2008. június 03. 11:22 - Reckl_Amál

Párisban járt az ősz

Paris - filmkritika
Nem véletlenül választottam ezt a verset a mai filmkritika címéül. Ady egyik legmegrázóbb, legszomorúbb verse.
Érdekes módon ennek a mai francia filmet szinte teljesen lefedi. Persze a szüzsét lehetne részletezni, de aki a hangulatra kíváncsi így látatlanban, feltétlenül olvassa el ezt a verset. (A cikk végére bemásolom.)
Nagyot vállalt magára a rendező, mert aki ilyen hangzatos címet választ annak leginkább az arányokra kell ügyelnie. Nehogy sokat akarjon markolni, de aztán csak egész keveset fogjon. Jópáran elvéreztek azzal, hogy igazán semmit sem fogtak...
A Paris viszont nem ilyen. Követi azt a mai európai filmekben oly divatos és gyakori szokást, hogy több párhuzamos történet fut, amelyek apró illesztékekkel kapcsolódnak egymáshoz, éppehogy csak. Ez is egy tipikus banánhéj, és a forgatókönyv, ill. a rendezés ezt is kikerüli.
Egy táncos szíve megszakad
Szó szerint. Pierre halálos szívbeteg, és transzplantációra vár, de az sem segít neki biztosan. Visszahúzódva él egy régi, párizsi lakás legfelső emeletén. Onnan figyeli az embereket. Nővére segíti - mindenben. Pierre átértékeli az életét, de egyúttal búcsúzik tőle. Még egyszer, utoljára lefekszik egy nővel, rendez egy fergeteges bulit, ahol utoljára táncol. Amikor az új szív rendelkezésre áll, elbúcsúzik a nővérétől is, és ahogy a taxi viszi őt a kórházba, Párizstól. Meg az élettől.
A zöldséges szíve megszakad
A piaci kofák egyszerű, de jófej népség. Kicsit nyersek, hangosak, és nem túl okosak, de rendesek. A zöldséges házaspár már elvált, de egyelőre együtt dolgoznak. A nőnek már van új barátja (a halaskofa), a férfi Pierre nővérével flörtöl.
A nő új életet kezdene az új férfival, az új munkahelyén, de halálos balesetet szenved. Hamvait mégis régi férje szórja szét.
Aznap este a piac raktárába beszökik négy kapatos modell. A zöldséges és a halárus is visszautasít egyet-egyet. Gyászolnak.
A professzor szíve megszakad
A köztiszteletben álló késő ötvenes egyetemi tanár abbéli félelmében, hogy idióta szakbarbár lesz öregkorára, mint egykori csodált professzora, illetve valamilyen kapuzárási pánik miatt rajongani kezd szép, de hűvös és cinikus hallgatójába. Először anonim sms-ekkel ostromolja, de egy idő után a lány rájön. A feszültséget - francia filmről van szó! - az ágyban vezetik le. A professzor is átértékeli életét, és elkeseredik. De végső szomorúságát mégis az okozza, amikor a lány demonstratívan lerázza.
A nővér szíve NEM szakad meg, sőt
Élise Pierre nővére. Nem éli rendesen az életét, legalább is Pierre szerint. A tudattalan önsajnálatból jut el oda, hogy elengedi magát. A bulin csak üldögél, de aztán nagyot táncol, kicsit ehhez már gyenge testvére helyett is.
A kilátástalan magányból, az elásottságból jut el egy számára nagyon is vonzó férfihoz. (Ő egyébként a zöldséges.)
Számomra mégis az volt a kulcsjelenete, amikor a munkahelyén nem mondja el, azért szeretne inkább félmunkaidőben dolgozni, mert ápolni akarja haldokló testvérét. Csak magára hivatkozik. Ez annyira felháborítja kollégáit, hogy még kiabálnak is vele. És ő mégsem akar öccsére hivatkozni. Erre mondom mindig, hogy a munkahelyére nem barátkozni jár az ember...
Sok egyéb, kisebb szín tarkítja a filmet. Sok apró epizód hagy maradandó nyomot. A pékség zsarnoki üzletvezetőnője (kicsit mint az Amélie bunkó zölségese), a nála dolgozó szimpatikus arab lány, a kameruni menekültek, akik az öccsüket várják. Ő egyébként azért akar Franciaországba jönni, hogy újra találkozhasson azzal a lánnyal, aki a zöldségesnek meglehetne a piacon éjszaka...
Sok-sok filmes momentum, amelyet itt most nem lenne értelme külön leírni, mert látni kell.
A film jó, csak hosszú. Nem vontatott, mert a 130 perc nagyon gyorsan elszállt, mégis néha fut fölösleges köröket.
Értékelés: 9/ 10
Ady Endre: Párisban járt az ősz
 
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
 
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
 
Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.
 
Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.
 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://recklamal.blog.hu/api/trackback/id/tr21501203

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása