogy (majdnem) mindig félrecsúsztak ezek az adások, és parttalan, fölösleges fecsegéssé válltak. Engem ráadásul rettentően irritált a Lukács Béla nevű asztrofizikus egész lénye, de hát, ugye, a megoldás egyszerű, nem néztem.

Ez lett egyébként Friderikusz veszte. A nézettség rendkívül alacsony: 100 ezer körüli, ez abban a sávban kevés. Főleg, hogy - amint már írtam - ez egy meglehetősen drága műsor.
Még nagyobb baj, hogy a releváns korcsoportból, vagyis a 18 - 49-esből csak 10 ezren nézték. Viszonyítás végett leírom, hogy Anettkát fénykorában kétszer - háromszor ennyien. Csak éppen az a műsor éjszaka ment, és egy budapesti kábeltévén.

A tényeken túl még egy dologra föltétlenül kitérnék. Ez volt ugyanis a műsor legfájóbb pontja, emiatt volt nézhető kizárólag csak az ATV-re szoktatott nénik és bácsik számára. Ez pedig a nem is titkolt húzás bal felé. De hadd idézzem magát a műsor stábját:

"A műsor ezt a nézettséget annak köszönheti, hogy a társadalmi jelenségek vizsgálatánál tisztelte a tényeket, a józan észt, és - a magyar nyilvánosságot sokszor megbénító pártatlanság és kiegyensúlyozottság abszurd követelményével szemben - merte vállalni a meggyőződését is"

Elég cinikusan hangzik ez a közlemény. És, ha tényleg csak erről lett volna szó, nem bántam volna, ha néha elhangzik egy-egy személyes vélemény, akár magától Friderikusztól is. Mert vannak olyan esetek, amikor nem kell kínosan ügyelni a pártatlanságra. Ettől függetlenül egy magát komolyan vevő közéleti újságírótól elvárható, hogy nemcsak olyanokkal beszélget, akikkel egyetért, vagy ha mégis betéved egy igazi vitapartner, azzal nem lekezelően bánik. Talán az sem ártana, ha értékes, saját véleményét nem általánosságként fogalmazná meg, hanem kimondaná: én így gondolom...

Mindezek ellenére kicsit sajnálom, hogy vége lesz, mert minden este reménykedve kapcsolok oda, hátha... Az, hogy Friderikusz jól körülírható véleménnyel rendelkezik a politikáról vagy éppen Magyarországról, nem baj, sőt. De az, hogy önmagát riporternek álcázva adagolja azt az ATV nézői felé már annál inkább. Még, ha az ottani sorból nem lóg ki ezzel egyáltalán.

Persze lehet mutogatni a túloldalra, hogy azok is részrehajlanak, sőt azok kezdték, és ebben is van igazság. Csak a Friderikusz név valaha igazi márka volt, biztos ígéret a minőségre. De sajnos mára ez is lassan szertefoszlik. Nehéz dolog lesz így új helyet találni. Mert Friderikusz sosem volt könnyű eset: sokba került, extra igényei voltak és ráadásul - mint a maximalisták általában - állítólag elviselhetetlen természete. De a nézettség és a minőség őt igazolta. Talán ő volt Magyarországon az első számú nyugati típusú újságíró, tv-s személyiség. Ma már nem nagyon veszik komolyan, a konkurencia beelőzött: Havas kellemes elstoryzik - többnyire politikamentesen, Szilágyinak már a második remek portrésorozatát sugározzák. Haladnak a korral.

Nem baj. Ha kivételesen nem csúnyán megy el Friderikusz, még vezethet két év múlva Napkeltét az ATV-n...

Madonna az "öregek" pártján

Madonna egy amerikai talk show vendégeként azt mondta, a kor-fasizmus teljesen eluralkodott az országban, és főleg a nőket érinti.

Egy negyven fölötti nőt már nem tekintenek nőnek, sőt embernek sem Amerikában. Ez arra kényszeríti a korabeli nőket, hogy a koruknál sokkal fiatalabbnak akarjanak tűnni.

Furcsa ezt egy olyan ember szájából hallani, aki lassan harminc éve huszonéves, és semmilyen eszköztől nem riad vissza, ha az üde kinézetről van szó. Bár soha sem beszélt róla nyíltan, köztudott, hogy Madonna rendszeresen esik át kisebb - nagyobb szépészeti beavatkozásokon, ezek célja alapvetően az idő meg -, ill. visszafordítása.

