Reckl Amál blogja

2008. február 06. 12:58 - Reckl_Amál

Egy önző ember monológja

Szkafander és pillangó - filmkritika

Jean-Dominique Beauby. Ellenszenves fickó. Csak magára gondol, egész végig. A többi ember csak díszlet a filmben. Még a hűséges és kitartó Claude is csak üldögél ott, és mondja – mondja az ABC-t szorgalmasan. A hála annyi, hogy Beauby könyve elején megköszöni a segítségét.
Amit eddig nem mondtam el, hogy Jean-Do locked-in szindrómában szenved, vagyis stroke következtében csak egyik szemét tudja mozgatni, minden más lebénult. „Beszélni” is csak bal szemével tud. S mivel újságíró és már semmi más nem maradt számára, mint a gondolatai, hát „megírja” ezeket. A már említett Claude segítségével, ő jegyzi le az elpislogott történetet.
Ez a történet meglehetősen költői. A címe (mert a film alapanyaga nyomtatásban megjelent regény) a test és a lélek viszonyáról szól. A test (a szkafander) foglyul ejti a szárnyaló lelket (a pillangót). Nehéz eldönteni, hogy mennyire, talán ez változó J-D B számára is. Néha minden vágyát meg tudja csupán fantáziája révén valósítani, máskor csak saját nyomorán kesereg.
Szóval ez az egoista véletlenül életben marad, de nem abban az életben, amelyikben szeretne. Régebben nagymenő volt: fantasztikus karrier, sok jó nő, szuper járgány – a film ezt állítja ellentétbe a magatehetetlen, haldokló emberrel. Szerintem ez túl nyilvánvaló, túlságosan is felkínálja magát. A könyvet nem olvastam, nem tudom, mennyire hegyezi ki a szerző erre a kontrasztra a történetet.
A rendező, akit ezért a munkájáért jelöltek a legjobb rendezésért járó Oscarra is, nyilatkozata szerint a film arról szól, ahogyan valaki fölkészül a halálra. Nem tudom szándékos-e, de a film végig az eutanázia témája körül sertepertél. Például azokkal a Jean-Do által a tv-ben látott képekkel (Remek megoldás!), amelyek akár halálközeli élményként is felfoghatóak. Elegáns viszont, hogy nyílt állásfoglalást nem ad a film.
Ha már a képekről beszélünk (az operatőri munka és a vágás is jelölést kapott az Amerikai Filmakadémiától), a kézenfekvő megoldást választották: főleg Jean-Do egy irányú szempontjából vették föl a filmet. Ez nem lenne akkora újítás, ha a kamera nem imitálná szinte tökéletesen a szem mozgását. Ahogyan elkalandozik a tekintet, amikor nem figyel, vagy épp ellenkezőleg, amikor fókuszál (pl. gyermekei anyjának előbukkanó bugyijára), sok ilyen bravúrosan megoldott snitt van a filmben. Amikor nem Jean-Do szemszögéből látjuk az eseményeket, akkor a hagyományos leíró kameramunka figyelhető meg, ott nincs trükközés, meg az emberi szem természetének pontos ismerete. Feltételezem mindez annak szolgálatában, hogy még jobban kiemelje az én-látószöget.
Beauby befejezi a regényt. Megjelenése után tíz nappal meghal. Az egykor sikeres ember, aki saját magát élete utolsó másfél évében már csak roncsnak tekinti, legnagyobb sikerét halála után éri el: a divatlap főszerkesztője, a felszínes firkász a kilencvenes évek egyik legmegrázóbb erejű könyvének világszerte ünnepelt írója lesz. Még ma is, a könyv eredeti megjelenéséhez képest tíz évvel később, a filmváltozat arat le mindenféle rangos díjat, talán az Oscart is (akár négyet is).
Szóval hősünk még a halálból is kiharcolja magának a sikert, és egy cseppet sem enged legfőbb tulajdonságából, az önzésből. Én pedig nagyrabecsülöm azt, akinek van bátorsága hű lenni önmagához. Igaz, vesztenivalója nem volt.
 
Értékelés: 7/10
 
A filmről a részleteket itt találjátok: http://www.imdb.com/title/tt0401383/
Címkék: kritika film férfiak
Szólj hozzá!
2008. február 06. 10:03 - Reckl_Amál

Szuper kedd

 Felkérésemre legszorgalmasabb kommentelőm, Dyson összefoglalta a Szuper Kedd lényegét. Köszönjük szépen.
A Szuper Kedd az amerikai választási rendszer egy nem túl régi eleme, 1984-ben volt az elsõ. Része az úgynevezett elõválasztási folyamatnak - ez idén január 3-án kezdõdött Iowában -, ami az USA legtöbb szövetségi államában lezajlik a választási évben. Ilyenkor az egyes államok demokrata illetve republikánus jelöltjei közül választ az adott állam. Két fajtája van (leegyszerûsítve): amikor csak a párttagok szavaznak (Caucuses) illetve, amikor bárki szavazhat az állam lakói közül (Primaries) elõzetes regisztráció alapján, de ilyenkor csak az egyik párt jelöltjei közül választhat! Közvetlenül - akár csak magánál a novemberi elnökválasztásnál - itt sem a jelöltre szavaznak, hanem olyan delegáltakra, akik majd részt vesznek a nyár végén vagy kora õsszel tartandó Elnökjelölõ Konvenciókon. Itt lesz majd ténylegesen kiválasztva a Demokrata,- illetve a Republikánus Párt elnökjelöltje.
A Szuper Kedd abban különleges, hogy nem egy-egy állam tart elõválasztást, hanem sok. Ma 22 állam tartja meg az elõválasztást, közülük is a legfontosabb 3 állam: New York, California és Illinois.
Általában ez a nap eldönti, hogy kik lesznek a végsõ jelöltek, ám ez ma valószínüleg csak a republikánus oldalon lesz meg. Ugyanis a republikánusoknál a nyertes mindent visz alapon, biztosra veheti a jelöltségét a mai nap után, ám a demokratáknál a szavazatok aránya is számít, és mivel Barack Obama és Hillary Clinton fej-fej mellett halad, valószínüleg az õ versenyük a végsõ pillanatban, valamikor szeptember elején fog eldõlni.
Fontos még elmondani, hogy a Szuper Kedd nem az elõválasztási folyamat vége, jó pár állam (pl.: Texas) csak késõbb fogja megtartani a maga választásait. A Szövetségi Kormány tulajdonképpen semmilyen módon nem avatkozik/avatkozhat be ebbe a folyamtba, kizárólag a Titkosszolgálat jelenik meg, hiszen a jelölteket már most is az Elnöknek kijáró védelemben részesítik.
Látszólag bonyolult ez a folyamat, de az USA történetének több, mint 200 éve alatt vált ilyenné, és eszükben sincs rajta változtatni. :)
De az biztos, hogy amit a világ általában lát, hogy két ember csatája ez a választás, az súlyos tévedés! Ez egy igazi demokratikus folyamat, bár igaz, hogy nem árt ha az embernek milliárdos támogatói vannak. :)
 
