Szégyellheti magát mindenki, aki a Penny Market féle vasárnapi sajtbalhéban részt vett!

Nem akarom a Penny Market felelősségét elbagatellizálni, mert azért az ő olcsójános marketingstratégiájuk váltotta ki az emberekből ismételten a vadállatot, de azért nem lenne fair már megint fölmenteni a szegény kisembert úgy en bloc, és a gonosz multira kenni az egészet.

A Penny Market abból él, hogy olcsó. Kis választékukból álló kis készletük meglehetősen gyorsan forog, és jellemzően olyan társadalmi rétegek járnak oda, akik nem nagyon engedhetik meg maguknak a pazarlás. Főleg városi nyugdíjasok. Tudom, mert a nagypapámnak is kedvenc üzlete volt.
Szóval a Penny Marketet azzal vádolni, hogy hirtelen fordulattal dömpingezne, nem túl értelmes dolog. Eleve ezzel építették föl vásárlóközönségüket, és ezzel váltak e jól körülhatárolható csoport törzshelyévé.

Most, hogy 15 évesek lettek, kitalálták, hogy 1994-es áron értékesítenek néhány közkedvelt terméket: sört és sajtot. Vesztükre! Mert a radírszerű trappistájuk (amely akció nélkül is 800 Ft körül mozog már évek óta, de olyan is) mágnesként vonzotta a vevőket, akik országos jégeső ide, EP-választások oda, tömegesen érkeztek a Pennykbe. Ám az üzlet alábecsülte az igényt, és üzleteibe egységesen 60 guriga sajtot küldött az akciósból. A rutinosabbak már két órával a happy hour előtt a boltban voltak, és bár a Penny üzletek pont amiatt nyugdíjas-kompatibilisek, mert viszonylag kicsi az alapterületük (a hipermarketeket végigjárni tényleg fárasztó és időigényes), voltak, akik a sajtpult körül feltűnés nélkül lófrálva várták a mennyei mannát, az 550 Ft-os sajtot. Pont mint egy rockkoncert! A fanatikusok ott is már órákkal korábban tábort vernek, csakhogy az első sorban csápolhassanak.

De itt végül nem ért össze a nagy rajongásban az egybegyűltek lelke. Mert ami hét órától kezdve zajlott, inkább egy jó kis Fradi - Újpest örökrangadó harmadik, utcai félidejére emlékezetett. Az emberek szabályosan dulakodtak a sajtokért, sőt volt akit meg is tapostak. Ha valaki tudott szerezni egyet, attól néha bizony még el is vették. Erőszakkal.

Végül a rendőrség is kiszállt. 29 emberüknek kellett a kaposvári üzlethez kimenni, mert nem bírtak a sajtért bárkit eltiporni képes népséggel. Ez egyrészt kicsit vicces a rendőrségre nézve. Másrészt viszont csak ismételni tudom magamat: szégyellje magát mélységesen mindenki, aki képes egy vacak sajtért csőcselék módjára viselkedni!

Erre nem mentség a szegénység! Vagyis nem lenne szabad, hogy az legyen! Az általam manapság kissé megmosolygott TGM szokta hajtogatni, hogy az igazi magyarországi rasszizmus ma nem valamilyen népcsoport ellen irányul, hanem általában a szegények ellen. Aki szegény, az gyanús, bűnözésre hajlamos, és úgy általában is ciki.
Aki így viselkedik (és ahogy mondtam, jártam jópárszor a Pennyben, nemcsak a legszegényebbekkel találkozni ott), az a fenti előítéletet erősíti. Aki így viselkedik, az nem szegény, hanem mohó és bunkó.

Ugyanaz, mint aki a budaörsi Electro World nyitásakor a plazmatévéért behúz egyet a másik vásárlónak. Vagy - amit személyesen láttunk - a szintén budaörsi IKEA nyitásakor. Nagynénémmel mi is felkerekedtünk kíváncsiságból. De a buszról leszállva megláttuk a sort, inkább vettünk egy fagyit, és egy padról röhögtünk a sok hülyén, akik mind valami 200 Ft-os, rusnya, satnya szobanövénnyel jöttek ki. Megfogták az Isten lábát! Az esti híradóban hallottuk, hogy még harapás is volt a nagy tömeghisztéria közepette.

Itt nem a pénzről van szó. Hanem arról, hogy az elnyomott kisember végre megcsinálhatja élete üzletét. 550 Ft/kg-ért bespájzolhat egy csomó gumiszerű sajtot. Majd szépen lefagyasztja, és máris rúgott egyet a válság valagába.
Pontosabban bespájzolhatná, ha a sok rohadék (biztos mind kommunista/ náci) nem happolná el előle. Hogy neki rossz legyen.

Pár hülye még órákig az üzletnél maradt, mondván biztos a rendőröknek adják, ami megmaradt. Kár, hogy még azt sem sikerült fölfogni, pont azért indult a csetepaté, mert elfogyott a sajt.

Először nevettem ezen a híren, de belegondolva annyira szánalmas az egész történet, hogy csak simán undorodom ezektől az emberektől és főleg ettől a mentalitástól.

Akármit is mond Pozsgay Imre, a többpártrendszer legnagyobb magyarországi híve (hiszen már több pártot is megjárt a kedélyes reformkommunista), a hálának mégiscsak a politikai kategóriának kell lennie.

A Jobbik sikere ugyanis sok-sok a párttól független ember együttes segítsége nélkül soha sem valósulhatott volna meg. A Jobbikot, a legújabb kori magyar közélet rosszcsont csodagyerekét féltő gondoskodással ültették be a régebbi pártok apró kis trónusába. És ezért minimum köszönet jár. Meg elvileg szerénység, de arról már lemondhatunk, mert az első nyilatkozatok nem éppen ezt az erényt csillantják meg az ifjú titánokban.

Gyurcsány szerepe a dolgok ilyetén alakulásában óriási és egyedülálló. Hiába tünt el, árnyát ma is látjuk. Nemcsak a Szíjjártó félék unalmas mondókáiba beleszőve, hanem mert alakítása szélsőjobb nélkül is olyan kártékony, hogy képtelenség elfelejteni.

Rögtön utána járulhatnak a kis basa lábai elé az szdsz-esek. A megsemmisült párt, amely már Budapesten sem lépné át a bűvös 5%-os küszöböt, külön reklámhadjárattal kedveskedett. Jellemző, hogy Fodor Gábor már benyújtotta a lemondását, de rajta kívül senki más. Nem mintha Fodor nem lenne ugyanúgy nyakig benne a dologban, de nála csak rosszabbak vannak ebben a csoportosulásban.
A kirekesztők kirekesztése taktika csődöt mondott, de ezen már nem is kell meglepődni. A SZDSZ arrogáns nagyokosain kívül mindenki tudta, hogy ezzel nem lehet az embereket megszólítani.
Ellenben a betegesen hajszolt pozitív diszkrimináció és a megélhetési bűnözésről szóló hamis csúsztatások felhergelt olyanokat is, akiket a szabadelvűség inkább vonz, mint taszít.

Itt kell megemlíteni a mindenki nagy megelégedésére működő cigány politikusokat, élükön egyrészt Kolompár Orbánnal, másrészt Mohácsi Viktóriával. Majdnem annyit tettek a Jobbikért, mint Gyurcsány. Tegyük hozzá, együtt voltak csak igazán hatásosak. Gyurcsány nyomta a talpalávalót, és ezek a hiteltelen, de igencsak provokatív alakok meg látványosan ropták rá ostoba és hibás táncukat. Az MCF számait látva a cigányoknak sem tetszett a bizarr bemutató.

A szavazatvesztésben verhetetlen Fidesz, de még inkább Orbán Viktor most elgondolkodhat mit kezd az egy szem zászlajával. Mert igaz, hogy 56% azért nem rossz eredmény, sőt. De a mai helyzetben - pláne az elvárások fényében - azért nem makulátlan siker. Mert a Fidesz bármit is kommunikál most, azért bizalmas belső megbeszélések során remélhetőleg bevallják, legalább egymásnak, hogy a Jobbik az ő húsukból marta le azt a tekintélyes darabot, amelyre most büszkék lehetnek.

Nem a Fidesz vagy Orbán olyan ellenállhatatlanul vonzó a magyar választónak, csak már elegük van a 7 rossz esztendőt okozó kormánypárt(ok)ból. A Fideszre leadott szavazatok nagy része csak ellenkezés, nem valódi meggyőződés. Annak a savanyú szőlő típusú érvnek, melyet a csalódott balosok hangoztatnak, hogy csupán 36% ment el szavazni, kizárólag a Fidesz számára van értelme. És nem az, amit néhány mérsékeltebb intelligenciájú politikus is hajtogat, hogy ez csak a 36% 56%-a. Hanem ez arra kellene figyelmeztesse a Fideszt, hogy nem lehet hátradőlni. Meg kell szilárdítani az embereket, akiket most sikerült megnyerni abban a hitükben, hogy a Fidesz hosszú távon is jó választás. Nem csak arra valók, hogy Bajnaiék végre elhúzzanak. Hanem hogy a kormánycsere értelme ennél többet is jelent. Azt, hogy elhiggyék, a Fidesz nem csak a szoci impotensek mellett tűnik fickósnak, hanem saját értékén is érdemes a bizalomra.

Hogy ez mennyire így van, az a Jobbik eredményével kézzelfoghatóvá vált. Mert tévedés azt hinni, hogy ebben az országban 400 ezer fasiszta van. A Jobbik szavazóit egybemosni velük tévedés. Persze olyanok is vannak, de a kisebbségeket zsigerből gyűlölők az egyik legkisebb kisebbség. A Jobbikra azok szavaztak tömegesen, akik a Fideszt sem látják elég jónak a tényleges változáshoz. A Fidesz erre ügyetlen taktikával úgy szokott reagálni, hogy Orbán kiküldi pár verbális verőemberét, akik szélsőséges fülnek szánt marhaságokat mondanak.
Más megoldás kell, mert ez eddig még sosem hozott a Fidesz konyhájára, sőt. Például le kéne leplezni a Jobbikot. De nem ilyen vacakságokkal, hogy az MSZP pénzeli, hanem azzal, hogy fogalmuk sincs semmiről. Ellenben a Fidesz joggal állíthatja magáról, hogy sokoldalú: ha kell, politikai, ha kell szakértőkormány.

Az ország jövője ennyire még sosem volt Orbán Viktor kezében. Az ő józanságán múlik, hogyan alakul a 2010-es választás. Ha csörtézik a Jobbikkal, mert személyes sértésnek veszi azt a 8-9%-ot amit elhappolt előle, akkor csak megosztja a változást óhajtókat. Ha barátkozik vele, akkor a mostani kormányközeliek malmára hajtja a vizet. Szóval nem irigylem, mert most egészen finom, apró mozdulatokkal lehet csak haladni. A cukor és ostor metodika fényében: minden percben pontosan definiálni kell a viszonyokat. Ez az igazi porondmesteri feladat, de Orbán úgyis történelmi szerepről álmodozott.

Az MSZP most is zombiként viselkedett. Az élőhalottakra jellemző lassú csoszogás, sajátos állott szag és a gondolkodás teljes hiánya jellemezte őket a teljes kampány alatt, és tegnap is. Talán csak annyi köszönetet érdemelnek, hogy mindegy ki veri nekik a tamtamot, hűséges hátországként működnek közre. Még azt is elviselik, hogy az ő nevükben szorongató Bajnai már eleve elhatárolódjon tőlük.