Furcsa, hogy egy olyan ember beszél erről, aki kortól függetlenül sikeres, irigyelt stílusikon. Akit leginkább azért nem tekintenek embernek, mert emberfeletti, mind vagyonát, mind csodálóinak számát illetően.
Egyébként a fönti kép a legaktuálisabb, Madonna új lemezének, a Hard Candynek a promofotója.

Szóval ez a pillanatokon belül ötven éves nő fasimzusról beszél, pedig valójában ez csak színtiszta kapitalizmus. Közgazdasági alapvetés, minél ritkább valami, annál nagyobb rá a kereslet. Így van ez a nyugati világban a fiatalokkal. Miközben a Föld elmaradottabb része túlnépesedik, nyugaton meg elöregszik a társadalom.
Ráadásul öregnek lenni azért sem menő, hiszen ebben az egészségmániás, fitneszes, biós hogy néz már ki valaki, akinek esetleg fáj a dereka.

Az előző mondatból kiemelném a hogy néz már ki szókapcsolatot. Az öregek ugyanis ráncosak, még soványabbjának is megereszkedett a bőre, pigmentfoltok vannak a kezén, esetleg az arcán... Szóval nem éppen a divatdiktátorok és a kozmetikai cégek álma, hogy egy öreggel foglalkozzanak.

Akinek ugyanis tényleg van mit változtatni a külsején, az már kemény dió. Egy 16 éves, női alakkal még nem rendelkező kislányra bármit lehet ugyebár aggatni, de egy felnőtt nőnek már problémás zónái vannak. Ezek eltakarása, urambocsá, előnyös fényben való feltüntetése trükkök százaival igazi szakértelmet igényel, és nemcsak affektáló művészkedést, amire a kor ünnepelt divattervezői képesek (tisztelet, természetesen, a kivételnek).
Aki tényleg ráncos, akinek tényleg vannak hibák a bőrén, annak valóban hatásos krémekre van szüksége. És bár az utóbbi probléma nem érint még, de valami azt súgja, vannak dolgok, amelyek ellen nem kell küzdeni. Nem kell, mert nem lehet.

És ez a kulcsa az egész kérdéskörnek. Van-e annyi intelligencia a mai és későbbi "idősekben", hogy belátják, nem érdemes a természet és annak rendje ellen az irracionalitásig harcolni. Persze vigyázzon magára, és kenhet is magára krémeket. De szemránckrém helyett az is jó, ha az illető nem dohányzik. A szép, feszes keblek érdekében meg már tizenévesen is hord melltartót stb.

Ne dőljenek be a mindenféle bóvlikat hirdető reklámoknak. Aki már húsz - harminc évvel elmúlt húsz, az legyen büszke a korára, de legalább is viselje méltósággal.
Nincs annál szánalmasabb, mint amikor egy javakora beli nő tininek akar látszani. Ez egyébként Madonnára is igaz.

Az egyik olvasóm szóban jelezte (ahelyett, hogy kommentelne), hogy megalázónak, de főleg igaztalannak érzi azt, ahogyan én a Metnet észlelőiről írtam a meteorológusokról írt kis összeállításomban.

Írást nem vonok vissza, de elnézést kérek, ha valakit szakmai önérzetében megbántottam.

A Metneten lévők pedig nem sima időjárás-rajongók, hanem csupa ízig-vérig szakember.

Az olimpia üzlet. Az 1996-os atlantai versenyek után ez már teljesen nyilvánvaló. Rengeteg pénz forog ilyenkor. Akinek nemcsak a részvétel a fontos, annak komolyan kell fölkészülnie. Ez is sok pénzbe kerül, szóval nagyon nem mindegy, kibe feketetik.

De mi itt Magyarországon nem hódolunk be ennek a pénzközpontú szemléletmódnak. De nem ám! A leamortizált magyar élsport egyik utolsó reménysége, a kajak - kenu háza táján igazán nem hagyták magukat megfertőzni a profizmussal.

Janics Natasa tavaly otthagyta az edzőjét. Azóta próbálták őket kibékíteni, de úgy tűnik, mindeddig sikertelenül. A héten még hárman távoztak Fábiánné csapatából - mindhárman eredményes reménységek. A háttérben mindegyik esetben személyes konfliktus áll.

