2008. március 15. 22:28 - Reckl_Amál

Petőfi Sándor gatyába táncol

Március 15. az én generációmnak már kevésbé szól az élő forradalom-érzésről, inkább sok-sok unalmas iskolai ünnepséget és - ez már későbbi tapasztalat - jelenkori politikai felhagokkal kevert semmitmondó, érdektelen beszédeket jelent. Mi, mai huszonévesek, már kimaradtunk azokból a márciusi ünneplésekből, amikor még illegalitás folytán nem lehetett 15-én tömegesen az utcán mászkálni, mert rendőrségi ügy lehetett belőle. Úgy tűnik, nincs új a nap alatt. De őszintén szólva nem kívánok sok szót pazarolni erre a pár idiótára, aki a poszt írásának idejében nem-randalírozik. Nem méltóak a figyelmünkre.

Furcsa volt a mai nap. Nekem szokás szerint semmi ünnepi hangulatom nem volt. Azt már kiölték belőlem a fent említett iskolai megemlékezések. Igaz, akkortájt nem gondoltam volna, hogy lehet azoknál az egysíkú, ötlettelen műsoroknál rosszabb atmoszférájú műsort készíteni.

A zászlófelvonás hagyományos ceremóniáját átszőtte a gyurcsánytakarodj, de ez nem meglepetés. Inkább az volt erős, és a mai nappal összeegyeztethetetlen, hogy az állami ünnepségre, vagyis mindnyájunk ünnepére, akinek volt meghívója. Meghívó az utcára?  Persze, sok hülye ember van, néhányan talán veszélyesek is, de ezt így akkor sem lehet.

Jordán Tamás és ifjú társai emiatt pár száz ember előtt volt kénytelen előadni nagyívű műsorát. Eleinte leginkább a nézők megzavarására alkalmas dolgok történtek a múzeum lépcsőjén. Örültem, hogy József Attila és Kosztolányi versei elhagoztak, de lássuk be, Jordánnak, aki ízig-vérig XX. századi, urbánus művész, csak népiesch, magyarosch műsorra futotta. Mindezek ellenére annyira nem volt olyan rossz az egész, mint a sokéves átlag. Hosszú ideje gondoltam arra, talán nem is lehetséges jó megemlékezést csinálni egy nemzeti ünnepen. Egy a hivatalos hatalom elleni felkelés spontaneitásához nem illik egy a mindenkori hatalom által szervezett, ún. méltóságteljes ünnepély. (Aminél konfomistább dolog aligha létezik.)

Demszkynél többé-kevésbé megismétlődött a tavalyi Singing in the Rain - tojásokkal, kövekkel. Hihetetlen, hogy ez az ember még mindig nem vágja, hogy mára gyakorlatilag mindenki utálja ebben az országban. Jól mutatja ezt, hogy sokkal többen voltak az ellene tüntetők, mint akik meg akarták hallgatni. Már a híradók is csak kis színesek között számolt be Demszky láthatóan méregdrága gyapjúkabátjának tojással való eltalálásáról. Eszembe is jutott Demszkyről egy pozitívum: jól öltözködik...

A Fidesz szintén megismételte tavalyi ünnepségét. Most viszont kínosan ügyeltek arra, egy Árpád-sávos zászló sem lengedezzék a tömegben. Rákay Philip feledhető történelem-idézése után Jókai Anna mondott szintén nem túl jelentőségteljes beszédet. Mindig sajnálom kicsit azokat az egyébként feltétlenül tiszteletet érdemlő embereket, akik csak úgy tudják kifejezni a mostani dolgokkal kapcsolatos averzióikat, hogy Orbán "előzenekaraként" lépnek föl.
Érdekes volt viszont, hogy Kósa Lajos szintén helyet kapott. Nem tudom még mire vélni, hogy Kósa olyan szerepben tűnt föl, amely nem jellemző rá. Csak nem arra készül Orbán, hogy mostani fölényében a minden politikájában, mind ostobaságában szélsőséges Semjén Zsoltot a Fidesz egyik legszínvonalasabb arcára cseréli? Jól tenné, Kósa a nap legszellemesebb beszédét mondta el.
Lényegesen érdekesebbet, mint főnöke. Míg múlt vasárnap remekül állt a győzelem Orbánnak (Nomen est omen.), ma megint visszasüllyedt az elmúlt hat év általános színvonalába, és híveit olyan gondolatokkal konfrontálta, amelyektől egy igényesebb hallgatóság csalódottan fordult volna el, mondván, ez semmi.

A semmitmondásban csak egy személy tudta megelőzni Orbánt: Gyurcsány Ferenc. A Művészetek Palotájában elmondottakból semmire sem emlékszem. Gyurcsány egy önmagát rettenetesen visszafogó, ideges ember benyomását keltette. Nem irigylem.
Érdekes színezetet adott a MüPa-rendezvénynek, hogy az idén alapított Márciusi Ifjak díjat a díjazottak egy része nem igazán vette komolyan, egyszerűen nem jöttek el. Nem ellenérzés miatt, egyszerűen nem érezték fontosnak.
Ezután négy kortárs zenemű ősbemutatója következett. Biztos nagyon magasröptűek voltak, én az elsőnél levettem a hangot. Sajnos az én fülem nem volt ehhez elég vájt.

Most a lankadozó hevletű forradalmat nézzük a Hír TV-n. Az esemény fontosságát mutatja, hogy Császár "Forradalmár" Attilán kívül senki sem izgult rá.

Ha csak ennyire tellik Petőfiék emlékére, tiszteljük meg őket inkább azzal, hogy nem szervezzünk ilyen ünnepségeket!

2 komment
2008. március 13. 20:38 - Reckl_Amál

Aki még Gyurcsánynak is ciki

Sas József mégsem kap Kossuth - díjat

Sas József már a nem jogerős ítélet előtt is bűnös ember volt. Megbocsájthatatlan az a tevékenysége, ahogyan a hungarikumnak számító magyar kabarét sikerült kínos ripacskodássá zülleszteni. (Igaz, ebben vannak bűntársai is. De a Mikroszkóp többnyire taszító arcait is ő toborozta.) Igaz, enyhítő körülmény, hogy olyan kedves, de tisztes tehetségtelenségben megőszült "színészeknek" megélhetést biztosít, mint Heller Tamás, Beregi Péter (Mondjuk, a Csengetett, mylord? Wilson kapitányát nem tudnám más hanggal elképzelni.) vagy mondjuk az azóta Anettka hasonló színvonalú társulatát megjárt Csala Zsuzsa. Hogy csak a "legnagyobbakat" említsük. (Gondoljunk egy pillanatra a Defekt Duó két időközben megőrült tagjára, aztán gyorsan felejtsük el őket!)

Szóval az én szememben ez sokkal nagyobb bűn, mint a négyrendbeli adócsalás, ami miatt felfüggesztve egy év börtönre ítélték a hét elején. Annak van tényállása, van büntetési tétele, talán büntetés is lesz belőle.

De arra, amit a magyar humor és általában a közízlés ellen tett és tesz ez az ember, nincs megfelelő válasz. Sokan ugyanis szeretik a Mikroszkóp Színpad műsorát és "művészeit". A TV2 például rendszeresen mutatja be a társulat minimum húsz éve ugyanarra a kaptafára készülő műsorait. Persze képmutatás lenne azt mondani, hogy még soha semmin nem nevettem, ami ott látható. De a legjobban a Sas-féle meghatározhatatlan műfajú nótázós, jó-nő mutogatós, értelmetlen és irritáló produkciókat utálom. Ordít az egészről, hogy itt egy kiöregedett pojáca - a szintén idejét múlt- nótázáshoz való szenvedélyével, és mivel ő a főnök, neki nincs minőségi minimum. Kicsit emlékeztet Desiré Dubonet-ra, aki az Üllői úton működtet nagy sikerrel egy transzvesztita show-t is felvonultató lokált. Desiré-nek az a heppje, hogy ő a budapesti éjszaka legjobb bárénekesnője, pedig nagyon nem az. Ettől függetlenül minden pénteken "elénekel" két - három ismert számot, rettenetesen.

A különbség csak annyi, hogy amíg a Bohemian Alibi Desiré tulajdona, addig Sas a Mikroszkópot, amely a Fővárosé, tekinti a sajátjának. Ha nagyon öntudatos budapesti polgár lennék, szívesen feszegetném alaposabban, miért is ad az én adómból a Közgyűlés sok-sok millió forintot ennek a kabarészínháznak.

Sas a fentiekben csak nagyon vázlatosan bemutatott munkájáért megkapná a Magyar Köztársaság legnagyobb művészeti díját. De van, ami még Gyurcsányék egyébként sokat elbíró gyomrát is megfekszi. Hiába hűséges kiszolgálója a kormánypártoknak Sas hosszú évek óta, egy "majdnem" elítélt adócsaló Kossuth-díjjal való jutalmazása nem lenne túl jó ómen az adóreform kapujában. Ezért Gyurcsány személyesen tartotta vissza díjat.

Sas emögött összeesküvést lát. Szerinte nem véletlenül most született meg az ítélet épp most. Csak nem az abszurd humorral próbálkozunk?

45 komment
2008. március 10. 16:00 - Reckl_Amál

Madarat lehetett velük fogatni...

Mozart + Mozart! – koncertkritika
 
Hosszú évek óta járok az Evica csoport koncertjeire, gyakorlatilag a 0. perctől jelen voltam a fellépéseiken, amikor még az ETÜD iskola növendékkoncertjeire jártam. Akkor még a mai „nagymenők” is a kezdet kezdetén álltak. Szerencsére többen óriásit fejlődtek az elmúlt nyolc év során; szomorú látni viszont azt, amikor valaki nem képes előbbre lépni. A mostani koncerten mindkettőre volt példa.
 
A mostani koncert üdítően új koncepcióval lepte meg a közönséget: a műsor első részében Mozart operáiból kaphatott kellemes ízelítőt a hallgató, a második rész pedig válogatás volt – többnyire – a Mozart! című, a címszereplő életéről szóló, nagy sikerrel játszott musical dalaiból.
 
Nekem személy szerint a műsor első fele tetszett inkább, de ez inkább az én ízlésem miatt volt, nem a műsor színvonala miatt. Az énekesek többnyire énektudásuk legjavát adták, de ezzel eddig sem volt gond, mert a társulat magja kiváló és ambiciózus énekesekből áll. Külön öröm volt viszont látni, hogy a színpadi jelenlétben, ill. színészi játékban is egyre többet tudnak a tagok. Ez rendkívül fontos, mert a színes repertoár főleg színpadi művek részleteiből épül föl. Ebben a javulásban nyilván szerepe van Farkas Eriknek, aki profi színészként került a csoportba, vele és Berencsi Zsolttal végre két épkézláb férfi tagja is lett a társaságnak. Érkezésük előtt sajnos sok fura fazont láttunk, többnyire nem arattak osztatlan sikert. Az is jó, hogy Erik és Zsolt elég ellentétes karakterek. Ezt a műsor összeállításában is kihasználták.
 
A nők sem egyformák. A műsort egyértelműen Szigeti Eszter és Veres Borcsi viszi a vállán. A fiúkhoz hasonlóan ők is ellentétes karakterek: Eszter inkább vidám, frivol hangvételű „szerepekben” tűnik föl, míg Borcsi kapja a drámai számokat. Nagyon helyes döntés volt végre, hogy „cseréltek”, és megmutathatták, mennyire jól áll egyiknek a másik szerepköre, és fordítva.
 