Bless! Dyson
Címkék: usa választások obama clinton szuperkedd mccain
2 komment
2008. február 05. 11:22 - Reckl_Amál

Vegyesen

Ismét egy válogatás pár olyan témáról, amely csak az említés szintjén érdekes. A hozzáfűznivalóm is igencsak rövidke.
 
Saviour of Pécs
Megint égetnek minket. Az Európa Kulturális Fővárosa projekt megbukott. Kiváló kormányunk máris reagált. Bajnai Gordon kézivezérlésre kapcsolt volna, de úgy látszik, a Szili-féle pécsi MSZP erősebb nála. Kár. Bajnai füle mögött ugyan sok a vaj, de most pont ez a dörzsöltség kellene Pécsnek. Sajnos arról már lemaradtunk, hogy elkápráztassuk a világot, mostantól az a cél, hogy a blamázs minél kisebb legyen. Ez most már csak „diktatorikus” eszközökkel megy, ahogy egy igazi tűzvésznél sem szavazás dönti el, mi történik, hanem a tűzoltó parancsnok kiadja az utasításokat.
 
Hajdú kétszer
Az ország egyik leggusztustalanabb embere Hajdú Péter. Én mégis nézem kéthetente jelentkező műsorát az ATV-n. A két állítás között feszülő ellentmondásra csak az a válaszom, hogy nincs más. Most vasárnap szembesíteni próbálta Tomcat-et, az ország leghíresebb bloggerét Gyurcsány után, és Fekete Pákó szórakoztatóipari segédmunkást. Apropója a pikáns találkozónak az volt, hogy Polgár Tamás rádióműsoráról készült videófelvételen látszik, amint Pákó náci karlendítés mellett élteti Hitlert és Szálasit (igaz, végig Százasit mond, de ez mindegy). A jogilag énekes azt állítja, kényszeríttették erre, Tomcaték tagadják ezt. Erről lett volna szó. De Pákó elmenekült. Rendőrökkel tért vissza, és mindenkit fel fog jelenteni. Hajdúékat is, mert azt hitte, Péter barátja csak négy szem közti teázásra hívatta meg a szerkesztőjével. Szóval Pákó egy gyáva, ostoba idióta, aki akkora szívességet tett Tomcatnek és a kuruc.infónak, akik egy ideje hajtóvadászatot tartanak ellene, amekkorát még elvbarátjaiktól sem várhattak volna. Mert így azt sikerült bizonyítaniuk, amit én is állítok. Hogy ez miért Hajdú Péterről szól? Mert ő adott helyet ennek az egésznek a műsorában.
A másik sztorinak már ő a főszereplője. Egyesek látták, hogy autójával a mozgássérülteknek fenntartott helyre állt. Elismerte, sajnálja. Attól még tahó.
 
Dakar minden áron
Ma reggel hallottam, hogy a nem teljesen világos okokból elmaradt Párizs-Dakar rallit be akarják pótolni. Elindul ugyanis a Dakar Series, melynek első állomása a Magyarország/ Románia túra.
Mondjuk én a Dakart mindig fölösleges legénykedésnek tartottam, értelmét nem láttam. De hát legyen, ha ez kell…
Én már előre nevetek az egészen. Még nem jártam Romániában, de az útviszonyokról már hallottam történeteket. Azt hiszem, a francia szervezők nem tájékozódtak eléggé, de legalább Palik Laci is megkapja az éve eleji adrenalin adagját.
A terrorista fenyegetettség hangulatáról pedig Szabó 2 Géza közlegény gondoskodik, akinek nem szóltak, hogy aznap a lőgyakorlat elmarad, amikor a száguldás örömének élve átszáguld a mezőny a lőtéren vagy min (tényleg!).
2 komment
2008. február 05. 11:18 - Reckl_Amál

Net ajánló: 2007 filmplakátjai versenyeznek

Az Indexen lehet szavazni a legjobb és legrosszabb tavalyi filmplakátról.
Mivel rengeteg van, és legtöbbjükre a semmitmondó jelző illik a legjobban, csak néhányra térnék ki.
Nekem a legjobban a képen is látható Boldog új élet c. film plakátja tetszett, 7 pontot adtam rá. Jól kifejezi a film szürkés, nyomasztó hangulatát, és kép bezáródó, távoli perspektívája is jól rímel a főszereplő hasonló lehetőségeire.
Második helyen nálam az Ópium – Egy elmebeteg nő naplója áll, hajszállal lemaradva. Egyszerűen szép és költői ez a kép, megragadja a lényeget. A film is jó, bár a végére elfárad a dinamikája.
A legrosszabb két alkotás a Lányok ötlettelen, giccses, idegesítően harsány grafikája, ill. az irritáló Megy a gőzös c. iszonyat irritáló plakátja. Utóbbi egyébként joggal pályázhatna 2007 legrosszabb magyar filmjére is. Bár lehet, hogy a Lányok megszorongatná.
Akit érdekel, kattintson: http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/plakat08/
Aztán, ha gondolod, oszdd meg velünk véleményedet, mennyire érik el a mai grafikusok, hogy fékezhetetlen vágyat érezzünk a moziba menésre munkájuk láttán.
Címkék: ajánló film net
Szólj hozzá!
2008. február 04. 15:06 - Reckl_Amál

Forma 1 - huliganizmus

Megint beigazolódott egy régi magyar bölcsesség: madarat tolláról, embert barátjáról.

