2008. február 24. 16:08 - Reckl_Amál

Nándorfehérvár eleshet

Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, akit dühítenek a Belgrádból érkező képek. Az ész nélküli rombolásra nincs magyarázat. Amivel a randalírozók, és eszközeiben mérsékeltebb társaik érvelnek, szintén gyenge lábakon állnak.

Koszovó kiválásával megint kisebb lett Szerbia. Az az ország, amely miatt végső soron a mesterségesen létrehozott Jugoszlávia széthullott, egy a világháború óta nem látott véres európai háború során. Annak kirobbantása mögött is ugyanez az eszmeiség állt: az elvakult és szélsőséges nacionalizmus.

Pár hete csoda történt Szerbiában: a normális elnökjelöltet választotta a nép. Bevallom, kicsit zavarban voltam, meg voltam győződve róla, hogy Szerbiának (a hagyományokat követve) megint radikális elnőke lesz. Idiótaságaival hazáját megint újabb évekre visszavetve mindenféle előrelépéstől.

Ehhez képest Tadics győzött, és most is, hogy fennállása valószínűleg (remélhetőleg) legnagyobb kihívásához érkezett, jól vizsgázott.

Mert az joga mindenkinek, hogy tüntessen olyan dolgok ellen, ami nem tetszik. Nyilvánvalóan nem lehet szó nélkül lenyelni, hogy egy terület egyszer csak önálló államot alapítva elhagyja az országot. A szerbek büszkeségét már úgyis megtépázta, hogy míg ők irányították Jugoszláviát, addig mostanra minden "tagállam" otthagyja őket, nem kíván velük tovább közösködni, és a területük egyre csak zsugorodik. (Bár azt lehetne vitatni, hogy Horvátország, Szlovéni és főleg Montenegro mikor és mennyi ideig voltak önálló államok, de az is biztos, hogy több alapjuk van az önállóságra, mint Koszovónak.)

Nyugaton, meg pláne nálunk, is meglepő bölcsességre utal, hogy a megmozdulást eleinte azért is támogatta, hogy a nép leengedhesse a feszültséget. Aztán, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem merül ki abban, hogy zászlókat lengetnek, már eltekintett a részvételtől, és hiveit is erre kérte.

Bezzeg az ellenfele egész udvartartásával, és persze a szélsőségesekkel együtt ült tort Kis-Szerbia fölött. Az ottani barmok persze nem fogták magukat vissza, romboltak, gyújtogattak, amit csak lehetett.

Szegény oktalan állatok! Nem tudják, hogy az amerikai követség felgyújtásával csak legitimizálták Koszovó kilépését. Hazájukat, amelynek érdekében történik mindez állítólag, pedig újra sikerült szalonképtelen fényben feltüntetni.

Ezzel csak segítettek Amerikának, ami szokásához híven megint ízléstelen szintig szólt bele valamibe, amihez természetesen semmi köze. De ne gondoljuk azt, hogy Bushéknak fontos volna pár ezer albán. (Amerikai ezreiért sem aggódnak különösebben, akik Irakban vagy Afganisztánban estek el a "szent ügyért". Legalább rendezhetnek nekik megható temetést díszlövésekkel, zászlót-a-szülőknek műsorral stb, a hazaszeretet erősítendő.)

Az egész inkább a hidegháború iránti nosztalgia égisze alatt zajlik, mert persze Putyin is úgy érezte, nem hagyhatja szó nélkül a dolgot.

A szerb radikálisok, akik "hősies" tettükkel megölték egyik honfitársukat, ezzel csak az Amerikában, és az EU nyugati felén erősen élő elítéletet erősítették meg, mely szerin a szlávok a modern kor barbárjai. Tudatlan, romboló népség, akiktől a nyugati civilizációt meg kell védeni.

Nekünk magyaroknak, akik hajlamosak vagyunk balkánozni (én is), óvatosan kell ítélkeznünk. Egyrészt, mert nekünk is megvan a szerbekéhez hasonló söpredékünk; másrészt, mert Nyugatról nem nagyon tesznek közöttünk különbséget.

Szóval Szerbia ma akkor viselkedik okosan, ha hagyja Koszovót. Egész egyszerűen nem állhat a változások útjába, ha egyáltalán fenn akar maradni. Hivatalos álláspontja ma inkább erre irányul. (A megalkuvás a dillemájáról olvashattok egyik kedves barátom blogjában is. Link: http://pontilyen.blog.hu/2008/02/23/jol_kellett_viselkedni .)

Engem egyébként - minden ellenére - az nyugtat meg, amit Tadics mondott másnap. Emlékeztett a délszláv háborúra, hogy az is így kezdődött. És ennek - (nemcsak) szerinte - nem szabad megismétlődnie. Gratulálok, elnök úr, ennek a két mondatnak kellett volna réges régen elhagzania. Ezzel Ön pillanatnyilag a nemzetközi politika egyik legtiszteletre méltóbb szereplője.

2 komment

2008. február 21. 21:11 - Reckl_Amál

BKV - 10%

Jenő leült a rajzasztalhoz, osztott - szorzott. Újrarajzolta a vonalakat, csak úgy sistergett a ceruzája. Csak úgy nőtt az összeg: 1 milliárdnál még felsikkantott örömében, 2 milliárdnál bokszolt egyett a levegőbe, 5 milliárdnál elsziszeget egy jesszt, a végén, amikor elérte a 8 milliárdot már csak elégedetten mosolygott.

Másnap izgatottan ébredt. Frissnek érezte magát, pedig keveset aludt, mindig felkavarta, ha főnökéhez kellett mennie. De most más volt, nem rapportra készült, hanem élete főművét akarta bemutatni. Ő, Ókocsis Jenő, megmenti a céget!
Látta, amint megy átvenni a díjat, a vakuk villognak, a nők sikongatnak, a két Miklós, sőt Attila is elismerően mosolygott. Fölért a pulpitusra, és Gábor bizalommal teljesen kezet fogott vele, kicsit megpaskolta a karját. Jenő megengedte magának a pimaszságot, hogy Gábor azért adott neki Pro Urbe díjat, hogy Csudapest megmentőjével fotózkodhasson.

Jenő beült a kocsijába, és - bár szabálytisztelő ember - most nyomta a pedált, ahogy csak bírta. Azzal magyarázta magának, hogy mivel a vészhelyzetet egyedül ő tudja megoldani, fontosabb bejutnia a Céghez, mint a többi embernek a munkahelyére, hiszen ők csak a napi rutinra mennek be, nem pedig kihúzni a Céget, és ezáltal a várost a bajból.

A főnöke tízre hívta be, ez kicsit rosszul esett, mert hát, ugye, fennforgás volt. De türelmesen úgy tett két órán át, mintha apró-cseprő ügyeket intézne, pedig azt sem csinálta. Csak reménykedett, hátha már fél kilenckor bemehet, vagy negyed tízkor. Tizenegy után huszonkét perccel aztán kilépett Lajos az irodából, és behívta Jenőt.
Leültette és belenézett a tervekbe. Hümmögött, lapozgatott, lapozgatott, hümmögött. A végén aztán ránézett Jenőre, és megszólalt:

- Ugye tudja, hogy mit csinált?

Jenő torka összeszorult. Úgy érezte, ez számonkérés. Pedig már az egzotikus utat is eltervezte, amit hirtelen jövő, 600%-os fizetésemeléséből finanszírozott volna...

- Ez kellett nekünk - folytatta Lajos. - Pont ennyi hiányzik a nullszaldóhoz. Kedves barátom, személyesen fogom felterjeszteni Miklósnak az ötleteit, és teljes mellszélességgel kiállok mellette.

Jenő alig hitt a fülének, tudta, hogy a tervek nagyon jók, de főnökétől, aki az együtt töltött tizenkét év alatt talán háromszor volt kedves vele, nem számított ekkora elismerésre.

---

Jenő! Remélem, nagyon boldog vagy, de azért a kurva anyád!

Címkék: budapest politika magyar bkv ízléses

6 komment

2008. február 21. 16:04 - Reckl_Amál

Kiút egy rögeszméből

Szerelem a kolera idején – filmkritika

Nem tudom, mennyire maradok hiteles mint a filmkritikus, ha rögtön a harmadik filmre, amelyről szót ejtek tízből tíz pontot adok. Nem tehetek róla, tetszett.

Nyilván nem elhanyagolható az a tény, hogy a film alapjául szolgáló regényt Gabriel Garcia Márquez írta. Én ugyan csak a Száz év magányt olvastam tőle, de fontolgatom, hogy ebbe is belevágok. Azt hiszem, egy irodalmi adaptáció kevés nagyobb sikert érhet el, mint az, hogy kedvet csinál a könyvhöz.

Ez a történet is a misztikusan lefestett Dél-Amerikában játszódik, Kolumbiában a 19-20. század fordulóján, amit tessék nagyon bőven érteni, mert a történet egyik legfontosabb eleme az idő, ötvenhárom év, mire az első perctől eljutunk a végsőig.

Aki nem ismeri Garcia Márquez stílusát, annak leírom, a misztikum nem holmi varázslatot, kuruzslást vagy ilyesmit jelent, hanem azt a sejtelmes félhomályt, ami minden szó körül ott lebeg. Emlékszem, amikor nyolc éve olvastam a Magányt, ugyanígy február lehetett, akkor is hideg volt, és a villamosmegállóban éreztem a fülledtséget. Igazi és átvitt értelemben is. Garcia Márquez műveit ugyanis áthatja az erotika, néha a pornográfia határait súrolva. Sokféleképpen képes a szexualitást ábrázolni: az állatiastól az isteniig, amivel a film ugyan nem tart teljes mértékben lépést, de ez nem feltétlenül baj.

A film képes Garcia Márquez remek, meglepő, sokszor abszurd humorát is bemutatni. A vásznon is jól rajzolja meg az addig csak szavakkal körülírt alakokat. Igazi, felejthetetlen karakterekről szól a film, nyilvánvaló, hogy a rendezőt főleg ők érdeklik, a főszereplő számos „nőismerősét” egészen elnagyoltan mutat csak be, de ez semmiképp sem hiba.

A film olyan, mint egy spirál, egy örvény.

A kezdés látszólag a befejezés: egy öregember meghal, eltemetik, és az özvegynél felbukkan 51 év 9 hónap és 4 nap óta rá vágyakozó fiatalkori szerelme, hogy végre elvehesse feleségül. Érthető módon mindketten öregek már, 70 fölött járnak. A nő dühösen elzavarja.

Akár vége is lehetne a filmnek, de akkor jön az örvény. 51 évvel, 9 hónappal és 4 nappal korábban Florentino távírdász – segéd, és kézbesítés közben pillantja meg Ferminát. Soha többé nem tudja elfelejteni, és ez most szó szerint értendő.

Először az első szerelem még gyermeki boldogságában élnek: titkos levelezgetés a dadus segítségével, szerenád és lánykérés. Tiszta Rómeó és Júlia. Illetve csak majdnem, Florentino anyja, a szintén romantikus lelkületű Tránsito megérti fia szenvedélyét. (Igaz, az sem baj neki, hogy Fermina apja gazdag.) Csak hát a zord atya! Amikor megtudja, mi zajlik a háttérben, elszakítja egymástól a szerelmeseket.

A távollét alatt nem egyformán halad a fiú és a lány sorsa. Fermina eleinte kelletlenül fogadja a jóképű, intelligens, művelt és ráadásul tisztességes orvos közeledését, de végül megszereti, és hozzámegy.

Ám Florentino képtelen felejteni. Állandóan a lányra gondol. De rögeszmévé akkor válik ez az érzés, amikor újra találkoznak. Erre a pillanatra várt a fiú (ekkor már felnőtt férfi) évek óta. De Fermina nem csupán elutasító vele, hanem egész egyszerűen nem érti a szituációt. Ekkor döbben rá Florentino, hogy mindaz, amiért az elmúlt években élt, a másik fél számára puszta „illúzió”. Ez a végső döfés. Florentino élete itt fut zátonyra. Akkora trauma ez számára, hogy képtelen belőle megszabadulni. Megrázó látni, amint a nagydarab felnőtt férfit töpörödött, idősödő édesanyja csitítgatja, amikor az embrió-pózban zokog az ágyán. Páran nevettek ezen a moziban. Szerintem a film legszomorúbb pillanata.

Ekkor lépi ugyanis át azt a határt, amely a józan ész és a téboly között húzódik, pontosabban ez az utolsó ép elméjű perce.

Persze ne egy dühöngő őrültre gondoljunk! Inkább egy kicsit furcsa, de kedves különcre. Florentino ugyan elég önző, de ártalmatlan. Igaz, anyja unszolására, tesz egy utolsó kísérletet, hogy hátat fordítson ennek a sóvárgó és üres életnek. De ez a próbálkozás nem tart sokáig.

Viszont az út, amíg eljut új munkahelyére (ami 3 hétnyi utazásra van tőle), fontos dolog történik vele: elveszíti a szüzességét, nem is akárhogyan. Egy ismeretlen nő megerőszakolja.

Ez viszont kulcsfontosságú esemény, mert hozzásegíti a „fájdalomcsillapítóhoz”, vagyis a szexhez.