Az est fénypontja egyébként Veres Borcsi és Farkas Erik duettje volt. Igaz, hálás „alapanyaggal” dolgoztak: a Varázsfuvola egyik legfülbemászóbb dalát, Papageno és Papagena egymásra találását, adták elő. Szándékosan írtam így, mert nem csupán szépen elénekelték ezt a kedves dallamot, hanem el is játszották a jelenetet. Persze ez egy zsánerkép, de mivel klasszikus és mindenki ismeri, nagy az elrontás esélye. Szerencsére azonban ilyesmi nem történt.
 
A másik csúcspont a már említett Szigeti Eszter „szomorú” száma a Mozartból.
Persze dicséret illeti Makai Juditot, akit szintén nem először látok és most is jól bánt a rá bízott karakterrel. Ez ugyancsak elmondható Rárósi Anitáról, akit én ugyan most láttam először, de nyilvánvalóvá tette, nem kezdő amatőrről van szó.
 
Az említett profikon kívül sajnos akadtak kevésbé fölkészült fellépők is. Köztük olyan, aki most először lépett a közönség elé. Őt – egyelőre név nélkül, meglátjuk, mi lesz – csak biztatni szeretném: szép hangszíne van, és lesz ez még jobb is. Talán korai volt még szólót énekelnie, de egyszer persze mindent el kell kezdeni. (Emlékszem én még a csapat mai egyik húzóemberének első koncertjére, sajnos. J )
 
Számomra csalódást leginkább az a fellépő okozta, aki sajnos sem énektudásával, sem színpadi jelenlétével nem nyűgözött le. Fájdalom, de ez már nem először fordult elő. Ha tehetek egy bátortalan javaslatot, egyelőre jól állna neki a kórus. Ha majd eljut a többiek szintjére, szívesen hallgatjuk egyébként kiemelkedően magas hangját egyedüli énekesként is.
 
Azért az örömbe vegyült egy kis üröm is. Nehéz ezt rendesen megfogalmazni, mert az érzéseim ambivalensek, lévén személyesen ismerem a társulat majdnem minden tagját. De mint kívülálló néző kicsit aggályosnak, és a helyzethez nem illőnek éreztem a csoport vezetőjének, Nemssányi Évának szóló születésnapi köszöntést. Tudom, hogy ő tartja össze a csapatot, tudom, hogy tanítja meg a számokat és szakmai tudása a csapat egyik legkomolyabb erőforrása. Mégis úgy érzem, egész egyszerűen nem tartozott ez a közönségre. (Pláne a teljesen idegenekre.) Az ilyesmi szerintem árt a profizmus látszatának, ami egyébként sem volt száz százalékos a fenti okok miatt.
 
Összességében mégis azt mondhatom, jól éreztem magam. A kulisszák mögött hallottam, hasonlóan frappáns ötlet formálódik már a csapat kreatív fejeiben. Nézőként őszintén remélem, továbbmennek ezen az úton.
3 komment
2008. március 09. 23:59 - Reckl_Amál

"Siessünk, Kóka úr, mert mindjárt jön Orbán Viktor!"

A szociális népszavazás estéje - a képernyő előtt

A fenti mondat D. Tóth Kriszta száját hagyta el a Kóka Jánossal készítendő interjú elején. Ez egyúttal a mai este mottója lehetne. Hiába próbálnak mindenféle még tőlük is gyenge magyarázattal előállni a kormánypártiak, ezt a népszavazást elbukták. Ilyen mennyiségű szavazatot sem népszavazási kérdés, sem politikai párt nem kapott a magyar rendszerváltás óta eltelt lassan két évtizedben. Erről talán nincs is értelme posztot írni.

Viszont a választási este a legtöbb érdeklődő számára a valóságban egy sajátos, ritkán látható, élő tv-adás. Ennek természetesen megvan a maga varázsa, pozitív és negatív értelemben.

A nagy klasszikus az m1-en látható. A Királyi már az első szabad választást is végigcsinálta. Éppen ezért meglepő az a sok tévedés, baki és amatőrség, amely végig átszőtte a mai estét.

Szinte sosem sikerült elcsípni az akciót. Mindenről lemaradtak egy kicsit, és amikor felocsúdtak, durván félbeszakították az éppen beszélőt, hogy legalább a végére odaérjenek a történésnek.
Az est műsorvezetője Baló György volt, aki - a rendező "ügyességének" köszönhetően véletlenül fel-feltűnő - sajátos grimaszaival dobta föl a nem túl izgalmas elemzéseket.

És ha már itt tartunk. A sok a szokásosat nyújtó "szakértő" közül feltétlenül ki kell emelni kettőt, akik mindketten ma kezdhették karrierjüket. Elemzéseik színvonala legalább is a minden kezdet nehéz mottó alá szorult, mélyen.
Tóth Csaba az SZDSZ-től, Magyar Kornélia az MSZP-től jelentkezett be. Az aranyos fiatalok "véletlenül" pont a helyükre kerültek (Micsoda szerkesztői bravúr!), mert kicsit sután, de legalább teljes meggyőződéssel mondták föl a Jani és Feri bácsi által tanított mesét. Komolyra fordítva a szót: nem baj, ha megszólaltatnak szimpatizánsokat, de akkor ne írják alájuk, hogy elemző! Az mást jelent.

Pozitív értelemben kell megemlékeznem D. Bányász Gergőről, aki Az Este c. műsorban többnyire nem eredetiségével tűnik föl, most viszont az egész műsor két legtökösebb kérdését vetette föl. Egyrészt nem engedte Hillernek a mellébeszélést. (Azért egyenes válasz nem született, de legalább megszorongatta.) A másik jogos felvetése az volt, amikor "furcsának" nevezte Daróczy Dávid kormányszóvivő jelenlétét az MSZP pártbázisán. Daróczy béna válaszát csupán az kendőzi, hogy főnökei még szerencsétlenebbül nyilatkoztak. Gyurcsánytól annyira tellett, hogy megállapítsa, a választók közül 4,5 millió a kérdések ellen volt. Erre még Kéri László is azt mondta az ATV-n, hogy ezt inkább nem minősíti, Gyurcsány nyilván fáradt. Kínos.

A közszolgálati csatorná műsorához még egy szerény javaslatom lenne: ha Baló és Süveges Gergő ennyire utálják egymást, ne kelljen együtt dolgozniuk! Szinte már azt várta az ember, mikor küldi el egyik a másikat valahova. Több profizmust, plíz!

A kisebb, közéleti csatornák is a szavazásra koncentráltak. Az Echo műsora volt talán a legszakszerűbb. Náluk az eredményeké volt a főszerep, melyeket folyamatosan teljes képernyőn mutattak. Kár, hogy a stúdióbeszélgetés nem sikeredett túl érdekesre.

A Hír TV - számomra nem megfejthető okokból - szerényen "ünnepelte" a szerkesztőség szívéhez közelebb álló párt és eszmerendszer elsöprő győzelmét. A stúdióban két politológussal beszélgetett a műsorvezetőhölgy. Ugyan kapcsolásaik pontosak voltak, de valahogy nem adták meg a módját annak, amire a jobboldal 1998 óta vár: Orbán Viktor elsöprő győzelmére. (Természetesen a 2006-os helyhatósági választás is nagy siker volt, de az kevésbé Orbán diadala, mint pártjáé.)

Az ATV-n a két állandó műsorvezető, Kálmán Olga és Kéri László, újabb és újabb - általában a kormányhoz közel álló - vendéget fogadott. Egy átlagosan sikerült Pont 7 adást láthatott a néző.

A két nagy kereskedelmi csatorna pedig úgy döntött, két B kategóriás film levetítése méltó lezárása lenne az elmúlt évek legjelentősebb demokratikus eseményének. Sokat kritikát kapott a közszolgálati csatorna, de a legnagyobb ennek a két részben állami pénzből is fenntartott teleshopnak jár. Témaérzékenységben, szakértelemben és társadalmi felelősségvállalásban is bemutatkoztak. Különösen szép megkoronázása volt a mai estnek a teljesen aktualitását vesztett Heti Hetes adás. Ha minimális vér lenne a pucájukban, akkor tíztől élő adásban ültetik be a "humor nagyágyúit" a stúdióba, hogy azon frissibe' reagáljanak a történtekre. Csak nehogy valami kreatívat kelljen már kitalálni!
Ez persze nem menti föl a TV2-t, aki még ennyire sem vállalkozott, a Naplóban az éjjeli gyerekbox-meccsekről sugároztak riportot...

9 komment
2008. március 07. 22:46 - Reckl_Amál

Mr. Antipathy: Kinter Oszkár

A poszt apropóját a ma véget ért celeb-Vacsoracsata című műsor adja. Röviden annyit mondanék a programról, hogy öt ember (bemelegítésként öt ún. híres ember) megmérkőzik a tűzhely mellett.

De a műsorról nem szeretnék hosszabban értekezni. A délutáni műsorsávba illő, fékezett izgalmakkal operáló "vetélkedő" nem rossz, de azért nem emelkedik ki az RTL Klub kínálatából.

Akiről azonban írni szeretnék, az a számomra eddig teljesen ismeretlen Kinter Oszkár.

Kezdjük a közepén: kevés taszítóbb emberhez volt balszerencsém számos tv előtt töltött időm során. Szörnyű, amikor a butaság és az önhittség sznobsággal párosul.
Fogalmam sincs, ki ez az ember, és főleg, hogy mire ekkora a pofája.

Ha jól értem, valami modell, aki valamelyik lényegtelen tv-csatornán csinál valamit. Én őszintén igyekszem távol tartani magam a modellekkel kapcsolatos előítéletektől, mert egyrészt olcsók, másrészt meg bárki rám sütheti az irigység bélyegét. Mégis, amikor egy ilyen üresfejű, öntelt hólyagot látok, eszembe jut, végső soron nem az eszükért fizetik az ilyen lányokat/ fiúkat.

A mellékelt kép nyilván sokak szemében enyhítő körülmény. Én sem tagadom, mai szemmel egy jó külsejű embert látunk rajta. De sajnos az az üresség és beképzeltség, ami ebből az emberből áradt, az az ún. belső szépség teljes hiányát feltételezi.

A fiatalurat én az említett műsorban láttam először. Sokáig fogalmam sem volt, hogy ki ő. (Most sem tudom igazán, de ez mindegy is.) Egy önimádó, tisztaság- és rendmániás bunkót ismerhetett meg a néző, ha követte az adást a héten.

Teljes szerepzavarban van a fickó. Azt hiszi, mennyire menő, mennyivel okosabb és főleg stílusosabb mindenki másnál. Pedig valójában csak egy reprezentációs eszköz. Azért fizetik, arra tartják, hogy legyen valami hímnemű dekoráció.

Bárdolatlanságát, tudatlanságát próbálhatja sznobsággal és másoktól lopott ál-stílussal palástolni, ezzel még legegyszerűbb versenytársát, Beja asszonyt sem tudta átverni. Még ő is csak az alkalomra várt, hogy a tapló orrára koppinthasson.
Tanulságos volt a másik két női vetélytárs véleménye is. Ehhez csak annyit mondanék: oktasson ki téged a Soma!

A végső döfést mégis Benkő Dániel egykori lantművész, ma médiabohóc adta. Ez a magát évek óta égető ember (meztelen lantozás Anettka műsorában, saját nemiszervéről készült köztéri szobor kihelyezésének terve stb.) szó szerint lesajnálta.

Na, erre föl lehet vágni! 

