Kevés olyan érzés, amely az egész nemzetet összeköti, ilyen a Demszky Gábor ellen érzet dühödt utálat. Nem kell ahhoz budapestinek lennie az embernek, hogy halljon ennek az önimádó, valójában viszont nagyon kártékony embernek az antidemokratikus, sokszor nem teljesen épeszű dolgairól.

A Demszky által az ország hátát százmiliiárdos púpként nyomorító M4 most végleg leállhat. A francia alvállalkozó ugyanis összepakolt és elment. A beruházást egyébként a válság ellenére sem állították le, pedig az építkezésre eddig elherdált pénz pont elegendő lenne arra, amit a Bajnai-csomag céloz meg. De az őrült városúraság szent tehenéhez nem lehet hozzányúlni. Hihetetlen, hogy még mindig nem.

De a legjobb mégis tegnap történt. A fúrópajzsok nehézkes megindulásakor még büszkén feszített ez az ember. Izgatottan fotózta az első három millimétert. A lassú, drága és végsősoron fölösleges, no és persze bénán megvalósított beruházás nem haladt igazán előre. De mindennél fontosabb volt. Inkább megszüntette volna a szervilis mszp-s Hagyó Miklós és a BKV-funkci-bőrbe bújtatott gusztustalan pártkatona, Regőczi Miklós a járatok 10%-át, de a vacak 4-es metróhoz nem lehetett nyúlni. Ahogy az sem baj nekik, hogy a budapesti utakon nem megfelelő műszaki állapotú, elöregedett buszok járnak, az új metró kell. És miért? Mert 1998-ban Demszky ezzel jól odabaszott a Zorbánéknak, és vacak kis pártja azzal tartja magát nagy nehezen életben, hogy ilyen húzásokkal Demszkyék elhitették a néppel, a Fidesz bünteti Budapestet. Lehet. Ami viszont biztos, hogy Demszkyék meg tönkreteszik. Mennyivel jobb, ha valaki dilettantizmusból "bünteti" a pestieket, akik ráadásul még a szavazói is. Mert Budapesten kívül SZDSZ nem létezik, MSZP is alig.

Szóval ez már a végjáték utáni időszak. És ez a színvonaltalan alak most nem nyilatkozik, mert nincs rá ideje! Akkor mire van? Erre szarra megy el a Főváros pénze évek óta, eredmény nincs, csak nevetséges kudarcok. És erre most Demszky nem ér rá, más programja van.

Én nagyon nem hiszek az elszámoltatásban, kell a fenének a békétlenség. Unom már nagyon a múlt felhánytorgatását, a jövő érdekelne. De Demszkyt grabancát nagyon el kellen kapni. Már rég nem a politikai felelősségét kéne firtatni, ennél lejjebb már nincs út. Hanem ennél komolyabban kell a körmére nézni. Azon a helyen, ahol neki lennie kéne, egyébként ideje is lenne. Mindenre.

Végy egy átlagos kislányt! Magyarázd be neki, hogy tehetséges, sőt szexi. Előbbi bizonyítására nyomd be valamilyen noname tinibandába, és hirdesd őket aranylemezesként. (Ma Magyarországon egy maxi arannyá váláshoz 1500 példányt kell eladni.) Aztán, amikor nagykorú lesz, sztájlingold addig, amíg nem néz ki 10 évvel idősebbnek, és meglehetősen olcsónak. A puszták népe úgysem tudja, mi a különbség a szexis és a lotyós között, ezt bárki megfigyelheti az utcán.

Ez Viven, a méltán nem ismert Minisztár nevű formáció egykori tagja, aki most szólókarrierbe kezdett.

Ha a fentiek megvan, indulhat a művészi alkotás. Először is kell valami semmitmondó dallam, amit az üdvöske némi komputeres rásegítéssel könnyedén felénekel. Megdöbbentő, hogy ma már tényleg bárkinek lehet lemeze. Ilyen jellegtelen, unalmas hangot ritkán hallani.
Aztán írassunk szöveget egy olyan emberrel, aki spanyolos művésznevét egy ™-mel dobja föl. Nagyon cool. Íme az eredmény, vagyis a Viván naponta többször játszott dal, a Ne félj!:

Hidd el nem kell már a szép szó és hogy éltess,
Hazugság volt minden perc, de mégis fáj.
Régen volt a szép, de elmúlt édes,
Mert nem az vagyok, kit régen megláttál.
Jön egy újabb nyár sok szép nap lesz, mi rám vár,
Tiéd volt a szívem látod mégis éldobtál.
Velem rég a fellegeben járnál,
De most a távolból csak én nézek le rád.
 

Forrás: www.zeneszoveg.hu, és természetesen a költő: Fernando ™

Egy mentség van, ha Fernando tényleg spanyol, és magyarul kb. annyira tud, mint mondjuk én spanyolul. Egyébként ez a szöveg nemcsak dalszövegnek gyenge, hanem a normál beszélt nyelvhez sincs semmi köze. Rögtön a felütés gáz. Mi az, hogy "éltess"? Ha jól értem ezt a marhaságot, a díva szakít genyó barátjával, és most büszke rá. El tudjuk képzelni, hogy a bitang a megbocsájtás reményében azt kiáltja: "Éljen Viven!" Kilóg a lóláb, ez a hülyeség csak a rím miatt került oda. Gyenge megoldás.
Aztán "hazugság, de mégis fáj". Ez simán értelmetlen.
És ez csak folytatódik. De az vitathatatlan, hogy a fokozáshoz ért a szerző. A hülyeség fokozásához. "Velem rég a fellegekben járnál, / De most a távolból csak én nézek le rád." Persze a magyar nyelvben nincs kötött szórend, annál is inkább ügyelni kellene a nüanszokra. Ez a két sor ugyanis nem jelent mást, mint hogyha a galád kan ma is a lánnyal lenne, akkor a "távolból" nem csak Viven nézne le, hanem sokan mások. Ezt szerették volna mondani. Valahogy nem hiszem.

A klipről nincs sok mondanivaló, valószínűleg valamelyik szórakoztatóelektronikai cikkeket forgalmazó cég támogathatta, mert ebbe három és fél percbe sikerült számos vonzó cikket sikerült belesűríteni. Néznek benne plazmatévét, kameráznak, Viven kezében és fülében mp3 - lejátszóval vonaglik időnként (annyira nevetséges húzás!), és persze egy teljesen fölösleges DJ-szerűség is kavar valamilyen pult mögött, hogy pontosan mi is a dolga, egy stúdióban totálplasztikká kevert, vegytiszta zenével, nem derül ki. A rendező biztos látott már DJ-t, az meg olyan menőn néz ki, amikor egy ilyen hallgatag csávó tologatja a potmétereket. Szóval a szupermenő Viven szupermenő klipjébe kellett egy ilyen szupermenő pasi. Stílszerűen: ez már lejárt lemez.

A zene.hu szerint a dal érdekessége, hogy a fődallamot szaxofon játssza. Hát igen, meglepő, ha egy zeneszámban hangszerek bukkanak föl. A februárban megjelent maxin egyébként remixek is vannak, az egyik "elég klubos" (akár hangosan is hallgatható, gondolom), a másik - figyelem! - retro - fiesta hangulatú.

Ilyenkor eszembe jut ez a javaslat: http://index.hu/velemeny/glossza/fono070224/

Mindenkinek jobb lenne.

Prózai okai vannak az újabb "hosszú" hétvégének. Egyszerűen nem volt sok kedvem blogolni. Tegnap már úgy jöttem be, hogy most aztán kiírom magamból a húsvétot, a bizalmatlansági indítványt (melyet a blog két beltagja és legfontosabb kültagja személyesen nézett meg a tv-ben élőben kedden) és persze minden egyéb megfigyelésemet. De sajnos a technika közbeszólt. A számítógépesek a tűzfalat buzerálták, úgyhogy újabb területekről szorultam ki, például a Velvet Intimate & Swinsuit címkét kapott és elérhetetlen tegnap óta. A Tejben vajbanért kár. Bár megnéztem volna Szabó Eszter matyó tetoválásait közelebbről. Nem vagyok egy tetkó-fan, de ennél nagyobb marhaságot, minthogy valaki magára "hímezteti" a színes virágokat, nem nagyon láttam ebben a műfajban.
De elkalandoztam, a tűzfallal való ügyeskedés meg, gondolom, az egyébként is kiváló blogmotor összjátéka révén nem tudtam belépni ide, vagyis a posztszerkesztőbe. Már azt hittem, vége a szép időknek. Amúgy is motoszkál bennem egy ideje, hogy bedobom a törülközőt. Eléggé unom már a viaskodást a szellemi kiscsoportosokkal, meg pláne azokkal, akik annak tettetik magukat, csakhogy belémköthessenek.

Most viszont - ahogy ez az írás is bizonyítja - sikerült belépni, remélem, ez az állapot marad, és a blog, no meg személyem ellenségei csalódnak. Tudom, néha csitítanak, hogy ez nem nekem szól, és sokáig így is volt. De most már egyre - másra tapasztalok személyem ellen irányuló támadásokat, itt is, máshol is. (És ez persze nem pontos. Szó sincs itt személyes ügyekről, hiszen még az ide szokott ócsárló sem ismer.) De azért akadnak még klasszikus trollok is bőven.

Itt van rögtön Pontilyen barátom hétfői címlapjának esete. Ponti írt egy kifejezetten humoros, jópofa szöveget Asterixről és a pozitív nacionalizmusól. Üdítő volt olvasni, mert bár politikai (vagy inkább társadalmi) témájú szöveg, mégsem sablonos.
Az Index rátalált, és kitette a címlapra. Kell-e további taglalás? A sima hülyéző trolltól a sólyomszemeken át (akik, ugye, azért szólnak hozzá, hogy kijavítsanak valami lényegtelen hibát) a fekete öves gyalázkodókig mindenki megjelent. Olyan szívesen beszélgettem volna erről a dologról, mert évekig nemzeti érzés - deficitben szenvedtem, most meg - nyilván öregszem - úgy érzem, azért jelent valamit, hogy ebben az országban születtem. (Továbbra sem érdem vagy szégyen, de nem lényegtelen.) Ponti ezt írta le tüneményesen, de az ember kedvét szegik a debilek, akik csak baromságokat képesek írni.

