A média és a sajtó manapság fölmerül témaként, szinte biztos, hogy a nem-kormánypárti orgánumok ellehetetlenítése (ill. annak cáfolata) is. Pedig a kormánypártiaknak sem könnyű mostanság. Bár őket nem az új törvény sújtja.

Vasárnap reggel néztem a Hír TV Célpont című műsorát. Ez a fiatal stáb hangyaszorgalommal tárta föl az előző kormányzat körüli disznóságokat. Bár a pökhendi stílusuk, a jobboldali közszereplőkre oly jellemző humornak álcázott gyűlölködésük sosem tetszett, el kellett ismerni, talán az egyetlen valódi, oknyomozó műsort készítik ma Magyarországon.

Már csak azért is néztem, mert segített levezetni azt a dühöt, amit az MSZP-t és az SZDSZ-t terhelő kisebb-nagyobb disznóságok miatt érzett az ember. Bár Bajnai Gordon mindig gyanús fickó volt, amit az utolsó egy évben csináltak, azzal alapvetően egyetértettem. De ezzel kevesen voltunk így, és nemcsak azért, mert nem-látványos kiigazítás, tűzoltás zajlott. Hanem azért is, mert a hagyómiklósok a volt kormánypártok minimális hitelét is elvették. Azt, hogy a Fidesz nyer, törvényszerűnek tartottam, és nem is bántam. Az előző rezsim pártjaiból elég volt egyelőre. De hogy a Fidesz tényleg mindenkit lesöpört a pályáról, és most garázdálkodhat kedvére - és garázdálkodik is - az egy nem-fideszesnek és talán a józanabb fideszeseknek is fejtörést okoz.

De most, hogy az ellenség meg lett semmisítve, a véres torkok lassan begyógyulnak a sajtónál is, még Császár "Forradalom" Attila is teniszmeccses suttogással közvetít dögunalmas parlamenti ülésekről. A Célpontban, amely ledületes és dinamikus volt egykoron, Sz.-né Sz. Eleonórát meg azt a gerinctelen volt BKV-vezért mutogatják. 2011 januárjában...

A jobboldali sajtó igen nehéz helyzetbe kerül lassan. Elfogytak a botrányok. Lehet persze, a szemkilövéseket vagy a Hajdú BÉT - ügyet a végtelenségig mantrázni, ezek is megfakulnak egyszer. Már nem fontosak annyira, hiszen az MSZP a sebeit nyalogatja (azt is rosszul, de ez legyen az ő bajuk), a többi, még jobban utált bandát meg elnyelte a föld. Még a legígéretesebb pszichopata-válogatottal fölálló Jobbik sem elég jó célpont, hiszen az már rég nem hír, hogy a párt a hülyék gyülekezete. Ráadásul az utóbbi időben nagyon segítőkész hülyékké változtak. Bár azt a pillanatot nagyon élveztük, amikor az egyik jobbikos képviselő nevezte a "demokráciában nem elegánsnak" az egyik frissen hozott törvény meghozásának körülményeit. Egy szélsőjobb suttyókból, tv-táltosokból és köztörvényes zavargókból verbuválódott kompániától azt a kritikát kapni, hogy nem vagyunk elegánsak, súlyosabb dolog, mint néhány külföldi újság ráncolt homloka.

Szóval a botrány, melyre az immár kormánypárti sajtó úgy kihegyezte füleit, hiánycikk. A Fidesz vagy a KDNP körül nincs ilyen, ugye. Csak konfliktusok, melyek elsimítását örömmel vállalja magára az egy csapásra megszelidült jobboldali sajtó.
A Célpontban volt már olyan riport is - hiába szerkesztik fiatal, diplomás emberek, vagyis a legdurvábban érintettek - amelyben kvázi kormánypropagandát folytattak a magánnyugdíj-einstand mellett. Pedig ebben a történetben lehetett volna csak igazán megcsillantani az oknyomozói vénát. A magánnyugdíj-pénztárak esete ugyanis bonyolult. Ebben a riportban meg semmi olyat nem láttunk, ami egy kicsit is elütött volna Matolcsy szövegétől.

Persze még a ciklus elején vagyunk, és egyelőre úgy tűnik, a jelenlegi kormányzat tehet bármit, akár az egész nyugati világot magára haragíthatja, a magyar választók szemében alig csökken az ázsiója.

Kérdés, hogy az optimizmus mikor csap át apátiába. A sajtó nem beszélhet örökké szakállas, ráadásul már 2010-re is csúcsra járatott témákról. A propaganda meg csak az eredeti híveket hatja meg. Orbán újra egyre több nehezen vállalható embert ültet kulcspozícióba. Az nem zavar különösebben, ha valakiről köztudott, hogy a Fidesz embere - ezen lehet persze polemizálni, ez a hatalom mindenkori természete - de ha még hülye is, az külön öröm az ellenzéki sajtónak. Az ugyanis, hogy Scmitt Pál például "bal sorsnak" írja a balsorsot újévi beszédében, nem pártpolitikai kérdés. Viszont az alkalmatlanság, sőt akár a méltatlanság látványos jelensége. Ezt az is érti, aki nem szokott a hatalmi ágak szétválasztásának szükségességén morfondírozni.
Az ellenzéki sajtó törvényszerűen meg fog erősödni.

A kormánypárti meg vagy ellaposodik, mert nem meri kritikával illetni kedvenceit. Vagy pedig megmutatja, különb az oppurtunista balliberális sajtónál, és éles szemmel figyeli az eseményeket. Ezzel viszont egyedül marad a közéletben. Persze egyelőre semmilyen jelét nem látjuk ennek. Még a legjobb esetben is csak tétovázást.

Érdekes dolog, hogy Orbán mennyire nem tanul a közelmúlt történelméből. Antall József közel húsz éve mikiegereknek titulálta az újságírókat mondván, a véleményük nem számít. Ez a megjegyzés volt az első médiaháború startlövése. Azt pedig egyértelműen a baloldal nyerte meg, és be is biztosította magát számos médiafelületen.

Persze érzik a Fidesznél, hogy hol kell rendet tenni. Csak éppen azt nem veszik észre, hogy az eredendő hiba már Antallnál is az volt, mikor megsértette ezt a meglehetősen hiú társaságot, az újságírókat.