10 komment
2008. március 07. 13:37 - Reckl_Amál

Kampányértékelő

Bő tíz óra múlva életbe lép a kampánycsend, és vasárnap este hétig nem is lehet majd politikáról beszélni, nyilvánosan.
Elérkezettnek érzem hát az időt, hogy értékeljem a pártok kampányait. Előrebocsátom viszont, hogy a kampányt leginkább az minősíti, megrendelője milyen eredményt ért el vele. Erre hétfőn visszatérünk. Addig is leírom, ízlés, ötletek és igazmondás (hehe!) alapján melyik kampány hogyan sikeredett.
 
MDF – Semmi
 
Az mdf-es Csapody keményen kijelentette még az elején: az MDF nem látja értelmét ennek a népszavazásnak, és távol tartja magát a kampánytól. Ezt az ígéretüket be is tartották. Az MDF nem kampányolt. Sehogy.
 
Ízlés: 5/5 – Mert őszintén szólva, tényleg semmi értelme nincs ennek az egésznek.
Ötlet: 0/5
Igazmondás: na/5
 
Fidesz – KDNP – Boldog emberek legyőzik a Gonoszt
 
A Fidesz hozta szokásos formáját. Kitalált egy szlogent (A jövő igennel kezdődik!), és bár eleinte ódzkodtak a plakát-versenytől, mégis tele a város a hirdetéseikkel.
Szokás szerint az átlagember felől közelítették meg a kérdést: látunk sorban álló, karakán nyugdíjasokat; fiatal, okos tekintetű orvosnőt; lendületes, szimpatikus egyetemista lányt.
Érdekes, hogy Orbán nem tűnik föl egyik szpotban sem, ahogy Tarlóst is elvétve látni.
A Fidesznél, mint mindig, szereposztás van: Orbán önmagát adja, élvezi a szereplést, néha mond meglepőket, de ez nem teljesen az ő biznisze. Tarlós sajátos stílusú szürke eminenciás. Egyszerre lát el reprezentatív és háttérfeladatokat. Érdekes ez a taktika: Orbán nem 100%-ig biztos abban, hogy mi lesz a népszavazás végeredménye, ezért az operatív feladatokat átengedte másnak, de a finisben már nagyon látványosan lép föl. Az ilyen kettős játék miatt tartom tehetséges politikusnak, és pont emiatt a kettősség miatt hiteltelen sokak előtt.
Ha ugyanis nem lesz hétfőn égszakadás-földindulás Kormányéknál, akkor az azért kellemetlen a kezdeményezőre nézve is. Márpedig sok jel utal arra, hogy nem lesz. De Orbán ezt is túléli, mert Tarlós volt a felelős a kampányért.
A vicces az, hogy összesen egyetlen olyan politikus van ma Magyarországon, aki nem tud megbukni. Csak ő más színekben versenyez.
 
Ízlés: 3/5 A népszavazás kezdeményezése miatt.
Ötlet: 2/5 Semmi új a nap alatt.
Igazmondás: 3/5 Még mindig sok a demagógia, de nem nehéz az igazságot kimondani a Kormánnyal szemben.
 
 
SZDSZ – Legalább a kreatívok maradtak
 
Ha a vizualitást, az ötletességet, ill. a párt arculatának koherenciáját nézzük, az SZDSZ kampánya a legjobb. Kár, hogy nehéz mondanivalójával egyetérteni. Kár, hogy amilyen szellemes az agymosós szpot, olyan szellemtelen a párt vezetése. Legalább ezekben a napokban ne engedjék az ellenszenves és tudálékos Horváth Ágnest szerepelni, nyilatkozni! Pusztán a megjelenése (nem a külsejére gondolok) elutasítást vált ki. A Fidesz már rájött, hogy stratégiailag fontos időszakokban nem szabad szalonképtelen embereket mutogatni. (Ezért nem Mikola István vezeti az eü kérdésekről szóló kampányt, hanem Tarlós.) Az SZDSZ a maradék politikai érzékét is elvesztette.
Külön fájó pont Horn Gábor lealpáriasodása. Nagyon barátságtalan gesztus volt, hogy Horn meg akarta mondani, ki lehet vitapartnere, és ki nem. (Az ATV Civil a pályán c. műsorát például azért mondta le, mert a szerkesztők vonakdtak Pesty László meghívását visszavonni, amikor személyét Horn kifogásolta.) De rossz értelemben emlékezetes az eheti rádióvita Tarlóssal, ahol ellenfele nénikéjét szidta.
 
Ízlés: 1/5
Ötlet: 4/5
Igazmondás: 2/5
 
 
MSZP – A hátradőlés pártja
 
Az MSZP jól ravaszkodott. Tudták, nyerni ezen a népszavazáson álláspontjuk nem fog. Egyetlen módja van menteni a menthetőt, ha elbagatellizálják a kérdéseket, és ezzel otthon marasztalnak sok embert. Az MSZP nem a NEM-re hajt, hanem az eredménytelenségre.
Szemléletük realistább, mint a koalíciós partnerüké, de ízlés szempontjából nem egészen kifogástalan, ha valaki „meg akarja úszni” a népszavazást.
Tudjuk, hogy a párt és kormányfő, ill. stábja sajátos demokrácia-felfogással rendelkezik, de azért időnként mégsem ártana úgy tenni, mintha érdekelné őket, mit gondolnak az emberek.
Pontosan tudják ők is, közjogi következménye nincs a népszavazásnak. Ha vasárnap 8 millió ember egységesen három igennel szavazna, akkor sem kényszeríthetné őket semmi távozásra. És persze látjuk, messze nem fogja betegre nyerni magát a Fidesz. Az eredmény bőven abban a tartományban tartózkodik majd, hogy mindenki magyarázhat bele bármit.
Az MSZP kampánya sajnos nagyon eredményes. A többség nem érzi szükségét a vélemény-nyilvánításnak. Ahogy írtam már valahol, a környezetemben élő, a politikával foglalkozó emberek közül is sokan otthon maradnak.
Az országra sajnos oly jellemző közönyt lovagolták meg azzal, hogy gyakorlatilag nem mozgósítottak.
Pedig megvolt az esélyük arra, hogy totális győzelmet arassanak, és egyúttal Orbán Viktor alól úgy kihúzzák a széket, hogy csak úgy koppanjon: ha hallgatnak Tóth Károlyra (Aki még annak terhét is levette Gyurcsány válláról, hogy az SZDSZ-szel kerüljön szembe.), és megszüntetik a vizitdíjat meg a kórházi napidíjat, akkor a vasárnapi cirkusz fontoskodó színjátékká töpörödött volna. A tandíjért nem lett volna kiírni a választást, az önmagában keveseket érint, sőt úgy tudom, annak van a legkisebb ellentábora.
De ők inkább játsszák a passzív hatalmat, aki csak mosolyog ezen az egészen. Meglátjuk, meddig.
 
Ízlés: 0/5
Ötlet: 5/5
Igazmondás: 1/5
1 komment
2008. március 06. 15:36 - Reckl_Amál

Március 9. - III. rész: Tandíj

Egyetért-e ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetniük?
 
Érdekes dolog ez: beteg még lehetek, egyetemista már valószínűleg nem. (Illetve én már biztosan fizetni fogok, akármi lesz vasárnap.) Mégis a tandíj kérdése foglalkoztat a legjobban.
 
Az általános tandíj bevezetését, vagy inkább kiterjesztését mindenkire, hasznos és fontos döntésnek tartom. Igaz ugyan, hogy jobb, sőt ideális megoldásnak tartottam volna az eredeti elképzelést, de ez is valami. Aki már nem emlékezne rá, a FER még magzati korban elhalt elődje szerint a tandíjat utólag kellett volna befizetni. Kicsit hasonlóan az egyébként szintén jó diákhitelhez, a diploma megszerzése után, már a munkabérből kellett volna törleszteni, a fizetés nagyságától függő százalékban. Ez rendkívül jó ötlet volt, cinikusan azt is mondhatnánk, hogy ezért nem is valósulhatott meg. Ugyan kicsit várnia kellett volna az egyetemeknek, mire ez a pénzforrás beindul, de biztosan csordogált volna, ráadásul, úgy tudom, nagyobb összegben, mint a mai tandíj.
 
De végül mégis a hagyományosabb megoldást választották. Nem igaz, hogy eddig ne lett volna tandíj, mert egyrészt a hallgatók közel fele (49%-a) már így is költségtérítéses képzésben részesült, másrészt a többiekét az adófizetők pénzéből mindenki fizette. Olyanok is, akik sem személyesen, sem gyermekeik által nem haszonélvezői a diplomának.
 
Lássuk be a diploma senkinek sem jár (mint például az egészségügyi ellátás), bár nyilván sokakban nem tudatosul, de a felsőoktatás nem része a közoktatásnak. Az az érettséginél befejeződik. Az állam annyit garantál, hogy az érettségiig eljuttatja a diákokat, illetve segédkezik továbbtanulásukban. De a felsőoktatás működtetése elvileg nem lenne dolga, egyetemre/ főiskolára járni ugyanis nem alanyi jog. Azt vagy ki kell érdemelni (jó tanulmányi eredménnyel), vagy – mint minden szolgáltatásért- ezért is fizetni kell.
 
Persze én is akkor szereztem az első diplomámat, amikor még ingyenes volt, de én akkor is jelentkeztem volna, és akkor is jártam volna főiskolára, ha fizetni kell érte. Én és a szüleim is gyerekkorom óta terveztük, hogy majd egyetemre fogok járni. (Főiskola lett belőle, de a lényegen, gondolom, nem változtat.) Később kipróbáltam a fizetős változatot is posztgraduális képzésem során. A tandíj nagyjából annyi volt, mint amennyi most alapképzésen a fizetendő összeg. Bizony, lényegesen magasabb volt a színvonal, mint az ingyenesen. (Ingyenes, hm? Ha minden könyvet frissen a jegyzetboltban vettem volna meg, akkor 40 – 50 ezer forintom bánta volna, félévenként.) Első sorban azért, mert a létszám kezelhető volt. Másoddiplomán, ahol 90 – 100 ezer forintot kellet egy félévért fizetni, már többnyire olyanok voltak, akik oda is akartak járni, érdeklődtek a téma iránt, ill. csak akkor jöttek be, ha mindenképp kellett.
Nem fordult elő olyan gyalázat, hogy főiskolai előadáson fegyelmezni kellett a hátsó sorban ülőket, mint valami kisiskolában. Nevetséges!
 