Florentino innentől kezdve ugyanis már nemcsak a szerelem bolondja, de a szexé is. Eleinte még félszeg, és főleg a nők csípik el a frakkját, de aztán már nagyon könnyedén jut alkalmi szexpartnerekhez. Nagyon tetszett az, hogy a nőket nemcsak szűzies angyaloknak ábrázolja, hanem saját, önálló szexualitással rendelkező embereknek, többnyire. Szintén rendkívül jó, hogy a promiszkuitás nem mindig ugyanarra fut ki. Van olyan, akivel röptiben az utcán történik meg a dolog, de olyan is, aki inkább barát, és szex közben édes-bús és szellemes társalgást folytatnak a költészetről; vagy az a vicces epizód, amikor sajátos humorú nagybátyja épp egy gyors ütemű kefélés közepette nevezi ki a Hajózási Társaság elnökévé.

Egyetlen nő van, aki Ferminán kívül, megdobogtatja a szívét. Őt azonban féltékenységében megöli férje.

Szóval, aki szereti a szépen megrendezett erotikus jeleneteket, az nem csalódik a filmben. A port.hu kritikusa szerint ugyan túlságosan jól nevelten ábrázolják az intimitást, én nem bántam. A film stílusához, ritmusához, és a rendezés koncepciójához nem illettek volna a kemény szexjelenetek. Ha jól értem, ahogy Mike Newel látja, Florentino személyiségét fogva tartja a sokk, ezért soha sem nő föl, de lelkében nem is öregszik meg. Ezért a szexualitást sem úgy fogja föl, mint egy felnőtt férfi.

Erre még szöveges utalás is van a filmben. Amikor egyetlen barátja, a világítótorony őre, megkérdezi, miért ennyire sikeres a nőknél, azt mondja, mert a nők érzik az ürességet, hogy ő tényleg csak azt akarja. Nincs csalódás, nincs fájdalom. Érdekes tanulság ez.

Fermina élete kevésbé érdekes. A tisztességes, bár kissé hideg feleség szerepét játssza egészen addig, amíg ki nem derül, férjének szeretője van. Ekkor egy ideig távollétével bünteti, de a férfi elmegy érte. Nagyon szép, szinte a házassághoz kedvet csináló nüansz, amikor Fermina a sértett feleséget játssza, de előtte megköszöni Istennek, hogy eljött érte a férfi.

Aztán megbocsát neki, és élik tovább stabil, átlagos életüket. Végül a férfi meghal – rendkívül ügyes fogással megismétlik a film első két percét – de előtte még szerelmet vall feleségének.

Újra a temetés után vagyunk. Újra ott áll kisfiús félénkséggel a közben 70 fölötti Florentino a gyászoló Fermina előtt. A nő elzavarja. Olvassa a leveleit, és indulatosan válaszol rájuk. Aztán a levelezés hangneme csitul, és Florentino végre bejut abba a házba, ahova több mint ötven éve be akar jutni. Két öregember beszélget kedélyesen, egyre gyakrabban, egyre meghittebben. Végül Ferminát lánya (vagy a sors?) arra kényszeríti, hogy kiálljon régi barátja mellett. Innentől kezdve nem kell megjátszania magát.

Florentino ekkor hajóútra, a Nueva Fidelidad nevű hajó fedélzetére, hívja meg barátnőjét.

És a hajón megtörténik a csoda!

Bár a film szexualitását pár kritikus visszafogottnak bélyegzi, ennek ellenére egy tabu mégis megtörik: hetven fölötti embereket látunk meztelenül, ill. később szex közben. Persze nem túl sokkolóan, de ennek az aktus nem az állati ösztönökre épül. Florentino azt mondja, megőrizte a szüzességét egész mostanáig, ezen Fermina, és a közönség is derül. Pedig a férfi ezt így is gondolja, és bizonyos szempontból így is van.

A film képi világa konzervatív. Nem kísérletezik újításokkal. A kosztümök és a díszlet szintén nem formabontóskodik.

A rendező leginkább a drámaiság és a természetesség kötelén való egyensúlyozásra utasította színészeit, akik egytől – egyig kiválóak. Rendkívül fegyelmezetten dolgoznak, és mind átlényegülnek a szereppé, ami nyilván régimódi felfogás, de ebben a történetben azért szükséges, mert a történet lényege pont a karakterek bemutatása.

Érdekes, szép, költői film. Ajánlom mindazoknak, akiknek a romantika nemcsak azt a szörnyű tv-csatornát jelenti, ahol éjszaka pornók mennek.

Értékelés: 10/10

Címkék: ajánló kritika film szex férfiak nők öregség

Szólj hozzá!

2008. február 20. 15:41 - Reckl_Amál

Rassz és IQ - összefüggés?

Tegnap Havas Henrik saját magáról elnevezett műsorában Czeizel Endre professzor úrral beszélgetett. A műsor első felében egy Nobel – díjas biológus sajátos nézeteit vitatták meg. Prof. Dr. James Woods ugyanis összefüggést lát a rassz és az intelligencia között. Az amerikai tudós szerint az europid ember képes a legmagasabb szellemi tevékenységre, az afrikaiak pedig kimagaslóak testi adottságukban.

Ezen persze mindenki felháborodott, és a neves kutatót, aki társaival nem kisebb felfedezéssel gazdagította a biológiát, mint a DNS-ével, lemondatták több tudományos társaság éléről. Rendszeres vendége volt olyan vitaműsoroknak, mint a BBC Hardtalkja, vagy a CNN Late Editionja. Bár elnézést kért azoktól, akiket megsértett kijelentése, de ahhoz mégis ragaszkodott, hogy felül kell vizsgálni néhány a társadalom többsége által tényként elfogadott eszmét.

Ilyen például az egyenlőség eszméje. Az emberek természetesen jogaikban teljesen egyenlőnek születnek, a diszkrimináció tilos. De azt tévedés lenne gondolni, így Woods, hogy képességeikben is egyenlők lennének.

Persze a jogvédők (akik Amerikában talán „elvetemültebbek”, mint nálunk) ráugrottak, és azonnal rasszistának bélyegezték. Hogy ez tényleg rasszizmus-e, mindenki döntse el saját ízlése szerint. Az enyém azt súgja, akkor lenne az, ha a professzor azt mondta volna, mivel a feketék átlagban kevésbé intelligensek, ezért alsóbbrendűek stb. De minősítés igazából nem hangzott el.

A másik dolog, amitől Woods szabadulna, az a tévképzet, hogy ilyesmiről még tudományos környezetben sem szabad beszélni. Én is úgy látom, hogy gondolati síkon bármivel lehet foglalkozni. Az viszont nem mindegy, hogy milyen stílusban történik mindez.

Amiben ez a szuperintelligens, ám kollégái által is elviselhetetlen embernek leírt tudós téved, az az, hogy a társadalmat is olyan intelligensnek képzeli, mint amilyen ő maga is. Nyilvánvaló, hogy Woods soviniszta (elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben csak szép nők szülessenek, génmanipuláció segítségével), és talán homofób (Elfogadhatónak tartja az anya abortuszigényét, ha gyermekéről magzati stádiuman kiderül, homoszexuális lesz. Bár ezt később visszavonta.) de biztos nem rasszista, mert állításaihoz nem kapcsolódik értékelés.

„Egyszerűbb emberek” – ahogy már Czeizel fogalmazott – tudományos véleményéből azt szűrik le, hogy a feketék butábbak, mint a fehérek. Ilyet ugyan senki sem állít, de a szokásos sarkítás végül ide vezethet. Igaz, azoknak az embereknek, akik szeretik erre felé ferdíteni a dolgokat, nem kell ehhez genetikus, hiszen ők már a professzor előtt tudták ezt. Mindazonáltal veszélyes lehet, ha a tudomány világából (amely, ugye, mára vallássá nőtte ki magát) megerősítést kap a vak rasszizmus.

Nem tudom, mi tesz jobbat a társadalomnak. Ha mindenről lehet beszélni, és sok dolgot félre lehet érteni; vagy, ha az okosok megmondják, miről lehet és miről nem, a béke érdekében.

Bár ezeken az oldalakon már kifejtettem, hogy nem tartom a cenzúrát okvetlenül rossz dolognak, mert néha igenis kell határ, ellenben azt sem tudom elfogadni, ha vannak tabutémák. A tabu csak még több tabut szül, és minél több tabu van, annál nagyobb a feszültség.

A rasszizmus ellen küzdeni kell, de azt sem árt megjegyezni, teljes mértékben nem szabadulunk meg tőle soha sem. Kérdés azonban, hogy helyes-e a political correct út, vagyis, hogy bizonyos dolgokat nem nevezünk a nevén. Szerintem ez csak hergeli az „egyszerű embereket”, az igazán bonyolultaknak, az elvakult rasszistáknak, meg úgyis mindegy.

Ez a fajta álszemérem néha tényleg túlmegy az észszerűség határán.

A rasszizmust ugyanis nem a gonosz manók szabadítják ránk, csúnya szavak emlegetésével. Sokkal inkább felelős érte a közeg, amely előhívja. Szintén írtam már, hogy mindenfajta kollektív gyűlölség oka az elégedetlenség. A társadalom egy része saját életével, helyzetével kapcsolatos türelmetlenségét, talán undorát rávetíti egy jól körülírható csoportra.

Arra kell vigyázni, hogy ez néhány futóbolond hobbija maradjon, és ne a társadalom döntő többségének meggyőződése.

Woods professzor nyilatkozatai ezért veszélyesek. Illetve nem lennének veszélyesek, ha az interpretáció árnyaltabban zajlana. Nem rögtön sátánt kellene kiáltani, ha valaki feketékről meg fehérekről beszél! Hanem rákérdezni, miért gondolja így, és hogy számol-e kijelentése következményeivel? A vitának nem arra kellett volna alakulnia, hogy Woodsot mindenhonnan kirúgták, és elhatárolódtak tőle. Hanem sokkal inkább arra, hogy miért nem lehet felnőtt emberek módjára kritizálni ötletét, ellentmondani neki, esetleg akár meg is cáfolni. A helyes irány, a dacos elutasítás helyett az lehetett volna, hogy felülvizsgáljuk saját előítéleteinket. Miért baj az, ha egy zsémbes öregúr ilyesmiket állít? Miért van az ilyesminek hatása? (Ha holnap egy tudós kiáll, és elkurjantja magát, hogy kék a fű és zöld az ég, akkor történik valami?) Sőt nem naivitás a társadalmi békében hinni? Nem lenne az elég, ha többnyire elégedett emberek együttélését jelentené a társadalom?

Több válasz lehetséges a kérdésekre. Amíg Amerika éppen afelé száguld, hogy megválassza első afro-amerikai elnökét, addig nálunk Woods professzor már készülhetne is a börtönre, ha a legifj. Bárándy törvénye hatályban marad.

Drága olvasó, Ön mit gondol, melyik a hatásosabb?

James Woods professzorról bővebbet itt tudhat meg a nyájas olvasó: http://en.wikipedia.org/wiki/James_D._Watson

Címkék: politika usa tudomány társadalom erkölcs rasszizmus nevelés emberijog

4 komment

2008. február 19. 10:56 - Reckl_Amál

Időszerűtlen

http://index.hu/velemeny/jegyzet/tgm0218/

Az utóbbi idők egyik legjobb, legszellemesebb írását ajánlom kedves olvasóim figyelmébe. Fikció kategóriában aranyérmes lehetne.

Sajnos a valóság nagyon más. A tegnapi beszéd nehezen értelmezhető. Fogalmam sincs, kihez beszélt Gyurcsány, kit akart megszólítani. Azt hiszem, már ez nem is fontos. Mennek tönkre az idegek. Orbán múlt héten majdnem elsírta magát, amikor arról beszélt, hogy mekkora kudarc lenne, ha az öt gyermekét nem taníttathatná. Gyurcsány meg olyan témákról értekezik, amelyeknek semmihez sincs semmi közük. Egyedül Friderikusz Sándor értette meg, de hát ő nagyon megértő ~~Ferivel~~ a Miniszterelnök Úrral.

Az új szentháromság a tudás – munka – tulajdon, Arccal a polgárosodás felé! jelszó alatt. Kár, hogy arról nem esett szó, hogy a használható tudást miként akarja a kormányzat biztosítani, ahogy arról sem, mi a munkanélküliség ellenszere. Viszont a tulajdon! Valljuk be, a hármasból Gyurcsány igazi jó ismerőse. A javaslat szerint a nagy pillanatnyilag még főleg állami kézben lévő cégek olyan részvénycsomagokat bocsátanának ki, amelyeket bárki megvásárolhat, elérhető áruk miatt. Így a sima állampolgár pár ezer forintért polgárságot vehet magának, ezáltal stabilitás, biztonság kerülne az életébe.

A céllal persze mélyen egyetértünk; ki nem szeretne vagyont és biztonságot. De nem naivitás azt gondolni, hogy egy tízezer forint értékű részvény nyitja meg az utat errefelé? Nem cinikus egy kicsit az az elképzelés, hogy az amúgy is elszegényedett és eladósodott magyar embereknek Szerencsejáték ZRt. részvényekre van szüksége helyzete javításához?

Kétlem, hogy ezek a remek ötletek elő lennének készítve. Kétlem, hogy Gyurcsány elment ezekhez a nagy állami cégekhez, és velük egyetértésben kínálja föl részvényeik elaprózását. Kétlem, hogy bármilyen előzetes szakmai hatástanulmány készült volna. Nem, kedves Ferenc, az, hogy megkérdezi Kókát vagy Bajnait, nem számít annak.