Történt ugyanis, hogy hamarosan elkezdődő Forma 1-es szezon előtt a csapatok Barcelonába mentek tesztelni, köztük természetesen a McLaren is. Az ő színeikben indul karrierje második világbajnokságára Lewis Hamilton, aki tavaly majdnem megnyerte a címet, és idén is az egyik legnagyobb favorit.

Aki még nem látta a fiatal, angol fiút, annak elmondom, ő az első fekete a sportban. Eddig abban az illúzióban ringathattuk magunkat, a Forma 1 mégsem foci, ez mégis egy elit sport, ide a szokásos bunkók nem jutnak be olyan könnyen. Már csak a borsos árak miatt sem. Ám úgy tűnik, a tesztekre mégis betették mocskos lábukat. És ha már ott voltak, négereztek egy jót, a vehemensebbek dobálóztak is. (Utóbbira egyébként már volt példa a sport történetében: 1991-ben, amikor a Ferrarinak még Prosttal sem sikerült nyernie, olasz rajongók elszánt csoportja a Monacói Nagydíjon zúdított kőzáport Prost kocsijára.)

Az incidens oka valószínűleg az, hogy a spanyol rajongók Hamiltont hibáztatják amiatt, hogy Alonso nem tudott nyerni 2007-ben. Pedig valószínűleg Hamilton akadályozta legkevésbé a már egyébként kétszeres világbajnokot. Az nem lenne teljesen alaptalan, ha a McLarent hibáztatnák, nyilvánvalóan jobban támogatták Lewist, mint Fernandót. De ez sem csak azért volt, mert az angol csapat az angol pilóta mellett áll ki jobban. Alonso közismerten nem csapatjátékos. Akármelyik csapatnál volt, mindig kritizálta őket, függetlenül az elért eredménytől. Például 2006-ban is, amikor ugyan nem könnyedén, de győzött, mégis folyamatosan nyomatta a rosszindulatú, ellenséges szöveget.

Kétségtelen, hogy nagyon tehetséges. Michael Schumachert kétszer is legyőzte, ez akkor is nagy teljesítmény, ha a Ferrari 2005-ben - finoman szólva - gyöngélkedett. De a sportszerűségről semmi fogalma sincs. Sok olyan gesztust mutatott be öt éves karrierje során, amely miatt Spanyolországon kívül nem számít kedvencnek. A spanyolok is nyilván a nemzeti hőst látják benne, mert Forma 1-ben Alonso előtt kb. olyan eredményesek voltak, mint mi. (Igaz, nekik azért időnként volt egy-egy versenyzőjük, de ez ritka és nem kimondottan emlékezetes pillanat volt a sportág 57 éves történetében.) De ő meg szintén nagy arcú, de sokkal intelligensebben kommunikáló, és a csapatával szemben száz százalékig lojális Schumachert verte meg, bizony akkor is, amikor akár Schumi is nyerhetett volna.

Szóval ezt a rendkívül színvonaltalan embert megtalálta a közönsége. Gratulálunk!

Hamiltonnak, Räikönnennek és Massának pedig sok sikert a 2008-as bajnoksághoz! Győzzön a jobb!

7 komment
2008. február 03. 21:29 - Reckl_Amál

Blogajánló: Konzervatívok az Operabálról

Egyik kedvenc blogom, a Konzevatórium, értekezik az Operabálról.

Link: http://konzervatorium.blog.hu/2008/02/03/hulyek_gyulekezete

Csak annyit fűznék hozzá, hogy Bécsben egy Fásy-szintű figura (Richard Lugner) szervezi 17 éve az eseményt. Tényleg elképesztő alacsonyra tette a lécet a vendégekkel kapcsolatban. Idén Deeta von Teese volt a vendég. Róla legyen elég annyi, hogy Marilyn Manson felesége volt. De akit jobban érdekel:  http://www.dita.net/

Úgy látszik, ma az elit ezeket az embereket jelenti. Ez esetben nem akkora baj, hogy nem tartozom közéjük.

 

Címkék: blogok ajánló magyar társadalom
Szólj hozzá!
2008. február 03. 21:11 - Reckl_Amál

A sztrájk előszobájában

Jól meg vagyunk verve a vasúttal! Sehogy se lesz jó nekünk. Csak fizethetünk olyan dolgokért, amelyekről nem is tehetünk.

Most pár óra múlva újabb sztrájk kezdődik. Senki sem jár jól vele. A vasutasoknak ugyanúgy be kell menniük, akár sztrájkolnak, akár nem. A MÁV-nak, így közvetve nekünk újabb százmilliós veszteséget okoz. (A pénteki "ízelítő" 142 mió. forintba került az adófizetőknek.)

Nem beszéltünk azokról a szerencsétlenekről, akik holnap vonatra szálltak volna.

Ezt nem lehet csinálni! Nem lehet több ezer emberrel rendszeresen szórakozni. Ahogy pénteken az Estének nyilatkozó munkajogász is elmondta, ha nem egy ilyen nehezen mozduló állami ős-monstrumról lenne szó, akkor már rég eljárásban vizsgálnák, hogyan kezdődhet meg egy sztrájk úgy egy állami szolgáltatónál, hogy az ún. elégséges szolgáltatás mértékéről nem állapodtak meg. Képzeljük el ugyanezt például az egészségügyben! Ne izguljon, Jóska bácsi, az első vágás még meglesz, de hogy össze is varrjuk-e, az nem biztos, mert Szabó doktor szakszervezetis! Horror, nemde!

Tévedés ne essék, nem okolom mindezért a sztrájkolókat. Ez a szocialista vívmány azon kevesek közé tartozik, amely egyetemes munkavállalói joggá nőtte ki magát, és mindenkit megillet. Elvileg. Rég hallottam ugyanis olyanról, hogy egy nem-állami munkaadónál tömeges sztrájkba fogtak volna a dolgozók Magyarországon. A magáncégek ugyanis nem engedhatik meg maguknak, hogy holmi szoci eszme zászlaja alatt höbörgők miatt ne tudják ügyfeleiket a lehetőségeikhez képest a lehető legjobban kiszolgálni.

A MÁv-ot viszont ez az apróság nem zavarja, látszólag nem is akar megállapodni. Mert ahelyett, hogy holnap hajnal háromig gyúrnák a tésztát Gaskóékkal, már a Volán társaságokkal kezdtek egyezkedni. Kétszer fél nap tárgyalás után tudomásul vették, az általuk irányított szervezet nem lesz képes azt a célt ellátni, amely miatt annak idején létrehozták! Minimálisan sem, hiszen megállapodás híjján, az a vonat megy, amelyiken a mozdonyvezető úgy dönt, hogy elindul, persze csak odáig közlekedik, ameddig a helyi bakter úgy gondolja, hogy mehet. Ez abszurdum! A menedzsment ezzel saját magát helyezte hatáskörön kívül, vagyis informálisan váltotta le.

Persze, ha kirúgnák őket, akkor sem változna semmi. Már elküldtek jó pár garnitúrát, de jobb se, rosszabb se ült a székükbe. Én ezen az éves sztrájk-cirkuszon kívül azt látom, hogy a MÁV csak növelni tudja az adósságát. De a szolgáltatás színvonala nem változik. Persze a másik, nagyon hasonló állami "szörny", a BKV szerint a szolgáltatás az, hogy a busz elvisz A-ból B-be. Hogy milyen körülmények között (kosz, kimaradó járatok, tömeg stb.), az nem érdekes. Hát ez az! A szolgáltatás színvonala a szolgáltatás része, csak ezt még a MÁV-nál nem akarják megérteni.

Jól meg vagyunk verve a szakszervezettel is! Sajnos Magyarországon a szakszervezetek erőtlen társaságok, főleg az a funkciójuk, hogy karácsonykor ronda edényeket adjanak ajándékba a tagoknak. Egyedül a VDSZSZ keménykedik időnként. Megteheti, elég sok embert képvisel, a vasutasok negyedét. Kár azonban, hogy ugyanaz az ignoráns hozzáállás jellemzi, mint a mindenkori MÁV-vezetést. Most sem a megegyezés volt a lényeg, hanem a hírverés. Ki kap ma Magyarországon 10%-os emelést csak úgy? (Nem azért, mert nem érdemli meg, hanem mert nem futja rá.) És ez az extra 250 ezer forint adómentesen, egy alkalommal? Mert a rendkívül hiteles Kóka János 2005-ben mondott valamit? Azt gondolják Gaskóék, hogy erre a végletekig eladósodott MÁV igent mond, a fizetésemelésen kívül?

Ez nem reális követelés, és leginkább a bajkeverés szándéka látszik benne. Ebből a sz*rkeverésből persze évek óta jól megélnek, nem ők szorulnak rá a 10%-ra.

Azok, akiket ez az összeg megilletne, a sztrájk alatt és után majd hallgathatják a jogos reklamációkat. Viselhetik az emberek utálatát. Valakit, ugye, utálni kell, mert az nem kis bosszúság, ha az ember kéthetente nem jut el az iskolába vagy a munkahelyére vagy haza, vagy bárhová, csak mert megy ez az eredménytelen huza-vona.

Változás csak akkor várható, ha a felek felelősségteljesen és észszerűen közelítik meg a témát. A céljuk pedig közös lesz: a szolgáltatás zökkenőmentes működése - lehetőleg elégedett munkavállalók által. Pillanatnyilag azonban az érdekek nem erre irányulnak.
Címkék: munka magyar társadalom
7 komment
2008. február 01. 14:15 - Reckl_Amál

A frankhoni erkölcsökrűl

Bármennyire is Nyugat Franciaország, ott is reformokra van szükség, értsd: ki kell vonni némi pénzt a közszolgáltatásokból az államháztartás egyensúlya érdekében. A franciák ebben az aspektusban hasonlítanak a magyarokra, ők sem szeretik ezt. De amíg nálunk csak páran állnak ki a jogaikért (pl. már vége is a határozatlan idejű vasutassztrájknak), addig a tiltakozó franciákat nem lehet csak úgy elnémítani.
De Sarkozy is kemény ember. Kézivezérlésre állt át, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy mindent a kezében tart. A közvéleményt is ő irányítja.
Igazi médiapolitikus: nem zavarja a sajtó, sőt szeret pózolni. (Őszintén melyik francia nem? :) ) Határozott fellépése van, jól beszél, érthetően, egyszerűen. Szigorú, összeszedett, önmagában már-már megszállottan hívő ember benyomását kelti. De ennyi nehéz döntést még neki is nehéz elfogadtatni a néppel.
Ezért kitalált valamit, amivel eddig politikusok eddig még csak nagyon csínján bántak. A magánéletével vonja el a figyelmet a reformokról.
Tavaly ősszel szétváltak Nicolas és Cécilia Sarkozy útjai. Két hónapja már meg is jelent az új nő a francia elnök oldalán, Carla Bruni. Ő egy nálunk nem túl ismert olasz származású francia popsztár, régebben modellkedett.
Mindkét nő szemrevaló, csinos, csakhát van köztük egy bő évtized. És ez látszik az ex-first lady-n.
Cécilia – Elegáns, de merev. Okos és ambiciózus, de alá tudja rendelni magát. Láthatóan fáradt.
Carla – Céltudatos, modern és önálló. Megszerzi, ami kell neki. Nem foglalkozik az emberek véleményével. Akár meztelenül is fotózkodik az Elysé palotában, ha ahhoz van kedve. (Alakja gyakorlatilag tökéletes.) (Nézd meg: http://cache.20minutes.fr/img/photos/20mn/2008-01/2008-01-28/article_dt.jpg )
 