Mert lássuk be azt is, ma túlságosan sokan üldögélnek a felsőoktatás széksoraiban. 1990-ben 180 ezer hallgató járt egyetemre/ főiskolára, ma 416 ezer ember tanul a felsőoktatásban. Ez feltétlen túlzás. Ennyi ún. értelmiségire nincsen szükség. Főleg, hogy sokan pont azért járnak egyetemre, mert nincs jobb dolguk. Emiatt fordulhat elő az, hogy az évszázadokon át elitnek számító jogászképzésből kilépők nem találnak munkát. Pedig még az én középiskolás éveimben (szűk tíz éve) volt jövője annak, aki a jogot választotta. Nem beszéltünk még az olyan szakokról, amelyek – hogyan lehetne ezt szépen megfogalmazni – nincs sok haszna a munkaerőpiacon. Annak idején Horn Gyulára ugrott a komplett bölcsésztársadalom, amikor föltette a jogos kérdést: kell Magyarországnak évente kétszáz új filozófus? Őszintén, kedves olvasók, kell?
Persze nem az állam feladata, hogy diktátumokban meghatározza, ki mit tanulhat. Az állam szerepe és feladata az allokáció, vagyis a közös pénz elosztása. Az államnak – helyzeténél fogva – látnia kell, mit igényel a munkaerőpiac. Szabályozói segítségével pedig közvetítenie kellene a munkaadók és a munkavállalók között. Magyarországon nagy aránytalanságok vannak. Túl sok diplomás van (ráadásul sokan korszerűtlen, használhatatlan tudással) és nagyon kevés a középvégzettségű szakember. Miközben ma a ’90-es évek szégyenletes munkanélküliségi negatív rekordjai felé menetelünk (ma 8% fölötti az országos ráta), sok állás betöltetlen. Nemcsak az emberek immobilitása miatt, hanem a szaktudás hiánya miatt.
Ha az emberek nem fogják föl, hogy a diploma önmagában nem érték. Azt az adja meg, hogy mit kezd vele az ember. Nem akarom a kedélyeket borzolni azzal, az én évfolyamomon kinek miért nem kellett volna az időnket és a felsőoktatás kapacitását rabolnia, de maradjunk annyiban, a fél társaságot az utánuk kapott fejpénz miatt viselte el a főiskola. Ha ezeknek kellett volna fizetni, és nem utánuk fizetett volna az állam, akkor többségük nem ott töltötte volna a legszebb éveit.
Szóval vasárnap ez lesz az a kérdés, amelyre nemmel szavazok majd.
Szólj hozzá!
2008. március 05. 14:26 - Reckl_Amál

Tavaszi bezsongás

Gyurcsány Ferenc Baráti Kör
 
Úgy tűnik, szezon van. Múlt héten számoltam be a Grespiket és Molnár „Forradalmár” Tamást tömörítő Szövetség a Tisztességért Bizottság első akciójáról, mely során feljelentettek egy filmet. Most Semjén Zsolt, Bayer Zsolt és Kerényi Imre fogta magát és megalapították a címben megnevezett társaságot.
 
Mint elmondták, a Kör emléket kíván állítani Gyurcsány Ferencnek, vagyis arra spekulálnak, hogy a szociális népszavazás elmossa Gyurcsányt.
Kár, hogy a közvélemény-kutatások és a szakértők mást mondanak. Valószínűleg elsöprő győzelmet egyik válasz sem kap. A kérdés – a kettős állampolgársághoz és a kórház-privatizációhoz hasonlóan – nem az lesz, hogy az igenek nyernek-e, hanem hogy elmennek-e elegen. Egyre több olyan véleményt hallani, az MSZP közönyre építő kampánya hatásos. Én magam is azt tapasztalom, hogy az emberek leginkább arra hajlanak, s ez igaz a politika iránt egyébként érdeklődők egy részére is, hogy otthon maradnak.
 
De ez a bejegyzés nem is róluk szól, sokkal inkább erről a három közéleti személyiségről, akik már kormányváltó hangulatban vannak. Igaz, 2002 óta.
Ők képviselik azokat az embereket, akik immáron hat éve képtelenek elfogadni, hogy a Haza ellenzékbe kényszerült.
Akkor, pl. az első hídfoglalás vagy az újraszámolósdi idején, dühítő kisebbségnek tűntek, akik a választások eredményének elutasításával a magyar jogrendre mondtak nemet.
Akkor bennük láttam a Fidesz kudarcának igazi okát. (Igaz, Semjénre nem emlékszem ebből az időből.)
 
Egyébként ők nem is változtak, csak a helyzet. Kerényi a valaha kiemelkedő kultúrember (Kedvenc rendezőm volt, és imádtam azt a Madáchot, amit ő csinált.), ma inkább nevetség tárgya. Megnyilvánulásait sokan fájóan követjük, ennek csúcspontja a Hír tv-n sugárzott gyalázkodó műsor volt, nagyon alacsony, mondhatni alpári színvonalon.
 
Bayer Zsolt a Magyar Narancs hőskorát is megjárt publicista kb. egy évtizede borzolja a kedélyeket írásaival, amelyekre sok jelző illik, de liberális nem. Tegyük hozzá, ebben a névsorban ő talán a legvállalhatóbb. Ugyan szélsőséges írásaiban nem ismer könyörületet, de amióta a jobb oldal prominense, következetes a kommunista- és liberálisellenességben. Ráadásul – szemben Kerényivel – nem őrült, Semjénhez képest pedig előnye intelligenciája és főleg humora.
 
Semjén az ország talán legbutább politikusa. Ha Orbánnak nem lenne (vagy inkább lett volna 2006-ban ) rá szüksége, akkor sehol sem lenne. Egyik szereplője Orbán gazdag bábszínházának. Mindenféle ósdi, populista eszmével való kufárkodást a keresztényi szellem nevében próbál eljuttatni a hívekhez. Pártja alig mérhető, valójában nem is létezik. Valószínűleg a Baráti Kör legaggályosabb tagja.
 
Az ugyanis, hogy egy visszavonult színházi rendező és egy újságíró véd- és dacszövetséget alapít, és beismerten ironikusan kívánja kritizálni a kormányt, teljességgel elfogadható, sőt elvárható a mai tragikomikus közállapotok között. De hogy egy parlamenti (pszeudo-)párt frakcióvezetője is csatlakozzék ehhez, az szalonképtelen.
 
Sebeök János vs. The Visit Price
 
Sebeök János író volt, de a kutyát sem érdekelték a művei, úgyhogy váltott, és pár éve ő az osztály bohóca – országos szinten.
Ugyan sosem értettem, hogy az interneten sokat szörfözők miért istenítik az idiótákról szóló videókat (pl. Szalacsi bácsi), de elég, ha nekik tetszik. Sebeökből is csináltak reppert, ki is adott valami tv-macis lemezt, a Szigeten is felléphetett. Szép média-páros alkotott továbbá Győzikével, még mielőtt a Gázsi bohóc nem lett reality-sztár.
Sebeök 2006 óta nyilvánosan politizál. Érdekes, és a fentiekből egyáltalán nem következő módon, hogy a Fidesz oldalán szállt be a választási kampányba.
Most sem pihen, Pesty László dokumentumfilmes segítségével elkészítette első honlapját. www.sebeokjanos.hu és írt egy szép, vizitdíj-ellenes magyar dalt. Tekintsék meg ezt a szellemes – szösszenetet, és válaszoljanak: kell a Fidesznek ellenfél, ha ilyen támogatói vannak?
 
 
3 komment
2008. március 05. 11:07 - Reckl_Amál

Március 9. - II. rész: Vizitdíj

Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért és a járóbeteg-szakellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen vizitdíjat fizetni?
 
A vizitdíjnak kicsit több értelme van, mint a kórházi napidíjnak. Ideális esetben jó mutatója annak, hogy melyik orvost hányan látogatnak, ill. kiegyenlíti a látogatottság közötti különbségek okozta aránytalanságokat. (Az, hogy egy háziorvosnál hány tb-kártyát adtak le, nem mérvadó, mert vannak olyan páciensek is, akik öt évente egyszer mennek el, mások meg havonta háromszor.) Főleg, hogy a háziorvosi praxis vállalkozás, tehát a feltételek egy részét a működtetőnek, vagyis az orvosnak kell állnia.
 
Vizitdíjból jóval többet szedtek be, mint kórházi napidíjból: összesen 11, 2 milliárd forintot. Ez ugyan jóval elmarad a várakozásoktól, de nagyjából fedezi az egészségügyi kormányzat által korábban lépcsőzetesen megnyirbált, majd megszüntetett állami támogatást. (Természetesen nem az összeset vonták el, de praxisonként átlagosan kb. 100 ezer forintot havonta.)
 
És ez a lényeg!
A vizitdíj ugyanis nem arra szolgál a valóságban, hogy az új bevétel segítségével javítani lehessen a szolgáltatást, hanem arra, hogy egy korábban elvett, tehát hiányzó forrást pótoljanak vele.
 
Természetesen a vizitdíjnak is van „pedagógiai” célzata. Le kell szoktatni az embereket a fölösleges orvoshoz járásról. Persze. De egyrészt így egy magát komolyan vevő kormányzat nem beszélhet, másrészt a magyarok nem túl jó egészségi állapotának egyik okozója, hogy akkor sem mennek (megyünk) el orvoshoz, amikor már itt lenne az ideje. A megelőzés nálunk csak szlogen, valójában nem könnyíti meg a mai egészségügyi rendszer annak a dolgát, aki csak úgy ki akarja vizsgáltatni magát. Ha kicsit eltérhetek a tárgytól, nekem még ötletem is lenne. Első lépésben például jutalmazni, ösztönözni kellene azokat az embereket, akik maguk hajlandóak előre gondolkodni. A Munka törvénykönyve ismer pár olyan esetet, amikor a munkavállalót föl lehet menteni a munkavégzés alól, adhatna két napot erre a célra is. Persze ez legalább olyan mértékben rontaná a termelékenységet, mintha szenteste nem dolgoznánk, gondolom. (Idén nem dolgozunk dec. 24-én, de előtte való szombaton azért munkanap van, nehogy már pihenhessenek az emberek!)
A megelőző vizsgálatok látogatottságát növelné, ha meg lennének szervezve ezek a vizsgálatok. Hétfőn elmenne a delikvens a háziorvoshoz, aki beutalná az általános kivizsgálásra. A beutalóval (Ne legyünk túl utópisztikusak!) egy hét múlva reggel 8-kor belép az első vizsgálat helyszínére, és délután kettőkor kilép az utolsó vizsgálatról. Mert ő ott akkor már bejelentett beteg, mondhatnánk, már egy héttel korábban tépett számot magának. Következő héten újra elmegy a háziorvoshoz, akinél ott vannak a leletek, és együtt megbeszélik a teendőket.
Ehhez képest tudjuk, mi van. Azt ugyanis egy dolgozó ember nem engedheti meg magának, hogy fél napokat várókban töltsön, alkalmanként 300 Ft-ért. És akkor még az egészségügyi dolgozók rossz modoráról, lekezelő stílusáról nem is beszéltünk…
 
Szóval akkor kelljen vizitdíjat fizetni, ha majd a szolgáltatás olyan színvonalú lesz, amiért szívesen fizetünk. A fapadosnak is csak jóindulattal mondható mai ellátásért legyen elég az, amit egyébként is beszednek tőlünk. Mert, és ezt főleg az SZDSZ agymosó kampányára válaszolnám, a szocializmus akkor jönne vissza, ha tb-járulékot sem fizetnénk. De fizetünk, és én nem egészen értem, miért kell kétszer. Pláne, hogy 4 millió ember természetesen mentesül – többségük nyilván jogosan.
 
Először talán jobban kéne a már meglévő pénzekkel gazdálkodni. Ezt is az elején kellett volna kezdeni. Számomra érthetetlen, hogy lehetséges az, hogy több mint egy évtizede létezik a tb-kártya, de még csak egy éve ellenőrzik a betegek jogosultságát. Ezt úgy kellett volna, hogy hamarabb vezetik be az ellenőrzést, de a türelmi időszak hosszabb lett volna.
Utána pedig – és erre akár a vizitdíj ún. jelképes összege alkalmas volna – kifizettetik a 300 Ft-ot a „potyautassal”. Ennek lehetne pedagógiailag értelme.
 
Azzal érvelnek még mostanság, hogy a vizitdíj összege fél doboz cigarettának felel meg. (Micsoda populista butaság!) Sajnálom, én nem dohányzom, úgyhogy a vasárnapi kérdésre újfent igennel fogok válaszolni.
Szólj hozzá!
2008. március 05. 10:27 - Reckl_Amál

Kulturális ajánló: Mozart + Mozart! - Koncert

Kedves barátnőm és barátai koncertet adnak a XII. kerületben szombaton.