Kérdés, hogy lesz-e ebből az egészből valami, vagy csak belefognak, aztán szépen elsikkad ez is, mint eddig minden lépés (100, 48 stb.). Kérdés, hogy végre sikerül-e egy olyan törvényt alkotni, amelyet ki lehet majd ugyan játszani, de nem azonnal és mindenkinek.

A legfőbb kérdés, hogy akarják-e ezt az emberek? Én nem tartozom a legszegényebbek közé, de nem akarok tőzsdézni, pláne olyan részvényekkel, amelyek nem egészen úgy viselkednek, mint az igaziak.

Persze sok szakértő optimista. Hisznek abban, hogy az emberek megértik, egyszeri befektetéssel folyamatos passzív jövedelemhez jutnak, ha tulajdonosi jogaik nem is lesznek. Szerintem a magyar ember olyasmire költi legszívesebben a pénzét, amit mutogathat a szomszédjának, szóval, ha a részvények nem világítanak a sötétben, esetleg nem jár hozzájuk egy Bódi Guszti kazetta, akkor nem lesz nagy keletjük.

Angliában egy hasonló program megreformálta a társadalom vagyoni elrendeződését. Csak alapvetően pont az hiányzik ennél az ötletnél is, mint a több-pénztáras eü rendszernél, a fizetőképes középosztály. Mert az, akinek napi gondjai vannak, nem részvényre költi majd a pénzét továbbra sem.

Legfőbb aggályom mégis az, hogy nem látom aktuálisnak a kérdést. Ilyesmivel el lehet indítani a kormányzást, de a befejezéshez nem ez az alkalmas út. Értem én, hogy az MSZP nem-cselekvés stratégiájához az illik a legjobban, hogy a miniszterelnök úgy tesz, mintha nem lenne semmi három hét múlva. Ennek ellenére vannak fontosabb kérdések, minthogy megpendítjük a Burzsoázia diszkrét báját a köznép előtt.

Címkék: politika magyar net gazdaság társadalom törvény értékelés

1 komment

2008. február 18. 13:50 - Reckl_Amál

Netajánló

Nem az életnek tanulsz

Link: http://index.hu/tudomany/ktsk080218/

Az idézett cikk arról számol be, hogy egy felmérés szerint, a kitűnő tanulók egész életükben húzzák az igát, míg közepes eredményű társaik gyakrabban töltenek be vezető pozíciókat.

Magyarázatul azt nevezik meg, hogy míg egy jó tanuló mindenben jó – kicsit, addig a közepes átlagú csak azzal foglalkozik, ami érdekli, abban viszont kimagasló lehet.

Múlt héten értekeztem a magyar iskolarendszer egyik fő problémájáról, a tanárok minőségéről. Kicsit ezt is érintettem, vagyis azt írtam, hamis példaképet sugároznak a gyerekek felé, emiatt sokakba beleivódik – néha alaptalanul – az egyetemi tanulmányok utáni vágy.

Ilyen fals elképzelés az is, hogy az a jó tanuló, aki minden tárgyból magas színvonalon teljesít. Nem is értem, ezt ki és miért találhatta ki. Teljesen abszurd.

Mégis sokan ezt várják el, sok szülő is, és maga a rendszer is.

A mai álláspiac szakembereket keres, sőt specialistákat. Nem baj, ha valaki tud idézni Villontól, de ha csak azt tudja, az a legtöbb munkában kevés. A bölcsészek között is az viszi valamire, aki több lábon áll, pl. tud fordítani. Ahhoz viszont egy terület szaknyelvének az ismerete is kell. A többiek egész életükben kevés pénzért végzik talán hálás, de meg nem becsült munkájukat. Ezzel sincs semmi baj. Azt nem szeretem, amikor emiatti frusztrációból egyesek gőgösek lesznek, és mindenkit lenéznek, aki hasznos munkát végez.

Szíven ütött azonban az a kitétel, hogy a szorgalmas, folyamatos tanulás mögött milyen lelki kínok állhatnak. Emlékszem rá tisztán, annak idején én is egyfajta „pajzsként” használtam a tanulást. Nem voltam túl népszerű tagja az osztálynak (utáltak). Úgy szereztem – ha átmenetileg is – szimpátiát, hogy biológia órák előtt a szünetben elmondtam az anyag lényegét pár embernek. Ehhez folyamatosan és pontosan tanulni kellett. Az eredmény nem maradt el: 1994. kerületi biológia versenyének győztese ír most ezen az oldalon.

Előnye ennek a sikernek nem lett semmi. Bár jó érzés volt egyszer az életben elsőnek lenni. De ettől nem szerettek jobban, csak még pontosabb beszámolókat vártak az óra előtt…

ÁllamFÉRFI

Egyik kedvenc, ezen oldalon is idézett blog kínálja most a következő pasi-értékelési lehetőséget. Most pártvezetők közül lehet választani.

Ki szexisebb? Gyurcsány trendi szemüvege mögött megcsillanó azúrkék szeme forrósítja föl a levegőt? Esetleg Vona Gábor őszinte magyar arca, kisfiús frizurája? Vagy Orbán Viktor még öreg néniket is sikítozó tinilánnyá változtató huncut mosolya? Csak nem Kóka János cuki beszédhibája, rajzfilmhősöket megszégyenítő mosolya? (Kóka eddig egy szavazatot sem kapott, ez már tényleg a vég!)

Gaybearsnél szavazhattok is.

Link: http://gaybears.blog.hu/2008/02/18/te_kit_valasztanal

Az én szomorúságom az, hogy az én kedvencem, Bajnai Gordon nem választható. Pedig…

Címkék: blogok politika ajánló szex férfiak iskola nevelés szösszenetek

Szólj hozzá!

2008. február 18. 13:05 - Reckl_Amál

Nyilatkozatok: két hazugság, egy igazság

Egész jó arány!

Érdekes dolgokat mondanak egyesek. Jó látni, ahogy egy örök második vonalbeli szépen halad előre a nagyok útján. Szórakoztató az a buta cinizmus, amikor az anti-politikus lebukik, de még kapálózik.

Ijesztő, amikor egy szakember drámai hangon beszél. Összeállításom Kiss Péterről, Kóka Jánosról és Demján Sándorról szól.

Az úttörő, ahol tud, segít

Kiss Péter pontosan azt nyilatkozta, amit vártak tőle. A magyar nép szégyelli magát az 1944-45-ös sajnálatos események miatt. Ennek ellenére az új-nyilasok újra erőre kapnak, de mi majd megakadályozzuk.

Miközben afféle hobbi-antifasiszta vagyok (hasonlóan gondolkodom, de nem teszek semmit), felháborítónak tartom, hogy már megint úgy érzi túlbuzgóságában egyik bal-lib politikusunk, hogy meg kell ostoroznia magát egész népe nevében olyan dolgokért, amelyekhez igazából semmi köze.

Egy mai politikus ne a múlton merengjen! Az az öregek dolga. Egy mai politikus nézzen magába, nem tehet-e ő vagy pártja is arról, hogy az „új-fasiszták” megjelentek!

Könnyű a dolgot Orbán Viktorra meg a Fideszre fogni. Orbán egyetlen bűne, hogy nem tud határozottan nemet mondani, és ezért sokan a szélsőjobbról abban a tévedésben élnek, majd az ő miniszterelnökük lesz 2010-től. Pedig nem! Orbán mindig leginkább magát fogja képviselni, akármivé is választják meg.

Kiss Péter szavai egyébként semmit sem jelentenek. Egy szürke ember szürkén nácizik egyet. Emiatt nem lesz soha az MSZP elnöke, mert a hiteltelen, lassan teljesen kiégett Gyurcsány még félálmában is jobban nácizik nála.

Persze az MSZP-től kitelik, hogy megválasztják, de akkor még annyira sem számíthatnak, mint amire a valóságban már megbukott Gyurcsánnyal. Kiss Péter még a bukáshoz sem elég jó.

Esetleg

„Esetleg, felmerülhet a gyanú, hogy esetleg nem volt minden apró részletig tisztességes a tavalyi pártelnökválasztás.” Jó, nem lehet mindenki politikai géniusz, meg persze ott van a felsőbbrendűségi érzés, amit megkeresett milliók szültek, de azért ennyire nem lehet hülyének nézni az embereket.

Kóka János viszont fel sem tételezi a választókról (igaz, 98%-uk nem az ő választójuk), hogy minimálisan gondolkodnak, és nemcsak a kommunikációs csodagyerek kinyilatkoztatásai határozzák meg gondolataikat.

Kedves János! Itt bizony a lebukás esete forog fenn. Ha tetszik, ha nem, mostanra kiderült, amit egyébként sokan sejtettünk, hogy az elnökválasztás nem egészen tiszta verseny volt.

Nyilván az Ön politikai sikerei vitathatatlanok (a Fidesz szeretné is megköszönni, de Önök mostanában nem állnak szóba senkivel), de azért nem gondolja, hogy a rövid volt kissé az idő arra, hogy egész Borsod megye úgy Önbe zúgjon, hogy suttyomban a háta mögött csaltak Önnek.

Tudjuk, hogy Kókának gyakorlatilag semmi érzéke a politikához vagy a kommunikációhoz. De annyi emberi kvalitás lehetne benne, ha már lebukott, akkor veszi a kalapját.

Politikailag ő már úgyis halott: minisztersége sem volt sikeres, pártelnökként is csak annyit ért el, hogy lezüllesztette a pártot, amely nemcsak népszerűtlen, de ellenszenvesen elvtelen. Mai főbb arcai közül egyedül Fodor Gábor vállalható. A többieknek elég a nevét említeni: Horváth Ágnes, Demszky Gábor, Horn Gábor – és persze maga Kóka.

Most jött el a nagy kussolás ideje, ha már eddig nem sikerült egyszer sem, legalább most legyen egy kicsit elegáns!

Szenzáció! Valaki igazat mond!

Demján Sándor az ország leggazdagabb embere. Annak az országnak, amelyikről lesújtó véleménye van. A múlt héten több helyen elmondta, ha minden megy tovább ezen az úton, Magyarország zátonyra fut.

Persze a politikusok sok mindenért felelősek. Leginkább viszont, és ezzel végtelenül egyetértek, a semmittevésért. Közel egy évtizede semmi sem történik ebben az országban. Érthető, hogy lemaradtunk. Becsülendő Demjánban, hogy megoldást is kínál. Kár azonban, hogy erre nem sok az esély, de komorságát nyilván az is okozza, hogy ezzel tisztában van.

A megoldás az lenne, ha egy nagykoalíció, amely integrálná a magyar tudományos, kulturális életet is, együtt találná meg az utakat, amelyek kivezetnek a kilátástalanságból.

Nagyon elégedett voltam azzal is, hogy túl mert lépni a politikai életen, és ki merte mondani, bizony a magyar nép is felelős.

Kritizálta a magyar munkamorált, a magyarok pénzügyi analfabétizmusát, rossz helyzetfelismerő-képességét. Teljesen igaza van!

Mi magyarok nem szeretünk sokat és keményen dolgozni. Természetesen tisztelet a kivételnek (akikhez, úgy érzem, én is tartozom), de itthon mindenki állandóan csak kritizálja munkahelyét, munkaadóját. Az igazsághoz tartozik, hogy sokat van is miért. Elképesztő dolognak tartom, hogy még ma is sok főnöki székben ezer éves káderek ülnek, és még mindig nem értenek semmihez, még mindig nem ragadt rájuk semmi kultúra. Voltam olyan tárgyaláson, ahol honfitársaim stílusa, viselkedése miatt szégyelltem magam. Pedig velünk szemben nem valami nyugat-európai multi ült, csak egy általunk oly könnyedén lenézett Balkánról érkezett profi társaság.

Ami a pénzügyeket illeti, bár egyáltalán nem érint, egyszerűen csak dühít, amikor családok másfél évre eladósodnak egy hiper-szuper turmixgép kedvéért. Tényleg ennyire buta lenne a magyar vásárló, hogy nem érti, mit jelent a 165%-os kamat?

Demján nagyon nem kedves, de igaza van. Sajnos azonban figyelmeztetése pusztába kiáltott szó. Egy politikust nem hallottam erre reagálni. Nemhogy érdemben nem, de sehogy. El vannak foglalva a Magyar Gárdával, a senki által nem akart, de áterőszakolt tb törvényükkel, a népszavazósdival stb.

Sajnos azonban ezeket is mi választottuk. De tényleg nincs más!

Címkék: politika tv munka magyar társadalom erkölcs értékelés ízléses

Szólj hozzá!

2008. február 17. 17:52 - Reckl_Amál

MTV Hungary respect!

Amikor reggel meguntam a Péntek 8 ismétlésében, hogy folyamatosan alákérdeznek Orbán Viktornak, kapcsolgatni kezdtem, és nem hittem a szememnek.

A magyar MTV a Superock c. műsorában adta le ezt az 1983-as Dolly Roll videóklipet. Címe: Wind Szörny.

Így van értelme a magyar adásnak, ha ilyesmivel lepik meg időnként a nézőket. Ha jól tudják adagolni az ilyeneket, nagyon szívesen kapcsolok majd oda. Csak így tovább!

Címkék: tv nosztalgia klip

Szólj hozzá!