Vicces, de mintha Sarkozy, akit az angol sajtó hiperlenöknek nevez, politikája élő példáiként jelenne meg a két nő. Cécilia, a régi és nem túl dinamikus feleség szemben a friss, életre való szeretővel. A régit is szereti az ember, de változásra vágyik. Pedig mivel jár egy válás? Sok fájdalommal, a megszokott kerékvágásból való kizökkentéssel, és nem utolsó sorban sok pénzbe is kerül.
Sarkozy megmutatja a francia népnek, hogy a nehézségek ellenére meg lehet lépni egy ekkora változást. Az új ígérete már önmagában megéri.
A franciák még nem veszik az adást. 93%-uk elutasítja, hogy a média folyton erről szól. Az elnök népszerűsége is sokat esett megválasztása óta, és ennek okát is abban látják az elemzők, hogy a francia nép nem fogadja el elnökétől új „szabados” életformáját.
Én ezt képmutatásnak tartom. Rengeteg ember hagyja el a feleségét/ férjét egy új kapcsolat miatt. Másoktól várni, hogy legyenek erkölcsösek, miközben én magam a saját szabályaim szerint élek – finoman szólva nem elegáns.
Érdekes lenne elgondolkodni, milyen visszhangja lenne az ilyesminek Magyarországon. Ha például Gyurcsány a karácsonyt (Azt még töltse együtt a család!) még Klárával ünnpelte volna, de Davosba már Dundika kísérte volna el.
Jó hétvégét minden kedves olvasómnak!
RA
UPDATE: Időközben a hétvégén összeházasodott a pár. Nem akármilyen hírérzékem van.
(Ha már a kutyát sem érdekelte ez a post.)
Címkék: férfiak erkölcs sarkozy
Szólj hozzá!
2008. január 31. 15:05 - Reckl_Amál

Kisebbségi politika - csak a kisebbségek ügye?

Nem szabad Mokkát nézni. Ma reggelre beharangozták Száva Vince, cigány politikus és Vona Gábor, Jobbik-elnök vitáját a Magyar Gárdáról. Ez akár érdekes is lehetne, de miért is lenne az, ha két hülye ül egymással szemben, és egy stréber, Azurák Csaba moderálja azt.
A lényeg, hogy Száva Vince a legfelszínesebb sablonokat vág Vona fejéhez. Ráadásul beszéde szakadozott, láthatóan, nem készült föl erre a vitára. Vonának erre már hosszú ideje kész válaszai vannak. Persze nem igaz, amit mond, de a tv-néző számára nyilván imponálóbb higgadt, de határozott fellépése. Akkor is, ha az eminens tanuló Azurák végig próbál segíteni Szávának. Vona nem hagyja, konkrétan rendre utasítja, Csabi pedig onnantól csak pislog.
Ha nem döntöttem volna még el, hova nem tartozom inkább, akkor engem Vona Gábor meggyőzött volna. Szörnyű, hogy a jogvédők, akikre oly nagy szükség volna, majdnem mind idióták.
 
Náciveszély?
 
Fontosnak tartom leírni, hogy NINCS náciveszély ma Magyarországon. A xenofóbia az állatvilágból velünk hozott tulajdonság. Vannak, és mindig is lesznek páran, akik ebben a kérdésben nem akarnak elszakadni a természettől, és áttérni arra a gondolkodó emberhez méltó magatartásformára, hogy mindenkit az egyedi tulajdonságai szerint kell megítélni. De párezer futóbolond miatt még ne keltsünk hisztériát!
Inkább akadályozzuk meg, hogy „ordas” eszméiket lépten-nyomon hirdethessék! Inkább pont arról beszéljünk, hogy ez a barna mocsok nem nagyobb annál a barna mocsoknál, amelyet a kutyám helyezett el a lépcső mellé! Nevessük ki őket! Hadd masírozzanak a vicces egyenruhájukban! Hadd beszéljenek baromságokat! Csak, könyörgöm, ne vegyük őket komolyan!
Kedves média! Ne adjanak rendszeresen felületet ezeknek az embereknek. Nem igaz, hogy az emberek arra kíváncsiak, hogy Buda-Senkiházy György, hivatásos hőzöngő, bűnös vagy ártatlan. Ahogy az sem fontos, hogy pár szlovák idióta lőgyakorlatot tart egy állítólag Hedvig nevű babára. Ezek az emberek pont ezért csinálják ezt az egészet, feltünősködni akarnak. Ha a sok önjelölt jogvédő végignéz rajtuk, valami félelmetest lát, ha a józan ember, akkor pár elhanyagolt kölyköt, külvárosi lúzert és tehetségtelenség miatt mellőzött figurát. Nem kell tőlük félni, le kell őket sajnálni. Ahogy Moldova írja a Kis aljasságok lányaimnak c. könyvében „A forradalmakat nem szőke, kék szemű adoniszok csinálják.” Vagyis, akinek van jobb dolga, az nem ártja bele magát ebbe az operett-náciskodásba. (De ugyanezt gondolom a Che Guevara-szekta tagjairól is.)
 
Új iparág
De azt is be kell látnom, jó üzlet ma a szélsőséges gondolatok terjesztése, ill. az ellene történő „lelkiismeretes” fellépés.
Sokan élnek abból, hogy újságokat, sőt könyveket jelentetnek meg a gonosz New York – Budapest – Tel Aviv – tengelyről, a karvalytőke kegyetlen lecsapásairól, ill. a szegény, de tehetséges és becsületes magyar legényekről és leányokról. Vagy például itt van az írói képességeket illetően csak közepes, avitt stílusú Wass Albert. Komoly irodalmárok mondják róla, hogy milyen jó, pedig szerintem egy egész évszázaddal le van maradva. De persze erdélyi és Erdélyországról is ír. Ez valakinek bőven elég – wasskalaposság ide vagy oda.
De ennek ellenpólusa is van. A hivatásos ellen-nyilatkozók. Számos példát lehetne felsorolni. Ezek azok az emberek, aki szintén szép pénzért szidják azokat, akik a másik oldalon kereskednek a szélsőjobb szellemtelenségeivel. Külön szeretem azokat, akik tv-kbe is eljárnak kifejteni, milyen rasszista a magyar. Hadd magyarkodjam én is kicsit, kikérem magamnak az ilyen általánosító kijelentéseket! Ráadásul mindez tudományos alapon hangzik el.
Azért, mert egyesek magukat mandelai szerepkörben látják a legszívesebben, gondoljanak kicsit bele, hová vezet vészmadárkodásuk!
Ahogy írtam, engem fölháborít és sért, ha egy kalap alá vesznek mindenféle fajgyűlölőkkel. Gondolom, ezzel sokan mások is így vannak. Joggal dühíti őket ez. Nem hiszem, hogy ettől jobban szeretnék bármelyik kisebbséget. Inkább kialakul valami látens ellenszenv.
A kisebbségi politika egyik legnagyobb tévedése a pozitív diszkriminációnak nevezett jelenség. Átmenetileg persze előnyökhöz juttatja egyik-másik embert, de valójában csak irigységet szít. Lehet, hogy Amerikában működik, de nálunk nem. A Magyar Gárda egyik legütősebb érve, a többség elnyomása a kisebbség kedvéért. Nehéz így ugyanis elhitetni, hogy szó sincs erről (pedig nincs, hiszen én akkor sem cserélnék egy cigánnyal, ha kapna egy ösztöndíjat).
 