Másik nagy dilemmám a Fika - Reckl Amál együttműködés sorsa. Amikor kb. egy éve rászoktam a Fikára, még a pozitív irigység dolgozott bennem. De jó lenne ilyen blogot írni, sőt magát a Fikát írni! Aztán csodák csodájára ez a kívánságom teljesült, és pár hónapig egész jól ment a dolog. Aztán egy ideje már csak döcög. Nem tudom, miért. Illetve elismerem, nem vagyok már olyan aktív, mint régebben, és ez sajnos Rékucra is igaz. A barátaim nem szeretik a Fikát, a testvérem például el sem olvassa az ottani írásaimat. Sajnos - és ezt legjobb, ha mi valljuk be -  a színvonal már nem a régi. És hát azóta, hogy olyan cikkeket jelentetünk, meg hogy ki milyen szagút szellent, ne is csodálkozzunk, ha elpártolnak a normálisabb olvasók. Azt hiszem, elfogadhattuk volna, hogy a blog.hu kitesz hirdetéseket, cserébe kapunk publicitást. Az olyan bulvárszerű, közkeletű blogoknak, mint a Fika kell a nyilvánosság. Az erkölcsi aggályokat csillapíthatná, ha csatlakoznánk a Bloggerúnióhoz. Tán még jót is csinálnánk. Mondom, nem tudom.
Most, hogy nem megy úgy a szekér, lelépni viszont nem lenne elegáns. Szóval filózom...

A húsvét egyébként nem telt rosszul. Kicsit hosszú volt, bár hétfőn egész nap aludtam, mégsem tudtam magam rendesen kipihenni. Néha jó lenne teljesen egyedül lenni, csak egy-egy napot.

Szombaton volt a legjobb barátnőm keresztelője. Nem egészen értem, miért a nagyszombati vigíliával egybekötve. Most már rájöttem, miért nem járok templomba. Nekem ez a -fogalmam sincs, hogy fogalmazzak, senkit sem akarok megsérteni - ceremónia nem jelent semmit. Át akartam magam adni az élménynek, de igazán csak a prédikációt és a keresztelést tudtam élvezni. A többi számomra üres volt, rutin.

A barátnőm miatt azonban ezeket is elviseltem, mert neki fontos volt. Ő komolyan gondolta. Bevált, amit az anyja kigondolt. Nem kereszteltette meg, rá bízta ezt a döntést. És most jött el az ideje.
Tegyük hozzá, az is látszott, hogy számára a keresztség fölvétele egyúttal a valahová, valakikhez tartozást is jelentette. De ez nem bűn. Aki sosem élt teljes családban (nem kívánok túlzottan mások életében vájkálni, maradjunk tehát annyiban, ezt a lányt mindig családias légkör vette körül, de egész családja sosem volt), annak az a pillanat, amikor újdonsült keresztszüleivel (akiket nagyon szeret) ott állt, már önmagában egy csoda. Talán már ezért a pillanatért megérte.
És még mi is ott voltunk, a barátok. És a gyülekezet. Ott állni talpig fehérben a kvázi családjával (akik mostantól hivatalosan is a "rokonai") az egész világ, és nem utolsó sorban Isten színe előtt. Kár volt ezt a gyönyörű, földöntúli boldogságot a szokásos kántálással és a kényelmetlenül hosszúra nyújtott ceremóniával ellényegteleníteni. Mert - és ez most nagyon szentimentális lesz, előre is elnézést - a barátnőm életét elnézve nem volt logikus, hogy egyszer, ha csak pár pillanatra is, de átélheti ezt az élményt. Mi ez, ha nem egy tipikus isteni terv? "Igazi" anyukája is jelen volt a szertartáson, ha annak idején megkeresztelteti a lányát, akkor erre most nem kerülhet sor. Bevallom, régen nem tetszett ez. Azt gondoltam, hogy azért az hozzátartozik ebben az országban egy kisgyerek születéséhez, hogy megkeresztelik (természetesen, ha keresztény családból származik). De mostanra nyert értelmet a dolog. Isten útjai kifürkészhetetlenek.
Amúgy meg jó tanulság ez az olyan gyorstüzelő ítélkezőknek, mint amilyen én is vagyok időnként.

A mai, speciális blogajánlóban kivételesen saját írásomat ajánlom.

Modor Tibiéknél vendégszerepelek:

http://modoros.blog.hu/2009/04/09/reckl_amal_modoros_melegbar

Mi másról írtam volna, mint drága, meleg barátaimról.

Nem szoktam egyébként eljárni esténként szórakozni, mert eléggé taszítanak az ún. szórakozóhelyek. Hangosak, füstösek, tele vannak részeggel... Szóval nem hiányoznak. Ellenben a melegbárba elmentem párszor, mert kíváncsi voltam. Az első alkalom annyira jól sikerült, annyit nevettem, hogy még egyszer - kétszer újra ellátogattam.
Csak sajnos ebben a molotovkoktélozgatós világban bezárta kapuit a hely. Úgyhogy 2006. decembere óta nem jártam ilyen helyen.

Nagyon igazat mondott Hajós András vasárnap este. A Fidesz képtelen győzni. Annyira beléjük égett a 2002-es vereség (hála mindenek előtt Orbán Viktornak - ezt már én mondom), hogy azóta azt sem képesek felfogni, ha éppen győzelemre állnak. Mint például most.

Most nem kellene ugrálni. Mert az MSZP segítség nélkül is kicsinálja magát. Az ilyen ostoba, nevetséges malőrökön, hogy egy alapvetően vállalhatatlan funkcinő fölteszi a kedvenc lemezét (Best of Communism), és így Bajnai Gordon kénytelen elénekelni az Internacionálét. A legjobb angol öltönyében. A legéhesebb proletár, na ja.
De ez csak tünet, igazából a Kacsamesék (bár a Libamesék találóbb lett volna) zenéjét is bejátszhatták volna. Annyira volt komoly ez az egész. Két hete még Gyurcsányt akarták rettenetesen, most meg jó lesz a nemzet anyósa is elnöknek.

Szóval az okos fideszes ilyenkor kiveszi a szabadságát, és amíg még nem kell adót fizetni az üdülési csekk után, addig elidőzik valamilyen vidéki panzióban, nagyokat szippant a friss, falusi levegőből és az újságban csak a sportrovatot olvassa el. Szíjjártónak úgyis olyan jó pulóverjei vannak (és ezt minden irónia nélkül mondom), pont ideálisak egy hajnali teraszra kiüléshez.

Ehelyett mit csinálnak?! Természetesen hülyeségeket beszélnek. Minden szinten.

A már említett szóvivő (akinek szerepeltetése nem megy a fejembe, bárki az Irigy Hónaljmirigyből hitelesebb és szimpatikusabb lenne, de mindenek előtt intelligensebbnek hatna) meg még a mai politikai matiné idején is meredek dolgokat mond.
Ha hallgatnánk rá, azt hihetnénk, hogy a Fidesz programja annyi, hogy ők népszerűek. Itthon is, külföldön is. Szíjjártó ezt forintokra is le tudja fordítani - azért mégis volt hatása annak a ballib sajtó féle nyüstölésnek, hogy néha számok is kellenek. Szerinte a kormányváltás önmagában 400 milliárd forintot hozna, mert egy Orbán vezette társaságnak akkora hitele lenne, hogy az egész európai, sőt a világszerte lévő bankrendszer azonnal jobb kamatokkal kínálná meg döglődő kis hazánkat. Mert az elszánt, igaz magyar arcél az egész világot meghódítja, térdre kényszeríti.
Nem akarok (mindig) durva lenni, de aki ebben hisz, az most ne olvasson tovább, mert egy világ omlik össze benne. Nincs húsvéti nyuszi! Körülbelül ennyit ér ez az elmélet.
Tegnap ezt a remek tervet még megtoldotta a zemberek című folytatásos népi költemény újabb remek mérföldkövével. A Bajnai-csomag nem más, mint összeesküvés a zemberek ellen. Jajj Istenem!

Aztán imádom a Fidesz aktivistáit is. Na jó, általában az aktivistákra en bloc ferde szemmel nézek. Egy pártért végzett önkéntes munka mindig gyanús kicsit. Szóval a XIII. kerületi fideszes fontoska közfeladatnak tekinti az ep-s szórólapok terjesztését. A történet persze arról szól, hogy a biztonsági őrnek álcázott szovjet medve kipenderítette az aktivistát, amint az - a lakók kifejezett kérésének ellenére - épp gyömöszölte be a szórólapokat a postaládákba. A biztonsági őr persze ne alkalmazzon tetlegességet, de bőven el tudom képzelni, ahogy ez a túlpörgött nőszemély kioktatta az őrt, amikor lebukott, ez kiakasztotta a házmestert. A jóég tudja, honnan van ez a váteszi energia a fideszesekben, de ez az okostojás stílus, mellyel a kamerába is kifejtette a nő, hogy az Éljen Schmitt Pál! mennyivel fontosabb, mint az akciós farhát, ellenszenves volt. Neked, aranyom, neked fontosabb. A lakók meg annyira utálják a szórólapokat (A Tescóét is, nyugi!), hogy ki is írták, hogy nem kérnek, sőt még egy embert is fizetnek közös költségből, hogy ne dobálhasson be boldog-boldogtalan mindenféle nyomtatott spamet. Most ezt csak a logika nyelvén is megkérdezném, vajon mekkora a hatékonysága a szórólapoknak egy szórólapgyűlölő házban. Nem visszafelé fog-e elsülni, ha valaki ramazurizik a lépcsőházban a hülye szórólapjaival. Aztán nagyképűen nyilatkozgat a tv-ben, mint valami mártír. Amúgy az is szórakoztató, hogy egyes fideszesek bunkón viselkednek, néha emiatt megütik a bokájukat, mint minden más, rendetlenkedő ember, aztán egyből emberi jogokról óbégatnak azonnal. (Ne kapjátok föl a vizet! Az ordítozás joga ugyan megilleti még a holdkóros joghallgatókat is, de ne lepődjenek meg, ha a nénik ezen feldühödnek.)

A harmadik történet - szintén ma reggel láttam - főszereplője Farkas Flórián. A Lungo Drom hősi halottnak akarja nyilváníttatni azt az Irakban működő, mobilwc-kkel foglalkozó "civilt", akit két hete lőttek le nagy képességű amerikai katonák. Mondjuk eleve nem egészen értem, hogy mi abban a hősiesség, ha valaki a jó pénz reményében, üzleti kiküldetése során meghal, de egye fene, tőlem nevezzük annak. (Főleg az az indoklás abszurd, hogy mivel a falujában szerették, ezért megérdemli.) Végülis a katona sem másért van ott.
De most Farkas Flóriánnak sikerült azért a külügyminisztériumot, ezáltal a kormányt kritizálnia a sajnálatos eset kapcsán. Nem az a baj, hogy egy ember meghalt. Nem az a baj, hogy Magyarország részt vesz egy jogtalan és értelmetlen háborúban, amelyhez semmi köze. (Ez ellen kellene protestálni.) Nem az a baj, hogy az amerikai hadsereg olyan idiótákat küldött ki, akik a szövetségeseik embereit lövik. Nem! A baj az, hogy ez két hete történt, és Farkas Flórián csak két napja értesült róla. Bárcsak ez lenne Göncz Kinga legnagyobb mulasztása!