Továbbá köszönet illeti az összes szenzációra éhes szerkesztőséget, akik szereplési lehetőséget biztosítottak a Jobbiknak; éles szemmel már akkor látták bennük a lehetőséget, amikor alig voltak nagyobbak egy kémiaszakkörnél. Ahogy a brutális, bunkó rendőröknek is, akik a magasba emelték minden huligánok nagyasszonyát, Morvai Krisztinát, akinek sokat köszönhetnek a Jobbiknál. És ne feledkezzünk meg a hivatásos és amatőr rettegők hadáról sem.

Félni azért nem kell. A Jobbik most nagynak látszik, mert felfújta magát. És ki fog pukkanni. És bizony pont a túl nagy siker okozza majd a vesztét. Ez a szavazati arány mozgosítani fog. Az MSZP már pedzegeti, hogy inkább a Fidesz kapta volna azt a több százezer szavazatot. Az érdekek a háttérben összeérnek.

Tizenéves korom hajnalán volt két társasjáték: a Hotel és a Go for Broke. A Hotel Dallas stílusban készült: minél rövidebb idő alatt minél pucosabb szállodát kellett létrehozni, és persze nagy profitra szert tenni. Ennek a párja, ill. inverze volt a Go for Broke, ahol az nyert, aki hamarabb vesztette el irdatlan kiindulási vagyonát. Vagyis arra kellett játszani, hogy minél nagyobb hibákat kövessen el az ember.

Ennek a játéknak a bűvkörében élhet az SZDSZ is, amikor olyan kiadványokba öli a pénzét, mint a Budapest Más című, melyet tegnap találtam a postaládában.

Az amúgy igényes külsejű lap belbecsben azért nem erőlteti meg magát, ill. dehogynem, csak éppen Go for Broke módon.

Reformers

Pár jel utal arra, hogy az SZDSZ-ben mégis reálisan látják a jövőt, és az elkövetkező 10 évben nem is számítanak semmilyen szavazókra. Éppen ezért már puhíják a Kovács Pistiket, hogy felcseperedve majd ivarérett liberálisként nem is jusson eszükbe máshova tenni az x-et.

A házi feladat eltörlése volt a kezdés, most egy egészen elképesztő ötlettel álltak elő: a Parlament épülete alakuljon át antifasiszta Transformerré, és dübörgő lépteivel tapossa el a náciság minden formáját. A kissé önbíráskodás-szagú üzenetet a szigorú szocialista-realista  - kubista párbeszédbuborékba szorított "BÍZZ a törvény erejében!" felszólítás tompítja.
Mondjuk, ha egy földönkívüli óriásrobot parancsolna rám, én sem merném azt mondani, hogy szerintem nincs jogállam. Szabad akarat, ugyebár.

Már várom a nagy, mechanikus Árpád apánkat, amint összecsapnak a Hősök terén. Az lesz a Világok harca 2.

Nazométer

De még csak most jön a java!

Azért ekkora primitívséget is ritkán dobnak be hozzánk, pedig naponta fél kiló papír simán landol a postaládában.

A szitu: unatkozó hitlerjugend regisztrálja idősödő, fancsali Pumukli (még a ruha színe is stimmel) adatait. Ámde Pumukli magyarnak vallja magát, mire a szemfüles szőkemagyar (ha szürkemagyar van) észrevesz bizonyos jegyeket, amelyek semmi jóra (jobbra) nem utalnak.

Ez most komoly? Tudjuk, hogy lenézik az embereket, de ennyire?

Azt hiszem, hogy azoknak szoktak javasolni egy hosszabb vakációt, akik a brainstorming során ilyesmivel állnak elő. Az SZDSZ-nél meg bele is teszik a választási kiadványukba. Ez a kis képsor folytatja azt a kirekesztő sorozatot, amelyet Tito Ortizt és hozzá hasonló Árpád-sávosokat felvonultató fekete-fehér plakátjaikon már elkezdtek. Ha mondjuk szőke lennék, kikérhetném magamnak, hogy miért sugallnak olyat, hogy náci vagyok. Mert létezik olyan előítélet, hogy a németek szőkék? (Ugye: németek = nácik.)
Ugyanolyan bunkóság ez, mint ahogyan a nagyorrút ábrázolták. Nagyorrúnak, göndör, sötét hajúnak. (Göndör se vagyok, akkor nyilván belga. Ki érti ezt?)

Fölháborodva viszont nem vagyok. Szép, nagy és mély zuhanás lesz itt. Már Morvai művésznő nőiesen finom, elegáns és stratégiailag jónak ítélt pillanatban kiszivárogtatott magánlevele sem segít rajtuk.

... az EP-választás napja. A kérdés nagyon egyszerű, kire szavazzon az ember.

Én még abban sem vagyok biztos, hogy egyátalán elmegyek szavazni. Eléggé EU-szkeptikus vagyok eleve, ha remek lenne a kínálat, akkor is rossz érzéseim lennének. Az EU sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, ellenben bizonyította, hogy mára akkorára duzzadt, hogy működésképtelen. A nagyok és régiek előjogokat élveznek velünk kicsikkel és újakkal szemben, és mi itt Magyarországon sem igazán tudunk élni az esetleges lehetőségekkel. Az EU a szememben mint eszme megbukott, de mi magyarok sem vagyunk igazán EU-kompatibilisek.

De azt hiszem, ezzel semmit sem mondtam még, mert a pártok is hasonlóan vélekednek, tekintve, hogy a kampány belföldi kérdésekről szólt. És, ha Orbán Viktor nem tesz ilyen remekül sikerült kijelentéseket kedvenc hivatkozási alapjával (vö. határontúliak) kapcsolatban, mint amire úgy ugrott rá a szlovák jobbszél, mint gyöngytyúk a takonyra, akkor tényleg azt hihetné a tájékozatlanabb ember, hogy Európa Magyarország része, és nem fordítva. De erről már dohogtam.

Vita sem lesz. Schmitt Pál nem akarja, úgyhogy elmarad. Kivételesen igaza van. Nyolc listavezető másfél óra alatt nem tud érdemben megnyilvánulni.

Egyszerűen nincs kapaszkodó.

Az MSZP-re nyilván nem szavaz az ember. Bár Bajnaiék sokkal elfogadhatóbb munkát végeznek, mint elődeik. (Egyátalán: csinálnak valamit!) De csak ebben az összehasonlításban tűnnek jónak. Mint kb. a gesztenyepüré és a hányás. Ebből a választékból azért mégis inkább jöjjön a gesztenyepüré, pedig undorító egy dolog az is!
De mindegy is, hogy Gordon hogyan muzsikál. Pártja lerombolta önmagát, és ezen ez a nem túl friss kampány sem segít.

Hitelesség: 1 - Gyurcsány a hibás. Meg a többiek.
Kampány: 3 - Gurmai Zitától a konzervatívan szocialistáig.
Lista: 2 - Ismeretlenek serege, de legalább Lévai Katalin nincs rajta. Göncz Kinga mint külpolitikus?
 

Az SZDSZ gyakorlatilag nem létezik. Most már azt sem csinálják jól, hogy a lét illúzióját keltsék. Szidtuk őket már eleget itt is, máshol is.
Kampányuk nem ötletes, viszont negatív értelemben feltűnő. Először az Árpád-sávos cirkusz, most meg a tévében ez a kétmilliós dolog. Akárhogy próbáltam összeadni a magyar cigányokat, zsidókat, melegeket és drogosokat, sehogy sem jön ki a kétmillió. Ráadásul értelmetlen is. Én egyik sem vagyok a fentiek közül, és mégis szavaztam már az ún. liberálisokra. (A Kóka előtti időkben!) Másrészt a kirekesztés melegágya szerintem azt gondolni és terjeszteni, hogy aki valamilyen kisebbség, az elsősorban kisebbség, és minden más  - pl. politikai ízlés - ez után következik.
Amúgy mit csinálnának a mi érdekünkben az EP-ben, mert erről egy szó sem esett idáig.

Hitelesség: 0 - Ellenzék, mi?
Kampány: 1 - Értelmetlen és populista.
Lista: 3 - Szentiványival semmi gond, úgysem jut be. Éppen ezért nem akadunk fenn Mohácsin és Konrád Györgyön sem.
 

A szuperbajnok mindenképpen a Fidesz. Akkorát nyernek elvileg, mint még soha senki. Talán csak az MDP 1949-ben, bár az kicsit más szitu volt.
A Fidesz köreit egyedül a tékozló fiú, a Jobbik tudja csak megzavarni. De az az 1 - 2%, ami a Jobbiknak óriási siker, a Fidesz győzelmének nem árthat. Talán csak később, mikor a baloldal fasisztaveszélyt vizionál. Ismét.
Azért veszteni sem tud senki olyan szépen, mint Orbán és csapata. És egy kártékony külpolitikai kartácsot máris sikerült kilőni, hadd kapjon Slota is pár szavazatot a vérszlovákoktól. Schmitt Pál egyelőre, úgy tűnik, azért ő mégsem Wittner Mária vagy Dr. Mikola, hallgat, és jól teszi.

Hitelesség: 2 - Majd meglátjuk... Mindenesetre az rossz jel, hogy nem EP-kampány folyt, hanem a hatástalan Gyurcsány, takarodj! remixei.
Kampány: 3 - Semmi különös.
Lista: 4 - Scmitt Pál mögött egész vállalható arcok is vannak. Meg Surján László. (Ahogy a dolgok most állnak, Hankiss Ágnes is ott lesz a következő EP-ben. Lehetne ennél rosszabb is.)
 

A Jobbik a csodagyerek, pedig igazából senki sem képviseli annyira a múltat, mint ők. Nem arra a kézenfekvő, de nem teljesen reális párhuzamra gondolok, amelyet a párt és a nyilasok között szokás vonni. Azért, mert van egy szélsőjobboldali és populista jelszavakkal operáló párt, azért még nincs fasisztaveszély.
"Szép" dolgokat ígérnek, amelyet az igazságosságra kiéhezett, elnyomott kisember örömmel hall: elszámoltatás, rend, magyar érdekek stb. Ezeket mindenki szeretné, de nem valószínű, hogy pár egyenruhamániás élükön egy túlpörgött, tébolyodott nőszeméllyel meg is tudja valósítani. Nemcsak azért, mert a láthatatlan ellenség meg fogja akadályozni (ez borítékolható), hanem mert egy ország gatyába rázásához sok kiemelkedő szakember kitartó munkájára van szükség. Ha teljesül a Jobbik legvérmesebb álma, és a bespeedezett jogásznő meg a villamosmérnök Brüsszelbe kerül, az sem segít semmit Magyarországon. Morvai még éget is majd minket. Komolyan venni nem fogják, az EP-ben megszokott dolog, hogy mindig bejut valamelyik szélen egy-két félkegyelmű, akit elviselnek.

Hitelesség: 0 - Nem tudnak ezek semmit se csinálni.
Kampány: 3 - A plakát jó. Talán a legjobb.
Lista: 0 - Morvai Krisztina
 

Bokros Lajos láthatóan élvezi a szereplést, és én személy szerint örülök neki. Ha elmegyek vasárnap, rá fogok szavazni. Nem az MDF-re, dehát kapcsolt áru. Nekem Habsburg György nem oszt, nem szoroz. Dávid Ibolya viselkedése meg nem igazán tetszik, de aztán mindig eszembe jut, hogy kiket rúgott ki: Lezsák (kevés undorítóbb politikus van az országban), Almássy Kornél, Csáky stb. (Kik ezek?) Ellenben beengedte a szexis Lengyel Zoltánt, a Fidesz egykori izompacsirtáját. Szóval még gondolkodom.