Ha kedvet érez hozzá, és ráér, törje meg velünk a kampánycsendet!

Mozart+ Mozart!
2008.március 8-án, 18:00
 Pasaréti Kájoni János Ferences Ház

 (Szilfa u.4)

 

W.A. Mozart műveiből:
1. Papageno áriája  (Varázsfuvola)                       Farkas Erik
2. Bastienne áriája (Bastienés Bastienne)             Tímár Kornélia
3. Lujza levelei                                                 Rárósi Anita
4. Levélduett (Figaro)                                       Veres Borcsi - Makai Judit
5. Képária (Varázsfuvola)                                  Berencsi Zsolt
6. Minden csitri lány (Cosi fan tutte)                  Szigeti Eszter
7. Grófnő Esz  dur ária (Figaro)                         Veres Borcsi
8. Cherubino Esz dur ária (Figaro)                     Miklós Andrea
8. Rózsaária (Figaro)                                         Drága Diána
9. Papageno - Papagena duett (Varázsfuvola)      Veres Borcsi - Farkas Erik
10. Quintett (Varázsfuvola)                              Farkas Erik - Berencsi Zsolt és a lányok

SZÜNET

Sylvester Lévai :Elisabeth, és Mozart! c. musicaljeiből
1. Mint két gálya                                             Makai Judit - Berencsi Zsolt
2. Mint te                                                   
    Rárósi Anita
3. Ne kívánd                                                   Tímár Kornélia
4. Árnyékdal                                                   Berencsi Zsolt + Kórus
5. Csillagok aranya                                           Szigeti Eszter
6. A herceg már…                                            Tímár Kornélia - Farkas Erik
7. Szeret mind ki ismer                                     Veres Borcsi - Berencsi Zsolt
8. Forog a tánc                                                 Makai Judit
9. Egyszerű út                                                 Farkas Erik - Berencsi Zsolt
10. Egy csipetnyi ész…                                    Veres Borcsi + Kórus

Szólj hozzá!
2008. március 04. 11:42 - Reckl_Amál

Március 9. - I. rész: Kórházi napidíj

Egyetért-e Ön azzal, hogy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen kórházi napidíjat fizetni?
 
Erre a kérdésre is keresi a választ a most vasárnap tartandó népszavazás. A kórházi napidíj összege 300 Ft kórházban töltött naponként. Kevesebbet lehet róla hallani, mint „testvéréről”, a vizitdíjról, pedig szerintem sokkal igazságtalanabb kiróni, mint a másikat.
 
A vizitdíj bevezetésének egyik oka ugyanis az volt, hogy visszaszorítsa a felesleges orvoslátogatásokat. Mindannyian láttunk már idős embereket, akik mindenkit feltartva ülnek be a doktor bácsihoz. Valóban zavaró jelenség, de nem annyira ártalmas, hogy föl kellene lépni ellene. Viszont én olyat még nem tapasztaltam, hogy valaki szórakozásból feküdt be a kórházba.
Amilyen ma a kórházak állapota, büntetés bekerülni. Nincs szükség még pénzügyi ösztönzőkre is, az ember szívesen hagyja el a kórtermet nélkülük is. Az egyik fő érv az ugyanis, hogy így a beteget nem lehet fölöslegesen bent tartani, csak hogy a kórház még akkor is kapjon utána fejpénzt, amikor már semmit sem csinálnak vele.
 
Persze ilyen történeteket mindenki hallott már, és én leszek az utolsó, aki az orvosokat megvédené (Megvan róluk a véleményem, de ez most nem tartozik ide.), mégis nyerészkedő orvosokról beszélni kicsit sajátos, de legalább is arra utal, a nyilatkozónak nincs fogalma a jóindulat megnyerésének alapvető fogásairól.
 
Egy kulcsfontosságú, nagy létszámú szakma folyamatos és szisztematikus sértegetése még akkor sem elfogadható, ha mindannyian kételkedve hallgatjuk a nyomorgó orvosokról szóló történeteket. Sokan igen is szépen meg vannak fizetve, és akkor még a bélelt borítékokról nem beszéltünk.
Persze tudjuk, sokan nagyon keveset kapnak, de ez más szakmákban is így van. Az az orvosok által gerjesztett legenda, hogy ők mennyivel többet dolgoznak, mint mások. Igazán sokat igazán kevés pénzért a nővérek dolgoznak – ha már minden áron az egészségügyről kell beszélni, de ez megint egy másik vágány. Az orvosok munkájának fontosságából adódik, hogy eleve jobban meg kellene őket becsülni.
 
Hálapénz meg volt, van és lesz. Nemcsak azért, mert sok orvos elvárja, főleg komolyabb műtétek előtt-után, hanem mert a betegnek is igénye van rá, hogy adja – főleg az idősebb generációnak. Hosszú, érdekes elemzést lehetne írni erről, talán egy szociológiai – szociálpszichológiai szakdolgozat is kerekedne belőle. Valami olyasmi lehet mögötte, hogy a szocializmus által erőltetett mindenki-egyenlő hazugság azért mégsem felelt meg mindenkinek, és ezért megvette magának az orvosnál a privilégiumokat, a jobb bánásmódot. A már akkor is alulfizetett orvos meg örült a mellékesnek, és boldogan biztosította az előjogokat az illetőnek.
 
De azt ki gondolja komolyan, hogy napi 300 Ft befizetésével (ráadásul az a kórház pénze lesz, nem az orvosé) kiváltható a paraszolvencia? Sok, főleg idős, betegnek a boríték a lelki béke eszköze: én megtettem mindent a gyógyulás érdekében. Kicsit olyan ez, mint a mágia. A boríték átadásának rítusa a páciens szerepe a varázslásban.
 
Az elmúl egy évben 1, 4 milliárd forint folyt be ezen a jogcímen. A kórházak egy része munkavállalóit jutalmazta ebből az összegből, máshol kisebb beruházásokra futotta belőle. Nagy segítséget nem jelentett a kórházaknak, bár nyilván nem jött rosszul az a pár millió forint plusz bevétel.
 
Viszont a betegeknek sokba került, valószínűleg fölöslegesen. Ahogy korábban leírtam, pedagógiai célzatnak nincs értelme. Főleg, hogy a kórházat leginkább látogatók (nyugdíjasok, krónikus betegek stb.) mentesülnek a fizetése alól. (Az is megérne egy misét, hogy lehet a 10 millió magyar állampolgárból 4 millió fölmentve a kórházi napidíj térítése alól.) A hálapénz nem szűnt meg. A napidíj adónak nem tekinthető, de leginkább azokat terheli, akik már így is meggebednek a terhek miatt, amelyeket a társadalom eltartása, többek között az eü fenntartására fizetendő tb-járulék, ró rájuk.
 
Vasárnap igennel fogok szavazni.
9 komment
2008. március 03. 08:38 - Reckl_Amál

Re: Az Erkölcsrendész Koalíció akcióba lendül

Egyik fő problémám az volt az Alföldi-film följelentőivel http://recklamal.blog.hu/2008/02/27/az_erkolcsrendesz_koalicio_akcioba_lendul), hogy arctalanul vádaskodtak egy kamunak tűnő szervezete neve alatt.

Tegnap óta azonban tudom, hogy kiket takar a Szövetség a Tisztességért Bizottság:

Grespik László jogászt és Molnár Tamás újságírót.

Nekem ennél több nem kell, minden kérdésre megkaptam a választ.

6 komment
2008. március 02. 21:04 - Reckl_Amál

Érzik a vesztüket

"Sajátos állapotban lévő ember"*

Kereken egy hét múlva tudni fogjuk, mennyi értelme van a kiírt népszavazásnak.

A kérdésekről és esélylatolgatásokról majd később írok, most csak jelenségekre hívnám föl a figyelmet, prekoncepció inkluzíve.

Egy hete hirdeti az ATV bulvárshow-ja, a Frizbi, hogy ma vendégük lesz Orbán Viktor. Mivel Hajdu Péter képességeit ismerjük, túlzott meglepetésekre nem számítok, de azért megnézem, hátha mégis...

Amiért ez szóra érdemes már most előre is, az az, hogy miért fogadta el Orbán a meghívást ebbe a műsorba, ahol Kiszel Tünde Sebeöknek adja a kilincset.

Ezek szerint Orbánt meginta megszállta a mohósága: most már az ellenfél territóriumának számító ATV-re is bemerészkedik, mert látja a sok csalódott szocialitát mint potenciális vizitdíj-ellenes szavazót.

Másrészt viszont, úgy látszik, nem követi el azt a hibát, amely miatt 2002-ben veszített, vagyis, hogy belepihent a közvéleménykutatók által hibásan jelzett kényelmes Fidesz-győzelembe.

Nyilván sármos és megnyerő lesz (főleg az antipatikus Hajdú mellett). Jópofákat fog mondani, sztorizik. Elemében lesz. És nyilvánvalóan többre megy vele, mintha Kálmán Olgához menne be. (Hajdú persze majd próbálja szorongatni, de Viktor egy perc alatt zsebre teszi.

Holnap este 18:30-kor a Viasat induló műsorában, a Kölykökben folytatja Orbán a bulvár tv-s haknit. (A Friderikusz-féle Gyerekszáj koppintása, a műsort producerként jegyző Árpa Attila úgyis abból él közel tíz éve, hogy mindig megtetszik neki egy-egy ötlet. Általában valaki másé.)

Lehet, hogy Viktor annyira azért nem biztos a szociáli népszavazás sikerében?

(* Orbán Viktor a gyerekekről.)

 

Már az oroszok is értik

Akiről inkább gondolnánk, hogy érzi, mekkora a tét, az inkább Gyurcsány Ferenc.

Most már mindenki bevallja, hogy nem 300 Ft-okról van itt szó. Hanem a népszavazás alkalmas lesz arra, hogy az Istenadta kimondja, mit gondol a Kormány eddigi munkájáról.

Az is nyílt titok, hogy az eddig mindig a 2006-os választási győzelem miatt letorkollt belső Gyurcsány-ellenzék egy nagy arányú vereség esetén Gyurcsány érinthetetlenségének vége. Először csak kikezdik, mert persze vacakolással fognak hozzá a dologhoz, de akár rövid úton távozhat.

Hacsak az idióta aljanép nem kezd megint valamilyen sajátosan felfogott utcai partizánharcba. 2006. szeptember 17-ét azért élte túl Gyurcsány, mert másnap a zavargók átállították a közvéleményt a kurrens hatalom mellé. Akkor 24 órát hagyott a csürhe Gyurcsánynak, hogy államférfiként távozhasson. Most az mentheti meg, ha az emberek tesznek a népszavazásra.

Egyébként kedd óta akartam írni a Déli Áramlattal kötendő/ kötött szerződéstől, de akárkit kérdeztem, széttárták a karjukat. Erről a dologról senki sem tud semmit.

Legfőbb kérdésem az volt: miért kellett erről így, kutyafuttában dönteni? Sejteni vélem a választ már. Ha Gyurcsány megy, akkor nem lesz kivel szerződni. Ezek szerint a demokráciára oly érzékeny Putyinék is érzik Gyurcsány vesztét. Ajjaj!