Szóval, fidesznyikek, nyugi! A következő választás a zsebetekben van. Persze nem azért, mert olyan remekül teszitek a dolgotokat, de ez nem számít. 2002-ben és 2006-ban sem az MSZP nyert, hanem ti vesztettek. Most pont fordított a helyzet. Tessék nyugton maradni, mert a szűkszavú, elegáns ludasmatyi még a végén beelőz. Ezt hagyni nagyon hazafiatlan lenne.

Ráleltem az Alexander című meleg magazin honlapjára.

http://www.name-it.at/name-it

A bal oldalon (nem úgy!) található az újság lapozgatható, online változat. (Németül nem tudok kedvéért: blättern.)

Jó szórakozást!

Na vajon kitaláljátok, ki lehet ez a hölgy? Találgassatok! Később megmondom. Annyit segítségül, hogy más hajszínnel ismerjük.

Hosszú, internetmegvonásos hétvégém után felfrissülve térek vissza. Az már bizonyos, hogy ilyen lesz még, mert sok mindent lehet csinálni a gépen kívül is.

Nem tudom, hogy mekkora veszélyben voltunk igazából, sőt az is lehet, hogy a bécsszerte hirdetett Helyszínelők játék harapódzott el, de mindenütt rendőrök razziáztak. A badeni vasúton oda-vissza jött az ellenőr, három fegyveres rendőr kíséretében, és a kis falusi megállóhelyek biedermeieri idillét is megzavarta, hogy sok helyen rendőrök álldogáltak, kifejezetten a le - és felszállókat vizslatva. Ruszkibaka barátomra gondoltam. Ennyi egyenruhás férfit egy rakáson! A csúcs akkor volt, amikor egy pirospozsgás arcú, igazi tiroli parasztfiú is fölszállt. Kiskatona volt, legfeljebb 18 éves és holtfáradt. Egyébként Ausztriában nem utaznak ingyen a katonák, ahogy láttam. Szerintem Baka az uniformisos kisfiú láttán el is ájult volna a gyönyörűségtől. Ezen vigyorogtam magamban.

Ha már itt tartunk, el kell mondjam, hogy Bécsben megismertem Alexandert. A Déli pu. futottunk össze. Ő is nevetésre késztetett, a kis ausztrobakához hasonlóan. Sajnos azonban Alex egyértelműen meleg. De legalább hazahozhattam magammal. A szokásos újságosunknál vettük meg ezt a számomra eddig ismeretlen meleg lapot. Pár órányira van tőlünk Bécs, és mégis micsoda különbség! Micsoda állati jó képek vannak az Alexander hasábjain! És a hirdetések is isteniek. Nem pornóújságról van szó, hanem életmódmagazinról. Sándor simán megért 3 €-t. Majd scannelek pár képet. Csodálatosak!

Szóval a razziára visszatérve, nem lehetett csak úgy átsuhanni a határon, mert minden egyes autót megnéztek az osztrák rendőrök. Nyilván kerestek valakit. Nem hallottunk semmit a rádióban. A vezető hír az az eszeveszett állat volt, aki New Yorkban szerencsétlen bevándorolókon bosszúlta meg az amerikai rakétatámadásokat.
Viszont nagy örömmel hallottam, hogy a Radio NÖ-n játszanak Falcót. Remek, remek!

A tavasz visszahozta a kedvemet az otthoni zenehallgatásra. Eddig elég volt az a napi kétszer negyven perc otthonról a munkahelyre és vissza mp3-lejátszóval a fülemen. Csak éppen a magnóm (öreg vagyok no, hiába mp3 CD-lejátszó, nekem csak magnó) romlott el. Mondhatnám úgy is, a fél szemére megvakult, és csak a normál, gyári CD-ket játssza. Az én 100 számos, műgonddal összeállított mp3-válogatásaimat már nem ismerte föl. Mivel a szerkezet már a hatodik évét taposta, úgy éreztem, befektetek egy másikba. Szerdán rábeszéltem az öcsémet, vigyen el az Electro Wolrd-be. Elmentem, ebben a tekintetben (hordozható audióban) már középhaladó vagyok, szóval elég körültekintően vizsgáltam meg a fontos dolgokat. Volt rajta egy jack, vagyis reméltem, a fülhallgatós zenélés is meg van oldva. Otthon azonban kiderült, az nem kimenet, hanem bemenet. Amennyiben szeretnék külső berendezést rákapcsolni, ott megtehetem. De a fülhallgatónak nincs helye...
Másnap visszavittem. Eleinte be akartak ugratni, de aztán látták, kivételesen felkészült vásárlóval van dolguk a 72 órás indok nélküli visszacserélési szabályt illetően. Mondtam, nem kell nekem pénz, csak egy olyan készülék, amin van fülhallgatónak való jack. Nem tudom, mit képzelek! Ilyen extra igényeket, hogy fülhallgató-kimenet egy magnón! Ki érti ezeket a hülye a vásárlókat?
Bár kedvesnek nem mondanám az Electro World személyzetét, lerítt róluk az ellenszenv, amit a problémázó ügyfél gondolata automatikusan kivált belőlük, mégis gördülékenyen ment a csere.
Aztán mégis sikerült két magnót találni. Az egyik 7000 Ft-tal került volna többe, úgyhogy maradtam egy szép kis Sonynál. Ez most már ki van próbálva is jó.
A régi magnóm is gazdára talált. Nagynéném nagy örömmel már be is üzemelte. Neki nincs számítógépe, így mp3 CD-i sem, szóval ő is jól járt.

Mivel a bécsi kirándulás végén még elég sok euróm maradt, gondoltam egyet - a Badner  Bahn 62 perces menetideje alatt volt alkalmam kifundálni - és lelki szemeim előtt megjelent egy igazán professzionális fülhallgató képe. Ami addig volt szintén nem rossz, de már szintén öregecske, és ami ennél nagyobb baj, kontakthibás kissé. (Még a tolerálható mértékben, vagyis ez sem lesz kidobva, a számítógép mellé helyeztem át állandóra.) Úgyhogy a plázában, ahol parkolni szoktunk, rögtön elrohantam a Niedermeyerbe, és ott egy kedvetlen bunkó eladótól (akit egy szívélyesebb, idősebb férfi váltott) megvettem a szintén Sony kis csodámat, amely azóta már szintén bizonyított. Akár a wc-n ülve is tudok diszkréten zenét hallgatni, mert 3,5 m a zsinórja.

A szombatra beömlő meleg - ami már nekem kicsit túlzás - és az egész napos bécsi kirándulás fáradalmai miatt két napos, döglős szieszta lett a hétvégéből. Ahogy már írtam, a számítógép és az internet teljes kiiktatásával. Tv-ztem, és jót beszélgettünk anyukámmal a minket körülvevő bolond világról. Csak pár éve jöttem rá, milyen remek szarkasztikus humora van, mennyire jól látja a dolgokat. A bloggal kapcsolatban csak annyit mondott - nem olvassa, anélkül is pontosan tudja, miket gondolok - hogy ő sem érti sokszor az embereket, pont ezért nem is érzi szükségét, hogy leálljon velük vitatkozni. Hát igen! Nem véletlen, hogy Dyson az angol királynőt látja benne.

Vasárnap már rosszul voltam a hirtelen időváltozástól, és kábán feküdtem néha itt, néha ott. Estére, ahogy a hétfő reggel, mikor végre lehet menni dolgozni közeledett, felspannoltam magam, és egész jól voltam. Megnéztük a Heti hetest, engem már rég nem érdekel, de az öcsém ragaszkodik hozzá. Aztán hülyeségeket álmodtam. Például arról, hogy mindkét lábamat levágta egy helikopter rotorja. A műlábaimra meg felhúztam azt a türkiz színű, magas selyem tartalmú térdharisnyát, amit Dysonnak múltkor muszáj volt megérintenie. Így járnak a kékharisnyák! - gondolom, erről szólt az álom. Komolyra fordítva, fogalmam sincs. Gyerekkorom óta rendszeresen álmodom baromságokat.

Ma reggel jött a hír, eddigi "átmeneti" asztalomat kicserélik egy másikra. Persze válság alatt nincs bútorvásárlás, így kerültem át az egykori cellgyárba, az irodabútorok elefánttemetőjébe. Egy nagy teherlifttel jutottunk föl a kísérteties épületbe. Bent azonban csak roncsok voltak. Egyszer majd ezekből eszkábálnak nekem össze egy új asztalt. Aztán felpörögtek az események. Végre kaptunk egy emberes megrendelést! Itt volt az ideje.

Most itt ülök, és azon töprengek, miről szóljon a következő poszt. Vannak terveim, tegnap még azt hittem, egész nap írni fogok. Aztán mégsem. De most erősnek érzem magam. Ilyenkor szép nagy esély van arra, hogy beüt a krach.

UPDATE: Sándor üzenete

Nem nézem többet a Dr. House-t. Sajnos a karakter elfáradt, már mindent kihoztak belőle, amit lehetett.

Már az előző évadot is végigszenvedtem. Jogos volt, hogy kissé hátrébb tolták a régi teamet, hiszen bennük sem volt már több. De akiket a helyükre hoztak, nélkülöznek mindent, amitől az első három segéd jó volt. Simán kellemetlenek voltak, és semmi igazán izgalmasat nem tettek hozzá a sorozathoz.
Különösen kínos volt a 4. évad eleje, amikor még futószalagon lehetett genya House a jelentkezőkkel. Akiket meg szintén nem értek. Ki a fene akar egy House-zal együtt dolgozni? Vagy annyit fizetnek? Oké, hogy nagy szakember hírében áll, és persze néhány megszállottat ez vonzhat (l. eredeti csapat), de tömegesen aligha.
Ez az ötlettelen forgatókönyvíró olcsó megoldása volt a szemétségekre kiéhezett nézőseregnek. Kicsit olyan volt ez, mint valami pornófilm. Semmi előjáték, semmi érzelem, csak maga a töcskölés. Na, pont ezeket az igényeket szolgáltak ki az előző évad rendszeresen. Csak itt a közönségnek nem szexre fájt a foga, hanem bunkó, megalázó és kifejezetten bántó megjegyzésekre. Csak úgy. Nem beleépítve valamilyen jól kitalált szituációba, hanem mesterséges, értelmetlen és fölösleges helyzetekben.

Ki is hagytam pár részt, de aztán mégis bekapcsolódtam, de alig volt jó rész. Bármennyire is örültem, hogy a találóan House által törtető cafkának nevezett csajtól megszabadultak, annyira bántott, hogy nem ült mindenki azon a buszon...

