Hosszú, internetmegvonásos hétvégém után felfrissülve térek vissza. Az már bizonyos, hogy ilyen lesz még, mert sok mindent lehet csinálni a gépen kívül is.

Nem tudom, hogy mekkora veszélyben voltunk igazából, sőt az is lehet, hogy a bécsszerte hirdetett Helyszínelők játék harapódzott el, de mindenütt rendőrök razziáztak. A badeni vasúton oda-vissza jött az ellenőr, három fegyveres rendőr kíséretében, és a kis falusi megállóhelyek biedermeieri idillét is megzavarta, hogy sok helyen rendőrök álldogáltak, kifejezetten a le - és felszállókat vizslatva. Ruszkibaka barátomra gondoltam. Ennyi egyenruhás férfit egy rakáson! A csúcs akkor volt, amikor egy pirospozsgás arcú, igazi tiroli parasztfiú is fölszállt. Kiskatona volt, legfeljebb 18 éves és holtfáradt. Egyébként Ausztriában nem utaznak ingyen a katonák, ahogy láttam. Szerintem Baka az uniformisos kisfiú láttán el is ájult volna a gyönyörűségtől. Ezen vigyorogtam magamban.

Ha már itt tartunk, el kell mondjam, hogy Bécsben megismertem Alexandert. A Déli pu. futottunk össze. Ő is nevetésre késztetett, a kis ausztrobakához hasonlóan. Sajnos azonban Alex egyértelműen meleg. De legalább hazahozhattam magammal. A szokásos újságosunknál vettük meg ezt a számomra eddig ismeretlen meleg lapot. Pár órányira van tőlünk Bécs, és mégis micsoda különbség! Micsoda állati jó képek vannak az Alexander hasábjain! És a hirdetések is isteniek. Nem pornóújságról van szó, hanem életmódmagazinról. Sándor simán megért 3 €-t. Majd scannelek pár képet. Csodálatosak!

Szóval a razziára visszatérve, nem lehetett csak úgy átsuhanni a határon, mert minden egyes autót megnéztek az osztrák rendőrök. Nyilván kerestek valakit. Nem hallottunk semmit a rádióban. A vezető hír az az eszeveszett állat volt, aki New Yorkban szerencsétlen bevándorolókon bosszúlta meg az amerikai rakétatámadásokat.
Viszont nagy örömmel hallottam, hogy a Radio NÖ-n játszanak Falcót. Remek, remek!

A tavasz visszahozta a kedvemet az otthoni zenehallgatásra. Eddig elég volt az a napi kétszer negyven perc otthonról a munkahelyre és vissza mp3-lejátszóval a fülemen. Csak éppen a magnóm (öreg vagyok no, hiába mp3 CD-lejátszó, nekem csak magnó) romlott el. Mondhatnám úgy is, a fél szemére megvakult, és csak a normál, gyári CD-ket játssza. Az én 100 számos, műgonddal összeállított mp3-válogatásaimat már nem ismerte föl. Mivel a szerkezet már a hatodik évét taposta, úgy éreztem, befektetek egy másikba. Szerdán rábeszéltem az öcsémet, vigyen el az Electro Wolrd-be. Elmentem, ebben a tekintetben (hordozható audióban) már középhaladó vagyok, szóval elég körültekintően vizsgáltam meg a fontos dolgokat. Volt rajta egy jack, vagyis reméltem, a fülhallgatós zenélés is meg van oldva. Otthon azonban kiderült, az nem kimenet, hanem bemenet. Amennyiben szeretnék külső berendezést rákapcsolni, ott megtehetem. De a fülhallgatónak nincs helye...
Másnap visszavittem. Eleinte be akartak ugratni, de aztán látták, kivételesen felkészült vásárlóval van dolguk a 72 órás indok nélküli visszacserélési szabályt illetően. Mondtam, nem kell nekem pénz, csak egy olyan készülék, amin van fülhallgatónak való jack. Nem tudom, mit képzelek! Ilyen extra igényeket, hogy fülhallgató-kimenet egy magnón! Ki érti ezeket a hülye a vásárlókat?
Bár kedvesnek nem mondanám az Electro World személyzetét, lerítt róluk az ellenszenv, amit a problémázó ügyfél gondolata automatikusan kivált belőlük, mégis gördülékenyen ment a csere.
Aztán mégis sikerült két magnót találni. Az egyik 7000 Ft-tal került volna többe, úgyhogy maradtam egy szép kis Sonynál. Ez most már ki van próbálva is jó.
A régi magnóm is gazdára talált. Nagynéném nagy örömmel már be is üzemelte. Neki nincs számítógépe, így mp3 CD-i sem, szóval ő is jól járt.

