Minden tiszteletem azoké, akik ebben a hidegben kimentek tüntetni a médiatörvény ellen. Ez nem változtat persze azon a véleményemen, hogy az ilyen transzparenses, skandálós demonstrációk ideje lejárt. A mai politikusok már hozzászoktak ehhez, meg sem hallják a tömeget. Én legalábbis nem tudok felidézni olyan esetet, amikor valami a tüntetések hatására változott volna.
A médiatörvényt azért kíséri ilyen hangos felháborodás, hiszen a média a saját bőrét félti. Talán nem is teljesen ok nélkül. Elég sivár a kép, ha az ember arra gondol, hogy Szalai Annamária kissé sótlan, de elszánt ízlésére van bízva, mi mehet, és mi nem a tévében. És mindez még 8 és fél évig.
Az RTL Klub a dörzsölt profik otthona. Hiába van kifejezetten rájuk kihegyezve az egész mizéria, ők nem mennek ki gitározni a tábortűz köré, hatásosabb módon tiltakoznak.
Már annak megvan a pikantériája, hogy az RTL-nél pont a magyar eu-s elnökség idejére időzítették a Való Világot, amely erkölcsrendész körökben a második legerkölcstelenebb dolog, ami ezen a bolygón történt (az első a Heti Hetes).
Természetesen igazi magyar, kereszténydemokrata intellektust meg nem hazudtoló módon a műsort naponta többszázan feljelentik. Sőt, a Mókus örs kései leszármazottai (ahol tud, segít, ugye) már egyszerűsített befeketítő űrlapot is szerkesztettek. Nagyüzem van.
Pedig a villában még egy vacak kis szex se volt; csak egy kis lassan feledésbe merülő leszbikus incselkedés.
Jellemző, hogy a karótnyelt szemfülesek szeme erre rúgózik. A szerintem kevésbé természetes idegrohamokra nem nagyon ugranak...
Ilyenkor igazolódik be az amerikaiak megállapítása, mely szerint obszcén az, amitől a bírónak erekciója van.
De aki csak a napi összefoglalókat nézi, a felszínt karcolgatja legfeljebb. Az igazi mentális Szodoma és Gomorra (Sőt, Gonorrea! - ahogy Paul McCartney nagyapja mondja a Nehéz nap éjszakájában.) a délutáni sávban sugárzott NekedValó.
A műsor apropója persze a Való Világ, de nem kell nagy ész hozzá, hogy lássa az ember, itt bizony a Mónika Show feltámasztása folyik. Meglehetősen oktondi emberek vitatkoznak súlytalan témákról nagyon amatőr, ellenszenves és egyéniséghiányos moderátorok vezénylete alatt.
Bár verekedés még nem volt, mégis az az ember érzése a műsor láttán, hogy az RTL Klub a NekedValóval mutatja be jókorát a Médiahatóságnak. Ebben a talkshowban ugyanis olyan mélységeket vonultatnak föl minden egyes nap, amelytől egy hétpróbás cenzor szemei is elkerekednek.
Kaotikus, szürreális és groteszk az egész. Rossz értelemben persze. Mint egy vonatbaleset: muszáj odanézni, pedig szörnyűség.
De ma aprócska VV-néző közösségünk egyöntetűen úgy érezte, átléptek egy határt. Persze volt már meghatározhatatlan nemű, ordítozós "bajszos, leszbi cigány". Sőt, a dekadenciában verhetetlen RTL még attól sem riadt vissza, hogy egy-egy ezresért becsábítson két a Campona körül sertepertélő hajléktalant, akiket egész picit kikupált. Az ő feladatuk volt egyik vagy másik villalakó mellett korteskedni. Persze mint törzsnézők tették ezt.
Mára a Való Világ 4 felfutott annyira, hogy a szerkesztők önkéntes hülyékből is bőven válogathatnak. Ez történt ma is.
Sajnos az RTL akkora becsben tartja a videóit, hogy kattintani kell értük, beágyazni nem tudom. A műsor második részének elejét tessék figyelni.
A bábjátékos pszichopata és a magát viccesnek képzelő mű-paraszt egymásra találását ajánljuk, ill. utána a kucsmás idióta produkcióját. Szegény Benedek bácsi! Így bemocskolni a gagyi műfaját!
Az RTL Klub ma ezekkel a szösszenetekkel fejezti ki véleményét a sajtószabadság helyzetéről Magyarországon: Most aztán megmutatjuk, milyen rosszak tudunk lenni, ha akarunk!
És tényleg meg is mutatták.
Szilveszteri bulink csúcspontja az ólom-jóslás volt, ahogy erről
Pontosan húsz évvel ezelőtt született a legelső legjobb barátom. Magányos, magának való, furcsa gyerek voltam. A két szomszéd gyereket leszámítva csak képzeletbeli barátaim voltak addig. Először egyébként egy macska, akit Ördögfiókának hívtak. Feküdtem az ágyamban - négy éves lehettem - és beszélgettem az emberi aggyal és szívvel felruházott, szépséges, fekete kandúrral. Aki csak egy évvel volt nálam fiatalabb, csak sajnos igazi antimacska. Nem nyávogott (állítólag néma volt), nemhogy nem dörgölőzött, de megsimogatni sem lehetett, betegesen félénk teremtés volt. Csak a nagymamámmal viselkedett barátságosan.
Bár Jamie Foxx és Robert Downey Jr. fantasztikusak ebben a filmben, kevés olyan szemet gyönyörködtető dolgot láttam, mint ezt a két embert, ahogy egymás mellett ülnek. 
A régi olvasók tudják, rettenetesen elégedetlen vagyok a kábelszolgáltatóval. A viszály
Furcsa év volt ez a 2010, amelynek most vége lesz pár óra múlva. Harminc éves lettem. Most volt életem legjobb foci-vb-je, amelynek hatására vad Barcelona drukker lettem. Nagy veszteségek értek, de minden jó, ha a vége jó. Azt kívánom minden olvasómnak, ismeős és ismeretlen barátaimnak és magamnak is, hogy érezzék olyan jól magukat, ahogyan én most érzem magam!
Tegnap megsütöttem a szokásos kenyeremet. Mindig sikere van, most is. Pedig elég egyszerű dolog, talán a legegyszerűbb. Csak időigényes, de egyébként gyerekjáték. Mégis a csoda aurája lengi körül, mindig le lehet vele nyűgözni az embereket.
De tényleg csodálatos belegondolni abba a drámai átalakulásba, ahogy a fehér, selymes lisztből először szép, egységes massza lesz, melyet olyan jó babusgatni, simogatni, vagy éppen kemény kezekkel gyömöszködni. De a sárgásfehér tészta mindig alulmarad e birkózásban, hacsak nem rontottuk el az arányokat, mert akkor rút és ragacsos dög lesz, akit alig lehet levakarni.
Éjszaka miközben ajándékot csomagoltam és a saját fámat díszítettem, megnéztem egy filmet, amely bővebb kifejtést érdemel, így hamarosan arra is sor kerül. De egyelőre beszéljünk a fáról! Pont tíz éve vettem a Móricz Zsigmond körtéri vásárban spontán módon egy aprócska műfenyőt ezer forintért. Azóta állítok én is külön fát. Sokáig azt a kis zöldet. Egyszer, amikor már nagyon unatkoztam, vettem egy rózsaszínűt a Tescóban. Semmi más nem volt rajta, csak szív alakú égők. Az a fa már önmagában is túlzás volt. Azóta várja, hátha újra bohém kedvemben leszek.
A szokásos gömbökön túl idén saját készítésű díszeket is tettünk rá. Na, nem mentem vissza a napközibe, csak éppenséggel