De sajnos belevágtak az 5. évadba. Az eseteknek nincs értelmük, és mellékszállá degradálódott a kórház. Most kizárólag House fontos. És persze az ő szörnyű modora. Utóbbi egyébként mostanra már átvette a főszerepet, és minden más csak kulissza. Persze ez mindig is központi elem volt, de régebben nem voltak lusták az írók tisztességesen megírni a sztorikat. Most már akkora rajongótábora van a House-nak, hogy ha a Dörmögő Dömötörből adnának elő spontánul kiválasztott jeleneteket, annak is sikere lenne. Bár elnézve a múlt heti, szaruhártya-transzplantációs epizódot, talán még javítaná is a színvonalat...

Szóval - bár ezt nyilván túléli a sorozat - elvesztett egy nézőt biztosan. Pláne, hogy az AXN-en a House-zal párhuzamosan vetítik a Gyilkos elmék, a helyszínelő-típusú, új generációs krimik legjobbját, legújabb részeit. Mellettük az epés doktor és a sótlan bandája nem rúgnak labdába.

Hiába, a legjobb poénokat mindig a nyomorúság szüli. A német Yahoo-n most arra lehet szavazni, minek a lecserlését kellene államilag támogatni. A német autóipart azzal tartják jelenleg életben, hogy a régi kocsik tulajdonosai az újat nagy állami segítséggel vásárolhatják meg. Ennek a továbbgondolását tükrözi a körkérdés.

Vagyis kinek vagy minek a lecseréléséért kaphasson az ember roncs - támogatást?

Mosógép

Bicikli

Partner

Ágy

Főnök

Politikus

Kétely - filmkritika

A római katolikusokról érdemes Amerikában filmet csinálni, a megcsontosodott egyház ugyanis igazi furcsaság a protestáns fundamentalizmus hazájában. (Gondoljunk csak a Da Vinci kódra. Az a film is kuriózumként mutat be olyan dolgokat, amelyek Mária országában természetesek.) A Kétely írója egy bronxi katolikus iskolát választott darabja, majd filmje színhelyéül, nyilván nem véletlenül.
Az ilyen zárt rendszerek igencsak kedveznek az ilyen kamara - és kameradaraboknak. Mert hiába készült film belőle a legjobb színészekkel, akik most sem okoznak csalódást, az egész színpad után sír végig.

Pedig igazán igyekeztek nagyszabású mozit készíteni. A túl tiszta, már-már steril képek távolinak és elérhetetlennek mutatják ezt a világot. Kár, hogy ebből a szolíd szappanillatból mindenki kap egy adaggal. Nemcsak a hivatásos szűzek tiszták és makulátlanok, de mindenki más is rendes. Sajnos ez lerontja kissé a kontrasztot a St. Nicholas belső, kissé rideg világa és Bronx gyönyörűen fényképezett utcái között. Nagy kár ez, mert a film egyik alapkonfliktusa a valós világ (minden változásával együtt) és a főapáca által kemény kézzel fenntartott rend között feszül. De bármennyire is törekszik a történetvezetés tárgyilagos maradni, a film steril képei suggalnak egyfajta véleményt.

A történet a főapáca és a vezető pap közötti rejtett konfliktus felszínre törését meséli el. A pap nem veszi halálosan komolyan a dolgokat, és látszólag hajlamos inkább a szívére és az eszére hallgatni, mint az ezer éves szabályokra. Az apácának viszont az az élet értelme, hogy a szabályokon keresztül uralkodjon a rá bízottakon. Amikor a népszerű rivális különös figyelemmel gyámolítja az iskola első, nem mindenki által szívesen látott fekete tanulóját (1964-et írunk), akkor egy befolyásolható, fiatal és naiv kollegina segítségével alkalom nyílik a pap sarokba szorítására. A ki nem mondott vád: pedofília.

A pap persze kézzel - lábbal védekezik a számára abszurd elképzelés ellen, de a főapáca hajthatatlan. Bizonyítéka nincs - elég nehéz dolog ez ilyen ügyekben - kizárólag pár gyanús jel, amit kellő fantáziával félre lehet érteni, és a belső bizonyosság. Az apáca sokszor megjegyzi, ő aztán ismeri az embereket, és ez neki elég arra, hogy a számára ellenszenves, és hatalmát, sőt személyét is nevetségessé, súlytalanná tevő paptól megszabaduljon.
Többféle cselhez is folyamodik. Ezek közül a fekete fiú édesanyjával folytatott igazán kemény szópárbaj a legdrámaibb. A büszke anya olyan meredek dolgokat vág a biztonságos világából kilépő apáca fejéhez, amire annak nincs mit válaszolnia. Az anyát ugyanis nem érdekli, akár molesztálhatja is a pap 12 éves fiát, de a gyerek akkor is elvégzi a patinás iskolát, mert így esélye van jó helyen továbbtanulni, esetleg egyetemre is menni. A film legdurvább része ez, kegyetlen őszintesége kimagaslik a film egyébként óvatosan megírt többi részéből.

Sajnos a film nem igazán szentel kellő figyelmet a jellemek kibontására. Csak pár alapvető sablonra futja. A mellékszereplőket - a tiszta tekintetű James nővért vagy a fekete diákot, Donaldot például - ellényegteleníti a film végére, szinte nem is szerepelnek. Pedig jó lenne őket is hallani néha, ahelyett, hogy a pap és az apáca újra és újra összecsap. Sajnos mindig ugyanúgy és mindig ugyanarról van szó.

Néhány alapvető dramaturgiai vétséget is elkövet az egyébként Pulitzer díjas szerző. Az első szembesítés után a fiatal apáca kiabál rettegett feljebbvalójával. És semmi sem történik! Pedig kellene. A lánynak elvileg ilyesmi - pláne egyfajta sajátos rezonőri szerepkörben, ami szintén nem illik ehhez az alakhoz - eszébe sem jutna. Hiába korrigálnak később, amikor a mosolygós tanárnő ordít a gyerekekkel, rajtuk vezeti le a feszültséget. (Ami sokkal valószínűbb.) A főapáca pedig nemcsak egy ironikus megjegyzéssel ütné el ifjú beosztottjának kirohanását. A film alaptételének, a kétely pszichológiájának mond ellent ez a jelenet. Az apáca biztos a pap bűnösségében, hiába nincs bizonyítéka. Minden ellenvéleményt személyes sértésnek kellene vennie. Mert az nem csupán erre az ügyre vonatkozna, hanem az apáca teljes ítélőképességére és arra a világrendre, amelyben hisz. Kiderül, ehhez Istennek olyan nagyon sok köze azért nincs. Érthetetlen ez a jelenet, a film enélkül is sokatmondó, de így viszont pont azt az egyébként jól felépített logikai láncot törik meg, amely a film gerince. Sajnos.

Mert a filmnek sok kimondottan jó pillanata van. De valahogy a főalak pszichéjét nem sikerült ábárzolni következetesen.
Erénye azonban, hogy az egyházat tényleg csak kulisszának használja. Nem akar teológiai kérdésekbe belemenni, nem akar a prűd apácák - pedofil papok kényelmes, sikergyanús és olcsó kliséjével élni. Sok újat ennek ellenére nem mond erről a világról, de ez nem baj, mert ez nem egy vallásos témájú film. Aki az Ágnes, az Isten báránya feelingre vágyik, csalódni fog.

Értékelés: 7/10

Most, hogy a Maszop és a Szabad Gerinctelenek Pártja végre megállapodott, bekövetkezett, amit én már múlt szombaton megjósoltam: a kormányfő-casting befutója Bajnai Gordon. Mivel Ruszkibaka barátommal ráadásul őt tartjuk a legvonzóbb magyar politikusnak (ő az angol gyapjúszövet-öltönyök nem hivatalos nagykövete!), nem bánjuk, ha ő jön. Mivel azonban jelenleg politikusaink még a szokásosnál is kevésbé vesznek bennünket komolyan, tekintsék meg képes összeállításunkat, avagy híres Gordonok.

Gordon Brown - A brit Munkáspárt szürke miniszterelnöke, a Tony Blair Witch Project levezető embere. Különösen nagy szerepet nem szántak neki, és ezt ő végre is hajtja maradéktalanul. Talán csak annyiban fognak rá emlékezni, hogy kevés nála is népszerűtlenebb miniszeterelnöke volt az ángliusoknak. Igaz, Thatcher asszonyra meg lőttek, csak ő éppenséggel csinált valamit.
Miután Medgyessyt kitessékelték a hatalomból, és elvileg verseny dúlt még Gyurcsány és Kiss Péter között, az angol lapok ahhoz hasonlították e párharcot, mintha Brezsnyev és Tony Blair között zajlana harc. (Utólag belegondolva, ki a fene tudná Kiss Pétert komolyan elképzelni az első számú bársonyszékben?) E kérdésfelvetést az Echo tv paranoiásabb szakértői a világösszeesküvés ékes bizonyítékának tekintik. Pedig csak egy vicces sajtóbeli túlzás.
Vagyis annak tűnt. Erre mi történik? A UK-ban Blair is távozik, és jön helyette Brown, és a magyar Blairt is egy Gordon követi. Mégiscsak vannak titkos szálak?

Gordon Ramsay - A fickó F-fel a kendőzetlen, tapintatlan főnöki viselkedés tv-s guruja. Műsorában (melyet nálunk Gianni próbál kicsit utánozni) nem kíméli a hülyéket, lustákat, ill. senkit, aki nem úgy viselkedik/ gondolkodik, ahogy ő szeretné.
Szerintem kissé túlsztárolt figura, bár biztosan nagyon jól főz. De arra építeni, hogy valaki türelmetlen az (a kvázi) alkalmazottaival, érdekes húzás. Viszont jól jövedelmező húzás, mert Ramsay ma már akkora gasztro-sztár, mint Nigella Lawson vagy Jamie Oliver. Valamit tudnak az angolok: a konyhájukról szóló nem túl pozitív előítéletek ellenére jelenleg angol szakácsok uralják az európai média-konyhákat.
Amit a mi Gordonunk tanulhat tőle: a siker a határozottságon és a tálaláson múlik.

Gordon aka Fester Addams - Ki ne emlékezne a csodálatos Addams Family tékozló fiára, Fester bácsira? Távolléte azonban igazolt, amnéziáját egy szélhámosnő használja ki. A csaló azonban arra nem számít, hogy Gordon fia rájön valódi kilétére, és ál-anyja gonosz terveire. De előtte még megszabadul a családjától, akik hajléktalanok és munkanélküliek lesznek. De csak addig, amig Fester rá nem talál a helyes útra, és visszaprivatizálja a kastélyt jogos tulajdonosainak. Ekkor hangzik el a filmtörténet egyik legszebb mondata Mortitia szájából: Nem is tudom, azt a szörnyeteget szeretjük-e jobban, akit megismertünk, vagy azt, akivé váltál. No comment.