Szólj hozzá!
2008. március 02. 14:20 - Reckl_Amál

Vég a rivaldán - kétszer

Dráma

Vagy legalább is annak állították be. Nem akarok érzéketlennek tűnni, és a legrosszabb, amit e sorok szerzőjére mondhat a hozzáértő olvasó, hogy nem értek hozzá. Ez igaz is. De nem tartom sportszerűnek, ami a tegnapi Társulat döntőn történt.
Az egyik versenyző betegség miatt ugyanis nem tudott énekelni. Vállalta a szereplést, fölment a színpadra, de két énekelt hang után csak beszélve tudta folytatni. Sajnálatos.

De amit ezután az ún. profi zsűri előadott, az a népszerűséghajhászó, jóembereskedő ál-humánum volt. A közönséget bíztatták, szavazzanak a gégegyulladása miatt sajnos semmit sem mutató jelöltre - az ifjú hölgy által mutatott emberi nagyság okán.

Valaki mondja meg a kedves és tisztelt zsűritagoknak, hogy ez nem a Jó ember kerestetik, hanem egy nyilvános szereplőválogatás, amelybe - nyilván a nézettség miatt és a műsor költségeit fedezendő - a laikusokat is bevonták. Nekik szabad mindenféle egyéb szempontot (rokonszenv, lokálpatriotizmus ("Azé' szavazok a Gipsz Jakabra, mert ő is falumbéli." stb.) figyelembe venni, de a szakmai zsűri csak a nyújtott teljesítmény alapján értékelhet. Bár elmondták a lényeget, hogy nincs mit értékelni, mégis elkezdték a nézőket manipulálni.

Ez végtelenül igazságtalan minden más versnyzővel szemben. Nekik ugyanis volt értékelhető teljesítményük, az más kérdés, hogy én egyiket sem értékeltem túl magasra. Végül pedig az esett ki, akit én már két hete is hazaküldtem volna (Aki olvasta a múltkori írásomat e témában, a wannabe antiművészről van szó.) Szóval nagy kár nem érte sem a műsort, sem a nézőket. Mégis: így kikapni nem fair!

Valószínűleg a beteg torkú lány sem így szerette volna. Kérdés persze, miért állt ki. Nem ismerem a Társulat idevonatkozó szabályait, de nem hiszem, hogy ne lehetne azt mondani, ha ki kell hagyni egy adást, akkor ki kell hagyni. Főleg, hogy a döntők vetésforgóban zajlanak. Vagyis egy versenyző kéthetente kerül sorra.
A versenyző vagy buta volt, mert normál körülmények között ki kellett volna esnie. (Tegyük hozzá, nemcsak ő, hanem azok is, akik engedték.)
Vagy a magyar tv-nézőre oly jellemző megsajnáló mentalitásra apellált. Rendszeresen tettenérhető, hogy a közönség rendre - a teljesítménytől függetlenül - szavaz a gyengére. Hogy nyert volna máskülönben a szerencsétlen, határon túli, növésben visszamaradt kurjongató-művész Utasi Árpi?

Persze így is lehet karriert csinálni!

A Társulat enélkül a fiaskó nélkül sem felel meg az elvárásaimnak. Feleslegesen sok az egyforma versenyző, a műsor feleslegesen hosszú, a zsűri (Alföldit leszámítva) szerelmesek választottjaikba... A tehetségkutatók típushibái.
Sajnos ezekhez mostanra megérkezett az emberi nagyság méltatása. Ezt én Bakács-effektusnak nevezem, szerencsétlen punk-nyugdíjas (Mostanság keresztény átkokat szór bürökratákra, ahogy hallom.) érezte úgy, hogy zsűri-szintre kell emelni a (nem politikai értelemben) populista aspektusokat is. Ezzel a zsűritag már nem csupán a szakma kiemelkedő képviselője, hanem erkölcsi iránytű is.
Érthető ez persze Bakácsnál, aki nem zenész, tehát ő szakmai kérdésekkel nem foglalkozhatott. De a Társulat zsűrijében állítólag szakértők ülnek.

Kár, hogy ilyesmivel kockáztatják az egész produkció hitelességét. (Azt a keveset, ami még maradt.)

 

Barna bácsi az elfekvőben

Szomorú történet ez. A Társulat utáni kapcsolgatás során "tévedtünk" a Budapest tv-re. A legendás kábelcsatornára egyébként érdemes szombat este odakattintani, mert akkor vannak csak az igazi meglepetések.

Mi gyakorlott Budapest tv-nézők vagyunk, meglepődni már nem fogunk, gondoltuk. De tegnap megint sikerült!

Egy tetőtől talpig farmerbe öltözött szemüveges ötvenes először akusztikus gitáron előadta a Variációk egy témára: Ha én gazdag lennék c. művet.

Aztán elővette báb-orángutánját, Barna bácsit és előadott egy olyan jelenetet vele, amitől sírni támadt leginkább kedvünk. A bábjáték lényegében egy párbeszéd volt a bábjátékos és a báb között - a mozgó műfogsorról, a felírandó vízhajtóról, a 20 éve halott feleség hiányáról.

Ez a szombat esti szórakoztató műsor! 

A bábjátékos (sajnos a nevét nem jegyeztem meg) a rövid rögtönzött interjúban Kádár Mónikával, a Budapest tv egyik háziszörnyével, elmondta, ezzel a számmal idősek otthonában szokott fellépni. Gondolom, feldobja a magára hagyott öregeket az elfekvőben lévő plüsscsimpánz rosszul előadott dialógusa.

A végére álljon itt egy idézet, amellyel csak egyet lehet érteni:

"Ha ember volnék, imádkoznék." Ámen.

Szólj hozzá!
2008. február 28. 16:18 - Reckl_Amál

Az ember, aki nem akar tudni semmit

Michael Clayton – filmkritika
 
Elmés film. Szikár szerkesztésű, nem bőbeszédű a forgatókönyv. Sokat vár a nézőtől: folyamatos alapos figyelmet, a hirtelen ritmusváltások követését, alapvető társadalmi, politikai és jogi ismereteket. Számít az értő nézőre, olyanra, aki már látott olyan filmeket, mint az Erin Bronkovich.
A forgatókönyv egyébként bravúrosan van fölépítve. Alkalmazza a keretes szerkesztést, de ezt nem csupán a történet lekerekítésére használja, hanem igazából a néző megtévesztésére.
 
Sajátos (egyelőre teljesen érthetetlen) hangüzenet elhangzása közepette jutunk be a menő ügyvédi iroda éjszaka is nyüzsgő világába. Az nyilvánvaló, hogy valamilyen fennforgás van, de a következő képen már Claytont látjuk, amint elegáns, legalább ezer dolláros öltönyében mackóruhás fickókkal pókerezik.
Aztán hívást kap. El kell mennie valamilyen V.I.P. ügyfélhez, aki cserbenhagyásos gázolást követett el, és most neki áll följebb.
Clayton újra a kocsiban ül, és egy dombtetőn három lovat pillant meg, megáll, kiszáll a kocsiból, hogy megnézze az állatokat.
Mire odaér hozzájuk, az elegáns fekete kocsi a levegőbe röpül.
 
Aztán elkezdődik a történet. De továbbra sincsenek fogódzók. A jelenetek valahogy nem kapcsolódnak egymáshoz, az az ember érzése. Életképeket kapunk. Clayton elviszi fiát az iskolába, a fiú anyjának már más a társa. Egy mindenféle elfojtásokkal küzdő nő karrierje fontos lépcsőjéhez érkezik. Az ügyvédi iroda egyik sztárja (hatvanas éveiben jár már) a cég legfontosabb ügyének tanúmeghallgatásán meztelen vetkőzve szerelmet vall az egyik ellenérdekelt félnek (tizenhat éves lány). Clayton vetíti a menő csávót, közben viszont egy uzsorással alkudozik tizenkétezer dollárról, ez ráadásul a testvére hetvenötezrének csak első részlete.
Túl sok információ, amelyeknek látszólag nincs közük egymáshoz. A türelmetlen néző itt elbizonytalanodik. Miért kell nekünk ezeket tudni? Hát nem arra ültünk be, hogy egy ügyvéd megelégeli a tisztességtelen jogászszakmát, és fellázad ellene, de ez sokaknak nem tetszik, aztán majd legyőzi őket valahogy?
De. És pontosan ezt is kapjuk, de nem a szokásos, direkt amerikai módon, hanem körmönfontabban, cinikusabban.
 
Az emberi gyengeségekről szól a film, ha szereplői amerikai hősök volnának, akkor nem lenne az egésznek semmi értelme. Az első emberi gyengeség az idősödő sztárügyvéd bipoláris betegségéből fakad: ha rendesen szedte volna a gyógyszerét, nem esik ki ilyen csúnyán a szerepéből. Akkor nem érezte volna igazságtalannak azt az egyébként nem-jogász-szemmel égbekiáltó igazságtalanságot, hogy rákkeltő anyagokkal permeteznek mezőgazdasági területeket. Mert ügyvédként azt jelenti a profizmus, hogy az ember nem ítélkezhet ügyfele fölött, legalább is a film ezt suggalja.
Aztán a sztárügyvéd – pirulái nélkül – rádöbben az igazságra, vagyis, hogy a rossz oldalon áll. De sajnos feltűnően viselkedik, és így könnyű célponttá válik. Megrendezett öngyilkossága sokáig titkos cinkosának, Claytonnak sem tűnik föl.
Csak mikor a károsult lány (Tudják, akibe a sztárügyvéd „szerelmes” volt.) anyjától megtudja, a lány New Yorkban van, mert a közben meggyilkolt ügyvéd meghívta, hogy megmutassa a Bizonyítékot.
A sztárügyvédnek ugyanis azért kellett meghalnia, mert kezében volt az szigorúan bizalmas kormányzati dokumentum, amelyik kimondja: a kérdéses vegyszer rákkeltő. Ami ennél is kínosabb, annak az ügyvédi irodának az elnöke írta alá 1991-ben, amelyikkel Michael Clayton főnökei életben maradásuk miatt fuzionálni akarnak.
De mire a bérgyilkosok odaérnek, az iratot már nem találni. Mert – és itt jön be a néhai sztárügyvéd hiúsága, egy újabb kis aljasság – elvitte 3000 példányban sokszorosíttatni. Elég groteszk dolog: ez a több milliárd dolláros államtitkot tartalmazó dokumentum ott porosodik egy new yorki Copy Generalban lezáratlan papírdobozokban. Claytonnak elég egyet magával vinnie, ezzel már ő az első számú célpont.
Főnökéhez megy, aki nyolcvanezer dollárért megveszi Michael hallgatását. De azért biztosra mennek, mert az autóját fölrobbantják.
Visszaérkezünk hát oda, ahonnan az egész elkezdődött.
Csakhogy azt csak mi látjuk kétszer, hogy a robbanás pillanatában a megtört Clayton (aki épp akkor adta el halott barátját, és sok ártatlan ember sorsát) a lovakat simogatja.
A cég azt hiszi, Clayton is meghalt.
 
Akiről eddig még csak egyszer tettem említést, az elfojtásokkal küzdő nő. Karen szerepet játszik. Kifelé ő a legerősebb, leghatározottabb, már-már gépszerűen higgadt szuperjogász.
Belül a legbizonytalanabb ember. Minden szavát előre elpróbálja, mielőtt kimondja. Rettenetesen ügyel minden apró részletre. A külsejének is makulátlannak kell lennie. Elfogultan lojális főnökéhez, aki azonos azzal az úrral, aki annak idején aláírta a jelentést a toxinról, most pedig kiforgatná a károsultakat mindenből.
A cégért való elkötelezettségében attól sem riad vissza, hogy bérgyilkosokkal tárgyaljon, sőt a sztárügyvéd halálát meg is rendelje tőlük.
Gyengesége a bizonytalanság és befolyásolhatóság. Nem beszélve az eszeveszett karrierizmusról.
 