Egyik nap Gyárfás Tamás beszélgetett Kati nénivel, és papucsférjével. Az, hogy a fiatal csajok esetleg szemtelenül, hovatovább hálátlanul viselkedtek vele, elítélendő, de ezek mindig csak átmeneti nyegleségek. Viszont az, hogy ez az idősödő, elvileg bölcs nő (akit nyilvánvalóan megbántottak) ennyire nem tud nagyvonalú lenni, az mélységesen elgondolkodtató. Bár fogalmam sincs a sportról, de azt hiszem, az edzőnek okosabbnak kell lennie a tanítványánál. A riportban viszont csak egy sértődött öregasszonyt láttam, akit semmi más nem érdekel, minthogy őt megbántották.

Ez rendben is volna, ha az iskolai sportnapra készülnének. De könyörgöm! Az olimpia a tét! Aki a világ legjobbjait készíti föl, az nem engedheti meg magának, hogy a privát sértődöttsége fontosabb legyen, mint tanítványai sikere!

Eurovízió és szépségverseny

Tegnap este az esztrád műsorok uralták a tv-t: az m1-en az Eurovíziós borzadály elődöntöje volt, az RTL pedig a szimplán A királynőnek keresztelt programját adta le. Mindkettő nagyszabású, hosszú, élő műsor. Persze különösebb izgalmak vagy tanulság nélkül.

Egyiket sem néztem egy percnél tovább, így magáról a műsorról nem tudok mit mondani. Ahogy olvasom, semmi különös nem történt. Az RTL a Szépségek mellé kontrasztnak Jáksót (tudják, a megélhetési csúnya-fiú) és Stohlt osztotta be. A királyin Gundel Takács Gábor közvetített, és ő még annyira nem is volt rossz (amit láttam), ellenben a belgrádi tv műsorvezetői: angolul nem nagyon beszéltek, és első blikkre elég idétlennek tűntek mindketten.

A végeredmény nem volt különösebben meglepő: Csézy (még mindif nem tudom, ki a fene ez a nő, és hogy ki áll mögötte, hogy ő mehetett ki) be sem jutott a döntőbe. Ezzel a dallal hogy is jutott volna... Semmi dallam, halálunalom az egész. Csézy ugyan mutatós nő, de amúgy érdektelen. Úgy elfelejtették, mint a sicc. Ellenben a Balkán megint beszavazta magát. Lassan másnak nem is érdemes indulnia, és megvalósul Tito álma: a volt jugoszláv tagállamok lenyomhatják a volt szovjet utódállamokat.

A szépségversenyt és résztvevőit általában megmosolygom. Nem értem, miért jelentkezik valaki egy ilyen mustrára, mire számít, mit vár ettől. De nem is kell értenem, mert sosem voltak ilyen irányú ambícióim.

A Királynő tulajdonképpen egész szép. A Fásy féle idétlen, vigyorgó sablon-libákhoz képest mindenképp. Freie Szilviának hívják, a paraméterei tökéletesek (175 cm testmagasság, 90-60-90), és az arca sem kiábrándítóan semmitmondó, mint általában az ilyen csajoknál.

Egyet azért kérek a sajtótól. Tessék pontosan fogalmazni! Ő nem Magyarország legszebb nője, csak a szépségverseny győztese. Ez nemcsak nem igaz ugyanis, de ráadásul ízlés-fasizmus is.

A hétfői Showder Klub című műsort vártam, mert Hajós András vendégszerepeltetése végre rávett arra, hogy végignézzem.

A műsor az eddigi hamvába holt tv-s stand up comedy próbálkozások után végre viszonylag a műfajhoz is hű tudott maradni és a tv követelményeinek is megfelel, egyszóval jó.

Az itt fellépők amatőr dumagépek, kidolgozott, ötletes szöveget nyomnak, párszor egész jókat lehet nevetne, és ez a mai Farkasházyval megvert magyar humorban már egész nagy szó. Nem mindenki stílusa tetszik, de el kell ismerni, aki itt kiállhat, az fölkészült.