Hitelesség: 3 - Bokros igenis már letett valamit. Főleg azt, hogy hajlandó kemény döntést hozni.
Kampány: 2 - Béna.
Lista: 4 - Megint Bokros miatt.
 

Lehet Más Politika - lehetne más, ha ez nem egy egyetemi önképzőkör lenne megspékelve egy-két volt szdsz-es híresemberrel (Lovasi, Cserhalmi, Péterfy Bori - akiről nem tudom, milyen volt régebben, de jól illene a tíz évvel ezelőtti szadesz holdudvarba). A Humanisták egyébként nagyon szimpatikusok, de egyelőre erőtlenek. Kampányuk gyakorlatilag nem volt, és bár kaptak publicitást, nem éltek vele megfelelően. Ördögi kör ez: pont azért tetszenek, mert normálisak; pont azért nem látszanak, mert normálisak... Remélem, 2010-re, a fontos választásokra összeszedik magukat, mert akkor nagyon szívesen.

Hitelesség: 5
Kampány: 0
Lista: 5

Ki tudja, kire, mire számít a Roma Összefogás, vagyis Kolompár Orbán, a többszörös Semjén Zsolt Butaság díjas politikus. Majd biztos elmondja 8-án a Mokkában, hogy azért nem szavaztak rájuk az emberek, mert a választók rasszisták...

Hitelesség: 0 - Bár ezt a cigányoknak kellene megítélniük.
Kampány: 2 - Figyelemreméltóan ostoba spotjuk fut a tévében. Biztos, hogy azt kell hangsúlyozniuk, hogy "Együtt erősek vagyunk". Ebben a cigánybűnözéstől hangos közéletben ennek sajátos konnotációi vannak.
Lista: ? Kolompáron kívül számomra egy ismerős név sincs.
 

És végül, de nem utolsó sorban: a Mókus Örs, vagyis Thürmer Gyula nyugdíjasklubja, a Munkáspárt. Mi mondanivalója lehet egy kádárista társaságnak és gerinctelen vezetőjüknek Brüsszelben? Bár ők legalább tényleg hisznek az internacionalizmusban, csak sajnos a SZU nincs benne a buliban.

Hitelesség: 0 - Munkáspárt - EU - üres halmaz
Kampány: 1 - Én egy plakátot sem láttam, ezért nem 0.
Lista: ? l. MCF

Dörgöljük már a fontoskodó bürokraták és orvos barátaik orra alá!

http://www.who.int/csr/don/2009_06_03/en/index.html

Az Air France rejtélyes körülmények között lezuhant gépén 228-an ültek...

Na, most már a néni nem rontja tovább az imidzset. Idézzük föl ezt a történetet: http://recklamal.blog.hu/2009/03/10/lab_es_szivfajdalmak !

Már csak ebben a hónapban dolgozik ez az idős néni, a cég nagymamája, mert áldozatául esett a leépítésnek. Nem mondom, hogy alaptalan, hiszen ha egyszer úgy döntenek, hogy el kell küldeni valakit, mert nem megy olyan jól a szekér, hát szerintem is inkább a nyugdíjasokkal kezdjék! De személyesen sajnálom.

Kicsit olyan a leépítés, mint a halál, nemde? Ha az embert eltalálja, az nagyon döbbenetes és fájdalmas, és éles vágás az életen. És persze sosem jön jól.

Ha viszont túléli az ember, akkor is ott a rossz érzés, mert az esemény emlékeztet önnön halandóságunra. Bizony ma bárkit bármikor kirúghatnak, és ehhez még válság sem kell.

Hiányozni fog!

Bele se kezdek abba, hogy kevés olyan értelmetlen baromság van Magyarországon, mint ez a fölösleges magyarosch hangulatú Nemzeti Vágta. Kíváncsi lennék, ez miért és kinek üzlet, és hogy mire jó az egész. Mindenesetre azalatt a két perc alatt, amennyit láttam belőle, azért azt nyugtáztam magamban, hogy alig-alig ment ki néző erre a giccsre.

Egy valami azért föltűnt. A celebfutam (Tavaly arról maradt emlékezetes, hogy Hajas és Sasvári mennyire sportszerűtlenül viselkedett, de most Fábrynál kibékültek. Be szép!) győztese százezer forintot ajánlhatott föl valamilyen általa választott alapítványnak. Százezer forint? Őszintén mire elég ennyi pénz? Szinte semmire.

Ha lenne valami minimális értelme ennek a lovas körbe-körbe futkosásnak, az talán a jótékonykodás lehetne. De százezer forint a mai világban mint adomány egy agyonreklámozott, és valószínűleg méregdrága parádétól arcpirítóan szegényes.

Ennyit az Aranyág c. pénzgyűjtéssel összekötött esztrádműsor tíz perce alatt összekalapoznak, nem szponzoroktól, hanem a tévénézőktől. Szóval érthetetlen, hogy a civil értékek hiánya miatt folyton siránkozók miért nem ragadják meg az alkalmat, és ajánlanak föl egy olyan összeget, amellyel már megy is valamire a szerencsés alapítvány.

Amúgy ez a kis összeg egyúttal degradálja a győztes teljesítményét is.

Még egy jótanács az RTL Klubnak. Ne szerencsétlen Szujó Zoltánt és a még szerencsétlenebb Barabás Évát küldje ki. Szujó elfér a semmit mondó forma 1-es riportokban, de itt olyan volt, mint valami kisdobos. Nem értek a lóversenyhez, de valami azt súgja, hogy az istállókat itt is istállóknak hívják, és nem boxutcának. Ez erőltetett hülyeségnek hangzik.
Barabás Éva meg hiába vidéki kislány a nagyvárosban, attól még nem ért jobban a lovakhoz. Tudtommal ez is egy szakma, és attól, hogy valaki falun született, azért még nem lószakértő.

Geszti úrnak meg már voltak jobb ötletei.

Valaki szólhatna már a pártoknak, hogy bő egy hét múlva nem magyar parlamenti választások lesznek, hanem ep-s voksolás.

Persze a széles látókörrel rendelkező, külföldi politikát is jól ismerők figyelmeztetnek, a Lajtán túl sincs másképp, a pártok ott is kicsinyes, belpolitikai helyzeti előnyökre pályáznak a nagy összeurópai szellemiség tövében. De ez engem nem nyugtat meg. Lassan ki kellene már abból a kifogásból nőni, hogy hát, kérem szépen, ez nyugaton is így megy. Inkább úgy kellene fogalmazni, nyugaton is helytelen, hogy nincs meg a már régebbi EU-tagországok politikusaiban és pártjaiban meg a minimális színvonal és kissé távolabb látnak a következő választásoknál. Úgy tűnik, az államférfi - (és ennek női változata) hiány nem pusztán magyar betegség.

Ebben a kampányban, amelyet jelen helyzetben teljesen felesleges pénzkidobásnak tartok, nemcsak az európai politizálás szorult háttérbe (ill. tűnt el teljesen), hanem maguk a választók is. A műsort nem nekik csinálják a pártok, hanem egymásnak és kicsit saját maguknak.

A leginkább a Fidesz és az SZDSZ tévesztette el az irányt. Értjük, hogy Orbán Viktornak elég volt a partvonal mellőli politizálásból, de ez most akkor is eu-s választás, amelynek vagy lesz számottevő belpolitikai következménye vagy nem. Miből volt elég? Az mszps EP-képviselők munkája semmilyen, de nem botrányosan rossz. A kampány értelmetlen valójában, és különösen azért kidobott pénz, mert a Fidesz - hacsak nem szúrja el ismét, mint már kétszer - betegre fogja magát nyerni.

Az SZDSZ-ről és remek plakátjairól, amelyekre az alkotók igazán büszkék lehetnek, már itt is értekeztünk. A melegpornós birkozó óta újabb képeket raktak ki (az árpádsávosok elég gyorsan eltüntek), és most már csak szöveget látunk. Pár belvárosi magát értelmiséginek hívő elvakultat talán mozgósít, a közvéleményt viszont már nem tudják becsapni. A kampányuk csőd, amely persze eltörpül egyéb tevékenységeik mögött.

Az MDF sajátosan puritán, ámde műanyag képi világán kívül csak üzenetei elgondolkodtatóbbak. Az új kiegyezés üzenetét én azóta sem tudom értelmezni, mindenesetre újabb kellemetlen fejezeteit mutatták be a frakció - majdnem-újraalakítás címszóval.

Az MSZP plakátjain folytatódik a katasztrofális kommunikáció hagyománya. Először szörpös üvegekre illő tipográfiák között mosolyogtak ismeretlen politikusnők. (Na, jó, Göncz Kinga nem teljesen idegen, de érdekérvényesítő hajlandósága és sikerei elég kérdésesek, úgy is mondhatnánk, az ő ideje alatt nem volt külügyminisztere az országnak.) Aztán jött a szintén image bankból (ezt a szót az SZDSZ magyarázkodásából tanulhatta a reklámszakmában laikus magyar választó) vásárolt joviális pedofil, aki mivel szocialista, konzervatív. Hiszen azt hirdette, hogy az ő értékrendje nem változott. Hát pont ez a baj ezzel az országgal, hogy húsz év alatt nem sikerült fölfogni egyeseknek, hogy a szocializmusra jellemző minden ingyen jár világnak vége van.
Persze az elhatárolódás, a kormánypárti rögeszme sem hiányozhat, már fiatal női arccal dekorálva. A legkevésbé a szociknak kellene reklámozniuk magukat. Minek? Nem mindegy, hogy 15 vagy 17%? Ennél sokkal jobb úgysem lesz. Aki valamiért rájuk szavazna, valószínűleg otthon marad. A szétrobbanthatatlan törzsbázist az EU nem érdekli túlzottan.

A Jobbik legalább egyértelmű, sőt tetszetősen egyszerű választási plakátokat tett ki. A párt, amely valójában súlytalan és komolytalan, de a gyalázatos gyurcsányi teljesítmény révén megizmosodott demagóg és populista szövegeivel, csak a lényeget hirdeti. Itt vagyunk - és ennyi elég is. Egy óriásplakáton nem érdemes túl sok információt összezsúfolni. Az már csak mellékes, hogy a párt sok egyéb hihetőt nem is tud magáról állítani.
És itt a BREAKING:

http://index.hu/kultur/media/2009/05/29/balo_nem_vetetheti_az_mtv_valasztasi_musorat/

Szegény Baló Györgyöt, a választási műsorok veteránját, letiltották túlmozgásos felesége miatt. Őszintén sajnálom!

Nem mondom, tényleg nem érdekel ez a szavazás engem sem túlzottan. Mert nem érzem, mi közöm van hozzá. Nem látom, nekem, miért jó, ha ez vagy az üldögél Brüsszelben, nem is próbálkoznak azzal, hogy megmagyarázzák, pedig legalább ilyenkor kutyakötelességük lenne. De hozzánk még a kopogtatócéduláért sem jött senki, úgy látszik még az sem kell. (Amúgy az is egy vicc, amit ekörül már megint műveltek. Az SZDSZ szerény eredménye, a Fidesz paraniája - tényleg szánalmas.)

Nem tudom, elmegyek-e szavazni. Ezeknek keljek ki az ágyból vasárnap? Még ezt a posztot se nagyon érdemlik meg...

Izgatottan várom Bayer Zsolték véleményét az abádszalóki eset kapcsán!

Röviden: az alvó családhoz bemászik az ablakon egy férfi, és borotvával megvágja a családfő nyakát és felesége lábát. De mielőtt nagyobb kárt tehetne a fölocsúdó házaspárban, a család elkapja és agyba-főbe veri a kéretlen látogatót.

Amit ez az abádszalóki család tett, az Bayerék álma: a magánterületükre behatoló, rossz szándékú idegent lefegyverezték, sőt nem kis civilkurázsival meg is védték magukat. Hiszen erről álmodoznak jobberék évek óta, hogy a jogos önvédelem égisze alatt az ingatlan tulajdonosa bármilyen eszközzel fölléphessen a támadókkal szemben.

A bibi csak az, hogy a család cigány. És persze máris megjelent valami jogvédő a horizonton - aki most borítékolhatóan kivételesen nem valami liberális idióta lesz, hanem jogi szakértő, jobber olvastban - aki szerint a család tagjait is meg kell vádolni, hiszen fellépésük aránytalan volt, a behatoló sokkal súlyosabb sérüléseket szenvedett, mint az áldozatok.

Szóval kíváncsi vagyok, a cigánybünözéssel való riogatásból élők mit kezdenek az üggyel. Mert egyrészt kampányolnak amellett, hogy megszüntessék azt az abszurd szabályt, hogy a megtámadottnak abban a kritikus helyzetben mérlegelni kell, mi lenne arányos védekezés. (Hozzátéve, hogy az elkövető fegyvertelen és alvó emberekre támadt rá borotvával, míg az őt elkapók csupán testi erejüket használták ki. Igaz, többen voltak. Gondolom, a jogvédőnek az tetszett volna, amit a nindzsafilmekben látott. A megtámadott család tagjainak szépen sorban állva kellett volna a támadó elé járulniuk, nehogy a főhőst lebírja a túlerő.)

Másrészt viszont mégiscsak cigányok voltak az áldozatok. Azt is hallani, hogy a behatoló az általa megsebesített férfit gyanúsítja a hozzá történő betöréssel. Persze a jobboldal vérszomjasabb felének ez enyhítő körülmény lesz, pedig nem az. Egyrészt, mert az önbíráskodást a törvény tiltja. Ha rendpártiak vagyunk, akkor a törvények mindenkire vonatkoznak, arra is, aki ún. cigánybűnözőkön vesz revansot.
Másrészt, ha már arányosságról van szó, akkor egy betörésre kicsit erős válasz egy alattomos gyilkossági kísérlet.

És végül, ha a férfi tört be, akkor a nőt miért vágta meg borotvával?

Akármit is tett ez a család a behatoló sérelmére, az akciója veszélyes és helytelen. Amit pedig ezért kapott, az én igazságérzetemet nem zavarja túlságosan. Nem kell sehova bemászni és ott borotvákkal sérülést okozni, és akkor nem hagyják helyben az embert.

Tegnap este Kepes András olyan kalandra szánta el magát, amely még a sokat látott riporternek is újdonság volt.

Kepes ugyanis azzal az ígérettel jelent meg különleges embereket bemutató sorozatával a képernyőn, hogy megmutatja Gáspás Győző másik arcát.

Sajnos nem jött össze, még Kepesnek sem sikerült ebből a butasága, primitívsége ellenére ravasz fickóból érdekes képet összerakni. Leginkább csak szánalmasat.

Kepes elkíséri Győzikét először a volt általános iskolába, ahol a roma rapper azt magyarázza, ha nem kapott volna annak idején majdnem mindenből kegyelemkettest, hanem jobban koncentrált volna a tanulásra, ma valószínűleg nem tartana ott, ahol. Kepes ekkor még próbál vele normálisan beszélni, próbálja meggyőzni, hogy a rossz tanulókból általában azért nem sztár lesz, szóval nincs összefüggés. És általában igaza is van, csak éppen Győző esetében nincs.

A Gáspár sztárság lényege pont az alkalmatlanság. Győzike nem azért lett híresember, mert valamiben jó. Hanem mert gyakorlatilag semmiben sem az, mégis mindig hallunk róla. És annyi esze azért van, hogy ő ezt pontosan tudja, sőt el is mondja és be is bizonyítja.

Aztán jönnek a közhelyek. Győzike elviszi Kepest a Nógrádmegyeri cigánysorra, és elsírja, hogy a show miatt mennyire nem szeretik őt a cigányok. De ez nem új, hiába csodálkozik Kepes. Köztudott dolog, hogy a Győzike show gyakorlatilag zárójelbe tesz mindenféle olyan törekvést, amely a cigányokat mint népet európainak és intelligensnek kíván bemutatni, és megtámogatja azokat a rossz ízű előítéleteket, hogy a cigányok örökké ordítoznak, primitívek és ostobák. Naná, hogy a ezzel senki sem akar azonosulni.

Kepes kamerája követi Győzit a múltkori Milan - Magyar Kupaválogatott meccsre is. Győzi Beckhammel haverkodna, de a nagyképű angol rá sem bagózik. Azért sikerül Ronaldihno-tól begyűjteni egy autogrammot. Aztán másnap már Kepesnek duzzog, hogy az újságban azt hazudták, Beckham rá sem bagózott...

Aztán Beja asszony is csatlakozik, és Kepes fölteszi a legértelmetlenebb kérdést, amely paradox módon tökéletesen beleillik a szituációba. Vajon Győzike mikor játszik szerepet és mikor önmaga? Hebegés, habogás, mert bizony Győzike és a szerep eggyé forrott. Igazából már csak a szerep létezik.

Kepes nem érti Győzikét. Nagyon professzionálisan figyeli a szavait, ahogy egy gondolkodó riporterhez illik, de láthatóan semmit sem ért meg abból, amit ez az ember őszintén közölni akar. A mindenfél idegen civilizációhoz azonnal alkalmazkodni képes tv-s nem tud mit kezdeni a civilizálatlansággal. Furcsa ezt mondani, de Győzike többször fölényben van az ősz riporterrel szemben. Helyzeti fölényben. Kepes nem képes átérezni azt a kontextust, amelyben Győző létezik. Nem érti, miért fontosabb ennek az embernek mindennél az ismertség. Nem érti, miért éri meg Győzőnek mindent - a családját, sőt saját magát is - feláldoznia csak, hogy benne lehessen valamelyik szennylapban. Ahogy azt sem érti, hogy Győző immár virtuális lény, aki a valóságban nem is létezik. Így elég nehéz portrét rajzolni.

Persze néha-néha átsejlik egy kis igazság. De Kepes nem csap le rá, nem hegyezi ki. Hihetnénk, hogy ez kissé régimódi, de elegáns riporteri fogás, nem ítélkezik, tegye meg a néző. De valójában egyszerűen csak a sötétben tapogatózik, ezért inkább nem kommentálja a látottakat, hallottakat. Így Győző irányítja néhol a beszélgetést, és ebből csak újabb közhelyek lesznek.

Kár, hogy Győzikéről nem sikerült elmondani, amit mindenki tud, de csak Kepes tudott volna kulturáltan megfogalmazni: Győző a mai celebbulvár címerállata. Azt már sokan, sokféleképpen megfogalmazták, hogy Gáspárék elég ordenáré népek, és hogy a show megrendezett stb. De Győzit még senki sem leplezte le. Pedig ő tényleg komolyan gondolja, talán a szíve mélyén még örülne is neki, ha megtépáznák picit sajátos nimbuszát. Fárasztó dolog lehet Győzikének lenni!

De Kepes a pár véletlenül adódó ziccert is kihagyja. Így viszont csinált egy jelentéktelen, unalmas és főleg nem túl reális riportfilmet valamiről, amit mindenki betéve ismer. Azt hiszem, ezt nevezik kudarcnak.

Egy holland művésznő megjelentetett egy könyvet, amelyben azokat az e-maileket gyűjtötte össze, amelyeket reakcióként kapot egyik alkotására. A mű: Tinkebell kitekeri beteg macskája nyakát, és válltáskává preparálja az állat tetemét. Erre a "csodálatosan" merész, előremutató és magvas gondolatokat hordozó akcióra a világ felháborodással válaszolt, a sok e-mail között persze nem maradtak el a névtelen gyűlölködések sem. Illetve - és ez a könyv érdekessége - a névtelenség csupán illúzió, mert a művésznő és főleg barátnője különböző, a neten ingyenesen és legálisan hozzáférhető eszközök segítségével kiderítette a gyalázkodók kilétét, és a szépen megfogalmazott gyűlölettirádákat névvel és fényképpel illusztrálta.

A művésznő egyébként megszállottja ennek a témának. Különböző állatkínzó mutatványaival arra akarja fölhívni a közvélemény figyelmét, hogy az emberek milyen képmutatóan állnak az állatokhoz. A kis kedvencek halála mély felháborodást vált ki, míg az ipari mennyiségben elpusztított állatok iránt senki  sem érez szánalmat(vagy csak nagyon kevesen).

Ennek jegyében a hölgy már több mint száz állat szenvedését okozta. Egyszer azzal fenyegetőzött, hogy 60 élő csibét ledarál, hogy figyelmeztessen a tojástermelés embertelen módjára. Máskor 100 hörcsögöt akart taposómalomba terelni, de ezt a rendőrség megakadályozta.

Az ipari szintű állattenyésztés persze nem éppen emberbarát vagyis állatbarát, de azért ebben az egész akciózásban van pár rettentő képmutatás. Egyrészt kicsit vad ötlet állatok megölésével tiltakozni állatok megölése ellen. Másrészt az ilyen akciók értelme és hitele számomra mindig ott vész el, hogy semmi konstruktív nincs benne. Arról nem készít látványos performance-okat a művésznő, hogyan kellene emberszerűen bánni a haszonállatokkal. Képességeiből neki - és a többi felemelt mutatóujjú médiaprófétának - csak a protesztre, a sokkolásra futja. A kreativitása csak addig terjed, hogy beszóljon. Mit beszóljon? Beordítson, mint valami hisztis hülyegyerek. Aztán meg csodálkozik, ha a haszontalan, perverz hülyesége ellenérzést és utálatot vált ki az emberekből.

Mert - és talán kissé beszűkülten leegyszerűsítem a kérdést - élelmiszernek feldolgozni egy kifejezetten ebből a célból tenyésztett állatot még mindig sokkal normálisabb dolog, mint akcióművészet címszó alatt kínozni és megölni őket. Az már csak mellékes, hogy én az ilyesmit nehezen tudom művészetnek tekinteni. Legfeljebb l'art pour l'art értelemben. Időnként rendeznek egy-egy ilyen médiahacket, amelyből annyi van, hogy már semmi hatása. Illetve - mint a macskatáska esetében - a hatás nem az, hogy az emeberek magukba szállnak, elszégyellik magukat és holnaptól mindenki szuperbio és szuperetikus lesz. Hanem épp ellenkezőleg, a művésznőt egy gonosz, szívtelen dögnek tartják, aki a message érdekében értelmetlenül okoz szenvedést állatoknak. Hiába van (lenne) igaza, attól még nem sikerült elérnie azt, amit akart, mert az ilyen fajta okosítást az emberek elutasítják.

A könyvvel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Egyrészt nyilvánvaló: a könyvet pénzszerzési céllal adták ki. A mocskolódás sajnos az internetes nyilvánosság velejárója, az arctalanság pedig valóban elősegíti azt, hogy a gyűlölködésre hajlamos emberek kevésbé fogják vissza magukat. Ez ellen semmit sem lehet tenni, és valószínűleg nem is kell. A gyakorlott internetező többé-kevésbé meg tudja magában szűrni, hogy mely vélemények számítanak, és melyeket írta vélhetően olyan ember, aki csak szemétkedni akar.