2008. február 17. 16:34 - Reckl_Amál

A királyi királya

A Társulat egy néző szemével

Az augusztus 20-án indult tv-s szereplőválogatás mostanra találta meg a 24 döntőst. Ma este közülük csak tizenkettő versenyez a továbbjutásért, jövő héten meg majd a többiek.

A műsor nem titkoltan a klasszikus casting típusú műsorok hagyományát követi. Még véletlenül sem akar más lenni, mint a Megasztár. Ez nem is baj, nem kell erőszakkal változtatni azon, ami már bejött egyszer.

Két műsorvezető van: Gundel Takács Gábor már eddig is a program műsorvezetője volt, de azt a szerepét, hogy a produkció után beszélget a versenyzővel, Sári Éva vette át.
Gundel hozza a tőle megszokott laza stílusát. Sári Éva Vivából megszokott külsejét a közszolgálathoz szelídítették. Láthatóan küzd a feladatával, ami, valljuk be, nem egyszerű. A táncosok átöltözését kell small talkkal áthidalni. Ő meg próbál eredeti, jópofa lenni. Sokszor ez nem jól sül el. A kedvencem az volt, amikor a mindenkinél, jogosan, utolsó helyen álló versenyző, akivel egyébként a műsor kezdődött, viccesen annyit mondott: az elsőkből lesznek az utolsók. Éva erre: úgy legyen!

A produkciókról sokat nem érdemes beszélni. Kiemelném Éder Enikőt és Fejes Szandrát, akik tényleg jók voltak. De a többiek nem fogtak meg annyira, hogy írni kellene róluk.

Talán csak Feke Pálról. Ő már ismert színpadi színészként jelentkezett a castingra, játszotta is már az áhított szerepet is. Teljesítménye az elvárásoknak megfelelően jó.
A helyzet akkor is faramuci. Akár megkapja (újra) Istvánt, akár nem. De a műsor és ő is vállalja ezt. Meglátjuk. Egyébként annyival nem jobb a többi jónál, hogy feltűnő lenne.

A zsűri, Szikora János, Alföldi Róbert, Keveházi Krisztina, Szulák Andrea és Kocsák Miklós szerencsére nem gondolja úgy, mint a Megasztár-beliek (főleg Soma és Bakács), hogy ők volnának a főszereplők. Főleg azért dicséretes, mert lényegesen nagyobb a hatalmuk, mint a megásoknak volt. Alföldi az egyedüli, aki kicsit a magas lóról beszél a jelöltekkel, de ő sem mindig. Szikora a szigorú atya szerepét választotta magának. Krisztina kedves, és szakmai dolgokat nem is mond, csak olyasmit, amit én is mondhatnék. Nyilván azért, mert olyan óriási tánc-feladatot egyik versenyző sem kapott.
Szulák Andrea, aki végre a helyére került a tv-ben, Kocsákkal együtt jóindulatú, emberi szakemberként viselkedik.

A fiú kieső megérdemelte. Még ma sem eldönteni, hogy Aradi Imre ijesztő vagy nevetséges volt. Bár az már nyilván önmagában nagy teljesítmény, hogy Fenyő Miki klasszikusát, a Csavard föl a szőnyeget énekelte.
A lány, Papp Annmária pedig túl korán lépett színpadra és túl egysíkú volt ahhoz, hogy az emberek emlékezzenek rá a végéig. Pedig kifejezetten jó musical-hangja van. Kár, mert volt legalább egy versenyző, aki sokkal gyengébb, sőt unalmasabb volt. Ráadásul a kiköpött wannabe antiművész.

Elnézegettem a műsort, de túl izgalmasnak nem találtam. Azokra az estékre, amilyen a tegnapi is volt, hogy a választék a Hangyák a gatyában 12-től a Fásy mulatóig terjed, meg fog felelni. De félek, túl nagyot markoltak a készítők, és ez az egyébként nem rossz ötlet is a Nagy Könyv sorsára jut, ellaposodik.

Értékelés: 5/10

Címkék: tv kritika magyar értékelés tarsulat

Szólj hozzá!

2008. február 15. 13:38 - Reckl_Amál

A Nyugat Beckhamje: Tóth Árpád

A Nyugat szerzői mint férfiak – egy tv-műsor margójára

Némileg le vagyok maradva ezzel az írással, mert már kedden kellett volna vele foglalkoznom, ha teljesen aktuális lennék, de a téma is inkább a hétvégi könnyedebb hangvételhez passzol.

Másrészt mivel nagyon nem percemberekről van szó, talán tolerálható ez a kis késés.

Hétfőn olyan történt a királyi tv-n, ami talán még soha: a Kulturális Szerkesztőség gondozásában összeállítást készítettek arról, a nyugatos nemzedék tagjai milyen pasik.

Nemcsak nők nyilatkoztak a kérdésben (ráadásul többféle nők: színésznők, irodalmárok, fiatalabbak, nem annyira fiatalok), hanem megszólalt reklámszakértő, image-mérnök, sőt plasztikai sebész is.

Különös közös tulajdonsága volt a kiválasztott uraknak, hogy ugyan nem tekintették a nőket teljesen másodrendűnek, sőt feleségeik, szeretőik irodalmi szárnypróbálgatásait támogatták is néha, meglehetősen rosszul bántak a nőkkel. Ahogy Margitai Ági megjegyezte, „sok öngyilkosság száradt a lelkükön”.

Kritikaként két dolgot tudok felróni. A műsor készítőit azért illeti bírálat, mert teljesen fölöslegesen – nyilván a BBC történelmi dokumentumfilmjeinek hatására – dramatizálta a kordokumentumokat, vagyis az érintett nők fönnmaradt leveleit, naplóbejegyzéseit színészekkel játszatta el. Erre talán annyi mentség van, hogy olyan munkát ad a színészeknek, ami mégsem zsákbanfutó-verseny Fekete Pákóval. Egyébként elég furcsa, és képileg nem is korszerű. (Nyilván nem azt várom el, hogy Ady jegyese a McDonald’s –ban sírja el bánatát barátnőjének.)

A másik nekem nem tetsző dolog, hogy a nyilatkozók időnként eltértek a tárgytól. Kit érdekel pl. , hogy D. Tóth Kriszta esküvőjén az Esti sugárkoszorút szavalta legjobb barátnője?

De térjünk a tárgyra!

Adynak a képek alapján mindenki férfiúi őserőt tulajdonított. Ady szerintem nem szép férfi, de az arca jellegzetes és szimmetrikus. Szemei kifejezők, és szuggesztívek. Ezen a portrén - amelyet az image-szakértő a brand-építés tökéletes eszközének nevezett, joggal – valószínűleg azért réved a távolba, mert túl erős lett volna, ha egyenesen a lencsébe néz. Egy költöző, pláne, ha pózőr, mint Ady Endre, jobban illik a darvadozó, elmélkedő tekintet. Ez ugyan nem sikerült, mert bár félrenéz, annyira keménynek és határozottnak tetszik, hogy így is delejezi a képet nézőt.

Adyban egyébként nekem az volt mindig a legszimpatikusabb, hogy képes volt szakítani, ahogy szép emlékű magyartanárunk szokta volt mondani, „ a trubadúr szerelem hagyományával a magyar költészetben”. Vagyis a nőt egyenrangú félnek tekintette, és ha kellett, le is győzte. Legalább is amíg talált ez megfelelő partnert. Ilyen volt Léda.

Idősebb korára, nyilván betegsége előrehaladtával, már nem vágyott „héjanászra”, úgyhogy élvezetét inkább a gondoskodó, hűséges és alárendelt Csinszkában találta meg.

Érdekes tanulság ez. Ezek szerint az erős, bátor és okos férfiak nem nyomják el a nőket. Erre a gyengéknek („Már vénülő szememmel…”) van szükségük.

Babits az intellektuális típus. Nem annyira külsejével, mint szellemével hódít. Kortársai, sőt felesége írásai alapján bizonytalan, de kiemelkedően okos ember volt. Személyes tapasztalataim szerint költészetéért csak nagyon elvetemült bölcsészek rajonganak. Én személy szerint – lehet, ciki ezt így bevallani – soha sem kaptam rá az ízére, mert sok mindent nem értek.

Valahogy az a benyomásom – és ez csak egy érzés – férfiként is úgy viszonyultak hozzá az emberek. Ady „sztár” volt, és ma is az. Babits underground hozzá képest, csak értőknek való.

Ha külsejét nézzük, szikár alkatú, szigorú tekintetű embert látunk. Ennek ellenére vonásai korántsem olyan karakteresek, mint pl. Adynak. A kiváló Rippl-Rónai festmény kicsit túlozva ábrázolja, megerősíti, szögletessé teszi az arcot. Nyilván elrugaszkodik attól, hogy fényképhűségű arcmást adjon, szögletes, éles vonalai inkább utalnak személyiségjegyekre.

A bajuszt sem lehet kikerülni. Egyrészt abban a korban divatosabb volt, mint ma. De ennél többről van szó. Egyesek szerint a hangsúlyos arcszőrzet elfojtást, súlyos titkokat próbál elkendőzni. Babits-csal kapcsolatban mindig voltak pletykák biszexualitására utalva, amelyeket se nem erősítettek meg, se nem cáfoltak…

Szándékosan választottam egy viszonylag ismeretlen József Attila – portrét, mert a közismertek idején már eluralkodott rajta a betegség, és ezek meglehetősen zord képek.

Itt viszont félszegen, de gondtalanul mosolyog. Olyan, mintha egy érettségi tabló képét látnánk.

József Attila nehéz ember volt. Egész életében gyötörték démonai: apja korai és végeleges távozása miatt érzett fájdalom, a szegénység miatti kisebbrendűségi érzés, a szinte fizikai függés édesanyján, és nem utolsó sorban saját nem tisztázott szexualitása. Utóbbiról Czeizel Endre költőkről szóló nagyon érdekes munkájában azt írja, József Attila valószínűleg homoszexuális volt, de soha sem élt szexuális életet férfiakkal, mert ennek fizikai valóságától rettegett. Ez magyarázhatná, hogy gyakorlatilag minden kapcsolata bukás volt.

Nehezen megközelíthető, zárkózott ember benyomását keltette. A több emberrel mogorva volt, viselkedése, döntései öntörvényűek.

Elpusztította magát, mert csak így pusztíthatta el démonait. Izgalmas volt talán a benne ketyegő időzített bomba miatt. De azt is hiszem, nemcsak saját életét keserítette meg, hanem másokét is.

Karinthyt sokan csak a Nyugat „viccesemberének” tartják. Pedig őt is gyötörte az „ördöggörcs”, ahogyan a család férfitagjaira jellemző neurózist Karinthy Márton, az unoka nevezte. Azonos című regényében Márton egyfajta bipoláris betegséget ír le.

Valljuk be, Frigyes nem az a tipikus jóképű férfi, de valószínűleg egyúttal nem is fotogén. Arca inkább érdekes és jellegzetes. Vonásai durvák, de bizalomgerjesztők. Klasszikusan az az ember, aki a dumájával éri el a sikereit.

Azt mondják, nem foglalkoztatta a külseje. Sokszor kócosan, gyűrött ruhában jelent meg társaságban, ez akkor kifejezetten illetlenségnek, sőt tiszteletlenségnek számított.

Jól ismerem ezt a típust, mert az apám szakasztott ilyen volt. Örökké gondolkodott, nem volt alkalma a földi hiúságokkal foglalkozni.

Ha már választani kell, akkor inkább okos legyen egy férfi, mint simán szép!

Kosztolányi pont az ellentéte. A kor bármelyik filmsztárával fölveszi a versenyt. Szabályos arca, arányos, szépen ívelt orra és huncut szemei vannak. Van benne valami gyermekien kedves, és biztos vagyok benne, hogy azon emberek közé tartozhatott, akiket mindig fiatalabbnak hittek az emberek.

Irodalmi munkássága is nagyon kiegyensúlyozott. Soha sem durva, csak nagyon pontos, ami sokkal keményebb lehet, ha az igazságról van szó. Felteszem, precíz és maximalista ember lehetett, akinek nehéz volt megfelelni. Nehéz dolga van egy ilyen ember mellett bármilyen társnak.

Valószínűleg – nem utolsó sorban előnyös külsejének köszönhetően – tudta manipulálni a környezetét. Szóval ki tudta egyenlíteni apróbb aljasságait.

Külsejét illetően elég okos volt. Tudhatta, a vonzó megjelenésnek mindig vannak irigyei, ezért nem kérkedett vele. Erre abból az anekdotából következtetek, amikor a nyugatos feleségek kitalálták, rendezzenek szépségversenyt férjeik között. Az ötletet mindenki támogatta, Kosztolányit leszámítva. Ő tudta jól, nagy eséllyel elsöprő győzelmet aratna, de nem akarta magára haragítani az egész Nyugatot. Ügyes!

Végül Tóth Árpádról néhány szó. Ő az egyetlen olyan férfi a listán, aki kifejezette szép. A szó jó és rossz értelmében. A jót nem kell túlmagyarázni: szép, arányos vonások, kedves, meleg és intelligens tekintet. Ennek az árnyoldala, hogy arca talán túlságosan is szelíden szabott, orra nagyon kicsi, ami szintén nem túl férfias. Testalkata is inkább törékeny, mint erős. Összességében elég feminin jelenség lehetett.

