Egy igazán jó szilveszteri buli arról ismerszik meg, hogy csak nagyon béna posztot lehet belőle írni. Mert elmondhatatlan annak a pár megismételhetetlen pillanatnak a története, amelytől olyan érzése van az embernek, hogy az ilyenekért van értelme élni.

Ilyen volt az elmúlt éjszaka is. Bénáskodásom a Tovább gomb megnyomása után olvasható.

Először templomba mentünk, amely az én praxisomban újdonság szilveszterkor. Nem a padsorokban ültünk, hanem fönt, az énekkar és az orgona mögött, mivel a kart esti házigazdánk vezette, az orgonánál pedig a keresztapja ült.
Úgy határoztam, miután az éjféli mise kapcsán már fanyalogtam az öröm hiánya miatt, majd én mosolygok a mise alatt végig. A dolog túl jól sikerült. Az előttünk ülők végtelen kedvességgel - amit én elvárok egy ilyen közegben - kívántak boldog új évet, és még egy kis könyvjelzőt is adtak.

Ezután nemhogy szabad kocsit nem kaptunk, de még a diszpécserekkel sem lehetett beszélni. Maradt a BKV. A Moszkva téren eltékozoltuk az egyik hatlövetű szerpentinágyunkat, és az indián őrszemeket megszégyenítő kommunikációba kezdtünk más, ismeretlen trombitásokkal. A buszon már előkerült az itt már említett röfögő malac is, és ahogy megjövendöltem szűk egy hónapja, onnantól kezdve nem hallgatott a sertés. Érdemes volt hangoskodnia, mert azt csiripelték a rigók, hogy máris szerzett magának egy operaszerepet is.

A főhadiszálláson már jelen volt házigazdánk anyukája és az ő barátnője. Ők egy kellemes, dumálós-piálós szilveszterestére készültek. Ehhez képest éjfélig bennünket kellett hallgatniuk. Dehát aki Metaxával, tequilával és vörösborral köszönti a betoppanó ifjúságot - és jófajta, házi tepertős pogácsával - az ne lepődjön meg, ha az produkálni kezdi magát. Elvileg éjfélre és az erkélyre szántuk a másik két szerpentinágyut, de hogy, hogy nem, a nappali padlóján szoródott szét a tartalmuk már tízkor. De ezekről az apró lövésekről még "reggel" is az volt a véleménye a mamának, hogy "kurvajó".

A hangulat cseppet megdöccent, amikot az asztalnál Csöncsön lenyersmájazta a tatárbifszteket, de még Schmitt Pál "kimegyek a wc-re" beszéde sem okozott semmit.

A pezsgőzés után jött az ólomöntés. Erről az újévi szokásról én németórán hallottam: az ólmot folyékony állapotban hideg vízbe dobjuk, és a megszilárdult alakból, ill. annak árnyékából lehet a jövőre vonatkozó tanulságokat levonni. Többnyire kalasnyikov-formát vett föl a sziszegve megszilárduló fém. De büszke vagyok arra, hogy nekem egészen különleges dolgok jöttek ki. 

Kérem, hogy a blogot látogató pszichiáterek most tegyék félre a szakbarbár énjüket, ne elemezgessék, miért látom bele az ólmocskákba, amit belelátok. Ezek a figurák nekem (balról): egy elefánt, egy alien, az alsó sorban pedig egy angyal (amely hosszú életet jelent) és a már említett kalasnyikov.
 

A legizgalmasabb figurám kétségkívül ez az első ránézésre bikafej volt. De ha megfordítom, akár maga a Megfeszített is lehet. Ez talán a mise hatása, talán másé...

A hölgyek nyugovóra tértek, ezért mi is visszavonultunk társasjátékozni. A vadonatúj Trivial Pursuitot vittük erre az estére. Ez egy műveltségi és kicsit stratégiai játék elég brutál kérdésekkel. Annak ellenére, hogy igazából a játék nevét sem értem, én győztem a végén. A fődíj a táblán elhelyezett szívárványos óriásnyalóka volt. November 1-én vásároltam a temetőből kilépve...
Megkockáztatom, a gyártó kicsit sok Harry Pottert olvasott, mert erősen hajaz a termék a mindenféle ízű drazséra. Aztán rájöttünk, hogy a spenót, a sárgarépa és a lila hagyma természetes színezékként szerepel a kompozícióban (Metaxa, tequila...).
Semmi kedve sem volt visszavinni, és mivel házigazdánk kiszemelte magának, neki adtam.

Levezetésképpen még elkészítettük a virágteánkat is. Ez valami speciálisan termesztett virágbimbó, amelyben teaszálak is vannak. Forró vízbe dobva a virág kinyílik. Amíg a jácintízű fehér tea rendesen kioldódott a vízben eltelt pár perc, de mind a látvány, mind maga a tea megérte. Mint a kis útmutatóból kiderült, ez bizony egy szerencsegömb volt, ami új év első napján mindenképpen jól jön.

Ezután előkerült valami feketepéter-szerű pakli, csak épp az Avatar szereplői voltak rajta. Hogy pontosan mit is játszottunk ezzel, nem tudom pontosan, elég fáradt voltam.

Hatkor hívtunk egy taxit, az alvó Csöncsönt kitettük a házuk előtt. Reméltük, valahogy felbotorkál; azóta tudjuk, sikerült.

Nagyon jó volt, köszönöm gengsztertársaimnak!

A fotókat én magam készítettem, mostantól lehet rá számítani, hogy sok saját illusztráció lesz.