Na ez tényleg szenzáció! Valaki Magyarországon vállalja a döntése következményét. Papp Lajos a szélsőséges politikai nyilatkozatai miatt félreállított, egyébként brilliáns szívsebész-professzor kimondta, ő is felelős Ocskay Gábor hokis haláláért.

Ocskay ugyanis súlyos szívbeteg volt, elvileg négy éve eltanácsolták egészségi okokból a profi sportolástól. De Ocskay addig járta az orvosokat, mígnem rá nem bukkant Papp professzorra, aki az orvosoktól igen szokatlan indokokkal, de engedélyezte a sportoló visszatérését a jégre.

Az magyarázatot tegnap a nyilvánosság is megismerhette, a professzor Ocskay szíve és lelke közül utóbbit választotta. Mert ha a játékosnak abba kellett volna hagynia a hokit, abban a lelke halt volna meg...

Emlékszem, évekkel ezelőtt (több mint tíz évvel ezelőtt) egyszer vitába keveredtem a biológia-tanárnőmmel, aki nagy híve volt az akkor még praktizáló orvosnak. Én akkor azt mondtam, hogy nem tölt el túlzott bizalommal, ha egy orvos, pláne egy sebész Istenre bízza magát. Ha hívő, az a magánügye, de egy orvos elsősorban legyen tudós. Persze hit és tudás nem zárja ki egymást, de sajnos Papp Lajos tehetségéhez sok egyéb dolog társul, ami nekem nem fér bele a profi orvos szerepébe.

Az orvos ugyanis szolgáltató. Egyátalán nem érdekel sem a vallása, sem a világnézete, sőt őszintén szólva az sem érdekel, hogy milyen zenét szeret. A személye nem fontos.

Papp Lajos viszont attól lett híres, hogy közismerten szélsőséges szemléletét nem volt rest a nyilvánosság előtt is sorozatosan kifejteni. A szélsőséges alatt még véletlenül sem valami agyatlan, náci dologra gondolok, bár tény, hogy Papp leginkább az ősmagyarkodók között népszerű. Kicsit azt a benyomást is teszi az emberre, hogy nem egyszerű egészségügyi alkalmazottnak hiszi magát, hanem valamiféle modern sámánnak, aki a valóságos tehetségével, kitartásával (hiszen eredményei vitathatatlanok) és az ősi erők segítségével küzd a betegség és a halál ellen.

Nekem általában elég zavarosak voltak nyilatkozatai, nem tűntek túl tudományosnak, de általában csak csodálkoztam rajtuk. (Azt már tényleg csak így, zárójelben említem meg, hogy nem sajátos elképzelései miatt lehetetlenítették el a zseniális professzort irigy, névtelen, pártkatona ellenlábasai, hanem akkor, amikor nagyon is földi dolgokat kritizált. Konkrétan az SZDSZ tombolását az egészségügyben. Akkor gyorsan kirúgták. Tragikomikus. Ezt a kicsit másképp gondolkodó embert kipenderítik, hiába elsőrangú szakember, és noname, fehér köpenyes csinovnyikok ülnek a helyére...)

Most meg pont az üt vissza, amit én is hiányolni szoktam az orvosoknál. Vagyis, hogy nem csak szervek összességét látja, hanem egy embert. Mert én is azt vallom, nem az évek száma, hanem az élet minősége számít. De hiába vergődött volna csak Ocskay "rokkantnyugdíjas" sportolóként, 34 év azért nagyon kevés.

Viszont ami elképesztő, és végképp kivívta a tiszteletemet az a hibás döntés nyilvános beismerése. Ilyen alig történik, viszont például szolgálhatna mindenkinek.