Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

2008. február 21. 16:04 - Reckl_Amál

Kiút egy rögeszméből

Szerelem a kolera idején – filmkritika
 
Nem tudom, mennyire maradok hiteles mint a filmkritikus, ha rögtön a harmadik filmre, amelyről szót ejtek tízből tíz pontot adok. Nem tehetek róla, tetszett.
 
Nyilván nem elhanyagolható az a tény, hogy a film alapjául szolgáló regényt Gabriel Garcia Márquez írta. Én ugyan csak a Száz év magányt olvastam tőle, de fontolgatom, hogy ebbe is belevágok. Azt hiszem, egy irodalmi adaptáció kevés nagyobb sikert érhet el, mint az, hogy kedvet csinál a könyvhöz.
 
Ez a történet is a misztikusan lefestett Dél-Amerikában játszódik, Kolumbiában a 19-20. század fordulóján, amit tessék nagyon bőven érteni, mert a történet egyik legfontosabb eleme az idő, ötvenhárom év, mire az első perctől eljutunk a végsőig.
Aki nem ismeri Garcia Márquez stílusát, annak leírom, a misztikum nem holmi varázslatot, kuruzslást vagy ilyesmit jelent, hanem azt a sejtelmes félhomályt, ami minden szó körül ott lebeg. Emlékszem, amikor nyolc éve olvastam a Magányt, ugyanígy február lehetett, akkor is hideg volt, és a villamosmegállóban éreztem a fülledtséget. Igazi és átvitt értelemben is. Garcia Márquez műveit ugyanis áthatja az erotika, néha a pornográfia határait súrolva. Sokféleképpen képes a szexualitást ábrázolni: az állatiastól az isteniig, amivel a film ugyan nem tart teljes mértékben lépést, de ez nem feltétlenül baj.
A film képes Garcia Márquez remek, meglepő, sokszor abszurd humorát is bemutatni. A vásznon is jól rajzolja meg az addig csak szavakkal körülírt alakokat. Igazi, felejthetetlen karakterekről szól a film, nyilvánvaló, hogy a rendezőt főleg ők érdeklik, a főszereplő számos „nőismerősét” egészen elnagyoltan mutat csak be, de ez semmiképp sem hiba.
 
A film olyan, mint egy spirál, egy örvény.
 
A kezdés látszólag a befejezés: egy öregember meghal, eltemetik, és az özvegynél felbukkan 51 év 9 hónap és 4 nap óta rá vágyakozó fiatalkori szerelme, hogy végre elvehesse feleségül. Érthető módon mindketten öregek már, 70 fölött járnak. A nő dühösen elzavarja.
Akár vége is lehetne a filmnek, de akkor jön az örvény. 51 évvel, 9 hónappal és 4 nappal korábban Florentino távírdász – segéd, és kézbesítés közben pillantja meg Ferminát. Soha többé nem tudja elfelejteni, és ez most szó szerint értendő.
 
Először az első szerelem még gyermeki boldogságában élnek: titkos levelezgetés a dadus segítségével, szerenád és lánykérés. Tiszta Rómeó és Júlia. Illetve csak majdnem, Florentino anyja, a szintén romantikus lelkületű Tránsito megérti fia szenvedélyét. (Igaz, az sem baj neki, hogy Fermina apja gazdag.) Csak hát a zord atya! Amikor megtudja, mi zajlik a háttérben, elszakítja egymástól a szerelmeseket.
 
A távollét alatt nem egyformán halad a fiú és a lány sorsa. Fermina eleinte kelletlenül fogadja a jóképű, intelligens, művelt és ráadásul tisztességes orvos közeledését, de végül megszereti, és hozzámegy.
 
Ám Florentino képtelen felejteni. Állandóan a lányra gondol. De rögeszmévé akkor válik ez az érzés, amikor újra találkoznak. Erre a pillanatra várt a fiú (ekkor már felnőtt férfi) évek óta. De Fermina nem csupán elutasító vele, hanem egész egyszerűen nem érti a szituációt. Ekkor döbben rá Florentino, hogy mindaz, amiért az elmúlt években élt, a másik fél számára puszta „illúzió”. Ez a végső döfés. Florentino élete itt fut zátonyra. Akkora trauma ez számára, hogy képtelen belőle megszabadulni. Megrázó látni, amint a nagydarab felnőtt férfit töpörödött, idősödő édesanyja csitítgatja, amikor az embrió-pózban zokog az ágyán. Páran nevettek ezen a moziban. Szerintem a film legszomorúbb pillanata.
Ekkor lépi ugyanis át azt a határt, amely a józan ész és a téboly között húzódik, pontosabban ez az utolsó ép elméjű perce.
 