Most - mint már írtam - Hajós András volt a vendég. Vártam, mert szeretem az eszmefuttatásai. De csak a kövér - idióta kisfiú (Hajós) és még nála is hülyébb barátainak kalandjaira futotta. Őszintén: tegye föl a kezét, aki újabb fejezetet szeretne ebből hallani. Én biztos nem.
Szintén aggályos, hogy stand up helyett csak jump up volt, alig beszélt két percig Hajós. (Bár, ebben a sztoriban tényleg nem volt több.)

Ezért bukik meg minden műsora. Minden látszat ellenére, a tv-ben is dolgozni kell. Ott sem elég, ha az ember hátradől, aztán improvizál valamit.

A pécsi polgármester a rákjáról beszél

Utálom magamat, amiért az első, spontán gondolatom az volt, kit érdekel. Mert valljuk be, nekünk nem fontos. Emberileg sajnálom, de... nem igazán érint.

Utálom a világot, hogy az is eszembe jutott, biztos azért beszél róla, mert el akarja terelni a szót a köz számára relevánsabb kérdésekről.

Utálom a tv-t, hogy szenzációt csinál ebből a szomorú hírből. Bárdos András, legszomorúbb bociszemeivel kérdezi az élőben kapcsolt polgármestert, aki mosolygós arccal megynyugtat mindenkit, azért beszél róla, mert már jobban van.

Valójában viszont nem tiszta, miért hívta emiatt össze a sajtót és a tv-ket. Miért volt neki fontos egy ilyen magántermészetű dologról beszélni? Sajnos csak arra tudok gondolni, valamilyen hasznot vár ettől Tasnádi Péter. Csak azt nem tudom, milyet.

Azt akarja, hogy sajnálják? Nem hiszem. Akkor nem beszélne pozitívan. Nem arról beszélne, hogy már sokkal jobban van, és egyébként is napról napra csak javul az állapota.

Kíméletre vágyik talán ezekben az mszp-sek számára elég nehéz időkben? Ez némileg már össze is jött. A felettébb nagyvonalú helyi Fidesz már be is jelentette, nem fog a polgármester betegségével visszaélni. Szép tőlük!
Másrészt viszont nem lenne túl tisztességes, ha Tasnádi a betegségére appellálva hárítaná az esetleges politikai támadásokat.

Persze tudom, hogy nagyot változott a világ Antall József óta. Ő még azt mondta, hogy a betegsége csak rá tartozik. Ma már nyíltan beszélnek róla a politikusok, ha valami bajuk van. A külföldi példák mellett leendő ex-miniszterelnökünk, Gyurcsány is elmesélte Szuláknak, hogy vészelte át a bőrrákot, amelyből főleg az akaratának köszönhetően sikeresen kigyógyult. Támadták is érte, és tényleg volt olyan érzete az embernek, hogy Gyurcsány szerint a gyógyulás pusztán akarat kérdése.

Én nyilván maradi vagyok, de úgy gondolom, ehhez a népnek nincs köze, ez magánügy. Nemcsak azért, mert igenis kell, hogy legyen magánszféra, hanem azért is, mert nem tudom, mit kezdjen az ilyen infóval az ember.

A magánembernek jobbulást kívánok, a politikuson kicsit csóválom a fejem...

Időjósok összehasonlítása

...mondta Maksa Zoltán jó 15 évvel ezelőtt. Akkor még csak a közszolgálati televízión volt időjárásjelentés, tekintve nem voltak más tv-csatornák. A műfaj, bár a hír-kategóriába tartozik, mindig is különálló volt. Persze a rádióban is bemondták a prognózist, és a lapok is közöltek kis maszatos Magyarország-képeket, mégis az időjárásjelentő a tv-s megjelenéssel vált sokak kedvencévé. Jelen írás a mai kínálatból szemezget és értékel.

A meteorológusok

Hagyományosan az időjárásról csak szakemberek beszélhettek a tv-ben. (Cipőt a cipőboltból, ugyebár.) Nem tudom, ki volt az első, de a sztárstátuszt az én kb. két évtizeddel ezelőtti gyermekkoromban Aigner Szilárd töltötte be.

Sármos, kellemes hangú ember volt akkoriban, aki lazaságával kitűnt a többi szakember közül. Ma - lányával fölváltva - az ATV időjósa. Továbbra is nagy vonzódással a színes öltözkedéshez és cool fellépéshez.
Érdekesség: saját meteorológiai vállalkozása van, feleséges is tv-s meteorológus (róla majd később!)
Híres mondása: Derűs napot! (Néha este is.)
Szimpátia: 5 (kicsit túl laza)
Hitelesség: 6 (a Metnet amatőr meteósai nagyon nem hisznek benne + ATV)
Megjelenés: 7 (jó adottságok, egyediség, nem mindig jön össze)

Visy Károly szintén régi motoros. Ő volt a rossz-idő felelős az Ablakban: egyszerűen minden pénteken, amikor ő mutatta be az előrejelzést, esős hétvége következett.
Hagyományosabb ízlésű, mint Aigner. Leginkább barna öltönyökben mutatkozik, jellegzetes szakálla is. Továbbra is az m1 csapatát erősíti. Ritkán látni manapság.
Érdekesség: írt könyvet a meteorológiáról laikusoknak. Állítólag elég jó.
Szimpátia: 9 (Kedves embernek tűnik.)
Hitelesség: 9 (Mégsem esett minden szombat - vasárnap az eső.)
Megjelenés: 5 (Semleges, unalmas.)

Pártai Lucia Aigner Szilárd volt felesége. Azt hiszem, nem mozdult a Nap TV-ből, amióta feltűnt a képernyőn. Egyébként az ő mai szereplése indítatta ezt az írást. Szegény elég mostoha körülmények között kénytelen dolgozni. Valamiért az az ember benyomása, szegény Luciát nem szeretik a Napkelténél, és csak megtűrik. Ez az érzésem azért van, mert az időjárás-jelentés alatt mindig beszűrődik valami krákogás, ajtócsapódás, egyszer még Aczél Endre röhögését is hallani véltem. Érezhetőne ez a műsorszám napkeltés körökben a pisiszünet. Ez Luciát láthatóan nagyon frusztrálja, idegesen, levegő után kapkodva néz jobbról balra, közben pedig a felhők csak vonulnak mögötte. Ma talán még a szokásosnál is megalázóbb volt, az ma reggel történt. A szokásos frontátvonulós képek rendezői jobb oldalán álló Lucia helyett, lentről, alulról mutatták, mögötte a puszta fal a bluebox technika miatt. Jaj!
Érdkesség: L. A.Sz., MMS-eket gyűjt
Szimpátia: 6 (A frusztráltság nem mutat jól a képernyőn.)
Hitelesség: 6 (Ő is eumetes.)
Megjelenés: 4 (Nem túl előnyösen öltözködik, és a frizurája is legalább 20 éves.)

Bóna Márta a Hír TV-hez igazolt pár éve. Illik is a csatorna nőről kialakított képébe, igazi vidéki jóasszony. (Mielőtt félreértené valaki, nem parasztoztam le, sőt egyáltalán nem is pejoratívan értettem.) A frizuráját mindig bírtam, nagyon illett hozzá. Egyszer olvastam vele egy interjút, kellemes embernek tűnik
Szimpátia: 8 (Kellemesnek, de szigorúnak!)
Hitelesség: 9
Megjelenés: 7 (Tanítónő egy vidéki városban. A frizuráért plusz pont jár!)

Németh Lajos évek óta a TV2-nél teljesít szolgálatot. Ebből kifolyólag mindenféle egyéb médiaszereplést is a háta mögött tudhat. Például a magyar televíziózás egyik legsötétebb pillanatát jelentő Csáó Darvinban (sic!) is. Ujj Péter mondta is neki, két gatyában ugrálós szám között, hogy egyetemista korában, a 100 ismeretlenes egyenletek megoldása közben eszébe sem jutott, hogy egyszer majd ilyen sokra viszi...
Azóta már főzött is más celebeknek. Kár volt. Az egyébként rokonszenves tv-sről kiderült, mennyire szervilis és, hogy nem veti meg az italt. (Nem azt írtam, hogy alkoholista!)
Szimpátia: Ennek ellenére minimum 7.
Hitelesség: 7
Megjelenés: 8
(Elnézést, hogy Farkasházy is a képen van.)

A nem-meteorológusok

A kereskedelmi televíziózás sztárokat gyárt. Minden lehetőséget megragad, hogy ráüsse brandjét mindenre, amire csak lehet. Az időjárás-jelentés elég jó ahhoz, hogy házisztárokat nevezzen ki: sokan látják, sokakat érdekel, főműsoridőben van.
Amerikai példaképeket követve többet számít az illető küseje, mint szakértelme, hiszen azt, hogy holnap szórványos záporok lesznek, 15 - 20 fok, egy jó külsejű laikus is el tudja mondani.

