A pécsi polgármester a rákjáról beszél

Utálom magamat, amiért az első, spontán gondolatom az volt, kit érdekel. Mert valljuk be, nekünk nem fontos. Emberileg sajnálom, de... nem igazán érint.

Utálom a világot, hogy az is eszembe jutott, biztos azért beszél róla, mert el akarja terelni a szót a köz számára relevánsabb kérdésekről.

Utálom a tv-t, hogy szenzációt csinál ebből a szomorú hírből. Bárdos András, legszomorúbb bociszemeivel kérdezi az élőben kapcsolt polgármestert, aki mosolygós arccal megynyugtat mindenkit, azért beszél róla, mert már jobban van.

Valójában viszont nem tiszta, miért hívta emiatt össze a sajtót és a tv-ket. Miért volt neki fontos egy ilyen magántermészetű dologról beszélni? Sajnos csak arra tudok gondolni, valamilyen hasznot vár ettől Tasnádi Péter. Csak azt nem tudom, milyet.

Azt akarja, hogy sajnálják? Nem hiszem. Akkor nem beszélne pozitívan. Nem arról beszélne, hogy már sokkal jobban van, és egyébként is napról napra csak javul az állapota.

Kíméletre vágyik talán ezekben az mszp-sek számára elég nehéz időkben? Ez némileg már össze is jött. A felettébb nagyvonalú helyi Fidesz már be is jelentette, nem fog a polgármester betegségével visszaélni. Szép tőlük!
Másrészt viszont nem lenne túl tisztességes, ha Tasnádi a betegségére appellálva hárítaná az esetleges politikai támadásokat.

Persze tudom, hogy nagyot változott a világ Antall József óta. Ő még azt mondta, hogy a betegsége csak rá tartozik. Ma már nyíltan beszélnek róla a politikusok, ha valami bajuk van. A külföldi példák mellett leendő ex-miniszterelnökünk, Gyurcsány is elmesélte Szuláknak, hogy vészelte át a bőrrákot, amelyből főleg az akaratának köszönhetően sikeresen kigyógyult. Támadták is érte, és tényleg volt olyan érzete az embernek, hogy Gyurcsány szerint a gyógyulás pusztán akarat kérdése.

Én nyilván maradi vagyok, de úgy gondolom, ehhez a népnek nincs köze, ez magánügy. Nemcsak azért, mert igenis kell, hogy legyen magánszféra, hanem azért is, mert nem tudom, mit kezdjen az ilyen infóval az ember.

A magánembernek jobbulást kívánok, a politikuson kicsit csóválom a fejem...