Ezzel együtt az ötlet nem rossz. Kicsit gonosz, de nem rossz. Mert bár az ilyesmi nem fogja megakadályozni a gyűlölködőket, de azért néha nem árt szégyenfalat állítani a legdurvább túlkapások ellensúlyozására. Egy ilyen könyvben ugyanis névvel és képpel szerepelni a "Nyírd ki anyádat is és csinálj belőle pénztárcát!" féle frappáns ötlet szerzőjeként azért meglehetősen kellemetlen. Dehát akkor nem szégyellte magát az ötletgazda, amikor begépelte és elküldte ezt az e-mailt.

A könyv egyik nagy tanulsága a szerzők szerint, hogy a legerőteljesebb szövegeket elkövető bunkók általában exhibicionisták: rengeteg nyomot hagynak maguk után a neten, sok fénykép, mindenféle részletes leírás olvasható az életükről.
Amit viszont hiányoltam, az a megállapítás volt, hogy azok az emberek, akik egy cicát ilyen mélységesen sajnálnak, milyen kegyetlenül agresszívak a művésznővel szemben. Persze csak verbálisan. (Azért a halálos fenyegetés nem tréfa.)

De azért van egy ezen túlmutató tanulság is, melyet egyébként nekünk, bloggereknek sem árt fejben tartani: aki szelet vet, vihart arat. Ha valaki csinál vagy ír valamit, azt véleményezhetik, ki így, ki úgy. De ahogy már mondtam, kell egy kis intelligencia és persze tapasztalat ezen reakciók kezelésére.

Párszor már az Index is felkarolta a magát cigány származású politológia-hallgatónak kiadó bloggert. Legutóbb például azzal került a ketrecbe, hogy a Jobbik meglepően normális kinézetű plakátján pornós (!) jegyeket vélt felfedezni...

Kifejezetten nem szeretem az összeesküvés-elméleteket, meg a nagy sorok között olvasást, de Balogh Artúr, a Cigány (ő nevezi így magát), ill. a blogja provokációnak, megjátszásnak tűnik első ránézésre.

Mert bizony ez egy igen gagyi blog.

Nem szerencsés dolog a témaválasztást kritizálni, mert mindenki arról ír, amiről csak akar. Artúr horizontja viszont kimondhatatlanul szűk. A sanyarú cigány sors és a gonosz világ örök harcáról szól, minden gondolatnak az a vége, hogy rossz a világ, mert Artúrt és népét üldözik. Szegény blogger a nagy (anti)rasszizmustól (ami néha nettó nem-cigányok elleni gyűlölködés) nem is látja a világot. Hogy sokkal többről van itt szó, mint a jókról meg a rosszakról, sőt a legtöbb ember nem tartozik sem ide, sem oda, vagy legalábbis nem csinál ekkora ügyet belőle.

Az írások eléggé rapszodikusak, nincs szerkezetük, és alapvető nyelvhelyességi hibáktól hemzsegnek. Persze megint jogos lenne a megjegyzés, mindenki leír néha marhaságot, de Artúr nem képes magát érthetően kifejezni sajnos.

Ellenben a hangvétel agresszív és támadó. De mégsem igazi harc ez, mert Artúr nem veszi a fáradtságot, hogy válaszoljon is a kommentekre. Számos kommentre persze nem érdemes, mert jópár alpári idióta használja Balogh Artúr blogját primitív rasszista rigmusai üzenőfalaként, de az olyan hozzászólók, mint én, aki próbálja a blogger sajátos igénytelenséggel összetákolt gondolatait megérteni, sem kap választ semmire. Ennek ellenére nem kevesen látogatják a blogot, legalábbis szorgalmasan kommentelgetnek. Ami nehezen érthető, hiszen a két fő ok egy blog elhagyására pont a párbeszéd hiánya és a színvonal alacsonysága, s mindkettő jelen van.

Ha ezt egy unatkozó alak viccből (?) csinálja, akkor rossz hírem van, a blog paródiának is gyenge. Mondhatnánk úgy is, nem vicces. Arra gondolni sem merek, hogy valaki így próbálja a cigány értelmiségiek amúgy sem túl magas ázsióját tovább rombolni. Ennyire egy megszállott sem lehet agyafúrt és termékeny, hiszen néha naponta többször is frissül a blog. A szövegek bénasága meglehetősen ösztönösnek tűnik.

Régóta be akartam mutatni a kedves olvasóknak Artúrt és az ő kis világát. Mert ha abból indulunk ki, hogy Artúr az, akinek mondja magát, elég hervasztó. Egyrészt a magyar felsőoktatásra nézvést: hogy kerülhetett be bármilyen főiskolára vagy egyetemre valaki, aki ennyire nem ura a magyar nyelvnek (holott ez az anyanyelve), pláne humán szakra? Ennél csak az szomorúbb, hogy Artúr mennyire gyűlöletteljes személyiség, mennyire nem akarja megérteni azt, hogy a világ kicsit bonyolultabb, mint ahogy ő gondolja.

Most egy olyan írást ajánlok az érdeklődők figyelmébe, amely arról szól, hogy Balogh Artúr számára ki a hét legvonzóbb női politikus Magyarországon.

http://baloghartur.blog.hu/2009/05/20/morvai_krisztina_mohacsi_viktoria_vagy_david_ibolya_a_top_7_nom

A szöveget nyilván humorosnak szánta a szerző, de ez nem jött össze. Saját tapasztalat, hogy nagyon nehéz tényleg szórakoztatóan vicces bejegyzést írni, és Artúr ezen kissé el is vérzett, mert ez a poszt legfeljebb nevetséges, de szellemesnek semmiképp sem nevezném.

Ez egyébként az ember globális érzése a Balogh Artúr féle bloggal kapcsolatban.

Kinek ajánljuk? Alacsony vérnyomású rasszistáknak.

Kinek nem ajánljuk? Magas vérnyomású toleránsoknak.

A hétvégén majdnem megszűnt a Forma 1. A túlzottan régóta regnáló FIA-elnök, Max Mosley a nevetséges körbe-körbe autóversenyek szintjére akarta zülleszteni a bajnokságot költségtakarékossági ötletével. Erre három csapat jelezte, hogy velük nem, kiszállnak, ha a nyakatekert és előnytelen szabályozást bevezetik.
De valószínűleg Ecclestone szólt neki, hogy Ferrari nélkül úgy kirúgatja, hogy meg sem áll a törzshelyéig, ahol a sajátos ízlésű vén kéjencet SS-egyenruhás ribancok kényeztetik.
Szóval egyelőre nem esik szét a Forma 1 és szerencsére a számomra legunalmasabb monacói futamon is túlvagyunk. Megnyugodtam.

A Velvet Gumicukorja szerint ősztől Fábry ül a kvízprofesszori székbe, mivel sztárral kell megjelennie az RTL-nek, hiszen a TV2-re igazolt ama szék eredeti tulajdonosa. Szerintem Fábry teljesen alkalmatlan erre a szerepre. Annak ellenére, hogy Vágó és közte sok hasonlóság van. Mindketten öregedő, túlfizetett, öntelt és kellemetlen emberek, akik jól eljátszott intelligenciájukat és megszerzett hitelességüket "ügyesen" lenullázták eszement politikai fanatizmusukkal. Ennek fitogtatását még fontosnak is tartják. (Még páran talán emlékszünk szörnyen parttalan, ostoba vitájukra a Heti Válaszban.)
Fábry viszont képtelen és nem is hajlandó arra a jópofizásra, amely miatt az egyébként szintén elég bunkó Vágó (olvastam a könyvét, nagy csalódás) az ország egyik legkedveltebb tévés személyisége volt. Továbbá a vetélkedő feszes tempójú dolog, nincs idő és alkalom sem arra, hogy Fábry négyezredszer is elmondja, hogy az apja hogyan próbálta a galambocskát palástolni egy diszkrét, ám annál nyilvánvalóbb köhintéssel.
Így jár a csatorna, amelyiknél nincsenek értelmiségi arcok, Majka vagy valamelyik luxuslotyó mégsem ülhet be a Legyen Ön is milliomos!-t vezetni.
Arról nem is beszélve, hogy Fábry műveltsége kicsit beszűkült (kizárólag humán) és kicsit megkopott, tipikusan az az ember, aki egy ponton megelégedett saját tudásával, és onnan egy tappottat sem mozdult azóta.
Egy próbát azért megér, hiszen a TV2 bármit el tud rontani, úgyhogy eljöhet még az az idő, hogy vetélkedő címén egy önelégült faszi a használatban kissé kifakult szövegei megverik az eredeti kvízprofesszort.

Molnár Gyula olyat tett, amiért majdnem kezet lehet neki csókolni. A XI. kerületi polgármester bezáratta a vacak talponállókat, mert a lakókat zavarta a sok dologtalan egyetemista sorozatos éjjeli hangoskodása. Én is Lágymányoson jártam főiskolára, néha ott aludtam, és tényleg nagyon rossz, hogy hétköznap éjszaka is ott ordítoznak ezek a kölykök. Szóval miért majdnem? Mert a Budapest két legundorítóbb gócpontja, a Zöld Partdon és a Rio működhet tovább. Elsőként ezeket kellett volna végleg bezárni, dehát biztos haver vezeti...
Mindenesetre azért az alkoholistáknak és dealereiknek van bőr a pofájukon! Több riportot is láttam, és megállapítottam, hogy már rég meg kellett hozni ezt a rendeletet. A susogósban a kamerák elé álló tulaj háta mögött ott virított a késdobáló. Az ilyen helyekre szükség van! Na persze!
A helyek közönségén meg igazából mulattam. Pelyhes állú, szemüveges kis legénykék magyarázták, hogy most mi lesz. Jaj, de ismerem a fajtátokat! Vidékről, anyuci, apuci karmai közül Pestre (Budára) felszabadult kis hülyék, akik most a piálástól nagy felnőttek. Habos kakaó és pizsi, az lesz!
Kár, hogy Rióék kimaradtak, mert így a teljes rendelkezés hiteltelen és támadható.

Pár hír házunk tájáról. Jön! Jön! Jön! Médiakurvák - végre elindítjuk a sorozatunkat. Hajós András szereplése a szépségversenyen megadta a kezdőlökést! A műsort természetesen nem láttam, akármit azért még én sem nézek meg. Önmagában a tény, hogy Hajós ilyenhez adja a nevét, érdemessé teszi a címre. Szóval hamarosan.

Másrészt Ruszkibaka barátom megbetegedett, sőt kórházban végezte. Mostanra talán jobban van, hiszen már új poszttal jelentkezett. Jobbulást!

Rohadt egy választó vagyok! Semmi se jó nekem. Kedden még azon morcoskodtam reggel, hogy Horn Gábor, aki ezt a remekbe szabott kampányt vezeti az SZDSZ-nek, már megint fasisztákról osztotta az észt. Nem igaz, hogy a gazdasági válság közepette csak ennyi mondanivalója legyen egy pártnak, amelyik az elmúlt hétből hat évig vezette a gazdasági tárcát!

De aznap este jött a megvilágosodás! Mert valahogy akkorra robbantak be a liberálisok szakmai ötletei.