Költészete is elég „nőies”. Klasszikus impresszionista, amely stílusról nekem mindig a nőiesség jut eszembe.

Az image-szakértő szerint Tóth Árpádot ma metroszexuálisnak neveznénk. De szerintem egyszerűen csak érzékeny a fickó. Ennek is megvan a sármja.

A pontozástól jelen esetben eltekintettem.

A Nyugatról szóló sorozat folytatódik. Hétfőn este 22:45-től Nyugat 100 címmel az m1-en.

Kérem kedves olvasóimat, mondják el véleményüket a fenti urakról, esetleg olyan költőkről, írókról, akikre itt most nem került sor.

Címkék: ajánló férfiak nyugat értékelés költők

10 komment

2008. február 15. 10:13 - Reckl_Amál

A PETA embervadászatra megy

Képzeletbeli levél Ingrid Newkirknek, a PETA elnökének

Kedves Ingrid Newkirk!

Előrebocsátom, mélységesen egyetértek az Önök céljaival, az állatvédelem fontos része a modern, tudatos és etikus ember életének. Azt is tudnia kell azonban, nem vagyok vegetáriánus, és az éppen tartó nagyböjtöt sem tartom be.

Akcióikat, amelyekben támadnak mindenkit, aki ,teljesen fölösleges szenvedést okozva állatok százezreinek, valódi szőrmébe bújnak, támogatom. Örülök, hogy le akarnak számolni azzal a teljesen avítt és pöffeszkedő emberi mentalitással, hogy a természet az emberért van, és annak kizsákmányolása az embernek nem csak veleszületett joga, hanem szinte kötelezettsége is. Ez a szemlélet közel negyven éve meghaladott, de sajnos bizonyos ostoba emberek, mint például az Önök elnöke, G.W. Bush még nem hallott róla. Kár, hogy az Önök népe ilyeneket juttat hatalomba, ráadásul kétszer. Bár erről nyilván nem a PETA tehet.

Nehéz megmondani azonban, mi a helyes út a jó ügy érdekében. Értékelem, hogy Önök - ellentétben az agresszív és kontraproduktív Greenpeace akciókkal - remek sajtókampányok jellemzik működésüket.
Számos médiamegjelenésük azonban kétségeket ébreszt bennem, valóban ez lenne a megfelelő modus vivendi.

Ilyen például az Ön legutóbbi nyilatkozata is. Ön azzal próbált publicitást szerezni a PETÁ-nak, hogy a szerencsétlen egykori tinibálványnak, Britney Spearsnek adnak táplálkozási tanácsokat? Ezáltal szeretnék, ha komolyan vennék magukat az amerikai emberek?
Értem én, hogy a PETA az állatokkal szembeni etikus bánásmódért küzd, de ezt talán az emberek is megérdemelnék, nem?

Furcsa, hogy Önök, akik nyilván rendkívül erkölcsös embereknek tartják magukat, nem különböznek a bulvársajtótól ebben az ügyben, és ennek a sajnálatosan lezüllött ember kálváriájának farvízén akarnak maguknak médiamegjelenést.

Ezenkívül vitatkoznék a nyilatkozat tartalmával is. Komolyan állítja, hogy a túlzott hús- és tejtermékfogyasztás miatt csúszott le az énekesnő? Ez az Önök tudományos álláspontja?
Akkor elmondom az enyémet is, szerintem azért hanyatlik ennek az egykor kiemelkedően sikeres nőnek a sorsa, mert a hajtás, amelynek pénzéhes, önző szülei 4 éves kora óta kitették, már huszonéves korában kiégette. Egészségének rohamos romlását okozza még a túlzott alkohol-, gyógyszer- és drogfogyasztás is. Ezek egy kicsit veszélyesebbek, mint a napi két csirkecomb és a három epres shake.

Az Önök üzenete nyilvánvaló. Mivel Önök szélsőséges vegetáriánusok, ezért kiszemeltek egy kellően híres és egyúttal bukott embert, aki "szélsőséges" húsevő, és most rajta statuálnak példát, mondván így jár aki túl sokat állatot fogyaszt.
Be kellene látniuk, ez így nem igaz. Esetleg árnylhatta volna a képet azzal, hogy a gyorséttermi ételek túlzott fogyasztása milyen hatással van a szervezetre, és így hozhatta volna Britney-t példaként.

De Ön ezt sajnos elmulasztotta, egyúttal a pletykalapok szintjére süllyesztetta a PETA kommunkációját. És én még azt is fölvetném, milyen alapon szólnak bele egy másik ember étrendjébe kérdezetlenül? Soha sem értettem, aki vegetáriánus, miért érzi erre feljogosítva magát, főleg a szokásos lenéző stílusban.

Nyilvánvaló, hogy Önöket nem a segítő szándék vezérelte, csupán a táplálkozásról kialakított szélsőséges nézeteiket akarták népszerűsíteni. Sajnos azonban jócskán melléfogtak!

Üdvözlettel:

Reckl Amál, magyar blogger és húsevő

Címkék: celeb usa társadalom természet erkölcs költőikérdés ízléses

1 komment

2008. február 14. 12:42 - Reckl_Amál

Vigyázz, Tom!

Charlie Wilson háborúja – filmkritika

Egész jó film lenne, ha az arányokra jobban ügyeltek volna, és a végét nem csapják össze. A legnagyobb hiba mégis az volt, hogy nem döntötték el, szeretjük Charlie Wilsont vagy sem.

Charlie Wilson (Tom Hanks) egyébként az amerikai Kongresszus tagja, Texas második választókerületéből került be, egymás után hatszor. Mindenkit ismer, de őt senki sem. Leginkább azért, mert az öt és fél ciklus alatt, amióta „hazáját szolgálta”, semmit sem csinált, csak más politikusok szolgálatába állította szavazatát, cserébe mindenféle szívességekért.

Aztán belecsöppen az afganisztáni konfliktusba. Barátja és barátnője, Joan Herring (Julia Roberts), aki nem mellesleg Texas hatodik leggazdagabb nője, ráveszi, hogy foglalkozzon az üggyel.

A kezdeti diplomáciai csetlés-botlás után a CIA dörzsölt, ám parkolópályára tett ügynöke (Philip Seymour Hoffman) segítségével titokban megszervezik az afganisztáni háborút, és a kilobbizott milliárddolláros amerikai támogatás segítségével, kiverik a ruszkikat Afganisztánból, ezzel végzetes csapást mérve a Szovjetunióra, amely kivonulása után négy évvel meg is szűnik.

A forgatókönyvet jegyző Aaron Sorkin nem ismeretlen az amerikai politikáról szóló filmek rajongói előtt. Ismerve nem titkolt beállítódását, sejthető, ő nem kedveli a Charlie Wilson féle embereket, de elismeri őket, kár, hogy a szkriptből ez nem derül ki. Lehet, hogy erről a szintén jó nevű rendező, Mike Nichols is tehet.

De leginkább azt érzem aggályosnak, hogy erre a szerepre Tom Hankset választották. A ’90-es évek szuperszínésze az elmúlt években már másodszor vállal olyan szerepet, amely távol áll a karakterétől. A bűnrossz Da Vinci kód professzora után most egy cinikus kismenőt kellene alakítania, aki magasról tesz Afganisztánra, leginkább a tettvágy hajtja, és az egyetlen nő, akit szeret. De Hanks sajnos a tőle megszokott jóembert hozza, ami ehhez még kevésbé illik, mint Dr. Robert Langtonhoz.

Charlie Wilson ugyanis velejéig romlott, kicsinyes, szűk látókörű figura, bár nem hülye, de az okos jelző helyett inkább a ravasz illeti őt leginkább. Az egyetlen jelenet, ahol valódi jellemét megcsillantja az első látogatása a pakisztáni elnökhöz. Aki szakértőivel egyetemben leiskolázza az ún. felvilágosult nyugatról érkező politikust.

A kedvenc jelenetem mégis az, amikor Charlie izraeli barátját akarja meggyőzni arról, hogy segítse fegyverhez Pakisztánt, Egyiptommal és Szaúd-Arábiával szövetkezve. Amikor zsidó barátja elmagyarázza Wilsonnak azt pár apró nézeteltérést, amely Izrael és az említett szövetségesek között fölmerül, az a film egyik csúcspontja.

A végjáték, hogy a háború milliárddolláros költségvetése után nem adnak egy milliót iskolára, teljesen fölösleges. Ez is annak a döntésképtelenségnek az eredménye, amelyről már írtam. Nem tudják, kinek is csinálják a filmet. A gagekből úgy tűnik, tájékozott embereknek, de ebből a szájbarágós képsorból meg az derül ki, a film azoknak magyaráz, akik lemaradtak az elmúlt két évtizedről, különös tekintettel a 9/11-es eseményekről, és az azt követő újabb, ez esetben teljesen értelmetlen és eredménytelen afganisztáni háborúról. (Mondjuk én eleve kizárom, hogy lenne értelmes háború, de ez szőrszálhasogatás.) Akkor már azt is ki kellett volna emelni, a fegyvereket Amerika jutatta Afganisztánba, ill. hogy az amerikai politikusokra milyen jellemző, hogy a rombolásra mindig van pénz, az építésre meg még a töredéke sem.

Szóval ha nagyvonalúan eltekintünk a film számos alapvető hibájától, akkor az ügyesen elhelyezett, bennfentes poénokon jókat kacaghatunk. Lenyűgözhet Julia Roberts, aki olyan jól hozta a mélykeresztény és szélsőjobboldali, karót nyelt szukát, mint kevesen. (Ilyen lehetett Szörnyelle de Frász húsz évvel korábban.) Konstatálhatja, hogy ma a világ egyik legjobb karakterszínésze Hoffman. De sajnos azt is láthatja, hogy még az olyan nagy színészek is, mint Tom Hanks, kimennek a divatból, ha nem vigyáznak.

Értékelés: 7/10

Címkék: politika kritika film usa értékelés

1 komment

2008. február 14. 10:59 - Reckl_Amál

Vegyesen 4

Fábryt cenzúrázták

„Én nem tudom, hogy mi kéne ezeknek, hogy megbukjanak. Most tényleg elképzelem, hogy Lendvai Ildikót dugja egy csődör szamár a Combino villamoson. Lendvai Ildikótól elnézést kérünk mint nőtől, ez csak egy költői kép. Így elképzeljük. És mi lenne a válasz: megy a Combino.” – Fábry Sándor a Gyurcsány kormányról.

Obszcén az, amitől a bírónak erekciója van, tartja az angol mondás. Úgy tűnik az RTL Klubon sokan jöhettek izgalomba az idézett „költői kép” hallatán, mert eredeti helyéről, két Showderrel ezelőtti adásból kivágták a közismerten jobboldali showman nem túl szerencsés eszmefuttatását. De két héttel később már benne volt a műsorban, állításuk szerint azért, hogy megmutassák, miért kellett cenzúrázni. Kolosi Péter, az RTL hírigazgatója gyorsan hozzátette, ez a kijelentés természetesen nem tükrözi az RTL véleményét. Még szép!

A baj csak az, hogy ez természetesen nem igaz. Nyilván nem arra gondolok, hogy Kolosiék kormányellenessége is Fábryéhoz hasonló elmebetegséget okozott volna. Az eljárás elfogadhatatlan. Értem mit akart Fábry mondani, a lényegével talán még egyet is értek. De azt elutasítom, hogy bárkiről így beszéljenek! Én már régóta nem várom el a minden férfitól, hogy tiszteljék a nőket, nem mintha, ez bármikor a történelem során így lett volna. De elegem van abból, hogy egy politikusnővel csak szexuális módon lehet lehúzni a vizes lepedőt. Miért nem Kókát b*ssza az a szamár? (Persze mind állatvédők vagyunk.) Vagy Draskovicsot?

Utálom az RTL viselkedését is. Gyáva, mohó és gerinctelen. Gyáva, mert annak idején nem adták le, de lemehetett volna, ha a jogászok nem figyelmeztetik, nem azért tartották vissza, mert ízléstelen és alpári. Mohó, mert aztán – az internetes sikernek hatására – mégis adásba került. Gerinctelen, mert most, hogy a nézők sokan jelezték nemtetszésüket, mossák kezeiket.

Fábryt, lehet, letiltják egy időre a képernyőről, bár szerintem csak megbírságolják pár ezer forintra. Nekem úgyis mindegy, mert közel egy éve nem nézem a műsort, unom. Ha ez lesz tömeges, abba inkább belebukik Fábry, mint az ORTT büntetgetéseibe.

We Are the Champions,

Tegnapi hír, hogy a Fifa Világranglistáján az 52. helyre léptünk előre. A tavalyi némi sikertől sem mentes év eredménye ez a 11 helyes előrelépés.

Gratulálok, komolyan. Így kell ezt csinálni, apró léptekkel a cél felé.

Az első egyébként Argentína, velük nyáron találkozik barátságos alapon a magyar válogatott. Csak nehogy ők is kikapjanak, mint a világbajnok olaszok tavaly!