Megoldás?
A legegyszerűbben megfogalmazható megoldás persze az volna, ha a társadalom valós problémáin segítenének. A szegénységet és a depriváció minden egyéb formáját kellene csökkenteni. De nem úgy, ahogy mostanában próbálják, vagyis hogy kedves télapóként segélyeket osztanak boldog-boldogtalannak.  De az is látható, ezen nem törik túlzottan a fejüket manapság azok, akiknek kellene.
Egy másik út a kisebbségi politika újrafogalmazása lehetne. Én nem tudom, mit is csinálnak pontosan a kisebbségi politikusok. Látható eredménye ugyanis nincs a munkájuknak. Ha én cigány politikus lennék, nem a Parlamentben ülnék (nyilván egy olyan, aki nemcsak saját maga miatt van ott), szóval, elmennék a népemhez, és elmondanám nekik, az elfogadás nem automatikus dolog. Azt elvárni, hogy a szintén gondokkal küzdő „többség” majd alkalmazkodik csak úgy a kisebbséghez, tévedés. Ezt kellene megértetni. Ez az út sem valószínű.
 
Jövő
Nem vagyok optimista. Sajnos a világ nem a hegeli utat járja be, vagyis az idő múlása nem jár fejlődéssel. Nem nagyon hiszek abban, hogy javulnának a dolgok, hiszen egyik hatalmi ág sem érdekelt igazán benne. (A bírónak egyszerű az előítéletei mentén dönteni; a kormány csak lenácizik mindenkit, akit nem szeret; a Parlament meg nem igazán működik; a média egy részének pedig egzisztenciális kérdés a status quo fenntartása.)
Szóval ma is fölösleges volt írnom…
Címkék: magyar társadalom emberijog
26 komment
2008. január 31. 09:04 - Reckl_Amál

Net ajánló

Velvet: Ki a legszexibb celebpasi?

http://velvet.hu/celeb/cpasi2008/

Szavazásra invitál a Velvet. Aki regisztrál, óvszert is nyerhet. Íme az én véleménye, kíváncsi vagyok a Tiétekre.

Alföldi Zoltán - 7 (Átlag: 5,36) Nekem szimpatikus. Nem néz ki rosszul, de ennek tudata nem ordít róla. Persze az is látszik, nagyon ad magára.

Bery - 3 (Átlag: 3,46) Én nehezen felejtem el a Sugár Berci korszakot. Azon kívül Bery nyilvánvalóan buta, és azt sem díjazom, ha valaki főállású meleg (cigány, arab, hottentotta stb.). Márpedig a 2001-es Váci Eszterrel előadott duett óta nem emlékszem semmire vele kapcsolatban. Nem csúnya.

Damu Roland - 1 (Átlag: 2,26) De csak, mert nem volt nulla.

Fenyő Iván - 7 (Átlag: 5,06) Az én fogalmaim szerint rá mondjuk, hogy jóképű. Jó, szimmertrikus arcformája van, szép szeme és szája. Jó a fellépése. Kár, hogy nem túl tehetséges színész. Nekem legalább is még sosem tetszett, ahogy játszik. Ettől fügetlenül jól néz ki. (Bár ez a kép rossz.)

Hujber Ferenc - 5 (Átlag: 4,93) Ő is színész, jogilag. Bár a Közel a szerelemhez c. film egész jó volt. Agyonhasznált, túlfutatott pofa. Jól mutatja, mire mehet ma egy magyar ember külföldön. Akkor is jobban keres. A hangját utálom.

Kasza Tibi - 1 (Átlag: 2,25) Gondolom, őt viccből tették erre a listára. Nulla sex appeal-je van.

Mark - 1 (Átlag: 2,68) Ez egy gyerek, annak is néz ki. Legfeljebb aranyos, de nekem az sem.

Papp Gergő - 2 (Átlag: 3,44) A méltán ismeretlen PG a TV2 műsorvezetője. Ellenszenves alak, beképzelt, és mindentudónak képzeli magát. Tipikusan az az ember, aki azáltal, hogy a médiában, a negyedik hatami ágban dolgozik, máris felsőbbrendűnek érzi magát. A külseje az átlagos kategóriába sorolható.

Stohl András - 6 (Átlag: 3,61) Végre egy nagyon jó színész! Mellesleg nem is néz ki rosszul. Örülök, hogy negyven fölöttiek is feljutottak a listára. Manapság ugyanis harminc alatt nehéz férfinak tekinteni bárkit is.

Talmácsi Gábor - 7 (Átlag: 5,86) A siker szexissé tesz. Ráadásul TG-t előnyös külsővel áldotta meg a sors. Hihetetlen szimpatikus vonása a szerénység. Pedig neki lenne mire fölvágni...