A legnagyobb hibát is Karen követi el. Amikor ugyanis nagyjából magához tér abbéli döbbenetéből, hogy Michael Clayton nem halt meg, alkudozni kezd vele. Briliánsan megírt része ez a filmnek. Az embernek az az érzése, hogy Clayton tényleg egyszerűen csak nagyot akar szakítani.
Hogy belenyugodott abba, szar ember. Akkor már legalább legyen gazdag!
De ő is tudja, hogy nem élvezhetné túl sokáig a pénzét, mert eltüntetnék a színről. (A bérgyilkosok folyamatos és nyomasztó jelenléte a filmben nem hagy kétséget.)
 
Egyetlen út van: ha lebuktatja az egészet. Ezzel persze elveszíti az állását (főnökei valószínűleg börtönbe is kerülnek) és csóró lesz, de legalább kiszabadul ebből a számára nagyon kellemetlen életből.
 
A nagyon jól megírt forgatókönyvet jó színészekkel játszatják (Tilda Swinton Oscar díjat kapott múlt vasárnap Karen megformálásért. George Clooney-t csak jelölték, de neki már van szobrocskája úgyis.). Mivel az író és a rendező ugyanaz a személy, nem nagy szó, hogy a tempót sikerült eltalálni: a történet váltakozó ütemű alakulását filmes eszközökkel is alá tudja támasztani.
 
Intelligens film, mindazoknak ajánlom, akik szeretik a meglepetéseket és a moralizálást, ám utóbbit nem valamilyen magaslatról teszik, hanem a józan ész alapján.
 
Értékelés: 8/10
 
 
1 komment
2008. február 28. 11:35 - Reckl_Amál

Amál első hónapja

Pontosan egy hónapja fogtam bele a blog írásába. Eredetileg honlapot akartam indítani, de testvérem meggyőzött, legyen inkább blog.
Nem volt különösebb koncepció, tőlem szokatlan módon csak úgy belevágtam. (Máskor hosszan megtervezek mindent.) Bár elvem, hogy minden írás előtt vázlatot kell készíteni, ezeknél az írásoknál ritkán fordult elő. Csak a hosszabb, elemző jellegű munkáknál.
 
Hosszú ideje nem tudtam írni. Csak kommenteltem mások írásait (azt elég szorgalmasan), de egy idő után az már nem jelentett különösebb örömöt. Közel tíz év után újra van kedvem írni, és amint látják kedves olvasóim, most alig tudom befogni a számat.
 
A posztok színvonala szerintem is hullámzó. Remélem, a jobban sikerültek feledtetik a nem annyira jól sikerülteket.
 
Ez alatt a hónap alatt háromszor is felfigyelt a blogra a „nagy” Index. Ez mindenképpen jó érzés, még akkor is, ha érezhető, hogy mely témáknál kapják föl a fejüket. A hozzászólások mennyisége is jól tükrözi ezt.
Érdekes, hogy pont tegnap döntöttem meg minden rekordomat: az a kb. négy óra, amit az Alföldiékről szóló bejegyzés az Index címlapján töltött, majdnem háromezer (!) klikkelésre volt elég. Ez kétszerese a múltkori rekordnak, amelyet a blog negyedik napján állítottak föl a kedves olvasók. A hozzászólások (jelen pillanatban 115-nél tartunk) mennyisége szintén meglepett.
Rosszmájúan mondhatnám, na persze, mert buzizni lehetett. Igaz, páran erre használták a fórumot, de egyértelmű többségben voltak a „normális” hozzászólások, sőt az ő erőteljes tiltakozásuk gerjesztette ezt a számot ilyen nagyra. Jól modellezte az eset egyébként a szélsőség és a többségi társadalom viszonyát. Azok, akik elragadtatják magukat, valójában kevesen vannak, de a visszhang felerősíti, fontossá teszi őket. Szó sincs róla, hogy baj volna ellenkezni ezekkel az emberekkel, épp ellenkezőleg, becsülöm azokat, akik veszik a fáradtságot, és hajlandóak vitatkozni. Miközben valószínűleg ők is tudják, nincs sok értelme. De hallatják a hangjukat, és ez jó! Ez az igazi civil társadalom, szemben a sok mihaszna szervezettel.
 
A legbüszkébb mégsem erre a posztra vagyok, hanem sajátos Nyugat-elemzésemre. Azt is több százan olvasták, igaz, csak páran szóltak hozzá, de elismerően, ami igenis jól esik az embernek.
 
Köszönöm olvasóimnak a folyamatos jelenlétet! Elég jó motiváció a tudat, hogy az ember nemcsak a falnak beszél.
 
Remélem, továbbra is ellátogatnak ide!
 
Amál
Címkék: blogok
1 komment
2008. február 27. 12:47 - Reckl_Amál

Az Erkölcsrendész Koalíció akcióba lendül

Szomorú hír az emberi butaságról: http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/0226nyugi/

Sajnos hülyékből túlkínálat van a világban. Itt van például ez a Szövetség a Tisztességért Bizottság. (Most szövetség vagy bizottság?) Semmit sem lehet róluk tudni, eddig nem nyilvánultak meg semmilyen kérdésben, a neten semmi nyomuk.
De most eljött a pillanat, és úgy érezték, föl kell jelenteniük valakit, hiszen mi másra is lenne jó egy ilyen szervezet.
 
Alföldi Róbert nyilván sokak szemében szálka. Sok bűne van. Először is nyíltan a szoc-lib oldalon áll, sőt az ellenzék soraiban gyűlölt Heti hetesben is gyakran szerepelt. Ezen kívül nyílt titok szexuális hovatartozása, ezekben a körökben ez is nagy baj, sőt erkölcstelenség.
De mindenek előtt sikeres. Ezt lehet a legkevésbé megbocsátani.
Ráadásul az ellenzék által saját tulajdonnak hitt Nemzeti Színház igazgatója lett nemrég. Én személy szerint nem tartom Alföldit a legjobb választásnak erre a posztra. Az ő kiváló, de talán túl modern stílusa nem a Nemzeti arculatához illik. Persze kialakíthat egy másik arculatot, de abba bele is bukik valószínűleg. Túl sok érdeket sértene, túl sok tyúkszemre lépne rá. Arról nem is beszélve, hogy a Nemzeti igazgatója nem csak színházigazgató, hanem közszereplő, egyfajta kulturális iránymutató.
 
Főleg, mert a Nemzeti Jordán Tamás vezetése alatt sem működött rosszul, és azt sem lehet rá mondani, hogy maradi színházat csinált volna. Repertoárja sok szempontból volt korszerű, aktuális. De Jordán persze egész más, mint Alföldi.
Ráadásul még bele sem ült a székébe, és már hullott pár fej. Ez sosem szerencsés kezdés új vezetőknél.
 
De Alföldi más babérokra is vágyott, és leforgatta első filmjét, a Nyugalmat. A film ugyan díjat nem nyert a Szemlén, de közel ötezer néző volt rá kíváncsi szűk két hét alatt. A történet, amely Bartis Attila Anyám, Kleopátra hasonló című regénye alapján készült, egy színésznő anya és mindenféle elfojtásokkal küzködő fia egészségtelen és nyomorúságos kapcsolatáról szól.
És sajnos tartalmaz egy jelenetet, amikor is a kis Andor (ekkor még max. 10 éves) masszírozza anyja lábát, sőt aztán simogatni kezdi a combját, és egyre följebb halad. De azt nem lehet látni. Az már csak a civilek piszkos fantáziájában szerepel. Erre mondják, hogy obszcén az, amitől a bírónak erekciója van.
 
Persze ezt a dolgot nem a Szövetség-Bizottság vette észre. Hanem a magas színvonalú Magyar Hírlap publicistája. Először ők írtak erről a gyalázatos filmről.
 
Kedves újságírók és szövetkezők! A film nem a valóság. Amikor lelőnek valakit a tv-ben, az nem hal meg. Ez csak egyfajta ábrázoló művészet. No kids were harmed while making this motion picture.
 
Jellemző, hogy ezen akadtak ki. Azon a lelki terroron, amely a film alapmotívuma, azon senki. Az, hogy egy gyerek, ne adj Isten, megsimogatja a mama nyusziját, tünet. A szörnyű, beteges, emberi nyomorúság riasztó tünete.
Nem jó, ha egy gyerek ilyet tesz (illetve, ha az anya hagyja ezt), de még nagyobb baj, hogy miért teszi. És hogy ez az út hova vezet.
 
Ennyire butának tetszik lenni? Vagy csak tetetjük, hogy valamivel bántani lehessen Alföldit, azoknak az emberét?
 
A filmet nem láttam, de meg szeretném nézni. Aztán majd elmondom, maga a film milyen volt.
119 komment
2008. február 25. 18:19 - Reckl_Amál

Máris megbukott a BKV-gyalázat!

Még azért ne igyunk előre a medve bőrére, de végre itt egy biztató hír: leállították a BKV járatmegszüntető akcióját.

A részleteket itt olvashatjátok: http://index.hu/politika/belfold/budapest/prm080225/?main&rnd=844

Én általában aggályosnak tartom a megszellőztetéseket, de most nagyon hasznos volt, hogy az Index, és utána az országos médiumok nyilvánosságra hozták ezt a szégyenletes tervet.

A szánalmas fővárosi dilttánsok megkapták az első pofont, remélem, nem ez lesz az utolsó. Érdemes elolvasni, a cinikus, gerinctelen védekezéseiket.

"...kiderült, hogy nincs társadalmi támogatottsága." Persze, az emberek majd tapsikolnak örömükben, hogy még szarabb lesz a szolgáltatás.

De ez is jó: "...a pénzügyi hatásvizsgálatról nem készült érdemi anyag" Akkor mire hivatkoztak ezek a hazug gonosztevők?

Remélem, ezek után nem lesz pofájuk destruktív programjuk megvalósításához!

2 komment
2008. február 25. 10:45 - Reckl_Amál

Oscar után

Kiosztották a díjakat. A show maga, amelynek csak a végét követtem, nem különbözött a hagyományostól. Úgy tűnik, hogy a magukat világmegváltó művészeknek képzelő hollywoodiak azért tisztelik a hagyományokat. Ez most különösen hangsúlyos volt, hiszen idén adta át nyolcvanadszor az Akadémia díjait.
 
Meglepően sok nem-amerikai díjazott volt. A négy színész kategóriában például hárman európaiak, és csak egy amerikai.
A legjobb külföldi film díját az osztrák A csempészek/ Die Fälscher  vitte el. Úgy látszik, Hollywood még nem unja a holokauszt-filmeket, ezzel a témával még mindig lehet tarolni. Nekem személy szerint egy ideje nincs hangulatom rájuk, valahogy túl sok volt belőlük az elmúlt évek során.
 
Az est nagy vesztesei angolok. Egyrészt a szerintem harmatgyenge, de kétségkívül brit hangulatú Vágy és vezeklés, szinte semmit sem nyert. De ez egyébként jogos.
A másik Cate Blanchett (aki ugyan ausztrál, de akkor is a királynő van a pénzén, nem? J ). Sem Bob Dylanként, sem I. Erzsébetként nem díjazták. Ez utóbbi különösen keserű lehet, mert ebben a szerepben már másodszor nem kapta meg az Oscart. Igaz, ami igaz, most méltóbb ellenféltől kapott ki, hiszen Marion Cottillard Piaffá alakulása ritkán látható bravúr a filmtörténetben. Utolsó ennyire emlékezetes teljes átszellemülést pont Cate Blanchett mutatta be az első Elizabeth-film záró képsoraiban. Most is futkos a hátamon a hideg, annyira elképesztő volt! Akkor Gwyneth Paltrow verte meg, az egyébként nem rossz Szerelmes Shakespeare Violájaként. De az nem volt Oscar-díjas alakítás, a jelölésnél többet nem ért.
 