Az RTL Klub stréber-gyanús munkatársa, Pataki Zita még nem döntötte el, hogy jó nő lesz-e, vagy inkább okos. Merthogy nagyon szeret plázacica öltözékekben fotózkodni, viszont köztudott, hogy három diplomával rendelkezik.
Kedves, meleg hangszíne sem tudja ellensúlyozni az ürességét. Nem gondolom, hogy felszínes vagy buta volna, mégis valahogy hiányzik belőle a spiritusz. Szóval az űr inkább a kisugárzás hiányát jelenti.
Már egy évtizede szerepel, és mégis valahogy idegen neki a tv-s környezet.
Szimpátia: 5
Hitelesség: 5
Megjelenés: 9

Véber István Pataki Zita párja az RTL-en, már ami az időjárást illeti. Valamilyen nyugaton biztos nagyon jól bejött recept miatt lehet időjós: a jó nő mellé kell egy jó pasi is. Hogy tényleg az-e, azt mindenki ízlésére bízom. Mindenesetre nagyon HMCS fazonra veszi a figurát. Nem csoda, Aigner Szilárd a példaképe.
Szimpátia: 3
Hitelesség: 3
Megjelenés: 7

Onyutha Judit kedves és szép. Valószínűleg a nem-meteorológus gárda legjobb és legprofibb tagja. Rendkívül csinos és természetes, jó az ízlése.
Valahogy el tudja hitetni, hogy érti is, amiről beszél. Ennek a szakmának ez a csúcsa!
Szimpátia: 10
Hitelesség: 8
Megjelenés: 10

Érdekes, hogy az időjósság mélypontja szintén a TV2-nél dolgozik. Gaál Noémiben megvan mindaz, amit a mai nőben (Mit nőben? Szingliben!) nem szeretünk. Rettenetesen el van ájulva szakmai sikereitől, pedig valljuk be, szeretjük az időjárás-jelentést, de Pulitzer-díjat nem osztanak érte. De az mindegy is! Noéminak nem kell semmit sem csinálnia, és mégis a tv-ben van. Beszélnek róla, sőt pletykalapban is szerepelt már, a lakásába is "bekukkanthatott" az ez iránt érdeklődő.
Szegény Noéminak semmi ízlése sincs. Az alapvetően előnyös külsejű nő elvileg sok mindent fölvehetne, ám akik ezt a nőt öltöztetik, idióták!
Affektáló hangon, mesterkélt finomkodással beszél. Látszik rajta, hogy nem is érdekli ez az egész. Még lehet belőle riporter a Koffeinmentes Mokkába; Tornóczky Anitából kiindulva, bárki lehet.
Szimpátia: 0
Hitelesség: 1
Megjelenés: 2

Az Echo tv érdekes döntést hozott, amikor a rádióból ismert Dénes Tamást kérte föl az időjárás-jelentéshez. A mélykonzervatív csatornán, ahol a női műsorvezetők kötelező jelleggel mentében ülnek a stúdióban, meglepő egy ilyen darálósan beszélő, dinamikus stílusú figura. Ettől függetlenül nem rossz az echós időjárás-jelentés. Egyrészt, mert ez a legrészletesebb, másrészt, mert Dénes nem akarja eljátszani, hogy ő meteorológus volna.
Szimpátia: 8
Hitelesség: 7
Megjelenés: 7

Jelenleg ez a kedvenc reklámom. Mindig imádtam a szép színeket, pláne, ha jópofa nevük van. Nagyon frappáns válasz arra a reklámszakmai kihívásra, hogy hogyan hirdessenek egy olyan kevéssé menő terméket, mint a falfesték. Hát pontosan így!

A készítők szellemesen, sármosan alkalmazták a sex sells alapvetést. Íme az eredeti angol változat; annyit tennék talán hozzá még, hogy a magyarok a remek alapanyagot remekül használták föl, az árnyalatok fantázianeveinek fordítása telitalálat. Köszönjük, hogy ilyen is van!

