TGM a Civil a pályánban

Bizony, de szép idők is voltak, amikor még Törppapával mindenki a tűz körül táncolt és énekelt... Egyforma ruha (kivéve Törppillát és Törppójácát), vagy legalább is egyforma sapka, egyforma házikók és persze áfonya, mindenkinek.

Erről álmodozhat az egykor politikusként, ma filozófusként tevékenykedő közéleti személyiség.

Tegnap ráadásul az ATV közönsége előtt is elmondta kicsit avitt, és nagyon a valóságtól elrugaszkodott nézeteit.

A Civil a pályán c. műsor témája az a monoki ötlet volt, amely a segélyért cserébe az aktív korú, munkaképes emberektől elvárja, hogy dolozzanak a köz érdekében a pénzért cserébe. (Erről már ez a blog is megemlékezett.)

A dologgal kapcsolatban sok kérdés merül föl. Az egyik legjogosabbat egyébként ebben a műsorban Éles István parodista tette föl. Vagyis nem gerjeszti-e a megélhetési bűnözést a javaslat. Mondjuk engem nem győzött meg a polgármester azon válasza, hogy a munka nemesítő hatása miatt miatt erre nem kerül sor.

Viszont aztán TGM belekezdett globalizáció- és kapitalizmusellenes sablonszövegébe, kérdésessé vált a vita folytatásának értelme. Nem azért írom ezt, mert nem értek egyet TGM mondanivalójával. Hanem azért, mert nem arról beszélt, amiről szó volt.

Tamás Gáspár Miklós szerint ugyanis a törzsi társadalmak szintje alatt vagyunk, mert ott vagy senki, vagy mindenki éhen hal. A kapitalizmus igazságtalan, mert azoknak kedvez, akik hasznot hoznak a társadalomnak, akik pedig nem, azok dögöljenek éhen!
Furcsa dolognak tartom, ha egy képzett , pláne társadalomtudományokban jártas ember ilyen beszűkülten látja a világ dolgait. Mindezt egyfajta dacos sértődöttségből, mintegy odavetve. Kezdettől fogva érzékeltette, hogy vitapartnereit nem érzi méltónak, a polgármestert egyenesen idiótának tartja, és úgy bólogatott neki, mint a hülyegyerekeknek szokott okos tanítóbácsi.

Sajnos azok az idők elmúltak, amikor szememben ennek az embernek egy morzsányi hitele is maradt. Nevetséges remete, aki haragszik az egész világra, mert nem olyan, mint amilyennek ő szeretné. Persze nem kell mindenkinek a konformizmusig egyetérteni a dolgokkal, de azért ez az örök ellenzéki póz nagyon unalmas, és nagyon nem vezet sehová.

A monoki rendelet legnagyobb erénye a bátorsága. Hogy volt mersze azt mondani, eddig és ne tovább! Hogy volt mersze a nehezebbik utat választani. Mert a világ legkönnyebb dolga más pénzét szétosztani, és ez ezentúl is így lesz, csak éppen kérnek érte valamit cserébe. Legalább annyit, hogy a segélyezett hajlandóságot mutasson: ha lesz (lenne) munka, ő bizony dolgozna.
Sokféle indíttatásból lehet támadni, de a kapitalizmus hibáit tetten érni benne botorság. Monok - hiába Kossuth szülőfalva - nem írja a történelmet, csak reagál rá. Az ország pénze egyre fogy, főleg azért, mert a szociális politika nálunk csak a pénzosztogatásból áll.

A kapitalizmus bizony sokszor igazságtalan, de sajnos nincs olyan modell, amelyik ne volna az. Viszont ezért van állam: akinek tud, segít. De az ennek ellentételezésére irányuló gondolatokat  lila elvek miatt eleve elutasítani nem csupán butaság, hanem tisztességtelenség. Azokkal szemben, akik munkájukkal mindenkit, például a filozófusokat is eltartják.