Újabb szexiség-verseny

A múltkori szavazás után, amely azt firtatta, hogy ki a legszexisebb „celeb pasi” (utálatos szókapcsolat, nemde?). Most itt van, amire igazából vártunk. A kérdés ugyanaz, csak celeb helyett most a civilek közül kell választani. Link: http://velvet.hu/trend/ffolv0208/

Az önjelölt versenyzőkről egységesen elmondható, férfiasan határozott az önbecsülésük. Nem mondom, vannak köztük egész jó külsejű emberek is, de a palettát az átlagos és semmilyen férfiak uralják. Mint az életben. A különbség csak az – és ezért nem számít szinte semmit az életben egy férfi primer kinézete – hogy a férfiak többsége nem jelentkezik Sexiest Man Alive-nak.

Kiemelendő Szabolcs, valahogy azt a benyomást kelti, hogy humoros és kedves ember lehet. Zsoltban van valami ősi magyar virtus. A legjobb mégis az 51 éves Tamás, aki lányával együtt „nagyon szeretné megnyerni a babzsák fotelt”. Ezt a pragmatizmust várja el az ember egy igazi férfitól! Egyébként sármos, persze sokat segítene a képen, ha nem kínai bálás pólóban fotóztatná magát.

Címkék: tv kritika celeb magyar foci szex férfiak illem erkölcs szösszenetek ízléses

5 komment

2008. február 13. 11:24 - Reckl_Amál

Vegyesen 3

Takács Albert távozik

Ez a kisebbik baj. A nagyobbik, hogy az MSZP egyik legszalonképtlenebb embere, Draskovics Tibor váltja.
Elfogult vagyok Takáccsal, mert tanított a főiskolán. Szerencsére nem nála vizsgáztam - kettesnél jobb jegyet ritkán adott, és azt sem túl könnyedén - de előadásai mindig nagyon élvezetesek, elegánsak és tárgyszerűek voltak. Felejthetetlen volt például az, amikor az abszurd emlékű Grespik László közigazgatási hivatalvezetői szakmai hibáin illusztrálta, mit nem lehet megtenni önkományzati szinten. Különösen zseniális volt, hogy semmi személyes vagy nézetbeli kérdést nem vetett föl, csak a vonatkozó törvények mentén haladtunk.
Draskoviccsal is elfogult vagyok. Elsősorban őt tartom felelősnek hosszú munkanélküliségemért (a saját ügyetlenkedéseimen túl persze). Az ő remek ötlete volt még a Medgyessy kormány tagjaként, hogy le kell építeni a közszférát. Ez önmagában nem volt rossz kezdeményezés, csak a végrehajtás lett sajátos. Főleg nyugdíjasokat és pályakezdőket rúgtak ki (előbbivel még egyet is értek), ill. bevezették a létszámstopot. Amiből sok volt, vagyis főnökből, csak néhány fideszesnek kellett mennie. (Ez tapasztalat.) De azért maradtak a 3 fős osztályok, osztályvezetővel az élükön.
Draskovics multitalentum. Mindenhez ért, és nem tud akkorát bukni, hogy ne lenne valami jó kis pozíciója. De annyi biztató van színre lépésében, hogy 2003-ban megjelenése után a Medgyessy kormánynak már egy éve sem volt hátra...

Zeusz a cukorsüvegnél

Érdekes képet publikált az ADP hírügynökség. Fotósuknak sikerült elkapnia a pillanatot, amikor a Világ legnagyonn Jézus szobrába belecsap egy villám.
Lenyűgöző! Mennyi értelmezési lehetőség!

Címkék: fotó politika természet hit szösszenetek

Szólj hozzá!

2008. február 12. 12:58 - Reckl_Amál

Hülye gyerekek II. - Hülye tanárok

Vekerdy Tamás szerint az iskola betegít, de legalább is abszurd hely. Az kérdez, aki tud, és annak kellene válaszolni, aki nem tud.

Bárcsak összesen ennyi baj lenne az iskolával! Sajnos azonban az az érzésem, itt sokkal több olyan kérdés merül föl, amelyre nem lehetünk büszkék.

Elitképzés

Éveken át ment a propaganda, világszínvonalú a magyar oktatás. Ebből talán a világ tagnak van értelme. Ha ugyanis mind az öt kontinenst szemléljük, egyértelmű, hogy a magyar iskolák bármikor megverik bármelyik malawi vagy bangladesi intézményt. Sajnos azonban nekünk az európai színpadon kéne fényesen szerepelni, ám ez már annyira nem sikerül.

Nemcsak az oktatással foglalkozó szakpolitikusok réméről, a PISA felmérésről beszélek. Hanem arról, hogy a magyar iskola a nevelő funkciókat sem látja el igazán. Az sem jó pont, hogy közösségépítésben is hátul kullogunk.

A büszkeséget az a pár kiemelt gyerek jelenti, akik rendre elmebajnokságokat nyernek külföldön, akiknek a találmányára a NASA is fölfigyelt stb. Eszem ágában sincs ezeket az eredményeket elvitatni, de aránytalannak és hamisnak érzem azt a megközelítést, hogy ez az iskolán múlna. Az persze lehet, hogy egy konkrét iskolán, és persze konkrét kiváló tanáron, de ez mindenképpen ritka kivétel.

Közben pedig sok emberből funkcionális analfabéta lesz. Többségük felnőtt életében egy könyvet sem olvas el, ami persze egyrészt fájdalom, mert olvasni jó; de zavaró is egyben, mert olvasni hasznos. A mai, információtól duzzadó világban az analfabéták lemaradnak, szélsőséges esetben a jogaik is csorbulnak, de az biztos, hogy a munkaerőpiac folyamatosan akciós „árui” lesznek, ha egyáltalán elkelnek…

Általános iskola – legalacsonyabb nívó

Pedig ott dől el minden. Az alapvető képességeket ott szedi össze az ember, ha ezek kimaradnak, akkor később már nem lehet igazán bepótolni.

Sajnos azonban két alapvető tévedés jellemzi az általánost. Az egyik: a tanító(nő) személye mindegy. Ma tanítóképzőbe bárki bejuthat. A legalacsonyabb ponthatárokkal rendelkező főleg lányok választják ezt a pályát. Bár nem gondolom, hogy az osztályzás a legreálisabb fokmérője valaki tudásának, de mégis mutat valamilyen tendenciát. Aki még egy mai középiskolában sem képes jó jegyeket kapni, az vagy síkhülye, vagy lesz*rja az egészet. Márpedig ilyenek ne tanítsanak!

Nem szóltam egy még égetőbb hiányosságról, az alkamassági vizsgáéról. Elképesztő képtelenségnek tartom, hogy tényleg bárki taníthat, aki megszerzi a kellő kreditpontokat félévenként. Azt senki sem ellenőrzi, az illető személyisége összefér-e a pedagógusi feladattal. Sajnos sokszor nem is fér össze.

Sajnos sokan azért választják ezt a pályát, mert máshol nem kellenek. Számos – főleg fiatal tanáron – figyeltem meg az életrevalóság teljes hiányát. Kedves emberek voltak ők, de sajnos példaképnek elég gyatrák. És ha már a példaképeknél tartunk, veszélyesnek érzem, hogy a szakma elnőiesedik.

A legnagyobb baj mégis az, hogy ha valakiről már munka közben kiderül, hogy alkalmatlan (márpedig kevés pályán látszik ennyire, úgyhogy kiderül), akkor nem függesztik föl. Ha ki is rúgják, protekcióval már a következő félévben taníthat tovább.

Másik probléma szemléleti. Egyes tanítók, az iskola és dilettáns szülők hátszelét élvezve, azt gondolják, az alapkészségek elsajátítása valamifajta lóversenyszám, és csak a gyorsaság számít. Ilyen pl. az a célkitűzés, hogy karácsonyra már tudjon a gyerek írni. Egy pedagógustól elvárná az ember, hogy a betűk ismerete és az írás között tudjon különbséget tenni. Különösen csúnya szokás a lassabban haladók megbélyegzése vagy más büntetése. Pedig, és ezt is Vekerdy könyvéből tudom, az ember keze hat-hét éves kora körül válik anatómiailag alkalmassá a ceruza fogására. Vagyis, aki egy-két hónappal le van maradva a fejlődésben (ami még ebben a korban sem sok), az a Komeini Ajatollah kedvéért sem tanul meg írni karácsonyra, mert az ujjai még nem képesek rá. A Kati nénik persze büntetik őket, ezzel a gyerek kedvét egy életre elvéve az iskolától. Azért ez is szép teljesítmény négy hónap alatt!

Utána dolgozhatnak a felső tagozatban keményen az alapvetően jobb kvalitású tanárok, mire visszaterelik a gyerkőcöt a helyes útra, ha egyáltalán sikerül.

Felső tagozat – a hormonok beleszólnak

A felső tagozatban már egész másról van szó. Elvileg ide azok járnak, akik már az alapkészségeket többnyire uralják, mondjuk nekem volt olyan osztálytársam, aki nyolcadikban is szótagolva olvasott. (Mentségére legyen mondva, hogy tisztességesen dolgozó ember lett belőle, nem az MTÁ-n, de az nem is cél mindenkinél.)

A felső tagozatnak két feladata van: a szaktudományok alapvető kérdéseinek rögzítése van, és a helyes emberi viselkedés elsajátítása.

A probléma csak az, hogy – ahogy a címben is írtam – a hormonok beleszólnak, vagyis a gyerekek életük legkomolyabb változásán mennek keresztül, ill. ekkor kezdődik ez a változás. A legszembetűnőbb változás a szexualitás kinyílása. Tapasztalataim szerint ezzel a tanárok túlnyomó része nem tud mit kezdeni. Többségük ignorálja a kérdést, a butábbak erkölcscsőszt játszanak, ami nem csak nevetséges, de kontraproduktív is.

Nézzünk szembe tényekkel, aki nem képes az illem és a józanész korlátain belül persze, erről a témáról normálisan beszélni, az válasszon más pályát! A kiskamaszokat, tetszik, nem tetszik, ez foglalkoztatja. Nem kell folyton a szexről beszélni, de megkerülni alapvető hiba. Ha az iskolák tényleg az életre készítenének föl, akkor szóba kell jönnie olyan témáknak, mint a biztonságos szex, a házasság (nemi élet inkluzíve), családtervezés, fogamzásgátlás stb. Sajnos azonban még az is előfordul, hogy a biológiatanárok szemérme folytán a nemi szervek alapvető tulajdonságaival, ill. folyamataival sem foglalkoznak az órán. És akkor hol vannak az olyan egyelőre kényes kérdések, mint pl. a homoszexualitás?

Ráadásul, bár ez nem bizonyítható, de az a sanda gyanúm, pár dologgal a tanárok sincsenek tisztában, ami szintén elég szomorú.

Nekem szerencsém volt, minket többé-kevésbé felvilágosultak világosítottak föl. De ez nem múlhat azon, a tanár pirulós fajta-e.

Középiskola – menny és pokol

A középiskola legalapvetőbb tévedése, hogy mindenkinek kell oda járnia. Reggelente a buszon látom ezeket a kölyköket, akikről süt, teljesen fölösleges belépniük a tanintézetbe. Persze én csak egy rosszindulatú laikus vagyok, a baj az, sok tanár is így gondolkodik. Ahelyett, hogy azon törné az eszét, hogyan nyerhetné meg magának ezeket a nemtörödöm, és ennek megfelelően rossz teljesítményű diákokat.

Aztán újra itt az elitkérdés. Mivel mire valaki tanár lesz, sokat tanul, az embereszménye az, aki szintén sokáig jár iskolába, egyetemekre. A fölöslegesen agyonduzzasztott létszámokról az egyetemeken sokszor azok a tanárok is tehetnek, akik „beleprogramozzák” a gyerekekbe, diploma, az kell. Főleg a Klebelsberg Kunó, Bethlen kultuszminiszter által kitalált (és egyébként nem feltétlenül elvetendő) szellemi fölény nevében az ember értékét az is meghatározza, mennyit tanult. Ez a művelt fők legendája, és már nem igazán érvényes. A józanabb tanárok az elhelyezkedés megkönnyítését említik érvként az egyetem mellett. Erről tudnék mesélni…

Használható, konvertálható tudás kell, de ezt ma nagyon kevés helyen biztosítják. Sokszor elég lenne, ha egy vagy két nyelvet tisztességesen megtanítanának. De a legtöbb iskola még erre sem képes.

Egyetem – időpocsékolás

Nagy illúzióim voltak az egyetemmel kapcsolatban. A társaság tényleg a legjobbakból áll; szellemi műhelyt vártam, ahol szép lassan szellemi síkon megváltjuk a világot.

Nem zárom ki, hogy van ilyen, az én két stúdiumom nem ilyen volt.

Helyette a már említett túlzottan nagy hallgatószám, amely magával hozza a színvonal csökkenését is. Igazságtalan értékelő-rendszer, fölösleges tárgyak, gyenge nyelvoktatás.

Ami a mai munkámhoz kell, azt már érettségi előtt elsajátítottam. Elhelyezkedni csak nagy nehézségek árán tudtam, és látom magam körül az embereket, hogy nekik sem könnyebb.

Ez nem feltétlenül panaszkodás. Csak jól mutatja, mennyit ér egy diploma. Őszintén szólva nem gebedtem meg egyikért sem, szóval az, hogy micsoda munka van mögötte, nem fedi le teljesen az igazságot. Nem érzem magamat okosabbnak vagy műveltebbnek a diplomáim miatt. Továbbra sem értek semmihez, pedig nem német-biliárd szakos bölcsész vagyok.