A Politikai Iránytű eredményéről

A több blogon is ajánlott teszt (konzervatorium.blog.hu, pontilyen.blog.hu) sok-sok kérdést tesz föl, majd ezek kiértékelésével elhelyezi a kitöltőt egy politikai koordinátarendszerben.

Érdemes megcsinálni, az állítások, amelyekkel egyet lehet érteni, vagy amelyeket éppen el lehet utasítani, alap politikai dillemák. Véleményem szerint remekül rávilágítanak arra, hogy alapkérdésekben sincs összhang a modern demokráciákban. Egyúttal az is látszik, hogy egy ember sem koherensen jobb vagy baloldali, szabadelvű vagy konzervatív. A módszer finomítja ezeket a dolgokat, ez a legnagyobb előnye.

Annyi megjegyzést tennék, hogy a kérdések felvetése és az értékelése is amerikai szemszögből történik, de a lényegen ez nem változtat. Nyilván, aki azt mondja, hogy az abortusz minden formája illegális kéne, hogy legyen, a Amerikában és Magyarországon is konzervatív jobboldali stb.

A saját eredményem - nem túl nagy megelepetésre -  balliberális lett, de azért az origóhoz közel. Elég reálisnak érzem ezt. Alapvetően ugyanis baloldali érzelmű vagyok, a nemzet fogalmával alapvetően nem tudok mit kezdeni, vallom, hogy az állam feldata igenis az, hogy az állampolgárai számára megfelelő életet biztosítson. De nem minden áron! És itt jön be a liberális vonal.

A mai világban nem tudom értelmezni a nemzet fogalmát, a vallást magánügynek tartom, és - miközben nem vagyok ateista - irritál, amikor az egyház úgy érzi bele kell szólnia nem-vallásos emberek életébe is. Egyetértek azzal, hogy a homoszexuálisok hivatalosan is együtt élhessenek, de a magyar társadalom mai szintjéhez mérve még korainak tartanám, ha az örökbefogadást is engedélyeznék nekik...

Az ismert politikusok közül legközelebb hozzám a Dalai Láma, Nelson Mandela és a pápa (igaz ő nem a liberális oldalon) állnak. A legtávolabbi pont George W. Bush. Mindkettőre büszke vagyok.

Szóval pontosnak tartom a saját elhelyezkedésem meghatározását, ezért javaslom a kedves olvasónak, hogyha van egy szabad negyedórája, akkor menjen végig a kérdéseken. És ha még öt perce, akkor jöjjön vissza, és ossza meg velünk ereményét.

A link: http://politicalcompass.org/test

(A teszt angolul van, de nem túl bonyolult. A módszer lényegét a már hivatkozott Konzervatórium blogban olvashatja a tisztelt érdeklődő.)

Hazai vizeken

Az ember nem figyel oda tíz percig, és megugrik az olvasottsága...

Ez történt velem két napja, amikor odavetettem pár sort az azóta is ellenszenvesen viselkedő Szily Nóra nevű riporternőről. Meglepő módon (messze nem a legjobb írásom) kitette az Index a címlapjára, és 3490-en kattantak rá. Nekem eleddig ez a csúcs.

Ez egyrészt jó érzés, mert mégsem falra hányt borsó, amit itt összefirkálgatok, másrészt viszont rizikós, mert olyanok figyelmét is az egyszeri blogerre irányítja, akiét nem kéne...

Viszont most úgy tűnik, a Szily Nóra (és általában minden médiaszereplő) iránti utálat erősebb, mint a blogger iránti általános ellenszenv. (Megfigyeltem, hogy mindig, minden blogon vannak olyan kommentek, amelyek szerzői azt fejtegetik, milyen alapon pofázik a blogger. /A rövid válasz: a blog mint műfaj erről szól, nem kell jogalap, nem kell objektivitás, tekintettel arra, hogy egy blog nem oszt, nem szoroz, csak van. Ha a blogger ennél fontosabbnak ítéli meg tevékenységét, akkor ő sem érti a blog fogalmát. Az viszont már kínos!/)

A kedd nagy dicsősége az volt, hogy Pontilyen barátom kiváló cikke is egy időben került a címlapra az enyémmel! (Tessék hozzá is benézni: pontilyen.blog.hu !) Már csak egykori "irodalmi" triumvirátusunk harmadik tagját hiányolom, persze lehet, hogy ő is ott volt. (Csak nem tudunk róla.)