Címkék: ajánló net férfiak
4 komment
2008. január 30. 15:46 - Reckl_Amál

Hülye gyerekek I. - Hülye szülők

Előre tisztázni szeretném: nem szeretem a gyerekeket.
De legalább ennyire nem szeretem a szüleiket sem.
Tegnap haza fele menet három babakocsis anyukának alakult úgy a napi dolga, hogy csúcsforgalomban kellett a lószállító-méretű kocsival fölszállnia. Mondanom sem kell a gyerekek ordítottak. Ezek a nők pedig semmit sem csináltak. Csak ültek ott kb. olyan arccal, mint Ady Endre a Szieszta Szanatórium udvarán készült fényképen. Amikor leszálltak, feltűnően csóváltam a fejem. Mi mást tehetne bárki az én helyzetemben?
Egy olyan képmutató társadalomban, ahol „a gyerek” a legfontosabb, de persze nem a saját gyerek, hanem „a gyerek” in general.
Állítólag a mai élet a mi vidékünkön gyerekellenes. Ezt a szakértők a játszóterek alacsony számával, és más hasonló érdekes mutatóval bizonyítják.
Szerintem ez így szamárság. A gyerekellenesség ugyanis nem az egy főre jutó csúszdák számával korrelál. Hanem attól függ, hogy a szülők, hogyan bánnak a gyerekekkel.
Sommás ítélet következik: rosszul. Sajnos nagyon sok olyan ember vállal gyereket, akinek nem való. De a gyerekszülést mint kötelességet belenevelik a lányokba. A fiúknak meg azt tanítják, nem is egészséges férfi az, aki nem nemzett gyermeket. Ez aztán mindenkit arra sarkall, hogy akkor is családot alapítson, ha erre – akárcsak ideiglenesen – alkalmatlan.
Nem beszéltünk a véletlenül született gyerekekről. Régebben, amikor még délutánonként otthon üldögéltem, néztem a német RTL talk show-ját Oliver Geisennel. Itt rendszeresen bent ültek síkhülye német kamaszlányok, akik 15-16 évesen szültek. A szokásos kérdésre, hogyan fogják fölnevelni a gyereket, mindig a szeretetről szóló óda volt a válasz.
Igen, a szeretet fontos, talán a legfontosabb. Anélkül akármilyen körülmények közé kerül a gyerek, akármit kap meg stb., sérült ember lesz belőle. De ahogy a német mondás is mondja, „Man kann aus nur Luft und Liebe nicht leben.” Vagyis önmagában ez sem elég. Arról nem is beszélve, kétlem, hogy egy kiforratlan személyiség tapasztalatok nélkül tud-e szeretni.
A szülői szeretet két alapköve ugyanis az áldozat és az elfogadás. Ezek forrása ugyan valóban a szeretet, de nem csupán az. Kell hozzá bölcsesség és tolerancia.
Itt vissza is kanyarodhatunk a fáradt arcú, boldogtalannak látszó kismamához. Vajon jót tesz-e egy egészen kicsi gyereknek, ha rengeteg vadidegen ember közé bekerül, és ott velük összezárva száguld? (Nem tudom, hogy az ember füle fiziológiailag képes-e érzékelni a sebességet ebben a korban már. De a hirtelen fékezéseket biztos érzi.)
Nem lenne jobb, ha ilyen helyzetben nem ezekbe az ormótlan babakocsikba fektetnék a kicsiket, hanem praktikus kenguruba bújtatnák a kicsit, aki ezáltal a mama szívdobogását és testmelegét is érzi. Így meg lehetne simogatni a fejét, ha fél. Szerintem ez megnyugtatná, de ha mégsem, egy kismama nem sietethet annyira, hogy ne tudna a következő megállónál leszállni, és megvárni, amíg a gyerek megnyugszik. Persze a legjobb az lenne, ha föl sem szállnának…
De nemcsak a buszra cipelik magukkal ezek a nők a gyerekeiket: kisgyerekek vannak a mozikban, az éttermekben és a nyaralóhelyeken. Nem nekik való helyek ezek.
Sok idegen ember, sok idegen szag és az egész környezet ijesztően ismeretlen. Nemrég olvastam, hogy több hónapig tart csupán annak a megértése és megtanulása, hogy a mama az nem én vagyok, hogy rajtam kívül létezik más. Ilyen sokkoló dolgokkal kell egy kisgyereknek megbirkóznia, és az anyjuk, aki egyszerre buta és önző, még ilyen extra stressznek teszi ki őket.
És minket. Mert ennek az önzésnek a másik végén ott vagyunk mi is, nem-gyerekesek. Ha valakinek gyereke születik, akkor meg kell értenie, az élete végképp megváltozott. Sok dologról le kell mondania. Néhányról végleg, másokról átmenetileg. Ez az ára annak, hogy valaki teljesíti az ember biológiai programját, a reprodukciót.
Ezek a nők azonban nem akarnak lemondani semmiről sem, egy percre sem. Nemcsak az egyszerű halandó, akinek nincsenek cselédjei, akik elintézik helyette a dolgokat. Az ún. híres emberek sem adják meg a módját az első éveknek. Heidi Klum 3 (!) héttel a szülés után már újra a régi formájában sétált végig a kifutón. De nem röstell a gyerekeivel reklámoznia magát. Ez eszközhasználat. Amikor a People magazinnak a család szentségéről kell egy sztori, beülök a gyerekekkel a fűbe, és úgy csinálunk, mintha… De ha divatbemutatóra hívnak, akkor majd a dadus lefekteti a kis Lenát.
Én, aki mindig is berzenkedtem az anyaszereptől, azt kérem: több méltóságot az anyaságnak!
Miért várja el bárki is a társadalomtól, hogy gyerekpárti legyen, ha az anyák sem azok?
Miért nincs annyi tisztelet és szeretet az emberekben a saját gyerekük iránt (amit cserébe persze elvárnak), hogy az ő érdekeik is számítanak?
 
Amíg ezekre a kérdésekre nincs válasz, addig ne várjunk semmit a gyerekektől sem!
Címkék: szülő illem nevelés hülyegyerek
14 komment
2008. január 29. 11:06 - Reckl_Amál

Vegyes idegborzolók

A mai szösszenetek önmagukban nem érnek meg egy posztot, ám sok kicsi sokra megy, ill. a mai esetben semmire… Szóval ma ezek zavarnak.
 