Mivel a bécsi kirándulás végén még elég sok euróm maradt, gondoltam egyet - a Badner  Bahn 62 perces menetideje alatt volt alkalmam kifundálni - és lelki szemeim előtt megjelent egy igazán professzionális fülhallgató képe. Ami addig volt szintén nem rossz, de már szintén öregecske, és ami ennél nagyobb baj, kontakthibás kissé. (Még a tolerálható mértékben, vagyis ez sem lesz kidobva, a számítógép mellé helyeztem át állandóra.) Úgyhogy a plázában, ahol parkolni szoktunk, rögtön elrohantam a Niedermeyerbe, és ott egy kedvetlen bunkó eladótól (akit egy szívélyesebb, idősebb férfi váltott) megvettem a szintén Sony kis csodámat, amely azóta már szintén bizonyított. Akár a wc-n ülve is tudok diszkréten zenét hallgatni, mert 3,5 m a zsinórja.

A szombatra beömlő meleg - ami már nekem kicsit túlzás - és az egész napos bécsi kirándulás fáradalmai miatt két napos, döglős szieszta lett a hétvégéből. Ahogy már írtam, a számítógép és az internet teljes kiiktatásával. Tv-ztem, és jót beszélgettünk anyukámmal a minket körülvevő bolond világról. Csak pár éve jöttem rá, milyen remek szarkasztikus humora van, mennyire jól látja a dolgokat. A bloggal kapcsolatban csak annyit mondott - nem olvassa, anélkül is pontosan tudja, miket gondolok - hogy ő sem érti sokszor az embereket, pont ezért nem is érzi szükségét, hogy leálljon velük vitatkozni. Hát igen! Nem véletlen, hogy Dyson az angol királynőt látja benne.

Vasárnap már rosszul voltam a hirtelen időváltozástól, és kábán feküdtem néha itt, néha ott. Estére, ahogy a hétfő reggel, mikor végre lehet menni dolgozni közeledett, felspannoltam magam, és egész jól voltam. Megnéztük a Heti hetest, engem már rég nem érdekel, de az öcsém ragaszkodik hozzá. Aztán hülyeségeket álmodtam. Például arról, hogy mindkét lábamat levágta egy helikopter rotorja. A műlábaimra meg felhúztam azt a türkiz színű, magas selyem tartalmú térdharisnyát, amit Dysonnak múltkor muszáj volt megérintenie. Így járnak a kékharisnyák! - gondolom, erről szólt az álom. Komolyra fordítva, fogalmam sincs. Gyerekkorom óta rendszeresen álmodom baromságokat.

Ma reggel jött a hír, eddigi "átmeneti" asztalomat kicserélik egy másikra. Persze válság alatt nincs bútorvásárlás, így kerültem át az egykori cellgyárba, az irodabútorok elefánttemetőjébe. Egy nagy teherlifttel jutottunk föl a kísérteties épületbe. Bent azonban csak roncsok voltak. Egyszer majd ezekből eszkábálnak nekem össze egy új asztalt. Aztán felpörögtek az események. Végre kaptunk egy emberes megrendelést! Itt volt az ideje.

Most itt ülök, és azon töprengek, miről szóljon a következő poszt. Vannak terveim, tegnap még azt hittem, egész nap írni fogok. Aztán mégsem. De most erősnek érzem magam. Ilyenkor szép nagy esély van arra, hogy beüt a krach.

UPDATE: Sándor üzenete