Először is a remélhetőleg már nagyon rövid ideig tartó Demszky-korszak összefoglalója és szimbóluma, a rosszat rosszul csimborasszója, a mesterséges dugó. Szerencsére elsöpörte a felháborodás ezt az agyrémet. A hozzá nem értés és a pökhendiség szokásos példája szerint zajlottak az események. Az SZDSZ, ugye, a radikálisok ellen kampányol, mégis egy olyan szélsőséges szervezet ötletét kívánja ráerőltetni a budapestiekre, mint a Levegő Munkacsoport. A LM húsz év politikusokhoz méltó destruktivitással teszi lehetetlenné az M0-ás kiépítését. Így a kamionok nagy része kénytelen keresztülmenni a városon, annak levegőjét és forgalmát alaposan terhelve. Vagyis a városrombolásban szép partnere a Demszkyéknek.

Az autóról leszoktatás persze nem rossz cél, csak szokás szerint direktívákon kívül semmi mást nem tett volna Ikvai Szabó Imre, aki ezt a marhaságot felkarolta. Én az esetek 90%-ban BKV-val utazom, de nem ajánlanám senkinek könnyű szívvel. Lassú, ritkán jár és amíg nem dobják ki a gusztustalan embereket (pl. részegek), addig undorító is. Az alpolgármester előbb azon törje a fejét, hogyan lehetne ezeket a kérdéseket megoldani! Például hogy képzelte a több buszt, mikor köztudott, hogy a budapesti buszpark siralmas állapota miatt alig tudják ellátni a mai igényeket sem.

A másik "találmány" az ideiglenes parkoló. Nekem elsőre persze túlszárnyalt a fantáziám, mert nem értettem, mitől ideiglenes egy parkoló. Ha valahol sok autó egyszer már meg tudott állni, akkor később miért nem lehet? Én egy a város fölött lebegő űrhajót képzeltem el, ami hívásra a metró végállomásainál terem, és egy rámpát ereszt le, ahol az autóval szépen föl lehet hajtani, és mint egy parkolóházban, az autót le lehet tenni.

De a valóság prózaibb. Ikvai Szabó ugyanis a városszéli hipermarketeket szemelte ki. Természetesen Tescóék is a tévéből hallották, hogy saját magánterületük alternatív, állami felhasználása a terv része. Ha ezek a haszontalan fickók legalább néha csinálnának valamit maguk (bevásárlás), akkor tudnák, az élelmiszerplázák parkolója csak éjszaka üres. Arról nem is beszélve, hogy például a közelünkben lévő Auchanból egy szimpla busz jár félóránként a Határ úthoz, tehát, aki rosszkor érkezik, az akár egy órát is eltölthet. Ez ám az igazi propaganda a környezettudatosság mellett! Tégy jót a környezettel, és le vagy szarva!

A másik kiváló gondolatsor Magyar Bálint ex-kultuszminisztertől és Sándor Klárától származik. Előbbi neve nyilván ismerősebb, az ő sajátos elképzelései a diákjogokról vezettek többek között ahhoz, hogy ma az iskolákban a deviáns kölykök körül forog az élet, mindenki más jogai meg kit érdekelnek, ugyebár.
A hölgy onnan lehet ismerős, hogy ő akarta beerőltetni a nőket a politikába. Azért, mert ő egy irritáló, fontoskodó nőszemély, aki másokra akarja tukmálni az eszméit, még nem jelenti azt, hogy más nők is politizálni akarnak. Legutóbbi sikeres húzása a távoltartásról szóló törvénytervezet volt, amit olyan kiváló színvonalon sikerült megírnia, hogy az Alkotmánybíróság pontatlan fogalmazás miatt visszadobta. Vagyis miatta késik ez az egyébként fontos törvény. Mert ez a szöveg is kissé egy nézőpontúra sikeredett.

Ez a szenzációs páros újabb offenzívát indított, hogy eddigi fantasztikus munkáját bevégezze. Tipikus liberális gondolat az például, hogy a közoktatás csak 6+6 osztályos legyen. Már most is létezik ez a variáció, szóval, aki ennek a híve, most is taníttathatja a gyerekét így. De egy szabadelvű ember nem tűri, hogy mások ízlése is érvényesüljön, miközben ő tudja a tutit.
A szöveges értékelést az első hat osztályban alkalmaznák, ami csak alapozásra szolgálna. A második 6 évben pedig az adig eltompult agyú gyerekek megpróbálkozhatnának a valós tananyaggal is.

A 8 osztályos gimnáziumokat jövőre meg kell szüntetni, mert elszipkázzák a tehetségeket, és - Úristen! - elitgimnáziumok jönnek létre, ami csorbítja az oktatási esélyegyenlőséget. Az, ugye, föl sem merül, hogy inkább a gyengébb iskolák színvonalának emelésén kellene dolgozni. Inkább nyomjuk le a jókat is! Ugye, érezzük a képmutatást! Az SZDSZ mint a városi értelmiség pártja (vagyis ebben a fényben szeret tetszelegni), azokat az embereket kell, hogy képviselje, akik szeretik magukat elitnek nevezni, és a gyerekeiket szeretik a legjobb iskolába iratni.

Szóval megvilágosodtam. Jobb, ha az SZDSZ a saját maga által felfújt náciveszéllyel van elfoglalva, komoly kérdésekben inkább ne szólaljon meg!

Amíg én itt építem az országot GDP-ileg, addig a kedves olvasó gyarapodjék lelkében és olvassa el Pontilyen szomszédom által bemutatottakat:

http://pontilyen.blog.hu/2009/05/20/a_legmegrenditobb_vers

Manapság kicsit lestrapált vagyok, úgyhogy estére semmi eszem sem marad, így a testvérem ajánlása alapján és mivel a Dallast áttették 8-ra, néha látok egy-egy Kalandra falt!-t.

Azok kedvéért, akik nem szoktak tv-t nézni, elmondom, ez egy rettenetes japán szadi-vetélkedő magyar változata. Az agyonhasznált celeb odaáll a medence szélére (hülye, ezüst ruhában, és egy fal közeledik felé, amelynek formára vágott nyílásán vagy átjut, vagy nem. Többnyire nem sikerül, és a mindenféle magazinoknak alaposan megmutatott habtestek a vízben végzik. Mindezt a Celeb vagyok, ments ki innen! c. szerintem kifejezetten humoros unreality-ben sztárpárossá váló Sebestyén Balázs - Vadon János kettős vezényli le. Az akkori szövegeiket bírtam, erről a teljesítményeikről szóló véleményem viszont a blog mint műfaj határaiba ütközik, mert a hanglejtés is hozzátartozik, de talán el tudja képzelni a kedves olvasó. Szóval a Heti hetesben Havas t. ú. odaszólt Jáksónak: "Maga ne humorizáljon!" Na, szóval ez a pillanata, a lealázás magasiskolája jut eszembe szereplésükről.

Szerencsére hozták magukkal azt az enyhe megvetést a celebek iránt, amit már a dzsungelesdiben is láthattunk, szóval a hírösember nem sztár. És akárhogy akarják a magyar média legközkedveltebb sziámiikrei sem.

A műsor valódi főszereplője azonban Dávid, az úszómester. Ez az ízlésesen kigyúrt tökfilkó tényleg üde színfolt ebben az erőltetett műsorban. Először is kevés szórakoztatóbb dolog van a világon az önmagába szerelmes, betegesen hiú férfiembernél. Sok minden változott bennem az évek során, de ettől a jelenségtől mindig nevetnem kell.

Dávid, az úszómester egyébként azért van ott, hogy kihúzza a medencébe eső celebeket, és az izmai nem műanyagból vannak, mert bizony egy kézzel kirántja a csajokat a vízből. Amúgy naon laza. Általában nincs képben, a műsor elején (minden egyes adásnál így van, megfigyeltem) például integet körbe-körbe, hogy amikor aztán szólítják, akkor nagyobb tempóra kapcsolva folytassa. Túlzottan nem izgatja, amikor a celebek beesnek a vízbe, kényelmesen mászik le magas székéből, és relaxosan slattyog oda a medencéhez. Természetesen strandpapucsban. Beszélni még nem hallottam, de talán jobb is, ill. nem bizonyított, hogy tud.

Nagyon szórakoztató jelenség. Az a balatonszepezdi út jut eszembe, amikor 1999-ben azzal akasztottuk ki (volt egy bűntársam, aki valószínűleg olvassa ezt) a fiú osztálytársainkat, hogy a vasútállomáson pontoztuk az előttünk elhaladó pasikat. (Utálom ezt a szót, de ha vadászatról, ill. az általam inkább gyakorolt pásztázásról van szó, így nevezzük összefoglalóan a célpontokat.) A felhozatal sem volt rossz, de az igazi kéjt a mi fiaink fokozatos megsemmisülése okozta. Szegények eddig azt hitték, hogy csak ők osztályozhatják a húspiacot. Ez kb. olyan lehetett, mint amikor Fábry először belegondolt abba az azóta ezerszer feltett kérdésbe, hogy vajon a lányok is kakilnak-e.

Amálkrimi

Ezt most megúsztuk! Az ember a saját hülyeségétől megy leginkább a falnak!

Tegnap kicsit sokáig tartott a meló, a főnököm vitt haza. (Nyugi! Nő és a férje is ott volt.) Az drága, szép nagy böhöm vaskapu persze megint kitágult ennek az ugandai nyárelőnek hála, és csak komoly fizikai erő révén (belerúgtam) nyílt ki. Bezárni nem lehetett, csak annyira benyomni, hogy a kutya nem induljon világot látni. A kulcsot kár lett volna beleerőltetni. Gondoltam, majd bezárom, ha lemegy a nap. (Az előttem hazaérkező, feltehetően az anyám, hasonlókra jutott.)

Persze egy perc alatt elfelejtettem. Pedig még azon mosolyogtam magamban, hogy nem kell riasztó, hozzánk legfeljebb faltörő kossal lehet most már bejutni.

Mint mostanában oly sokszor, a fáradtság hamar lebírt, aminek az az eredménye, hogy semmilyen esti műsort nem látok, viszont éjszaka felébredek. (Én már sajnos
annyi idős vagyok, hogy egyszer muszáj fölkelnem pisilni éjszaka.) Szóval épp a fajanszon ültem, amikor az éjszakai csendet a kapu nyílásának fémes zaja törte meg. Azonnal elfogott a rettegés. Én nem a mondvacsinált világjárványoktól félek, hanem a sokkal valódibb betolakodóktól, az éjszakai betörőktől. Ráadásul a kis helyiségben ülve mégcsak el sem tudom játszani, hogy alszom. (Ami előre kigondolt taktikám arra az esetre, ha valaki bejönne a szobámba.) Természetesen bevillant, a kapu nyitva maradt. Talán valaki ezt észrevette, és örömmel lépett be a szabad prédának számító házikóba. És most jön a csupán egy retesszel bezárt bejárati ajtó felé. Ha ott nem sikerül, még számos ponton be lehet jönni. A rohadt meleg miatt nyitva lévő ablakokon például.

Kiléptem a szobámba a fürdőből, de a Hasfelmetsző nem volt ott. És ahogy láttam, máshol sem. Úgyhogy eldöntöttem, kimegyek a kertbe (egy szál pendelyben, ahogy a szemetet szoktam kivinni éjjelente), és bezárom a kaput. Közben persze rettegtem, mi van, ha a vérszomjas fenevad pont erre vár, és az orgonabokrokban rejtezik.

De én bizony odamentem a kapuhoz, amely résnyire nyitva volt. Ekkor már sejtettem, mit hallottam. Nyilván éjjel fél kettőre hűlt ki annyira a kapu, hogy visszaszűkült eredeti méretére, és a keret szorítása elengedte. De a gyakorlott paranoiás nem nyugszik meg ilyen szikáran tudományos magyarázatoktól!