Torgyán halott és élvezi
Van valaki perverz a TV2-nél, akinek nagyon bejön Torgyán doktor. Ugyanis visszatérő vendég a csatorna különböző műsoraiban, pedig már lassan egy évtizede vége van a fickónak. És hát őszintén szólva előtte sem kiváló munkájáért szerettük. Bevallom, kicsit még szántam is, amikor az összes csúszó-mászó, akik mégiscsak az ő farvizén lavíroztak be a közéletbe, elhagyta. Persze mit vár az ember Lieb(a)mann Katalintól, a Nagy szerszám szerzőjétől, vagy Molnár Róberttől (Fúj!), de Lányi Zsolt…? Ő állítólag Torgyán barátja volt – szinte gyerekkoruktól kezdve.
Viszont az, hogy ez a politikailag gyakorlatilag analfabéta ember a magát a „TV2 gondolatébresztő műsorának” nevező programjának komoly részében komolyan elemezheti a mai helyzetet, ez azért érdekes, mondhatni merész szerkesztői fogás. (NB: Ez a gondolatébresztő jelző kicsit olyan, mint a Csengetett, mylord? C. fantasztikus angol sorozat egyik legnagyobb szereplője, Teddy nevéhez mindig akkurátusan hozzámondott tiszteletre méltó. Szóval, ha már külön ki kell mondani…)
 
Mehmet Karcsika, go home!
…whereever it is. Kezdettől fogva unom a cirkuszt Karcsika körül(a nézőket idióta nagymamának tekintő, ötlettelen bulvármédia névadási szokásaitól is égnek áll a hajam…). Nem tudom, miért fontos nekünk betekintést nyernünk két ízléstelen és gátlástalan ember tönkrement házasságába. Ugyanis ez erről szól. Karcsika – és ezt már a Dallasból is tudhatná minden tv-néző, csak ott kis Johnny-nak hívták a gyereket – csak díszlet ebben a történetben. És áldozat.
Bár ma pont az a hír, hogy a gyerek csempészte be a kábítószert Mehmet anyuka autójába, de előtte ezt MSN-en egyeztette Mehmet apukával. (Nagyon elqrvultak a 10 évesek ma Magyarországon!)
Ne már!
 
Szetey négyest adott magának
A nagy népszerűségnek örvendő kormány nagy népszerűségnek örvendő államtitkára tegnap, lemondásának napján az Este c. műsorban értékelte munkáját. Az ötös skálán négyest adna magának.
Jó tudni, hogy valaki, akinek munkája, sőt általában tevékenysége ilyen sikeresek volt, az még ráadásul szerény is.
Szetey Gábor, az első (nyilvánosan) meleg kormánytag munkájáról egyik kedvenc blogom, a gaybears is értekezik. Úgyhogy ajánlom Nektek, ha a téma érdekel: http://gaybears.blog.hu/2008/01/22/szetey_lelep , ill. http://gaybears.blog.hu/2008/01/29/szetey_miatt_bukott_el_a_meleghazassag
 
És mire ezek a gondolatok megfogalmazódnak bennem, még reggel fél nyolc sincs!
De legalább nincs ónos eső. (Egyik legfőbb ellenségem. Komolyan!)
Címkék: tv magyar szösszenetek
5 komment
2008. január 28. 11:27 - Reckl_Amál

Miért NEM nézem meg a Kalandorokat?

Mert nem érdekel - ez a rövid válasz.

Hosszabban kifejtve, mert elegem van ebből a nyomortanyák és nyomor-emberek iránti romantikából. Valaki egyszer kitalálta, hogy milyen jó lenne a leszakadt emberekről egy édes-bús életképet festeni. Azóta rendre újabb és újabb filmalkotások jelennek meg ezen a sémán alapulva.

Két film alapozta meg ezt a műfajt.

Az egyik irányzat magyar ötlet, az Üvegtigris-vonal. Ebben azon kellene nevetni, hogy összejön mindenféle lecsúszott alak, és baromságokat mondanak és csinálnak. Igaz én csak az első részt láttam, de az is rettenetesen erőltetett volt. Szerintem ez klasszikusan az az eset, amikor valami azért lesz kultfilm, mert az alkotók kikiáltják annak. (Gondoljunk csak a második rész körüli "Valaki-ellopta-a-kópiát-a-premier-előtt!"-műbalhéra!)

A másik klisé-tárház a jugoszláv-cigányos Macskajaj.  Én egyszer baráti unszolásra megnéztem, és meg kell mondjam, kevés rosszabb filmet láttam. Itt is azon kellene derülni, hogy csetlenek-botlanak, és ráadásul gusztustalankodnak a szereplők.

Tudom, sokan imádják ezeket a filmeket. Tegyék csak! Én őket nem akarom meggyőzni. De engedtessék meg, hogy unjam ezeket az egy kaptafára készült filmeket!

A Kalandorokban ugyanis a kettőt vegyítik egy kis road movie-val. (A road movie műfajához sok forgatókönyv-író és rendező azért nyúl, mert a történet önmagában nem lenne elég, ezért az utazás izgalma feldobja, ill. így nem kell szituációkat külön kitalálni. Elég, ha összefutnak útközben a többiekkel. Ettől még vannak zseniális road movie-k. Mint pl.: Koltai Róbert Sose halunk meg-je.)
Adtak hozzá még legalább két remek színészt (Haumann és Rudolf), egyébként miattuk gondolkodtam el rajta, hogy megnézem-e. Sajnos viszont, a majdnem mindig szörnyű Pogány Juditnak is jutott valahogy szerep.

De ettől függetlenül nem érdekel, hogy ezek a számomra felettébb ellenszenves emberek (mármint a lecsúszott szereplők) honnan hova jutnak, csomagtartójukban a tetovált hullával. Nem érdekel a sorsuk, ahogy a sírva vigadós tanulság sem.

Egyébként van egy objektív okom arra, miért nem jó a film: a kritikusnak tetszett... 

Címkék: kritika film magyar
2 komment
2008. január 28. 10:40 - Reckl_Amál

Beköszöntő

Helló Világ!

Ezennel megnyitom ezt a blogot.

Ez a blog nem tematikus, ahogy a világ bosszantó dolgai sem.

Legtöbbször az emberi hülyeséggel fogok foglalkozni, úgyhogy gyakran lesz miről írni.

Nem szándékom, hogy én legyek a Mindent Látó Szem. Nem érzem, hogy minden áron objektívnak kell lennem. De azért igyekszem tisztességesen viselkedni a kiszemelt áldozatokkal.

Előre szólok, nem hiszem, hogy én magam soha sem csinálok hülyeséget. De ahogy az általam nagyra becsült Churchill mondta: "Nem tudok tojást tojni, de azért meg tudom állapítani, hogy a tojás záp-e."

Ennek szellemében remélem, az ide látogató jól érzi majd itt magát!

Amálka

Címkék: beköszöntő
1 komment
süti beállítások módosítása