Gordon Matthew Sumner aka Sting - A The Police (rendőrállam!!!) frontembere pont az Addams Family miatt sajnálkozott, hogy neve ilyen asszociációkat ébreszt. Hát kíváncsi vagyok, mit érezne most, ha tudná... Igaz, a Helyi Téma megírta pár hete, hogy Stinget is elérte a világválság, szóval Obamáék után most már oda is begyűrűzött. (Nem is tudtam, hogy Soroksáron is van ingatlanja.)
Talán csak pár számot javasolok a Police életműből, melyek illeni fognak a hangulathoz, Gordontól Gordonnak, sok szeretettel:

Kezdésnek: Walking on your footsteps (Gyurcsány ajánlásával)
When the world is running down you make the best of what is still around (az IMF kedvenc száma)
Truth hits everybody - hatalomba lépéskor
Don't stand so close to me - üzenet Gyurcsánynak
King of Pain - megszorítási himnusz, Bokros Lajos iPodjára már rég föl lett töltve
És végül, a lemondás előtt, amikor elfogy a támogatás: So lonely

Flash Gordon - Valami képregényhős volt, űrhajóval, boksztudással és gyönyörű búzaszőke hajjal (of course kék szemekkel). Aztán jött a Queen és a képregény gagyi, bár ma már kultnak számító megfilmesítéséhez megírta azt a jellegzetes számot. (Pontosabban az egész filmzenét a Queen írta, de valószínűleg még ők maguk sem hallgatták soha végig az egész albumot, talán csak Brian May, de ő civilben csillagász, tehát egy ilyen tudományos téma különben is érdekelheti. De rajta kívül még a legdurvább rajongók is csak zavartan mosolyognak a futurisztikus dalok említése hallattán.)
Persze nehéz, interpellálós napokon érdemes a Flash c. számot meghallgatni, növeli az önbizalmat (vö. Saviour of Universe).
Flash Gordon már csak azért is nagyon jó példakép, mert - ahogy a plakáton is látszik - a háttérben maga Lenin ténykedik, ezzel be lehet fogni a fanyalgó párttagok száját. (Most tekintsünk el attól a beszédes részlettől, hogy ő az ellenség!)

És végül, ha semmi sem jön össze, a pia még mindig opció. Moldova már 15 éve megmondta, hogy a XX. sz. magyar történelmét alkhol által erősen befolyásolt állapotban követték el. Az legalább mentség lenne.

A kutyám jelezte (telefonon, merthogy dolgozom ma, ő viszont otthon van), hogy kikéri magának ezt a sértést. Azt, ami most Magyarországon zajlik, kutyakomédiának nevezni, súlyos sértés a kutyákra nézve. Egyetértek Kópéval.

Nem tudom, mi a nagyobb megtiszteltetés, ha az embert a külseje vagy, ha virtuálisan nézik angolnak, mint most engem.

Hétfőn írtam a szívem új csücskéről, a Mighty Boosh c. sorozatról, és azóta már természetesen regisztráltam is egy ilyen témájú fórumon. Tegnap óta írogatom is szorgalmasan a kommenteket, persze angolul.

Nem vagyok különösebben elájulva a saját angoltudásomtól, de a törzsolvasó tudja, hogy másokban elég jól keltem az angolguru benyomását, mert állandóan kapok nyelvi feladatokat, melyekről be szoktam számolni.

De máris kaptam egy üzenetet az egy másik fórumozótól, hogy holnap (szombaton) este elmehetnénk egy londoni buliba. Nem tudja, miért, de neki úgy tűnik, én is londoni vagyok.

Az első reakcióm: ahogy Noël Coward nevetett a Csengetett, m'lord? első részének végén, a vacsorán. (A frivoll vígjátékok nagyon divatos szerzője Sissi vendége, ha valaki nem tudná beazonosítani.)

A második viszont egy üzenet Dysonnak: Eat your heart out.

Blogunk nagyon komolyan veszi oknyomozó mivoltát, és energiát és időt nem kímélve megszereztük a valódi névsort.

Kedves olvasók! Glatz, Vértes, Surányi, Mr. Electrolux és Bokros csak félrevezetés, az igazi névsor itt olvasható, ők versengenek a címért:

Kezdjük egy nemzetközi hírű krízis szakértővel. Superman már többször megmentette a Földet, és ezért igen népszerű. Ráadásul pártfüggetlen.

Michael Bolton régi vágású sármőr, egy vérbeli konzervatív. Magánélete példás, munkája legendás. Annyit ért a gazdasághoz, mint Semjén Zsolt.

Árpád apánk. Röviden: már bizonyított.

Forrest Gump: gondolkodás nélkül, szorgalmasan végzi a dolgát. Az MSZP éppen ezért ambivalens vele kissé. Kóka szerint túl intelligens.

Reckl Amál - mivel ugye járja a világot, és nagy szakértője a hülyeségnek, már saját magán tapasztaltak alapján is - a titkos fegyver. Hiszen olvassa a blogokat, ahol rajta kívül csak szakértők járnak - kelnek. S bár nem tagja semmilyen pártnak, alapvető politikusi képességei legendásak: akármennyit képes a semmiről beszélni.

Le is cserélem a szavazást a faliújságon, mert már nem aktuális a régi. Mostantól ezek közül a komoly és megalapozott jelöltek közül lehet választani. Körülbelül ennyire vesznek most komolyan bennünket  ugyanis.

Ma reggel végre azzal a kérdéssel indult a Mokka, amelyet én is föltettem volna. Az mszps pártigazgató, Simon Gábor volt a vendég. (Tetszik emlékezni, a repülőgépek réme.) Azurák Csaba nem kertelt - veszteni való nincs - és föltette tehát azt, ami nekem is a fejemben motoszkált. Nem halálosan ciki-e a jelenlegi helyzet? Hogy senki sem vállalja a nagy feladatot.

Simon persze dörzsölt bunkó, vagyis minden további nélkül oktatja ki a riportert arról, hogy minden a legnagyobb rendben zajlik. Ahogy eddig is. Hát igen, ha valaki a kormány eddigi teljesítményével meg van elégedve, annak nyilván ez a színvonal alatti színjátéknak sem mondható, nyomoronc viselkedés is megfelel.

Remélem, nem érzi majd Dyson úgy, hogy elveszem a kenyerét és főleg a stílusát, de mi a szart akarnak ezek még? Mi a francért nem tűnnek már végre el? Nem teljesen, hanem a hatalomból. Mégis mire számítanak? Mire készülnek a ciklusból fennmaradó egy évben?

Az SZDSZ-ről egy ideje tudjuk, hogy a gerinctelen nagypofájúak gyülekezete. Hétfőn még azt nyomatták, hogy ha csütörtökig nem lesz közös jelölt, akkor le is út, fel is út. Most már ott tartunk, hogy elég, ha majd lesz valaki.
És mennyire idióták is! Nyilvánvaló, hogy a parlamenti pártok közül a legnagyobbat ma az SZDSZ koppanna az előrehozott, ill. bármilyen választásokon. Bár a velük túlzottan is lojálid médiában továbbra is csodálhatnánk arrogáns pofáikat, politikailag végük lenne. Torgyán is néha belátogat kvaterkázni Verebeshez a Nap tv-be egy- egy jól sikerült hajfestés után, mégsincs már sehol. Mutogassák csak! Elvégre Éles Istvánnak is meg kell élnie valamiből... De mint politikus lassan egy évtizede nem létezik. Szóval Kuncze nyugodtan humorizálhat civilként a Heti hetesben.
Szóval tökhülyék ezek az öntelt barmok!
Ha még nyerni akarnak egy kis időt, és az előre hozott választásokat is el akarják kerülni, akkor bizony meg kell hunyászkodni az MSZP előtt. Ha magát Vlagyimir Ilijicset akarnák miniszterelnöknek a szocialisták, akkor a helyes válasz az, kedves Fodor Gábor, hogy mikor és hol lehet szavazni a legnagyobb szovjet liberálisra. És nem kezdünk el megint finnyáskodni. Annak az ideje már lejárt. Aki döglődik, az ne legyen válogatós! Ha már elvtelenek vagyunk, legalább ebben az egyben legyünk következetesek! (Pláne olyan, vállalható nevek felmerülésekor, mint Glatz vagy Vértes.)
A szabadságjog az SZDSZ esetében jelenleg a feltételek szabad alakításának jogát jelenti.

De az MSZP miben bízik? Így is, úgy is elvesztik a választásokat, akármikor lesznek azok megtartva. De biztos bent lesznek, nagyon kevesen, de nem maradnak ki. Semmi másról nem szól ez, mint egy holdkóros, önimádó, politikai kalandor miniszterelnökről, és a sok zsarolt, behülyített vagy csak simán minden másra alkalmatlan párt vacakolásáról.

Egyszerűen tragikomikus, ami itt megy. Én már ki sem merem kapcsolni a telefonomat, hátha engem is felkérnek miniszterelnöknek. (Én sem vállalom!) Lassan az R betűhöz kell érniük, hiszen már annyian utasították vissza a tisztességtelen ajánlatot. Nem is csodálom, senki sem akarja összekenetni magát azzal a trutymóval, amit ennek a kutyakomédiának a szereplői naponta potyogtatnak felelős kormányzás és felelős ellenzékiség (SZDSZ) címszó alatt.

Gyurcsány, takarodj! És vidd magaddal a többieket is!

Na ez tényleg szenzáció! Valaki Magyarországon vállalja a döntése következményét. Papp Lajos a szélsőséges politikai nyilatkozatai miatt félreállított, egyébként brilliáns szívsebész-professzor kimondta, ő is felelős Ocskay Gábor hokis haláláért.

Ocskay ugyanis súlyos szívbeteg volt, elvileg négy éve eltanácsolták egészségi okokból a profi sportolástól. De Ocskay addig járta az orvosokat, mígnem rá nem bukkant Papp professzorra, aki az orvosoktól igen szokatlan indokokkal, de engedélyezte a sportoló visszatérését a jégre.

Az magyarázatot tegnap a nyilvánosság is megismerhette, a professzor Ocskay szíve és lelke közül utóbbit választotta. Mert ha a játékosnak abba kellett volna hagynia a hokit, abban a lelke halt volna meg...

Emlékszem, évekkel ezelőtt (több mint tíz évvel ezelőtt) egyszer vitába keveredtem a biológia-tanárnőmmel, aki nagy híve volt az akkor még praktizáló orvosnak. Én akkor azt mondtam, hogy nem tölt el túlzott bizalommal, ha egy orvos, pláne egy sebész Istenre bízza magát. Ha hívő, az a magánügye, de egy orvos elsősorban legyen tudós. Persze hit és tudás nem zárja ki egymást, de sajnos Papp Lajos tehetségéhez sok egyéb dolog társul, ami nekem nem fér bele a profi orvos szerepébe.

Az orvos ugyanis szolgáltató. Egyátalán nem érdekel sem a vallása, sem a világnézete, sőt őszintén szólva az sem érdekel, hogy milyen zenét szeret. A személye nem fontos.

Papp Lajos viszont attól lett híres, hogy közismerten szélsőséges szemléletét nem volt rest a nyilvánosság előtt is sorozatosan kifejteni. A szélsőséges alatt még véletlenül sem valami agyatlan, náci dologra gondolok, bár tény, hogy Papp leginkább az ősmagyarkodók között népszerű. Kicsit azt a benyomást is teszi az emberre, hogy nem egyszerű egészségügyi alkalmazottnak hiszi magát, hanem valamiféle modern sámánnak, aki a valóságos tehetségével, kitartásával (hiszen eredményei vitathatatlanok) és az ősi erők segítségével küzd a betegség és a halál ellen.

Nekem általában elég zavarosak voltak nyilatkozatai, nem tűntek túl tudományosnak, de általában csak csodálkoztam rajtuk. (Azt már tényleg csak így, zárójelben említem meg, hogy nem sajátos elképzelései miatt lehetetlenítették el a zseniális professzort irigy, névtelen, pártkatona ellenlábasai, hanem akkor, amikor nagyon is földi dolgokat kritizált. Konkrétan az SZDSZ tombolását az egészségügyben. Akkor gyorsan kirúgták. Tragikomikus. Ezt a kicsit másképp gondolkodó embert kipenderítik, hiába elsőrangú szakember, és noname, fehér köpenyes csinovnyikok ülnek a helyére...)

Most meg pont az üt vissza, amit én is hiányolni szoktam az orvosoknál. Vagyis, hogy nem csak szervek összességét látja, hanem egy embert. Mert én is azt vallom, nem az évek száma, hanem az élet minősége számít. De hiába vergődött volna csak Ocskay "rokkantnyugdíjas" sportolóként, 34 év azért nagyon kevés.

Viszont ami elképesztő, és végképp kivívta a tiszteletemet az a hibás döntés nyilvános beismerése. Ilyen alig történik, viszont például szolgálhatna mindenkinek.

Most, Béla kollégám telefonhívásának 43. percében spontán eszembe jutott egy vicc.

Az agy, a szív és a segg azon vitatkoznak, ki a főnök a testben.

Az agy azt mondja:

- Én irányítok mindent, nélkülem semmi sem működik. Nekem kell a főnöknek lennem.

Erre a szív:

- Igen, de ha én nem pumpálok beléd vért, akkor pár perc alatt meghalsz. Én vagyok a főnök.

A segg nem mondott semmit, csak összeszorította magát erősen. Pár óra múlva az agy belázasodott, a szív össze-vissza vert...

Tanulság: hiába van meg valakiben az ész is és a szív is, általában egy segg a főnök.

Elnézést! Fogalmam sincs, miért pont ez ugrott be.

Az amerikaiak nem hagyják magukat lenyomni. Az ottani munkanélküli nem csak üldögél, és várja, hogy a pénzes postás a szájába röpítse a sült galambot, a válság amcsi áldozatai szó szerint magukat adják. El.

Az emberi "termékek" piaca virágzik. A különböző, nem szükséges, ill. "megújuló" testi anyagokért (jobb híján így nevezném őket) ugyanis pénzt lehet kapni, mellyel a nélkülöző emberek ideig - óráig eléldegélnek.

A legkelendőbb emberi portéka a sperma és a petesejt. Alkalmanként 100 dollárt is kaphat egy férfi donor, és egy héten akár háromszor is folyamodhat a pénzkeresés eme módjához. Orvosilag legalábbis.

A petesejt értékesebb, hiszen ritkább. Egy egészséges, megfogantatásra alkalmas petesejtért akár 5000 dollárt is adnak az interneten. Ez a sejtkereskedelem egyébként teljesen legális. A válság előtt havonta kb. 20-an jelentkeztek a megkérdezett klinikánál, hogy felajánlják a petéjüket, október óta háromszor annyian szeretnének segíteni meddő asszonyokon, egy kis pénzért cserébe.

A hosszú haj nem csupán divatkellék, hanem befektetés is. A vicces nevű Dana Pendragon például 2000 dollárért adta el a www.hairtrader.com - on derékig érő, vörös hajzuhatagát. Így meg tudja javítattni az autóját, és el tud jutni a távoli településre is, ahol munka is akad.

A véradók sem elégszenek már meg a virsli - sör kombóval, mint régen. Egy adag vérért 25 dollárt fizetnek. Sajnos nem ez a legjövedelmezőbb üzletág a testnedv-bizniszben, mert túl gyakran nem járulhatnak a donorok a tűhöz. De legalább ez a legkevésbé vészes.

Természetesen a legkockázatosabb dologért fizetnek a legjobban. Az orvosi/ gyógyszerkísérleteket általában komolyan honorálják. Az összeállításban megszólaló kísérleti alany egy év alatt már 26 ezer dollárt zsebelt be, ezek szerint ő már a válság előtt is ebből élt. De a fehéregerek élete sem könnyű. Aki nem bírja a tűszúrásokat - az említett úr saját állítása szerint 400 injekción van túl - azt hamar kiszuperálják.

Szép új világ felé közeledünk. Az AXN által újonnan leporolt Gattaca c. filmben, mely egyébriánt kamaszkorom egyik meghatározó alkotása, hasonló dolgok történnek. Ott is folyik a kereskedelem az emberi "termékekkel". Aki bajba jut, az a DNS-ét is áruba bocsájtja, hamarosan, gondolom, ennek is eljön az ideje.
Ahogy valószínűleg a szervkereskedelmet is legalizálják. Hiszen könnyebb hozni egy jogszabályt, mint kitalálni valami hatásos módszert a válság ellen. Valahonnan jövedelmet kell szerezniük az embereknek, különben éhen halnak. Ami főleg azért baj, mert akkor ki veszi majd föl a jövő hiteleit.

A vér és az ivarsejtek donorsága jó, hiszen segít az embereken. De csak önkéntesen lenne szabad mennie. Az a társadalmi igazságtalanság vadonatúj dimenzióját jelenti, hogy a szegényekből nyert élő sejteket pénzért megvehetik a gazdagok. Pont Amerikáról halljuk mindig a rémhíreket, mennyire nem szolidáris az egészségügyi rendszer. Akinek nincs megfelelő biztosítása, az másod-, de inkább huszadrangú páciens. És itt nem arról van szó, hogy hány másik beteggel kell osztoznia a szobán, hanem hogy életmentő vizsgálatokra nem, vagy csak végzetesen hosszú várakozás után jut el. (Különösen pikáns, hogy ennek a lelketlen rendszernek a működtetői okozták a gazdasági válságot. Amikor még volt pénz, azt sem a rászorulókra költötték, de jobb modú tagok befizetéseit is eljátszották. Most, hogy az amerikai állam nem hagyja őket csődbe menni, körbejutalmazták magukat vastagon, amíg Obama közbe nem lépett. Aztán legutóbb már az is kiderült, az az összeg sem volt igaz, amiről először hallottunk (180 millió dollár = 40 milliárd forint mai árfolyamon). Mindezt abból a pénzből, amit válságkezelésre, értsd a biztosítottak védelmére kellett volna fordítani. Az amerika utca embere erre csak ennyit mond a CNN-en: dirty, dirty. Más hozzáteszi, örüljenek, hogy nem rúgták ki őket. Én meg azt gondolom, örüljenek, hogy nem kerültek börtönbe.)

A szegény emberek ezután már csak biológiai alapanyagként szerepelnek majd az egészségügyi rendszerben. A BKV közismerten rossz állapotban lévő buszai is úgy működnek, hogy vannak buszok a garázsban, amelyek már csak alkatrészforrásként állnak ott, utasokat már ezer éve nem szállítottak. Lehet, hogy az ötlet magától Demszkytől származik? Vagy a szép emlékű Aba Botondtól? Hiszen a Kontroll elején felolvasott kis expozéja állítólag óriási sikert aratott a Bányász Rezsőt még hírből sem ismerő amerikai közönség előtt. Azt hitték, ez már a film egyik abszurd poénja, pedig...

Ha túlélte tehát az amerikai szegényember Bush és barátai zsebnövelő magánháborúját, most majd lehet spermadonor. Ez is karrier. In the land of the free.

Ezt most a közvetlen környezetemnek, de azon belül is kiemelten a testvéremnek és Tritonusnak üzenem: ha ezt nem nézzük meg, akkor semmit!

http://index.hu/kultur/klassz/2009/03/24/apark/

Botrány! Nem mindenki meztelen.

Semjén akkora formában van, hogy ma már másodszor kell róla írnom.

Most azt találta mondani ez a jófej ember, hogy Gyurcsány méltó utódja Kun Bélának...

Hogy ez pontosan, mit is jelent, és mi köze az Alkotmányhoz vagy a gazadasági világválsághoz, esetleg a következő miniszterelnökhöz, az sajnos számomra nem derült ki. De ez remek apropó, hogy megosszam a kedves olvasókkal azt, amin péntek este az autóban ülve nevetgéltünk. A főszereplő Kun Béla volt.

Nagynéném nyugdíjas, de mellette dolgozik is. Most például telemarketinges, nyaralási jogokat próbálnak értékesíteni. Már mindenkit molesztáltak ezzel, akinek van vezetékes telefonja.

Ez egy bunkó üzlet. Nem jó nekik akárki, 25 és 65 év közötti, lehetőleg stabil párkapcsolatban élő embereket keresnek bepalizásra. A budapesti kettőt ér. Mert, ugye, aki öreg, az már nemsokára meghal, és akkor hamar elveszik a pénzforrás (igaz, halottak viszonylag ritkán veszik igénybe az üdülési lehetőséget). Aki meg egyedül vannak, annak elvileg csak "fél" fizetése van ahhoz képest, akik ketten vannak. A budapesti ember meg kényelmes, mert nem kell leutazni miatta a bivalycsángófurmányi művházba, elég elhívni egy belvárosi általános tornatermébe. A pesiek meg eleve többet keresnek.

Emiatt a telefonálónak - nagynénémnek - föl kell tennie először ezeket a tapintatos kérdéseket: hány éves a kedves beszélgetőtárs és van-e valakije. Egyesek (én is) azonnal lecsapják, mert tudják, hogy ez csalás. Van, aki szóba elegyedik, és töredéknyit (kb. 0,5%-ot) rá is lehet venni az érdeklődésre.

