Kiosztották a díjakat. A show maga, amelynek csak a végét követtem, nem különbözött a hagyományostól. Úgy tűnik, hogy a magukat világmegváltó művészeknek képzelő hollywoodiak azért tisztelik a hagyományokat. Ez most különösen hangsúlyos volt, hiszen idén adta át nyolcvanadszor az Akadémia díjait.
Meglepően sok nem-amerikai díjazott volt. A négy színész kategóriában például hárman európaiak, és csak egy amerikai.
A legjobb külföldi film díját az osztrák A csempészek/ Die Fälscher vitte el. Úgy látszik, Hollywood még nem unja a holokauszt-filmeket, ezzel a témával még mindig lehet tarolni. Nekem személy szerint egy ideje nincs hangulatom rájuk, valahogy túl sok volt belőlük az elmúlt évek során.
Az est nagy vesztesei angolok. Egyrészt a szerintem harmatgyenge, de kétségkívül brit hangulatú Vágy és vezeklés, szinte semmit sem nyert. De ez egyébként jogos.
A másik Cate Blanchett (aki ugyan ausztrál, de akkor is a királynő van a pénzén, nem? J ). Sem Bob Dylanként, sem I. Erzsébetként nem díjazták. Ez utóbbi különösen keserű lehet, mert ebben a szerepben már másodszor nem kapta meg az Oscart. Igaz, ami igaz, most méltóbb ellenféltől kapott ki, hiszen Marion Cottillard Piaffá alakulása ritkán látható bravúr a filmtörténetben. Utolsó ennyire emlékezetes teljes átszellemülést pont Cate Blanchett mutatta be az első Elizabeth-film záró képsoraiban. Most is futkos a hátamon a hideg, annyira elképesztő volt! Akkor Gwyneth Paltrow verte meg, az egyébként nem rossz Szerelmes Shakespeare Violájaként. De az nem volt Oscar-díjas alakítás, a jelölésnél többet nem ért.
A nagy győztes kétségkívül a No Country for Old Men (Nem vénnek való vidék). Összesen négy Oscart nyertek. Ráadásul a legfontosabbakat: ez lett a legjobb film, a legjobb rendezés (Coen fivérek, a Fargóért már van otthon szobruk), a legjobb feldolgozott forgatókönyv és Javier Bardem személyében a legjobb férfi mellékszereplő.
A főleg amerikaiaknak érdekes Vérző olaj férfi főszereplője a legjobb színész, Daniel Day Lewisnak hívják. Sok filmben szerepelt már, a neve ismerős, de mély benyomást nem tett rám.
A legjobb női mellékszereplő, Tilda Swinton, a Michael Claytonban nyújtott kiemelkedő teljesítményt.
Néhány szó zárásul a vörös szőnyegről is. Igazán nagy mellényúlást idén nem lehetett látni. Mindenki elég egyszerűre és elegánsra vette a figurát. A férfiak sosem vállalnak föl izgalmas ruhákat, többségük fekete klasszikus szabású öltönyben vagy szmokingban érkeznek. Bardem tengerészkék Armani öltönye szinte már formabontó volt. Egyébként szokás szerint Armani öltöztette a legtöbb urat.
A nőknek nagyobb mozgásterük van.
Többnyire klasszikus vonalú, egy színű nagyestélyikben jelentek meg. A színek terén is a klasszikusok domináltak: a fekete mindenek előtt, a sötétkék, a piros és a fehér. Úgy tűnik, nem akartak kockáztatni.

Ugyanígy dicséret illeti Ruby Dee-t, aki mellékszerplőként volt jelölve idén, hogy ő is egy zártabb ruhát választott, és szenzációsan nézett ki.

Az ő hófehét bőréhez, vörös hajához és zöld szemeihez egyszerűen nincs alternatívája a mélyzöld (pl. moha, tenger) árnyalatainak, annyira telitalálat lett volna. Alkata inkább fiús, mint nőies, elől-hátul kivágott ruhát viselhetett volna, az olcsóság vádja nélkül. Valami ízléses smaragdos ékszer és kész a tökéletes toalett.
De Tilda, aki egyébként gyakran tűnik föl extrém öltözékei miatt, most eléggé mellényúlt. Sajnos.
A győztesek teljes listáját itt találják: http://oscar.com/oscarnight/winners/index
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.