2008. január 28. 11:27 - Reckl_Amál

Miért NEM nézem meg a Kalandorokat?

Mert nem érdekel - ez a rövid válasz.

Hosszabban kifejtve, mert elegem van ebből a nyomortanyák és nyomor-emberek iránti romantikából. Valaki egyszer kitalálta, hogy milyen jó lenne a leszakadt emberekről egy édes-bús életképet festeni. Azóta rendre újabb és újabb filmalkotások jelennek meg ezen a sémán alapulva.

Két film alapozta meg ezt a műfajt.

Az egyik irányzat magyar ötlet, az Üvegtigris-vonal. Ebben azon kellene nevetni, hogy összejön mindenféle lecsúszott alak, és baromságokat mondanak és csinálnak. Igaz én csak az első részt láttam, de az is rettenetesen erőltetett volt. Szerintem ez klasszikusan az az eset, amikor valami azért lesz kultfilm, mert az alkotók kikiáltják annak. (Gondoljunk csak a második rész körüli "Valaki-ellopta-a-kópiát-a-premier-előtt!"-műbalhéra!)

A másik klisé-tárház a jugoszláv-cigányos Macskajaj.  Én egyszer baráti unszolásra megnéztem, és meg kell mondjam, kevés rosszabb filmet láttam. Itt is azon kellene derülni, hogy csetlenek-botlanak, és ráadásul gusztustalankodnak a szereplők.

Tudom, sokan imádják ezeket a filmeket. Tegyék csak! Én őket nem akarom meggyőzni. De engedtessék meg, hogy unjam ezeket az egy kaptafára készült filmeket!

A Kalandorokban ugyanis a kettőt vegyítik egy kis road movie-val. (A road movie műfajához sok forgatókönyv-író és rendező azért nyúl, mert a történet önmagában nem lenne elég, ezért az utazás izgalma feldobja, ill. így nem kell szituációkat külön kitalálni. Elég, ha összefutnak útközben a többiekkel. Ettől még vannak zseniális road movie-k. Mint pl.: Koltai Róbert Sose halunk meg-je.)
Adtak hozzá még legalább két remek színészt (Haumann és Rudolf), egyébként miattuk gondolkodtam el rajta, hogy megnézem-e. Sajnos viszont, a majdnem mindig szörnyű Pogány Juditnak is jutott valahogy szerep.

De ettől függetlenül nem érdekel, hogy ezek a számomra felettébb ellenszenves emberek (mármint a lecsúszott szereplők) honnan hova jutnak, csomagtartójukban a tetovált hullával. Nem érdekel a sorsuk, ahogy a sírva vigadós tanulság sem.

Egyébként van egy objektív okom arra, miért nem jó a film: a kritikusnak tetszett... 

Címkék: kritika film magyar
2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://recklamal.blog.hu/api/trackback/id/tr55314567

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása