Elég vicces helyzet ez most, mert miközben legforróbb baráti üdvözletemet írom Csöncsön barátomnak, a másik ablakban beszélgetünk.

Ma tölti be a 30. születésnapját. Ő már itt született a közeli Dél-pesti Kórházban. Az elsők között, gondolom, mert én, aki csupán három hónappal vagyok idősebb, még nem.

Az életünknek pontosan felét töltöttük együtt. Nagyon jó a barátjának lenni. Ahogy most is hülyéskedünk MSN-en, azt mással nem lehet. Ilyen tekervényes agyú ember nincs még egy. Kimondottan szórakoztató, amikor egy-egy őt kevésbé ismerő ember eljut addig a pontig, amikor - vérmérséklettől függetlenül - a saját vagy Csöncsön arcának letépését fontolgatja.
Valaha én is voltam ilyen, ezért ez így duplán vicces.

Egy kis ajándékot is átnyújtanék itt a blogon. Hallgasd szeretettel, kedves barátom, a Varázsfuvola egyik legszebb áriáját, melynek hangulata nekem a sok vicceskedés alatt meghúzódó szeretetemre emlékeztet.

Boldog születésnapot!