Mielőtt nekemugranátok, tudom, sok kiváló pedagógus van ebben az országban. Én is sokkal találkoztam, és védelmükben mondom, a fölvázoltak a szakma szégyenéről szólnak.

Egy szál összeköti a számomra legfontosabb három tanárt: az, hogy ők azért lettek tanárok, mert azok akartak lenni. Szerintem ez már elég is lenne.

Sajnos azonban, amennyire tudom, már egyikük sem „praktizál”.

Címkék: kritika magyar társadalom iskola illem nevelés hülyegyerek értékelés emberijog

4 komment

2008. február 12. 09:34 - Reckl_Amál

My blog - revisited

Ez a hét úgyis az értékelésekről szól, ezért arra gondoltam, kicsit értékelem, mi történt a blogomon.

A legnagyobb visszhangot kiváltó cikk kérdésen felül a kisebbségi politikáról szóló volt. Ekkor ugyanis a blogom átlagos napi látogatottsága (kb. 170) a nyolcszorosára, 1400 fölé ugrott. Cinikusan azt mondanám, hiába, ha cigányozni lehet, akkor garantált a siker. Rosszmájú barátom szerint, aki szintén elképedve konstatálta a január 31-i adatot, minden héten kellene valami ilyesmit írni (az antiszemitizmus is legalább ilyen hálás téma lenne), és olyan átlagaim lennének, mint a nagyoknak. Kár, hogy keveset tudok az antiszemitizmusról, legfeljebb csak annyit, az embernek állást kell foglalni: vagy szemita vagy antiszemita, én meg egyik sem vagyok. Vannak zsidók, akiket szeretek, és vannak, akiket nem. Szinte egyformán ellenszenves az antiszemita maszlag, és a magukat "hivatalos" zsidóknak kikiáltók örökös "náci-veszély" paranoiája. (Na jó, a zsidógyűlölő baromságokat undorítóbbnak találom.)
Persze lehet, hogy emiatt a pár sor miatt megint felkarol az Index. Az a kirobbanóan sikeress nap is annak volt köszönhető, hogy kitettek a címlapjukra. (Állítólag.)
Nem cinikusan meg arra hívnám föl a figyelmet, hogy ezek a kérdések mennyire foglalkoztatják az embereket. Az, hogy nem csak őrültekben ébredezik a rasszizmus csírája, mindenképp arra utal, hogy nagy az elégedetlenség.

A másik nagy vihart kavaró téma a kisgyermekes szülők problematikája volt. Én továbbra is azt hiszem, a gyermekvállalás komolyabb dolog annál, mint ahogyan azt sajnos túl sokan gondolják. A lemondás (nyilván nem mindenről) pedig a szülői szerep része. De úgy is fogalmazhatnánk, amikor valakinek gyereke születik, más értékrendnek és más fontossági sorrendnek kellene életbe lépnie. Mivel az emberi élet kulcskérdésének tartom a szülői kvalitások minőségét, különösen rosszul esett, hogy pár buta ember, akik nyilván rossz szülőnek tartják magukat tudat alatt (máskülönben nem vették volna magukra soraimat), valamiféle szörnyetegnek akar beállítani. Holott én pont azt akartam mondani, mekkora jelentősége van annak, hogy milyen emberek kerülnek a világba. Ezek vitán felül a szülők felelőssége.

A legszexisebb magyar celeb a bociszemű, kappanhangú Csányi Sándor. Lehetne rosszabb. Az utolsó helyet - teljesen jogosan - Hajdú Péter kapta.

A Forma 1-ben eddig ismeretlen rasszizmusról folyó társalgásban a szorgos kommentelők Kádárig jutottak, nagyon helyes. Egyébként azóta kiderült, hogy már Kínában is beszólogattak Hamilton apukának. Szégyen!

Kaptam némi kritikát, hogy néha túl bulvárosak a témák. Sorry, de én szeretek az ún. híre emberekről is bosszankodni...

Másik neheztelés témája a cenzúra. Három hozzászólást ugyanis ki kellett moderálnom. Nem értek egyet azzal, hogy minden egyes vélemény egyenértékű volna. Aki csak szemétkedni jön ide, vagy ingerültségét csak szalonképtelen formában tudja kifejezni, azzal én nem kívánok egy levegőt szívni.
Meg kell húzni a határt, igenis tanulják meg ezek az emberek, hogy nem az a szólásszabadság, hogy össze-vissza lehet pofázni. Szó sincs ilyesmiről. A szólásszabadság azt jelenti, mindenki beszélhet, és nem kell tartania büntetőjogi következményektől. De ettől még más szankciók jogosak. Mondhatnám úgy is, nekem meg jogom van ahhoz, hogy emberként viselkedjenek velem szemben.
Szóval moderáció lesz, ha szükséges, bár nem cél. Fel tudom ajánlani, hogy az, akit érdekelnek mások mocskolódásai, kérésre e-mailben megkaphatják az inkriminált hozzászólást.

Köszönöm az olvasást és jó szórakozást a jövőben is!

Reckl Amál

Címkék: blogok kritika szülő társadalom értékelés emberijog

2 komment

2008. február 11. 20:34 - Reckl_Amál

Oszlatás könnygázzal

Sajnos úgy néz ki, a kormány provokációja bejött. Pont most van az RTL Híradójának különkiadása, ahol arról számolnak be, hogy a zavargókat már könnygázzal kellett szétzavarni.

Sajnálom ezeket a megvezetett embereket. Bár saját butaságukért ők maguk felelnek, mégis pont azoknak tesznek szívességet, akik miatt elvesztették a reményt. Ez a cirkusz jó a kormánynak. A törvényük megvan, akinek nem tetszik, az ilyen állat.
Jó Orbánnak is - bármit mondjanak a politológusok - mert ma már olyan sokaknak van elege Gyurcsányékból, hogy végső soron már a baloldaliak is leginkább hallgatnak. Sok fideszesnek nyilvánvalóan még tetszik is, legalább is ez az ember érzése a fideszközeli tv-k láttán.

Szóval két kiégett, semmire sem jó politikus acsarkodik, ezek a szerencsétlen idióták, bocs, forradalmárok, sírnak a könnygáztól, az egész ország pedig nem jut egyről a kettőre.

Szomorú vagyok, mert nem látom, mi lenne a megoldás. Jó éjszakát!

3 komment

2008. február 11. 14:29 - Reckl_Amál

Nincs meglepetés

Eurovíziós Dalfesztivál 2008 - Hazai döntő - m1

Pedig megfogadtam, hogy amint meglátom Harsányi Leventét, azonnal elkapcsolok. Most mégsem tettem. Nem egészen értem az m1-et, Harsányit majdnem annyian utálják, mint Hajdú Pétert. Teljesen alkalmatlan, és nagyon kellemetlen emberről van szó, aki ráadásul buta, felkészületlen, és mégcsak nem is lelkes. (Ami, ugye, az amatörizmus egyetlen igazi enyhítő körülménye.) Szerencsére azonban most nem kissé szenilis Korda Gyuri bácsit kapta társul, hanem Novodomszky Évát, aki ügyesen és határozottan összerántotta az adást, és nem hagyta, hogy ez a túlkoros osztály-bóhoca végigökörködje az egész műsort. Rá csak egy kritikai megjegyzésem lenne: miért öltözött amerikai elsőbálozónak? Még szerencse, hogy szép térdei vannak…

A műsorban hemzsegtek a technikai bakik. Egyszer s mindenkorra fogja végre föl az m1, ha állandóan újabb és újabb zenés műsorba vágják a fejszéjüket, akkor a hangnak első osztályúnak kell lennie! Ebből nem lehet engedni!

A zsűri viszonylag rendben volt, az már kevésbé, amiket mellébeszéltek. Látszott, hogy a legtöbb dal, amelyet hallottak, nem tetszett, de –ahogy a pontozáson is észrevehető volt- nem nagyon akartak senkit lehúzni. Sajnos nem jöttem rá, a szervezők kérése volt-e ez, vagy valamiféle sajátos belső indíttatás.

Malek Miklós az ilyen versenyek veteránja, maga is több dalával nyert Táncdalfesztivált; Benkő Péter öröskös tag, és szintén veterán; Lévai Balázs, egykori magyartanár és dramaturg, úgy tűnik, jolly joker, mert minden féle zsűriben részt vesz, ez egyébként nem baj; Horgas Eszter jelenlétét nem egészen értem, mert bár fiatal, de nem annyira, és bár zenész, de nem olyan, aki ezt jobban értené, mint bármelyikünk. Hiányoltam egy producer, menedzser vagy talent scout (a lemezcég azon munkatársa, aki megmondja, melyik produkciót érdemes támogatni, és melyiket nem) zsűritaggá nevezését.

Vessünk egy pillantást az induló dalokra!

Candies – Van, aki nyer – Lepontozták őket, pedig egész lendületes, jópofa volt. Igaz, egy bő évtizedet lemaradtak. Akkor a Bestiákat vagy a Baby Sisterst is megszorongathatták volna. 5/10

EZ ONE – Lesz, aki hazavár - Az egyik leggyengébb produkció és dal volt. Nyálas, unalmas, semmitmondó. Annyira gyenge, hogy a zsűri egyedül náluk lépte át a 6 pontos rémálomhatárt. 2/10

Varga Zsuzsa – Mészáros Árpád Zsolt – Két szív – Profik a színpadon. Kár, hogy ez nem az Interoperett volt. Egyébként ez a dal bármelyik avíttabb musicalben lehetett volna. Malek Miklósnak tetszett. 5/10

Hoffmann Mónika – Légy te az első! – Szegény, Mónika, nagyon szimpatikusnak néz ki, de valami hiányzik belőle ahhoz, hogy átütő legyen. Sajnos nagyon gyenge dalt írtak neki. 5/10

Fisher’s Company – Falak között – Emlékszünk még a Csengetett, m’lord? zseniális költői estjére? Valami ilyesmit akart megvalósítani jelen versenyző. A zsűri persze le volt ájulva tőle, egyedül Lévai jelezte, ha ez menne tovább, nem sok esélye lenne. Szörnyű volt. 2/10

Fiesta – Gyülölve szeretlek – Ahogy a cím is mutatja, elég sablonos giccsre lehetett számítani, és mégis, az általam alapvetően megvetett Fiesta egész tűrhető produkcióval rukkolt elő. Nem lehetett túl termékeny ugyan az az ötletroham, ahol ez a dal megszületett, de legalább Tibi és Tomi fölfogta, mire jelentkezett. A Dalfesztiválon ugyanis a giccses ál-latin nyekergésekre nagyon vevő a közönség. 6/10

Imre Zsuzsa – Érintés – Se íze, se bűze. 3/10

Gál Csaba Boogie – Úgy figyeltelek – Elcseszett funky. Vártam, vártam a funky lazaságát, és egyben lendületét, de csak döcögött az egész. Fáradt volt, erőltetett és ötlettelen. 4/10

Lola – A legszebb nap – A Tinisztár továbbra is szürke.5/10

Szekeres Adrienn – Piszkos tánc – Végre tényleg egy profi lépett színpadra. SzA hangja vitathatatlanul a legjobb volt a mezőnyben, igaz ő a teljes magyar palettán az egyik legjobb énekesnő. A számnak esélye is lehetne a döntőn, sőt még egész jó is, pedig Szabó Leslie (is) írta. 8/10

Dure – Nem ismerlek – Nekem tetszett, igaz ez is a ’90-es éveket idézte, de hát akkor voltam fiatal… (Igaz, akkor ment el a kedvem hosszú időre a magyar könnyűzenétől.) 6/10

Pflum Orsi – Újabb megasztáros üdvöske, akiről tudjuk, hogy a sejkek országát NEM prostituáltként keresi föl. Zenéjében mostanság uralkodó arabos motívumok érdekesebbé nem tették ezt a számot sem, de el sem rontották. Maradt, ami volt: középmezőny. 5/10

Csézy – Szívverés – Ő nyert. Sokkal többre nem emlékszem vele kapcsolatban. Megint biztosítottuk magunknak az utolsó 5 hely valamelyikét, ügyesen egy teljesen jelentéktelen számot küldünk ki. „A klasszikus fesztivál-szám” – ahogy Malek Miklós aposztrofálta. Az Ön idejében, Miki bácsi. 5/10

21 Gramm – Még egy dal – Tökéletes címválasztás. Lehetett volna esetleg: Futottak még vagy Jé, ezek is itt vannak. Kicsit hajaztak az Első Emeletre, de azért ahhoz több kell. 3/10

Szathmáry Orsi – Véletlen – A műanyag diadala. Végig arra gondoltam, hogy ez a mű-latin, mű-vonaglós előadónő vajon igazi nő, vagy mű. 4/10

Annyi vigasztal, hogy más országok is hasonló B-kategóriás „sztárokkal” képviseltetik magukat. Normális, befutott művész be sem teszi a lábát erre az idejét múlt marhaságra.

Címkék: tv kritika magyar ízléses

Szólj hozzá!

2008. február 10. 00:38 - Reckl_Amál

1984 és fél

Brazil - tv ajánló

Szeretném kedves olvasóim figyelmébe ajánlan egyik kedvenc filmemet.

A címe: Brazil. Álomszerű, utopisztikus filmrapszódia. Nehéz leírni, mert ez az a film, amit tényleg látni kell.