A nagy győztes kétségkívül a No Country for Old Men (Nem vénnek való vidék). Összesen négy Oscart nyertek. Ráadásul a legfontosabbakat: ez lett a legjobb film, a legjobb rendezés (Coen fivérek, a Fargóért már van otthon szobruk), a legjobb feldolgozott forgatókönyv és Javier Bardem személyében a legjobb férfi mellékszereplő.
 
A főleg amerikaiaknak érdekes Vérző olaj férfi főszereplője a legjobb színész, Daniel Day Lewisnak hívják. Sok filmben szerepelt már, a neve ismerős, de mély benyomást nem tett rám.
 
A legjobb női mellékszereplő, Tilda Swinton, a Michael Claytonban nyújtott kiemelkedő teljesítményt.
 
Néhány szó zárásul a vörös szőnyegről is. Igazán nagy mellényúlást idén nem lehetett látni. Mindenki elég egyszerűre és elegánsra vette a figurát. A férfiak sosem vállalnak föl izgalmas ruhákat, többségük fekete klasszikus szabású öltönyben vagy szmokingban érkeznek. Bardem tengerészkék Armani öltönye szinte már formabontó volt. Egyébként szokás szerint Armani öltöztette a legtöbb urat.
A nőknek nagyobb mozgásterük van.
Többnyire klasszikus vonalú, egy színű nagyestélyikben jelentek meg. A színek terén is a klasszikusok domináltak: a fekete mindenek előtt, a sötétkék, a piros és a fehér. Úgy tűnik, nem akartak kockáztatni.
 
A legjobban Helen Mirren ruhája tetszett. Szép, mély élénkvörös selyemruha volt, a vállára pedig csipkebolerót applikáltak. Ez nemcsak érdekessé, egyedivé tette a kompozíciót, de, rendkívül tiszteletre méltó módon, szakított azzal az eszement hagyománnyal, hogy hatvanon felüli hölgyeknek huszonévesekkel kellene versenyezniük. Hiába van Helen Mirrennek lassan hatvanöt évesen is kiváló alakja, szép karjai, az ízlés azt diktálja, hogy a korabeli hölgyek már ne járjanak fedetlen háttal, vállakkal, karokkal. Nincs szomorúbb látvány, ha egy idősebb nő húsznak akar látszani.
Ugyanígy dicséret illeti Ruby Dee-t, aki mellékszerplőként volt jelölve idén, hogy ő is egy zártabb ruhát választott, és szenzációsan nézett ki.
 
A legkevésbé Tilda Swinton ruhája nyerte el a tetszésemet. Csak úgy lógott rajta. Mivel testalkatát és színeit tekintve is nagyon különleges nőről van szó, jobban kihasználhatta volna előnyeit.
Az ő hófehét bőréhez, vörös hajához és zöld szemeihez egyszerűen nincs alternatívája a mélyzöld (pl. moha, tenger) árnyalatainak, annyira telitalálat lett volna. Alkata inkább fiús, mint nőies, elől-hátul kivágott ruhát viselhetett volna, az olcsóság vádja nélkül. Valami ízléses smaragdos ékszer és kész a tökéletes toalett.
De Tilda, aki egyébként gyakran tűnik föl extrém öltözékei miatt, most eléggé mellényúlt. Sajnos.
A győztesek teljes listáját itt találják: http://oscar.com/oscarnight/winners/index
Szólj hozzá!
2008. február 24. 20:11 - Reckl_Amál

Oscar körkép

Magyarországi idő szerint hajnalban adják át a 2007-es évek legjobb filmjeinek járó Oscar díjakat.

Ezennel közzéteszem saját "szavazataimat". A lista nem lesz teljes, mert vannak olyan jelöltek, amelyeket nem ismerek, ezeket nem fogom értékelni. Néhány benyomás következik tehát.

Kedves olvasóimat pedig bátorítom, ha már ismerjük a végeredményt, térjenek vissza, és írják le, örülnek-e egyes díjaknak, vagy sem.
Addig pedig lehet találgatni.

Azoknak, akik az Oscart felesleges csinnadrattának, és túlfizetett ripacsok ön-ünneplésének tartják, vagy csak nem állhatják az amerikai filmeket, ajánlom figyelmébe a tegnap kiosztott Arany Málna díjat, melynek neve megtévesztő, mert valójában citromdíjról van szó.
Médiageci beszámolóját inkluzíve díjazottak ajánlom mindenki szíves figyelmébe:

http://mediageci.blog.hu/2008/02/24/malnagala_2008_avagy_2007_legszarabb_filmjei

Nekem a Málnával csak az a bajom, hogy általában egy - két film nyeri végig az összes kategóriát, pedig mennyi szörnyű film készül...

Az eredeti témához visszatérve, bemásolom a linket az Amerikai Filmakadémia hivatalos oldaláról a jelöltek áttekinthető listájához vezetők linket: http://a.oscar.abc.com/media/2008/images/nominees/printballot_2008.pdf

A legjobb férfi főszereplő: George Clonneynak kellene megkapni, bár filmjét, a Michael Claytont, jövő héten fogom megnézni, de ebből a választékból ezt a filmet tartom a legjobbnak. Johnny Deppet szívesen látnám már újra valami kicsit realisztikusabb szerepben, Daniel Day Lewist meg általában nem tartom jó színésznek.

A legjobb férfi mellékszereplő: Ez már lényegesen nehezebb. Nálam is versenyben van Javier Bardem, Tom Wilkinson és Philip Seymour Hofman. Akármelyikük nyer, az Oscar jó helyre kerül.

Legalább ilyen nehéz a helyzet a legjobb női főszereplő esetében. Az Elizabeth-ért már 1998-ban jelölt Cate Blanchett már akkor megérdemelte volna, de Gwyneth Paltrow elhappolta előle. Most megint I. Erzsébet megformálásáért esélyes a díjra, az egyszer már befejezett történet folytatásának számító Az Aranykorban nyújtott teljesítményéért. Cate persze most is szuggesztív, szívbemarkoló és kiváló, de a forgatókönyv már nem annyira erős, mint az első részben. Ő ráadásul jelölést kapott legjobb női mellékszereplőként is.
Az én titkos favoritom az eddig leginkább a szürke jelzőt kiérdemlő Marion Cotillard. Edith Piafként megrázóan hiteles volt. Az elmúlt év egyik legjobb filmje volt, amelyhez a francia színésznő játéka döntő módon hozzájárult.

A legjobb női mellékszerplő versenye remélhetőleg Cate Blanchett és Tilda Swinton között dől el. Cate, meglepő módon, a fiatal Bob Dylant személyesíti meg. A filmet nem láttam, de egy képet igen, megdöbbentően hasonlít a folk rock sztárra.
Tilda az alkatához illő kemény, szikár, hideg nőt adja a Michael Claytonban.

A legjobb rendezés kategóriában lévő filmek közül a Szkafander és pillangó c. filmet láttam egyedül. Az jó volt, de túl európai, viszont a haldoklás és a based on true strory mindig nyerő az Oscaron.

A legjobb filmnél is csak esélylatolgatásba bocsátkozom, mert egyik filmet sem láttam. A No Country for Old Men az értelmetlen erőszak legyőzhetetlenségéről szól. Az Oscar már egyáltalán nem olyan politikus, mint néhány éve, de mégiscsak választási év van Amerikában.
A There Will Be Blood (nálunk Vérző olaj) a klasszikus Amerika-mítosz előtt tiszteleg, az ilyet is szeretni szokták.
Michael Clayton szerintem túl intelligens film, ráadásul a mai amerikai jogrendszert támadja.

Nem szeretném, ha a többi kategóriát kevésbé fontosnak tekintenénk, de mivel ezek szigorú értelemben vett szakmák, melyekhez ráadásul nem értek, nem lenne ildomos, ha itt tippelgetnék. Én a filmeket egészükben nézem, és főleg a színészek játéka és a rendezés érdekel. A jelmezekről, zenéről, maszkról pedig azt gondolom, akkor jók, ha nem tűnnek föl, hanem pontosan belesimulnak a történetbe.

Az RTL Klub 02:30-tól élőben, magyar kommentárral közvetíti a gálát. Aki megengedheti magának, nézze! Jó szórakozást!

Szólj hozzá!
2008. február 24. 19:17 - Reckl_Amál

Közlekedési káosz

Fény az alagút végén

Végre valaki felemelte valaki a szavát a BKV botrányos járatleépítése miatt!

Mivel a járatmegszüntetés Csepelt (és általában Dél-Pestet) különösen súlyosan sújtja, a csepeli polgármester nyílt levelet intézett a BKV vezérkarának.
Link: http://index.hu/politika/belfold/budapest/csepel080224/

Elég elgndolkodtató, hogy úgy hoznak meg ilyen döntéseket, hogy a helyi emberekkel, akik a helyi viszonyokat jobban ismerik, nem is egyeztettek előzetesen. Miért nincs minimális esélye a szakértelemnek? Miért kell mindig olyan - számomra kifürkészhetetlen - érdekeket szolgálni, amelyek kifejezetten nem jók a budapestieknek?

Nem tudom, mire elég ez a levél, de mindenesetre mint félig-meddig csepeli, köszönöm a határozott fellépést! Az nekem egyelőre megnyugtató, hogy a fideszességgel nem túlzottan vádolható, biztos baloldali bázist jelentő kerület ilyen egyértelműen szembe megy a dilletáns fővárosiak kártékony terveivel.

 

Alagút - fény nélkül

Azt fontolgattuk a testvéremmel, a mai ad hoc sztrájk - bejelentést követően, hogy Gaskó Kóka embere, és most így próbálja a vasútat lezülleszteni, ha már nyíltan nem sikerült. (A szárnyvonalak bezárására a helyiek és a szakszervezetek tiltakozása miatt került sor.)

Hogy lehet olyan alattomos a szakszervezet, hogy egyszer csak, vasárnap délben kiül Gaskó, és bejelenti: 12 óra múlva sztrájk, szokás szerint határozatlan időre persze, elégséges szolgáltatásról megállapodás nélkül. Ismerve a magyar viszonyokat, ez tisztességtelen lépés volt. A fővárosba és a vidki nagyvárosokba számtalan ember jár be dolgozni, tanulni. Ezeket az embereket föl kell készíteni erre. Holnap reggel kaotikus állapotok lesznek, hiszen a hétfő reggel különösen kritikus idő.

Engem személy szerint nem érint ez a kérdés, szerencsére. De kibicként is úgy látom, végtelen gerinctelen dolog ez a sztrájk. Elképzelhetőnek tartom, hogy az eddig alapvetően türelemes magyar utazóközönség most elveszti toleranciáját.

Nem tudom, hogy Gaskónak mi a célja ezzel. Konszenzusra képtelen viselkedésével végleg komolytalanná tette a követeléseket, lejáratva az egyébként sem túl erős szakszervezetiséget.
Nem kellenek ide gonosz kapitalista kizsákmányolók, ha ilyenek képviselik a dolgozók érdekeit!

3 komment
süti beállítások módosítása