Az, hogy nincs unauthorized személy a házban, hamar világos lett. (A kutya jellemzően akkor ugatott egyet, amikor bezártam a kaput.) De ekkor jön az utóaggódás, a mi lett volna, ha... Ugye, a kapu magától résnyire kinyílt, ezzel szinte hívogatva a rossz szándékú embereket: "Igen, nyitva vagyok! Gyere csak be!" Mint egy rossz kurva! Vagyis, amíg csak be volt nyomva, és a hőtágulás miatt a keretbe feszült, addig semmi gond sem volt, amikor viszont vége ért ez az állapot, a kapu, amelynek az a dolga, hogy megvédjen a külvilágtól, mintegy elárulva mit sem sejtő, alvó gazdáit kiszolgáltatott bennünket a rosszembereknek. Akik közül - és ezzel nyugtattam magam - szerencsére egy sem járt arra ezen a meleg, májusi éjszakán.

Aztán negyed három felé elaludtam, és meg sem mozdultam a vekker hangjáig. Szóval megint megúsztuk.

Honnan lehet tudni, hogy ez marhaság?

http://index.hu/tudomany/2009/05/18/oseink_ehettek_a_neandervolgyi_emberbol/

Onnan, hogy az értelmes ember (igen, mi) és a neandervölgyi ember két különböző faj. Vagyis, ha az egyik megeszi a másikat, az nem kannibalizmus. Akármennyire is jó lenne az emberiség sötét múltjával borzongatni a hangzatos tudományos elméletek rajongóit, ez sajnos tény.

De ha akár egymás húsát is fogyasztották eleink 30 - 40 ezer éve, annak mi a jelentősége? Azon kívül, hogy szörnyülködünk.

Igazi szenzációhajhász, szemforgató baromság, az Aktív, a Fókusz és hasonló tudománytalan műsorok lebutított nézői számára. Borzongás a pörkölt mellé.

Amúgy ha már rá akarjuk visszamenőleg erőltetni a mai erkölcsi normáinkat több évtízezreddel ezelőtt élt őseinkre (ami történelmietlen és szintén teljesen értelmetlen), és  mai mércével akarjuk megmérni őket, akkor meg azt mondom, hogy éhségből megölni valakit (valamit) még mindig sokkal etikusabb, mint mondjuk háborúban (hideg gazdasági indokokból) vagy kedvtelésből, ami nem idegen a Homo sapiens sapienstől. Az állati elme ezt nem ismeri. Mert van ennek az áltudományos hírnek egy olyan olvasata is, amely az embert megpróbálja lerántani az "állati" szintre, pedig...

A cabrio a dolce vita jelképe, akinek van nyitott sportkocsija, azt már nem tojják le a verebek. Ki ne álmodott volna arról, hogy egy cabrióval száguldozik: napszemüveg, menőség, sebesség és a szél fújja a hajunkat.

És pont ez a szél okozta most a gondot. Az A2-es autópályán Hannovernél 23 000 Eurót fújt ki a légáramlat egy német férfi kocsijából. (Ez mai árfolyamon 6 440 000 Ft, csak hogy el tudjuk képzelni.) Ezzel valós pénzesőt okozva az autópályán.

De ez még semmi! Egyébként az Audit éppen egy tesztútra vitte magával, és visszatérve meg is vette volna. Abból a 23 ezerből, amely szétszóródott.

Először saját maga kezdte összegyűjteni a pénzt, de aztán fölhívta a rendőröket, akik a segítségére siettek, le is zárták az utat egy szakaszon. Csodák csodájára kb. 20 000 Euró előkerült.

Arról sajnos nem szól a hír, hogy az autószalonban később mi történt. Meg tudta venni ez az óvatlan úr a kocsit.

Vagy megtanulta egy életre: a nyitott sportkocsi tényleg nyitott. Vagy már nem is akar annyira cabriót, drága mulatság az!

Az SZDSZ féle Tito Ortiz lejárató kampány már megkapta a magáét pár napja, de érdemes az MDF plakátjait is szemügyre venni.

Az MDF - bár évek óta a kampánypénzek rendezését szorgalmazza - a párt állítólagos szegényes pénzügyi helyzetéhez képest elég bőségesen ellátja az utca emberét információval. Már jóval a kampány megkezdése előtt kiplakátolta három fő arcát: Dávid Ibolyát, Bokros Lajost és Habsburg Györgyöt. A meglehetősen béna fotókon három nem éppen mosolygós ember próbál kényszeredetten mosolyogni. Talán felnőtt-pelenka reklámnak elmenne, de mint kompetens, européer politikusok bemutatása eléggé nem sikerült.

A kampány utolsó heteire újabb képek árasztották el az utcákat. A jól bevált képi világot (fehér, steril háttér zöld MDF-logóval) benépesítették idomított emberekkel (akik mind azt csinálják, amit mondanak nekik. Dávid Iboly álma!) és már csak egy-egy alak uralja a képet a lista éléről. Más-más üzenetet hordoznak.

Ezek a képek is remekül sikerültek, megint nagy dicséret annak, aki ilyen viccesen minimalista, mégis sokat mondó képi üzenetekkel akarja megszerezni választói bizalmát.

The ultimate King Kong moment

Bokros Lajos mumusi karrierje töretlen, és úgy látszik, kicsit hízeleg is neki, hogy ő afféle magyar Darth Vader, a főgonosz, akit titokban sokan szeretnek. Azért akármit ő sem vállal, pl. az SZDSZ jelölését kikérte magának, amit meg is tudunk érteni. A Bokros, szörny dologra rá is játszanak most, és például a metróban minden megállóban kint van ez a plakát. Elég vicces és kicsit rémisztő (nem nagyon), amikor a metró megáll, és az alagút fala felől Bokros Lajos hatalmas feje mosolyog be az ajtón vagy az ablakon.

2 in 1

Ez talán minden idők legzavarosabb politikai plakátján Habsburg György a főszereplő. Habsburg Györgyöt egy időben mindenki szerette ebben az országban, melyet édesapja jogos népszerűségének köszönhetett. A magyart enyhe akcentussal, de tiszta szívvel beszélő európai politikusnak azért már a múltban volt egy-két sajátos médiaszereplése (szakszóval: publicity stunt-ja). Egyrészt az esküvője, amely egy kicsit a magyaroknak is teremtett egy olyan élményt, mint amilyen az angoloknak (briteknek) a Diana - Charles frigy volt. Persze kicsiben. Emlékszem, szombaton volt, és egy olyan pap adta őket össze, aki sajnos németül nem beszélt. Ezért apámmal jókat hahotáztunk, amikor a 2 folyamatosan zvejnek olvasta. Minden tisztelet ellenére, kit érdekel két vadidegen ember esküvője? Miért kellett ezt a tévében élőben leadni?
Aztán jött valami, amit még nehezebb megmagyarázni. A trónörökös örököse a TV2 nevében fogadta a Vad Angyalt játszó dél-amerikai színésznőt (nevezzük így az egyszerűség kedvéért).

Most meg az MDF színeiben az EP-lista 2. helyezettje? És ráadásul ezzel a plakáttal?!

Mit látunk? Habsburg György széles mosolyra húzza a száját, a háttérben a pantomim-csoport boldog. És a felirat: Új kiegyezést!

Próbáljuk értelmezni az üzenetet!

A kiegyezés - Habsburg párosítás elsődleges asszociációja nem az, hogy de jó fejek voltak ezek a Habsburgok! A régi kiegyezés megkötésekor a Habsburgok kvázi ellenfeleink voltak. Ha jól értem ezt a korszakot, azért kellett megkötni ezt paktumot, mert a két fél között - finoman szólva - nem volt éppen békés a viszony. De szerencsére mindkét félben volt annyi józanság, hogy belássa, nem lehetséges örökös ellenségességben élni.
De az MDF tudhatná - elvileg ez a humánértelmiségiek pártja sok-sok történésszel - hogy a magyar történelmi néplélekben a kiegyezés legjobb esetben is csak valami színtelen - szagtalan, unalmas epizód; vérmesebbek egyenesen a Habsburgoknak történő behódolást látnak benne, ami persze hülyeség, mégis sok ember ezt vallja.

Még fájóbb hiányosság, hogy sehol sincs Deák Ferenc. (Ha jobban belegondolunk, ez XX - XXI. századi történetünk égető hiányossága.) Ha jóhiszeműek vagyunk, gondolhatjuk azt, hogy Habsburg György korunk Deák Ference. De akkor meg kivel akar kiegyezni? Vannak nekünk most olyan ellenfeleink, mint annak idején a jelölt úr ősei? Szerintem nem, tekintve, hogy Magyarország jogilag független állam, nem pedig a Habsburg Birodalom (a kiegyezés után Osztrák-Magyar Monarchia) egyik tartománya. (Mondom, hogy zavaros.). Bár az EU tagja, tehát bizonyos kérdésekben az EU-val összhangban kell működnie. Érdekes lenne összehasonlítani az akkori, monarchiabeli és a mostani, eu-s szuverenitásunkat. (Ha valaki kedvet érez, ne kíméljen! Akár vendégposzt formájában is jöhet a nagy mű.)
Szóval vannak hasonlóságok, és a Habsburg márkanevet sem véletlenül használják (hátha vannak még royalisták az országban, nem megfeledkezve az antalli MDF arisztratikus voltáról sem).

De sajnos ebből nem derül ki, mit is takar az Új kiegyezés. Persze aki figyel, talán érti, mit akarnak. A kiegyezésnek Magyarországon belül kell megtörténnie. Ha ez így van, akkor viszont elég hiteltelen dolog ez az MDF belső viszonyainak fényében. Legalábbis érdekes az új kiegyezést, egyfajta nemzeti békét óhajtani egy olyan pártban, ahonnan mindenkit kirúgnak, aki nem úgy táncol, ahogy a porondmesternéni fütyül.

De legalább itt van ez a veszettül abszurd plakát! Olyan időket élünk, amikor már az is népjóléti (vagy ahogy a Horn-kormány nevezte, hangulatjavító) intézkedés, ha röhögni lehet a plakátokon.

A felolvasó - filmkritika

Bűnös-e az ember, ha egy háborús bűnöst szeret? Ezt járja körül ez a film, de igazi választ nem ad, mert erre nincs jó válasz.

Az ötvenes években egy német kamaszfiú és a nála 21 évvel idősebb kalauznő között szenvedélyes szerelem bontakozik ki. Először csak dugnak, aztán a fiú felolvas a nőnek, végül pedig még kirándulni is elmennek együtt.

Aztán a nő eltűnik. Végleg.

Az a nő, akit a fiú szeretett, soha többé nem jön vissza. A rémes viszontlátás jópár évvel később joghallgatóként éri a fiút. Náci bűnösök perére viszi őket filozófikus professzoruk, és a vádlottak padján öt másik nővel együtt ott ül az egykori, a feledhetetlen kedves. Mint kiderül, Hanna egy haláltábor SS-őre volt, feladata a foglyok szortírozása. Rajta (is) múlt, hogy ki ment Auschwitba meghalni.

A két történet forr itt egybe. Van egyszer Hanna, a kissé frivoll, de csodálatos nő, aki bevezette az akkor 15 éves Michaelt a szerelem Paradicsomába. És ott ül Fräulein Hanna Schmitz, aki minimum 300 ember életéért felel. Legalábbis ennyit tudnak bizonyítani.

A nagy sikerű regényt és a filmet is a holokauszt bűnöseinek felmentésével, cselekedeteik mentegetésével vádolták. Pedig valójában csak szakít ezzel a fehér - fekete szemlélettel, amely évtizedeken át "kötelező" volt a holokauszttal kapcsolatban. De ma már más idők járnak, ahogy távolodunk, látnunk kell (és hála számos kiváló, főleg német alkotásnak látjuk is), nem ennyire egyszerű a dolog. Könnyű az egész SS-t pszichopata gyilkológépek arctalan tömegének látni, de realistább és célravazetőbb megérteni, hogy mi történt. És ez a történet egyik fő kérdése, meg lehet-e, meg kell-e és meg szabad-e érteni a holokausztot a nácik szemszögéből. A történet egy teljes karaktert szán azok képviseletére, akik azt vallják, hogy erre nincs magyarázat!

És persze nincs, ha az ember az ember áldozat volt, vagy csak hallott a rémtettekről. De mi van akkor, ha az egyik gaz náci az illető életének nagy szerelme? És talán még enyhíteni is tudná a büntetését, mert tud valamit a nőről, amit senki más.

A válasz aszerint alakul az emberben, hogy miként értékeli a körülményeket. Hanna legfőbb mentsége saját tudatlansága és butasága. Sokan léphettek be úgy az SS-be, hogy fogalmuk sem volt, mire megy ki a játék. Honnan is tudták volna? Népszerű intézmény volt, elit hely, ahová ennek ellenére bárkit fölvettek. Még egy butuska gyári munkáslányt is.

Szeretjük-e a buta, manipulálható embereket, akik ész nélkül követik az idők szavát? Vagy legalábbis elfogadjuk-e őket? Mit tettünk volna mi? (Ezt a kérdést Hanna is fölteszi a bírónak, aki ettől rendesen megrökönyödik, és nem válaszol.)

Aztán mikor az elfoglalt Lengyelországba küldik, hogy a KZ-ben legyen felügyelő, akkor vajon mennyire van tisztában azzal, hogy mi zajlik ott? És az a megdöbbentő, hogy még húsz évvel később sem fogja föl az egészet. Mert képtelen fölfogni. Ez vajon még mindig sima butaság? Avagy a bűntudatnak az a fázisa, amikor a bűn annyira felfoghatatlan, hogy az agy minden tényt és minden rációt elutasít.

Pedig Hanna érez bűntudatot, és bünteti is magát. Amikor megismerjük, 36 éves, vagyis igazából fiatal. De már annyira lestrapált, annyira fáradt, annyira illúziómentes, hogy az már szinte fájdalmas. Ha Kate Winslet megérdemelte az Oscart, hát az pont ennek az állapotnak az eljátszásáért járt.

És ebbe csöppen bele a 15 éves Michael. És vele együtt visszajönnek a színek, a szagok, magyarán az élet. Hanna először próbálja beleélni magát ebbe a helyzetbe, talán megúszta, talán nem halt meg a lelke teljesen, talán nem akkora szar, mint ahogy eddig tűnt. De aztán rájön, azt a terhet, amelyet cipel, örökké viselnie kell. Nem érdemli meg ennek a tisztalelkű, fiatal embernek az őszinte szerelmét. (Hozzátéve, hogy azért ilyenkor ott motoszkál a lebukás lehetősége is. Vajon szeretné-e őt Michael, ha kiderülne, mit tett?) Számomra ennek belátása a legmegrázóbb a filmben. Egyúttal a legnagyobb tanulság is: az ilyen rohadt ideológia mindenkit tönkretesz. Csak áldozatok maradnak utána. Nem mindenki ártatlan áldozat persze.

A perben fölmerül, a parancs és a szabad akarat viszonya is. Hiszen Hanna azzal magyarázza szörnyű tetteit, hogy neki volt egy feladata, amelyet teljesített. Az is elég megdöbbentő, hogy ez az érvelés nem valamilyen ügyvédi tanács, hanem őszinte meggyőződés. Hanna már akkor is elhárította a döntés felelősségét. Nyilvánvalóan ez a bűne.

A film jó, bár kissé lassú és időnként szöszmötölős. Kate Winslet most is dicséretet érdemel, de az Oscar-díjat tekinthetjük inkább az eddigi életmű megkoronázásának. Több olyan filmje is van, amely sokkal jobb. (Ha már sajátos bűntudat témakörben keresgélünk, akkor az egyik első szerepe az Angyali teremtményekben sokkal erősebb.)

Nagyon zavaró viszont, hogy semmit sem sikerült Németországból elcsípni. A film kulisszái mintha egy európai USA-rezervátumban lennének. Hiába visítanak korabeli villamosok a berlini utcákon, sem Winslet, sem Fiennes nem néz ki eléggé németnek. (Fiennes a felnőtt Michaelt játssza elég egyhangúan. Néha már kínos ez az angolos elegancia, nekem nem passzol ehhez a karakterhez.) Ez elég sokat elvesz a történet realista vonulatából, és nagyon sokat árt a filmnek. Főleg azért, mert a nem németspecifikus részekben van élet, van spiritusz - minden pasztelles művészkedés ellenére. Sőt, szép megoldás, ahogy a halványsárga függönyök közül betör az erős napfény, hogy a fáradt hússzínű falak élénk eperszínűre fesse. Finomkodássá Fiennes örökösen fogfájós arckifejezésétől válik a dolog. Egyszerűen nem hihető, hogy harminc év is kevés a dolgok megemésztéséhez, hogy még mindig annyira rossz.

Hogy ne csak rosszat mondjak, a keretet adó apa - lánya kapcsolat szép és érdekes fényben látszik. Bár ebben nagy szerepe van a partnernek is, a fiatal és helyes Hannah Herzsprungnak is. Ő, a fiatal Michaelt játszó David Kross és Bruno Ganz a legjobbak, talán mert németek, és ezáltal jobban értik ezt a kollektív bűntudatot, amely azóta is benne van a német emberek zsigereiben.

A dráma mindenkit megérint, és ahogy mondtam, nem lesz az ember a film végére sem okosabb. Még nagyon sok időnek kell eltelnie, mire bármi biztosat ki lehet mondani azokról az időkről, úgy tűnik.

Értékelés: 8/10

A hétvégén bukkantan erre a pompás kis blogra. Köszönjük Bede Mártonnak, hogy eszébe jutott és azóta is rendszeresen eszébe jut valami.

http://villaminterju.blog.hu/

Kis ízelítő:

http://villaminterju.blog.hu/2009/01/29/villaminterju_veres_janos_penzugyminiszterrel

http://villaminterju.blog.hu/2009/01/28/villaminterju_szili_katalin_szocialista_politikusnovel

http://villaminterju.blog.hu/2008/12/02/villaminterju_toth_luszi_kiskamasz_enekesnovel

http://villaminterju.blog.hu/2008/11/17/villaminterju_horvath_eva_hires_novel

http://villaminterju.blog.hu/2009/04/29/villaminterju_kivago_ivan_gyorgynevel_soroksar_alpolgarmesterevel

http://villaminterju.blog.hu/2009/04/17/villaminterju_tosao_elod_boliviai_puccsistaval

És végül, de nem utolsó sorban:

http://villaminterju.blog.hu/2009/04/01/villaminterju_szekeres_imre_honvedelmi_miniszterrel

Csak így tovább!

Rendkívül érdekes írásra hívták föl a figyelmemet, melyet most az olvasókkal is megosztok.

Marx György: A marslakók legendája

http://www.kfki.hu/tudtor/tudos1/marsl.html

Ha elolvastátok, megbeszélhetjük.

A pécsi polgármester-választás végeredménye szerint a fideszes Páva Zsolt kétszer annyi szavazatot kapott, mint Szili Katalin.

Csúnya bukta, bár nem váratlan. Azért a Fidesz jobban teszi, ha nem bízza el magát túlzottan. Pécs botrányváros, és Toller sajnálatos balesete óta fejetlen, az Európa Kulturális Fővárosa cím pedig jelenleg inkább nyomasztó teher (egy újabb bukta ígérete), mint egyedülálló lehetőség.

A választáson viszonylag alacsony volt a részvétel. Viszonylag, mert 38% 44% magasabb, mint ahányan egy átlagos időközi helyhatósági választásra elmennek, de ahhoz képest viszont csekély, ha arra gondolunk, micsoda cirkusz ment körülötte az utóbbi napokban. Az örökös szoci "nagyváros" fideszes kézbe került. Nagy fegyvertény volna, ha nem recsegne - ropogna a kormánypárt körül minden.

Bár Szili Katalin képmutatása és törtetése miatt érdemelte ki, a bukást Gyurcsány Ferencnek, nagy, pártbeli riválisának köszönheti. Régebben olvastam olyan elemzést, hogy ez Gyurcsány egyik ügyesen elhelyezett csapdája volt. Ha Szili megnyeri, akkor Pécsre kell koncentrálni, és eltűnik, ha meg veszít - ahogy ez várható volt - akkor bukott politikus lesz, aki miatt a vörös Pécs elesett.

Szili viszont egy kifejezetten tehetségtelen stratéga. Már elveszített egyszer egy elég jelentős választást a pártjának. Görcsös ragaszkodása a köztársasági elnöki jelöltséghez jutatta az államfői székbe Sólyom Lászlót, aki sok borsot tört már a szoci orrok alá. (Bár kétségtelen, hogy működése a hibák ellenére Magyarország javára válik.)

Azt hitte, hogy viszonylagos népszerűsége (évek óta ő a legszimpatikusabb szocialista politikus, de ez is csak viszonylagos, a politikusok általános megítélése alacsonyabb, mint valaha) feledteti a kormány szörnyű ténykedését és a pécsi zűrzavart egyaránt. De még ez sem fontos igazán. Mert a fideszes akkor sem szavaz Szili Katalinra, ha minden rendben megy, de van fideszes jelölt is. Pláne, hogy a jobbos média és az újságok szorgalmasan járatták le Szilit. Nehéz dolguk nem volt. Szili működése nem konzekvens. Pártjához hol hűséges, hol nem. Számos olyan ügy kapcsolódik hozzá, amely nemcsak az ellenzék szemében visszatetsző. A klasszikus történet az őszödi beszéd szótlan végigülése; az én kedvencem a szabálytalanul cigiző képviselőket filmező operatőrök kitiltása.

De nem féltem Szili Katalint. Valószínűleg lesz számára valami kellemes szék, ill. marad továbbra is. Hiszen valószínűleg Szili nem mond le házelnöki tisztéről. Mintha mi se történt volna.

A teljesen korszerűtlen és felesleges kampánycsend estéjén milyen filmmel is rukkol elő az RTL Klub?

A Dzsentlemanussal Eddie Murphyvel. (A fordítónak külön köszönjük ezt a frappánsan szellemes címet.)

A film arról szól, hogyan boldogul egy piti szélhámos Washingtonban, az igazán nagypolitikában. Amúgy jó kis film, én most is végignéztem.

A 10 pontos párbeszéd:

Bizottsági elnök: És mondja, fiam, érdeklik az anyagiak?
Újdonsült képviselő: Mi az, hogy! Nagyon is!

Ez így tényleg elhangzik a filmben, és a szinkron nem három éves. Hiába, az amerikai demokrácia már sokkal előrébb tart.

A vígjátékot egy házassági dráma követte. A címe: Most már elég!

Szólni kéne Rytkó Emíliáéknak, hogy vizsgálják ki az esetet!