Azt hiszem, a film a szabadságvágyról szól, de nem vagyok benne biztos. Minden esetre az első olvasat ezt sejteti. De a film összes képe a nyomasztó állami terrort és az álmok színes szárnyaló idilljét állítja szembe. Egyik sem valóságos, ahogy 100%-os szabadság sem létezik.

A film nyomasztó és humoros egyszerre. És azok a képek... Fantasztikusak a képek! A Brazil azon filmek közé tartozik, amelyek tényleg filmek, nem pedig egy történet megfilmesített változatai.

Szóval mindenkinek ajánlom. Igaz, későn lesz, de ezért van, ugybár, videó.

TV2 Vasárnap 0:00 Képírók: Brazil
Részletes infó: http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=6355862&i_where=1&i_where_tv=1

Címkék: ajánló tv film

Szólj hozzá!

2008. február 09. 21:40 - Reckl_Amál

Az előrelátó rendőrség

A szakkönyvek azt ajánlják, ha a kutya agresszívan ugat, és nem bírja abbahagyni, fogjuk meg, simogassuk, nyugodt hangon beszéljünk hozzá. De semmiképpen se kiabáljunk rá, mert azt biztatásnak veszi, mintha a gazda vele együtt ugatna, ezért még tovább tart a csaholás.

Mi 17 éve próbáljuk utóbbit elmbeteg szomszédunknak elmagyarázni, ő továbbra is ordít az ugatásokra, és csodálkozik, hogy a kutya nem hagyja abba.

Kormányunk hasonló tudatlanságban szenved. Azt hiszi, attól megnyugszik az egyébként sem túl elégedett magyar nép tüntetésre hajlamos része, ha eleve kizárja őket a ma már fogalommá lett Kossuth térről. Hétfőn lesz a majdnem mindenki által vitatott egészségügyi törvény szavazása. Bár én semmilyen tüntetésről nem hallottam, a rendőrség már jó előre újabb vasépítményt helyez a Parlament köré.

A kormányszóvivő szerint ez rendőrszakmai kérdés. Az én kérdésem viszont az, miből gondolja a rendőrség előre, hogy az emberek biztosan tüntetni fognak. Ha a törvény elbukna, akkor erre nem kerül sor. De arra mérget venni, hogy a törvény biztosan átmegy azt feltételezi, hogy a BRFK politológusokat is alkalmaz mostanában. Azt nem is feltételezem, hogy a rendőrség egyenesen a kormánypárttól kapta a fülest...

Persze mindenki sejti, mi lesz hétfőn a végeredmény, de azért a kormány legalább egy kicsit adhatna a látszatra. Mintha az Országgyűlés nem csak nyűgként lógnak Gyurcsányék nyakán, nemcsak szükséges rossz lenne a szavazás. Sajnos nekünk is tudomásul kellett vennünk, hogy a szabad mandátum szavazógépek kezébe került.
Szóval kicsit fenntarthatnák azt az illúziót - ha már az ország közvéleménye nem érdekli őket - hogy volt értelme Sólyom elegáns döntésének, és nemcsak a Kókáék üzlettársainak az idejét pazarolta az öreg akadékoskodásával.

Címkék: politika magyar rendőrség társadalom törvény vizitdíj ízléses

3 komment

2008. február 08. 11:02 - Reckl_Amál

Robin Hood és a nyálelszívó

Egy vidéki fogorvosról azt a hírt hallhattuk, hogy megtagadja a vizitdíj beszedését. Mivel erre törvény kötelezi, a TB felügyelet 327 000 Ft bírsággal sújtotta.

Erre persze sokan azt mondhatják, milyen bátor és erős ember a doktor úr.

Lehet. De nem jogállamba való. Ott ugyanis a törvények mindenkire vonatkoznak. A rossz vagy felesleges törvények is.

Én például nem ehhez az orvoshoz járok, akár diszkriminálva is érezhetném magam. Miért van az, hogy nekem ki kell fizetnem az alkalmankénti 300/ 600/ 1000 Ft-ot, a kunhegysieknek meg nem?

Kíváncsi vagyok, Dr. Nagy Levente mit szólna, ha holnap reggel, amikor friss kenyérért elmegy a boltba, azt látná a számlán, hogy a boltos 80% Áfával terhelte az árut. Ő sem csinált mást, csak önkényesen megváltoztatta a törvényt. Ez akkor is szabálytalan, ha látszólag igazságos. Ezt is el kellene mondania a Hír TV-nek, ahol a sztorit fölkarolták. Így lenne tényleg igazságos.

Címkék: magyar társadalom törvény vizitdíj ízléses

Szólj hozzá!

2008. február 08. 10:43 - Reckl_Amál

Faludy Fanni a barikád mindkét oldalán

A költő-, de inkább fordító-fejedelemből időskorára médiasztárrá degradálódott Faludy György özvegye tegnap bevallotta: biszexuális! Úristen!

Bizony, bizony Fanni élvezte már a mindkét nem által nyújtott élvezeteket. Ezzel nincs is semmi baj, magánügy.

A baj pont ez: magánügy. Amelyet ez a feltünősködést meglehetősen kedvelő hölgy most arra használ, hogy megint róla beszéljenek. Ügyes! 2001 óta gyakorlatilag nulla teljesítménnyel időről időre eléri ezt. Persze teljesítmény nélkül. Az ember szexualitása ugyanis nem teljesítmény, hanem adottság, ennyi erővel mézszőke hajáról is készíthetnének riportot.

Nem lehet megbocsátani, mert lejáratta Faludyt. Szegény Gyuri bácsi azt hitte, hogy 90 évesen szerelme és házassága egy huszonévessel az irigylésre méltó életművész imázsát erősíti meg. Valójában csak szánalmassá és nevetségessé tette, mindenkiben az gondolat fogalmazódott meg: vén kecske is megnyalja a show-t. Még azok is szomorúan csóválták a fejüket, akik csodálták Faludyt mint költőt. Fábry Sándor, aki láthatóan mesterként tisztelte, kizárólag emiatt a mélységes hódolata miatt nem kezdte ki a komikus párost. Kár az emlékéért, mert –bár szerintem inkább fordításai miatt volt nagy – szórakoztató, jópofa ember volt. Mégis sajnos eszébe jut az embernek, ez a szereplési vágytól átitatott nőszemély is Faludy kapcsán.

Egyébként Fanni annak idején egy gimnazista lányt hagyott el Gyurka kedvéért. Azt legalább nem lehet mondani, hogy előítéletei lettek volna a korral szemben.

A kép készítésekor épp a fiúkat szerette. Forrás: Playboy

Címkék: celeb magyar szex nők ízléses

1 komment

2008. február 08. 10:13 - Reckl_Amál

A tehetség kutat ás

Eurovíziós Dalfesztivál – országos döntő

Ma este nyolctól az m1 sugározza az Eurovíziós Dalfesztivál országos döntőjét. Itt dől el, ki lép föl magyar színekben a május végi európai döntőn.

Azt mondják, a jó házasságok az égben köttetnek. Ilyen szerencsés párosítás a magyar popszakma (már ez a kifejezés is vicc, a szakma szó tudást feltételez) és az Euróvízió utolsó fellegvára, a Dalfesztivál.

Érdekes, hogy az első, sőt talán az egyetlen asszociációm Sztálin. Egyrészt, mert amióta megszűnt a Szovjetunió (Van-e tipikusabb megszemélyesítője a kommunista nagyhatalomnak, mint a jó öreg Joszip Viszáriovics?), szinte csak a keleti blokk versenyzői nyernek. Az azóta szétesett Szovjetunió, ill. Jugoszlávia – hiába öldökölték egymást másfél évtizede – szépen beszavaznak egymásra, így másnak nincs esélye. Ettől már a minőség mint szempont zárójelessé válik eleve.

Másrészt azért ugrott be Sztálin, mert a róla szóló zseniális vicc poénjához hasonlóan, a Dalfesztiválnak sem meri senki megmondani, hogy elhunyt.

Ennek a műfajnak, amelyet ez a műsor képvisel, régen lejárt az ideje, ha egyáltalán volt valaha menő. Nevetséges Szerencsekerék Tamás típusú műsorvezetők (jóképű, de modellnek már nem elég fiatal) jópofiznak agyonvilágított, űrkorszak hangulatú színpadokon (a hetvenes évek óta lejárt). Az előadott dalok félelmetesek: semmilyenek, az ének gyenge, főleg a látvány fontos. Persze a látvány is kicsit mást jelent ebben a közegben, a lényeg a legolcsóbb színpadiasság (tűznyelés; félmeztelen japán dobosok; szélgép által fújt, gyárilag szakadt drapériák stb.), csupa giccs.

Szóval a Magyar Televízió és az általa patronált ifjú tehetségek megérdemlik egymást, mert jól összeillenek.

Kedves mazochisták, ne felejtsék el bekapcsolni az egyest, amely ma este minden lesz, csak királyi nem.

A résztvevők:

EZ ONE

Lola

Vágó Zsuzsi és Mészáros Árpád Zsolt

Fiesta

Antal Zsuzsa Fishers Company

Dure

21 gramm

Gál Csaba Boogie

Candies

Szekeres Adrienn

Hoffmann Mónika

Szatmári Orsi

Csézy

Pflum Orsi

Akit felcsigázott ez a névsor, az jöjjön vissza holnap, mert akkor elolvashatja, mit gondol R. Amál, budapesti hobbi-mazochista a látottakról/ hallottakról!

Címkék: ajánló tv magyar

2 komment

2008. február 07. 14:31 - Reckl_Amál

Költői kérdés a villantásról

A mellékelt képen Jerry Hall, Mick Jagger öregecskedő felesége mászik ki az autóból - elég ügyetlenül, mert az éles szeműek láthatják a Titkok Kamráját is. A szaksajtó (The Sun) ezt nevezi villantásnak.

Kérdésem: ha az ember számíthat arra, hogy nagy nyilvánosság előtt rövid szoknyában kénytelen kiszállni egy autóból, miért nem vesz bugyit?

Kényelmi szempontból? Ezek a sztárok akár évekig képesek moszatokat enni, csak hogy jó formában maradjanak. Mit számít egy kis pamut/ selyem?

Nem volt ideje fölvenni? Egy ilyen eseményre hetekig készülnek, pont ez a 10 másodperc hiányzott?

Nem telik rá? Dehogynem!

Valami ötlet?

(De nehogy aztán azzal tessék nekem itt jönni, hogy pont a feltünés kedvéért. Ilyen rosszindulatot nem érdemelnek ezek az egyébként is sokat szenvedő emberek.)

Ma egy kicsit megsokasodtak a puncik itt a blogon, még a végén azt hiszik kedves olvasóim, hogy valami leszbi napló ez. Vagy, ami még rosszabb, egy férfié!

(A képet és a hírt is a Velvetről loptam.)

Címkék: tv celeb usa szex nők illem szösszenetek költőikérdés

Szólj hozzá!

2008. február 07. 12:48 - Reckl_Amál

Szexi teleshop

Sosem gondoltam volna, hogy ez a két szó valaha is jelzős szerkezetbe foglalódik. Aki a teleshopot nézi, nem lehet sikeres ember. Erre ez! Tegnap éjjel kapcsolgatva a Story tv-n pillantottam meg a következő, meglehetősen tematikus élő (!), magyar(!) teleshop adást: szexuális segédeszközökat kínáltak telefonos megrendelésre.

A képen egy szegényes, szembátóan piros háttérben látszott a termék az egyik oldalon, a kép másik részén pedig rövid szöveges információ: rendelési kód, ár és leírás. Ez önmagában nem lenne még semmi különös, hiszen például a Budapest TV éjszakai „műsora” is különböző szexuális társkereső hirdetések folyamatos vetítéséből áll. Ezt a programot is az élő adás varázsa dobja föl. Időnként ugyanis leveszik a vibrátorokat a képről, és egy szellősen öltözött hölgy próbál vásárlásra buzdítani.

Ez a nő alapvetően helyes, csinos, öltözete frivoll, de nem túl közönséges. Nem szexbomba, de mutatós. Nem tudom, ki ez, de nem kizárt, hogy felnőtt- szórakoztatóipari szakmunkásnő. De az igazi megkülönböztető jele, akár a mentőknél, a hangja. Hát az valami rémisztően magas, rikácsoló, ezt a kellemetlen vinnyogást csak fokozza a totális felkészületlenség. Szexuális segédeszközöket árulni ugyanis hálás feladat. Sok oldalról megközelíthető, mindenkit érdeklő téma. De ez a leányzó (a neve nem derült ki) nem birkózik meg vele. Két dolgot ismételget, az egyik az „izgató” jelző, a másik a „Telefonálj!” felszólítás. Miért is kell telefonálni? „Hogy örömöt szerezz magadnak.”

A termékek egyébként ránézésre igényesek, és az áruk is megfizethető. Kérdés, hogy ilyenkor hány kiéhezett ember kapcsolgat, és hogy akarnak-e éjjel fél kettőkor egy telefonos kisasszonnyal egyeztetni, hogy az elemes művaginából mekkora méretet szeretnének. Persze lehet, hogy ez a szolgáltatás része.

Végül egy gyöngyszem:

A krómozott dildóban, a hölgy szerint, az ember még vethet magára egy utolsó pillantást az ember, „mielőtt örömet szerez magának”, pl. megigazíthatja a haját. Ahá!

Címkék: ajánló tv reklám magyar szex

Szólj hozzá!