De vannak speciális esetek. És nagynéném - miután ilyen vacak munkát biztosan szerez egy héten belül - az unalma elűzésére kihasználja ezeket.

Az első csoportba tartoznak az őrjöngő bunkók. Nekik simán dögvészt és sok-sok kínlódást szokott búcsúzóul kívánni a nagynéném.

Aztán vannak a viccesek, akiket ő is kedvel, és általában veszi is a lapot. Például aki úgy szól bele a telefonba: Elmegyógyintézet, tessék! Erre nagynéném: Itt meg a Császár Uszoda. Az idős úr kicsit bosszúsan válaszol: a magáé jobb!

És persze az értetlenek. Nem tudom, mire számít a cég, hogy munkaidőben is végigtelefonáltat komplett városokat, de a vonal túlsó végén ilyenkor többnyire öreg nénik ülnek. Ők vagy nem hallják a dolgot, és kiabálnak. (Pedig a nagynéném elég hangosan beszél, ő az egyetlen, akinek a hangját a szomszéd szobából is lehet hallani, amikor anyukám fölhívja (!) ) Vagy kérdezősködni kezdenek, ki és miért hívta őket. A nagynéném - bár talán még nálam is türelmetlenebb, kellemetlenebb természet - eleinte visszakérdezett, a nevére kíváncsi-e a nem-lehetséges ügyfél, ill. hogy az miért fontos. (Egyébként általában álnevet ad meg, mert az igazi neve kissé bonyolult. Akkor döntött így, amikor valaki lebetűztette vele...)
De ma már az ellenszenves hangú, akadékoskodó boszorkányokat elég jól tudja piszkálni.

Néhány példa:

Ügyfél: Ki maga?
Nnéni: Kun Béla.
ÜF: Kicsoda?
NN: Én vagyok a Kun Béla.
ÜF: És az kicsoda?
NB: Nem ismeri a történelmet?

VAGY

ÜF: Ki az?
NN: Kun Béla felesége vagyok, és szeretném megkérdezni, hogy fölmehetnénk-e a férjemmel magához teázni?

ESETLEG

ÜF: Ki maga és mit akar?
NN: Kun Béla felesége vagyok. A férjem éppen sírt ás, nem akar beleugrani?

ILLETVE: egy Kun Bélától független:

ÜF: Ki az és mit akar?
NN: Kedves asszonyom, én vagyok a betörő, és most szeretném fölmérni az ön gazadsági helyzetét. Ékszerek?

Tudom, tudom, nem szép, hogy a nagynéném nem csak, hogy hülyességgel zaklatja az embereket, még bunkóskodik is velük. Dehát családilag rossz a májunk, mellesleg el tudom képzelni azokat a gonosz öregasszonyokat, akik ahelyett, hogy simán letennék, még szemétkednek is. Egyébként a reakció általában mély hallgatás, érdekes módon nem teszik le azonnal a telefont. Azt hiszem, kissé megdöbbenek, talán azt hiszik, nem hallották jól. De titokban azt sejtem, kicsit feldobja agg napjaikat ez a kis incselkedés.

Szóval Semjén Gyurcsányt Kun Bélához hasonlította. Nagynéném volt férjére meg azt mondták a kollégái, hogy úgy néz ki, mint a Gyurcsány. (Úgy nézett ki 40 éve, mint a Gyurcsány most.) A nagynéném szereti magát Kun Béla feleségének kiadni... Semjén kivételesen mondott valamit, aminek ha elég nyakatekerten is, de van értelme.

Most elég büszke vagyok magamra. Fölfedeztem valamit, amiről előtte semmit sem hallottam, és rákattantam. És láss csodát, most, amikor kicsit utánanéztem, ki ez, mi ez, kiderült, hogy Anglia egyik legnépszerűbb, agyondíjazott műsora, amely az elmúlt két évben az év műsora volt.

A Mighty Boosh nálunk a BBC Prime-on fogható, sajnos (vagy ki tudja, hogy baj-e) szombat hajnalban, 4 és 5 között. Nehéz elmondani, hogy miről is szól, de ugorjunk neki!

Két jobb sorsa érdemes állatkerti ápoló és barátaik/ ellenségeik keverednek bele mindenfélébe. Gyönyörű, és sokaknak valószínűleg már - már fájdalmasan abszurd az egész. Végig tudom röhögni, ami óriási szó. Hála Istennek, hogy nem csak a Comedy Central ötlettelen baromsága létezik manapság! Ettől függetlenül, mivel a sorozat elég népszerű Angliában, talán a Comedy Central felkarolja nálunk is. Elvégre a Beugrót is játsszák, meg a Waczak Szállót. (A Pitonok nyugodtan hátradőlhetnek, van utánpótlás.)

A BBC-n most az első, 2004-es sorozat 5 - 6. részénél tartanak. Őszintén remélem, hogy mindhárom sorozatot leadják majd így a szombati éj leple alatt. Mostantól fel is veszem. Igen, videóra.

Ez a hivatalos oldal: http://www.themightyboosh.com/ , de én most már nem állok meg itt, a netnek hála, keresgélek tovább. Ez a legjobb része, amikor az ember izgatottan feszül neki újdonsült kedvencének feltérképezésének. Szóval ne keressetek, nyomozni mentem!

Tegnap végigszenvedtem a Szólás szabadsága nagyon unalmas műsorát, amelyben Krizsó Szilvia megengedte Gyurcsánynak, hogy szombati beszéd leizgalmasabb pontjait felidézhesse, utána pedig sorra jöttek a pártarcok a saját mellébeszélésükkel. Gondolom, azért tekinthető ez közszolgálati műsornak, mert az álmatlanságban szenvedők kisebbségének végre enyhítettek a szenvedésein.

Az egyedüli érdekességet Semjén Zsolt, a KDNP elnöke okozta. Tényleg megdöbbentő, hogy kikkel képes Orbán összeállni!

Először arról beszélt ez a macskajancsi, hogy csak olyan kormánynak van értelme, melyet a választók újonnan felhatalmaztak. Ez a Fidesz, saját szemszögéből jogos felvetése. De a KDNP milyen alapon beszél erről? Az a párt, amelyiknek nincs kimutatható támogatottsága? Akik jelenleg azért vannak bent a parlamentben, mert Orbán szorított nekik is egy kis helyet a listán? Természetesen csak azért, hogy széles választékából egyszerre kínálhasson a vallásos embereknek és a szélsőségességet butasággal vegyítőknek valamit.

De ez semmi különös. A KDNP és különösen elnöke, aki valószínűleg a magyar politikatörténet egyik legostobább alakja, sosem volt a színvonalas és következetes politizálás iskolapéldája. Ahogy a fogalmazásé sem. Szörnyű végigbogarászni a sok nyelvi hibától és modorosságtól hemzsegő marhasághalmazt, amit ez az ember tegnap összehadovált. De ilyen leleplező bakit azért még tőle sem feltételeztem, mint amit aztán mondott.
(Link: http://www.mtv.hu/magazin/cikk.php?id=310386 )

A Gyurcsány - kormány végnapjait agóniának nevezte, amelyet nem kéne túl hosszúra nyújtani. Ha valami már menthetetlen, és a vég közel van, akkor ott már kár tovább szenvedni.

Vagyis politikai eutanáziát a politikai élőhalottnak! Kár, hogy ezt egy magát kereszténynek valló párt első embere hangoztatja. Vagyis Semjéntől nem idegen  ez a gondolat, csak akkor kell ágálni ellene, ha egy gyógyíthatatlan emberről és annak méltóságáról, kínjainak lerövidítéséről van szó. Ha Orbán Viktor hatalomra kerüléséről, akkor jöhet a kegyelemdöfés.

Persze megérett az idő az előrehozott választásokra. Nem is ez a gond. Csak éppen nevetséges ez az alak, hogy amikor nem kifejezetten az a feladat, hogy Istenre hivatkozva ő mondja meg, más embereknek mit kell elviselniük, akkor kibukik, ő sem gondolkodik másképp. Szánalmas.

Hogy valami jót is mondjak róla, a haja egész jó volt tegnap este (míg mindenki más eléggé leharcolt állapotban érkezett a stúdióba). De ahogy a nóta is mondja, az ész a fontos, nem a haj.

Gondolom, akit érdekel, hogy mi zajlik az országban, az már hallotta a hírt: az MSZP kongresszusán Gyurcsány felajánlotta a lemondását. De itt látható/ hallható vágatlanul:

 Forrás: www.tenyek.hu

Felemás dolog ez, és sajnos már megint nem egyértelmű Gyurcsány mai lépése. Én is előremenekülést sejtem, de majd kiderül, mire megy ki a játék. Először - ahogy Dyson délben mondta - hétfőn az Országgyűlésben. Aztán pedig a húsvét utáni kedden.

Természetesen elindult a találgatás, ki lehet az új jelölt. Ennek a blognak az olvasói is szavazhatnak.

A jelöltek:

Bajnai Gordon (MSZP)

Régóta titkos favoritot látok benne, és lehet a megérzésemben bízni, mert Gyurcsány is feltűnt már első nagy tv-s interjúja alkalmával.
A gazdasági miniszter mellett szól, hogy az MSZP reformcsoportjához tartozik, egyértelműen Gyurcsány embere, és talán az SZDSZ sem utasítja el élből.
Ellene szól, hogy nem népszerű, sőt nem is túl ismert.
 

Bokros Lajos (?)

Bokros máris jelentkezett, ő vállalná, mindegy, milyen színekben.
Én nagy Bokros-hívő vagyok, de nem okos dolog rögtön felajánlkozni. Akkor sem, ha nekem is azonnal ő jutott eszembe.
Kár, hogy Bokrost az MDF önmagára is végzetes ámokfutása most eléggé elhasználta. Bár Bokros emléke nem túl szép, vagyis népszerűségben ő sem túl erős, továbbra is megfontolandó alternatíva.
Csak épp az MSZP nem akarja.
 

Gráf József (MSZP)

Gyurcsány belső ellenzékeként szokás emlegetni. Csak éppen nem vállalja.
 

Surányi György (SZDSZ támogatásával)

Az SZDSZ-nek több ötlete is van, és továbbra is természetesnek tartja, hogy az alig mérhető támogatottságú párt mondja meg, ki legyen a miniszterelnök.
Korábban Fodor Gábor Surányit el tudta volna képzelni ebben a pozícióban.
 

Orbán Viktor (Fidesz)

A Fidesznek továbbra sem sürgős annyira Gyurcsány leváltása, hogy ne zárkóznának el csökönyösen. Nekik csak az előrehozott választás elfogadható, egyébként akár Mao Ce Tung is lehet a miniszterelnök.
Bár nem valószínű, de a legnagyobb ellenzéki támogatottsága Orbánnak van ma. De őt nem fogja az MSZP elfogadni, a kis pártok meg még kevésbé.
Megfontolandó, mert ez tényleg történelmi szerep lenne. Pont olyan, amilyenre Orbán született hívei (és az őt távolról elismerők, mint én) szánják. Orbán győzelme jelenleg biztos. Ha képes lenne Gyurcsánytól először parlamenti szinten elvenni a kormányrúdat, akár másnap elindíthatná az előrehozott választás folyamatát. Addig is - a pozíciókat elfoglalva - fölkészülhetne a valódi, teljes legitimációval rendelkező kormányzásra. Megcsinálhatná azt, aminek ígérete miatt Gyurcsányt megválasztották. Az Alkotmány nem megfelelő szabályozása miatt fellépő holtidőt egy valós program kialakítására használhatná, amelyet aztán megvalósíthatna. Ezt baloldaliként is tudnám támogatni.
De sajnos, attól tartok, Orbán nem kockáztat. Annyira nem fontos neki mégsem a hatalom, illetve főleg annak felelőssége.
 

Gyurcsány Ferenc (MSZP)

A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy minden marad a régiben, csak éppen Gyurcsány bűvészkedik kicsit, tematizálja a közéletet és abban a cinikus szerepben tetszeleg, hogy ő fölajánlotta, hogy félreáll, de senki sem élt vele. Ez az őszödi beszéd PR-változata. Akkor is arra ment ki az egész, hogy a hallgatóságban megerősítse, szívességet tesz, amikor elvállalja ezt a kemény melót. Ha nem tetszik, ahogy ő csinálja, akkor csinálja más jobban! Csak most nem az MSZP ellustult funkcionáriusainak adja elő hamisan önfényező és demagóg primadonna-számát, hanem a teljes politikai osztálynak, és persze a közvéleménynek.
 

T. F. (Titkos Fegyver - bármelyik párttól)

Ha eszébe jutnak még egyéb nevek a kedves olvasónak, akkor a szavazófelületre kattintva akár bővítheti is a jelöltek névsorát a Poll-r oldalán.

A szavazás április 14-ig tart, hacsak addig nem történik még valami.

Úgy látszik, ez a hét a népi hősökről szól, avagy az arányok eltolódásáról.

A Fikán már megírtam, ide is beszúrom azt a sztorit, amelytől most is ideges vagyok. Hogy a TV2 Aktív c. műsora megmagyarázta, milyen szép gesztus volt a kisbolt kirablójától, hogy utólag visszament bocsánatot kérni a halálra rémült boltostól, sőt még a zsákmány is sajátosan fölvett kölcsönné szelídült.
Link: http://fika.blog.hu/2009/03/18/propagandafilm_a_megelhetesi_bunozesnek

Mint a klasszikus Kádár vicc. Milyen jó ember volt Kádár, visszaadta a labdát a kisgyereknek, pedig le is lövethette volna...

De ha már Kádár, menjünk is tovább a politikai vonalon. Sajnos megint nemzeti ünnep volt, ami most már együtt jár a nagymagyarok és a rendőrök között örökrangadóval. A nemzeti ünnep eddig se érdekelt sokakat, hát most már tényleg mindenki elfordul tőle.

Érdekes, új jelensége a magyar közéletnek a megélhetési áldozat. Olyan emberekről van szó, akik addig provokálják a rendőröket, amíg egyik - másik nem túl profi zsarunál elszakad a cérna, és túlkap.
A legismertebb megélhetési áldozat Morvai Krisztina, a Jobbik esetleges listájának vezetője. A jogásznő - miután vérig sértődött, mert kényelmes, ENSZ-es állásától megfosztották Sztálin utódai - folyamatosan piros - fehér - zöld speeden pörög, és védi a jogot ezerrel. Alig várja, hogy végre valami csetepaté legyen, és ő azonnal rákoppinthasson a brutális rendőrökre, akik őt és hasonló gondolkodású barátait el akarják pusztítani, mert a véres kormány-száj ezt az ukázt adta ki pribékeinek. Na, persze!

A valóságban persze nincs még egy olyan jó érv a mostani, lomha, pofátlan és csaló kormányzat, és főleg Gyurcsány Ferenc mellett, mint Morvai és csordája. De persze az ilyen közéleti ámokfutoknak a politika csak megnyilvánulási forma. Egyrészt, mert ez az egyetlen olyan nyilvános műfaj, amelyben tehetség és munka nélkül is szép karriert lehet elérni. (L. Schmitt Pál vagy - az egyensúly kedvéért - Szekeres Imre.) Másrészt sajnos a sajtó imádja ezeket mutogatni. Egyébként ez a lényeg. Morvai fontos akar lenni, szerepelni akar, szóval szívesen eljátssza a Nemzet dögkeselyűjét. A normálisabb jobbosok is - l. a Reakció eheti címlapos cikkjét - elutasítják, mert a kopasz nyakat (és fejet!) nem takarja el az emberi jog mintájú, kamu tollazat. Vékonyka ugyanis.

Az a műbalhé, amit múlt vasárnap rendeztek, nevetséges volt. És - nyilván nem illő ilyet írni - de nem fáj különösen a szívem amiatt, hogy Morvai kapott egy kis könnygázt. Már ha igaz.

Két ifjú forradalmár is előbukkant a nemzeti ünnepen. A zászlófelvonás közben kiabálták, hogy "Gyurcsány, takarodj!", erre először a nyugdíjasok próbálták elhallgattatni. (Istenem! Erről is egy vicc jut az eszembe. Biztos mindenki ismeri a partizánokról szól. A végén aztán jön a csősz és mindenkit kizavar az erdőből.)
Aztán sajnos a rendőrök is beavatkoztak, és főleg a 2006-os események után érthetetlen, miért ragadtatták el magukat ennyire. Van még mindig egy teljes kapitánysági hülye-rendőr, akik nem hallottak arról, hogy ilyet nem lehet csinálni?

Most ez két vértanú végigturnézza a közéleti műsorokat, és komoly arccal bemondja a kamerába, hogy a rendőrök meztelenül guggoltatták, és testüregvizsgálat is volt. Pont, mint a Rendőrakadémiában.
Ők az új márciusi ifjak!

Valójában mi történt? Két hülye elkezdett ordibálni (amihez persze joguk van, csak épp értelme nincs az egésznek, továbbá simán bunkóság zászlófelvonás közben), a körülöttük lévő nyugdíjasok be akarták fogni a szájukat. Sima, mindenbe beleszólos nénik voltak ezek, az ATV törzsnézői talán. Őket aposztrofálják úgy most Pörsze Sándorék vérben forgó szemekkel kommunista csőcseléknek... Ugyan már!

A rendőrség pedig közbeléptek, holott nagyon nem kellett volna. Mert semmi jogellenes nem történt, ízlésbeli, politikai kérdésekben a rendőröknek nincs hatáskörük. Eljárásuk túlzás volt, és legalább annyira értelmetlen, mint a köztéri ordibálás mint politikai aktivizmus. Azt ugyanis nem hallottam, mivel indokolták a túlzott agressziót, a megalázást. Ráadásul a dolog rájuk üt vissza. Újabb muníciót adva a rendőrség brutalitását szajkózóknak. Miközben a tanulság csak annyi, hogy hülyék mindenütt vannak. A fideszesek között és a rendőrség berkeiben. Az fontos különbség azonban, hogy a fideszesnek joga hülyének lenni, a rendőrnek viszont kényesen kellene ügyelnie a normális viselkedésre.

Ezen a blogon is kiderült, ma az a legnagyobb demokrácia - deficit, a legnagyobb gond, hogy Csintalan Sándor nézői nem dobálhatják tojással Demszkyt. Persze Demszky többet is érdemelne pár tojásnál, de ha úgy döntöttünk, hogy a március 15. a nemzeti ünnep (és nem a kiegyezés napja, pedig...), akkor viselkedjünk már büszkén és a múltunkra méltón. Az, hogy olyan gyomorforgató, pökhendi és kártékony alakok, mint Demszky, nem átallanak kiállni, senkit sem jogosít föl, hogy így viselkedjen. Mennyivel megszégyenítőbb lett volna, ha Demszky beszédére bojkottot hirdetnek, és senki sem megy el. Az tetszett volna, de ez így egy ismert hülye és sok arctalan hülye farkas-szem néző versenye volt. Szép, magasztos, fennkölt.

Ha már egy megélhetési bűnöző kálváriájával kezdtük, akkor egy adócsalóval zárjuk a sort!

A rövidáru-üzletben átverték a tulaj papucsférjét, aki leginkább szívjóságból megjavította egy gyerekdzseki cipzárját. Nem is akart érte semmit, de az agilis anyukának maszkírozott adóellenőre rátukmált 150 Ft-ot, egy üveg sör árát úgymond. A bácsi elfogadta, és az adóellenőr lecsapott. 30 Ft adó elcsalása miatt 1 milliós bírságot szabtak ki a kis üzletre. Még örülhetnek, hogy megvesztegetésért nem kell az öregnek börtönbe vonulnia.

Megint csak azt tudom, mondani, amit a rendőrségnél. Ezt most miért kellett? Tényleg ez a legveszélyesebb adócsalás az országban? Inkább arról van szó, mint a tojáskommandó esetében is, az adóhatóság ma erre képes. Szórakozott bácsikat büntetgetni.

De! Az, amit a média - és ebben nincs különbség az Echo tv és a TV2 között - ebből kevert, arra a bolhából elefántot kifejezés eufémizmus. Először is ki kell mondani: 30 Ft adót sem kell elcsalni! Ez már megint nem hangzott el sehol. Helyette a meghurcolt kisember szívszorító története bontakozik ki.

Tudom, hogy mifelénk ezt még nagyon kevesen értik, de a szabályokat be kell tartani. Az állampolgár nincs feljogosítva arra, hogy mérlegeljen. Elvileg igenis helyesen járt el az APEH, kissé eltúlozták a dolgot, mert az 1 milliós bírság ezért egy vicc. De nem kizárt, hogy itt is a törvényt követték. Azt ugyanis az ügybe belebetegedő tulaj is elmondta, nem először állapít meg náluk szabálytalanságot az APEH, és mint visszaesők kapták ezt a súlyos büntetést. Ami még tetszik, az az adóellenőrök leleményessége. Úgy indultak reggel portyára, hogy volt náluk egy kincstári, elrontott cipzárú kiskabát? Vagy a kedves adóellenőr annyira elhivatott, hogy maga preparálta a csalit?

Hiába látszik hülyeségnek, amit csináltak, ettől még adót kell fizetni. Aki húsz éve boltot vezet, az lassan megtanulhatná a szabályokat.

És ez mind csak egy hét termése, sőt még két nap hátra van. Ajjaj!