Persze ne egy dühöngő őrültre gondoljunk! Inkább egy kicsit furcsa, de kedves különcre. Florentino ugyan elég önző, de ártalmatlan. Igaz, anyja unszolására, tesz egy utolsó kísérletet, hogy hátat fordítson ennek a sóvárgó és üres életnek. De ez a próbálkozás nem tart sokáig.
Viszont az út, amíg eljut új munkahelyére (ami 3 hétnyi utazásra van tőle), fontos dolog történik vele: elveszíti a szüzességét, nem is akárhogyan. Egy ismeretlen nő megerőszakolja.
Ez viszont kulcsfontosságú esemény, mert hozzásegíti a „fájdalomcsillapítóhoz”, vagyis a szexhez.
Florentino innentől kezdve ugyanis már nemcsak a szerelem bolondja, de a szexé is. Eleinte még félszeg, és főleg a nők csípik el a frakkját, de aztán már nagyon könnyedén jut alkalmi szexpartnerekhez. Nagyon tetszett az, hogy a nőket nemcsak szűzies angyaloknak ábrázolja, hanem saját, önálló szexualitással rendelkező embereknek, többnyire. Szintén rendkívül jó, hogy a promiszkuitás nem mindig ugyanarra fut ki. Van olyan, akivel röptiben az utcán történik meg a dolog, de olyan is, aki inkább barát, és szex közben édes-bús és szellemes társalgást folytatnak a költészetről; vagy az a vicces epizód, amikor sajátos humorú nagybátyja épp egy gyors ütemű kefélés közepette nevezi ki a Hajózási Társaság elnökévé.
Egyetlen nő van, aki Ferminán kívül, megdobogtatja a szívét. Őt azonban féltékenységében megöli férje.
Szóval, aki szereti a szépen megrendezett erotikus jeleneteket, az nem csalódik a filmben. A port.hu kritikusa szerint ugyan túlságosan jól nevelten ábrázolják az intimitást, én nem bántam. A film stílusához, ritmusához, és a rendezés koncepciójához nem illettek volna a kemény szexjelenetek. Ha jól értem, ahogy Mike Newel látja, Florentino személyiségét fogva tartja a sokk, ezért soha sem nő föl, de lelkében nem is öregszik meg. Ezért a szexualitást sem úgy fogja föl, mint egy felnőtt férfi.
Erre még szöveges utalás is van a filmben. Amikor egyetlen barátja, a világítótorony őre, megkérdezi, miért ennyire sikeres a nőknél, azt mondja, mert a nők érzik az ürességet, hogy ő tényleg csak azt akarja. Nincs csalódás, nincs fájdalom. Érdekes tanulság ez.
 
Fermina élete kevésbé érdekes. A tisztességes, bár kissé hideg feleség szerepét játssza egészen addig, amíg ki nem derül, férjének szeretője van. Ekkor egy ideig távollétével bünteti, de a férfi elmegy érte. Nagyon szép, szinte a házassághoz kedvet csináló nüansz, amikor Fermina a sértett feleséget játssza, de előtte megköszöni Istennek, hogy eljött érte a férfi.
Aztán megbocsát neki, és élik tovább stabil, átlagos életüket. Végül a férfi meghal – rendkívül ügyes fogással megismétlik a film első két percét – de előtte még szerelmet vall feleségének.
Újra a temetés után vagyunk. Újra ott áll kisfiús félénkséggel a közben 70 fölötti Florentino a gyászoló Fermina előtt. A nő elzavarja. Olvassa a leveleit, és indulatosan válaszol rájuk. Aztán a levelezés hangneme csitul, és Florentino végre bejut abba a házba, ahova több mint ötven éve be akar jutni. Két öregember beszélget kedélyesen, egyre gyakrabban, egyre meghittebben. Végül Ferminát lánya (vagy a sors?) arra kényszeríti, hogy kiálljon régi barátja mellett. Innentől kezdve nem kell megjátszania magát.
Florentino ekkor hajóútra, a Nueva Fidelidad nevű hajó fedélzetére, hívja meg barátnőjét.
 
És a hajón megtörténik a csoda!
 
Bár a film szexualitását pár kritikus visszafogottnak bélyegzi, ennek ellenére egy tabu mégis megtörik: hetven fölötti embereket látunk meztelenül, ill. később szex közben. Persze nem túl sokkolóan, de ennek az aktus nem az állati ösztönökre épül. Florentino azt mondja, megőrizte a szüzességét egész mostanáig, ezen Fermina, és a közönség is derül. Pedig a férfi ezt így is gondolja, és bizonyos szempontból így is van.
 
A film képi világa konzervatív. Nem kísérletezik újításokkal. A kosztümök és a díszlet szintén nem formabontóskodik.
A rendező leginkább a drámaiság és a természetesség kötelén való egyensúlyozásra utasította színészeit, akik egytől – egyig kiválóak. Rendkívül fegyelmezetten dolgoznak, és mind átlényegülnek a szereppé, ami nyilván régimódi felfogás, de ebben a történetben azért szükséges, mert a történet lényege pont a karakterek bemutatása.
 
Érdekes, szép, költői film. Ajánlom mindazoknak, akiknek a romantika nemcsak azt a szörnyű tv-csatornát jelenti, ahol éjszaka pornók mennek.
 
Értékelés: 10/10
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://recklamal.blog.hu/api/trackback/id/tr65348593

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása