Szégyellheti magát mindenki, aki a Penny Market féle vasárnapi sajtbalhéban részt vett!
Nem akarom a Penny Market felelősségét elbagatellizálni, mert azért az ő olcsójános marketingstratégiájuk váltotta ki az emberekből ismételten a vadállatot, de azért nem lenne fair már megint fölmenteni a szegény kisembert úgy en bloc, és a gonosz multira kenni az egészet.
A Penny Market abból él, hogy olcsó. Kis választékukból álló kis készletük meglehetősen gyorsan forog, és jellemzően olyan társadalmi rétegek járnak oda, akik nem nagyon engedhetik meg maguknak a pazarlás. Főleg városi nyugdíjasok. Tudom, mert a nagypapámnak is kedvenc üzlete volt.
Szóval a Penny Marketet azzal vádolni, hogy hirtelen fordulattal dömpingezne, nem túl értelmes dolog. Eleve ezzel építették föl vásárlóközönségüket, és ezzel váltak e jól körülhatárolható csoport törzshelyévé.
Most, hogy 15 évesek lettek, kitalálták, hogy 1994-es áron értékesítenek néhány közkedvelt terméket: sört és sajtot. Vesztükre! Mert a radírszerű trappistájuk (amely akció nélkül is 800 Ft körül mozog már évek óta, de olyan is) mágnesként vonzotta a vevőket, akik országos jégeső ide, EP-választások oda, tömegesen érkeztek a Pennykbe. Ám az üzlet alábecsülte az igényt, és üzleteibe egységesen 60 guriga sajtot küldött az akciósból. A rutinosabbak már két órával a happy hour előtt a boltban voltak, és bár a Penny üzletek pont amiatt nyugdíjas-kompatibilisek, mert viszonylag kicsi az alapterületük (a hipermarketeket végigjárni tényleg fárasztó és időigényes), voltak, akik a sajtpult körül feltűnés nélkül lófrálva várták a mennyei mannát, az 550 Ft-os sajtot. Pont mint egy rockkoncert! A fanatikusok ott is már órákkal korábban tábort vernek, csakhogy az első sorban csápolhassanak.
De itt végül nem ért össze a nagy rajongásban az egybegyűltek lelke. Mert ami hét órától kezdve zajlott, inkább egy jó kis Fradi - Újpest örökrangadó harmadik, utcai félidejére emlékezetett. Az emberek szabályosan dulakodtak a sajtokért, sőt volt akit meg is tapostak. Ha valaki tudott szerezni egyet, attól néha bizony még el is vették. Erőszakkal.
Végül a rendőrség is kiszállt. 29 emberüknek kellett a kaposvári üzlethez kimenni, mert nem bírtak a sajtért bárkit eltiporni képes népséggel. Ez egyrészt kicsit vicces a rendőrségre nézve. Másrészt viszont csak ismételni tudom magamat: szégyellje magát mélységesen mindenki, aki képes egy vacak sajtért csőcselék módjára viselkedni!
Erre nem mentség a szegénység! Vagyis nem lenne szabad, hogy az legyen! Az általam manapság kissé megmosolygott TGM szokta hajtogatni, hogy az igazi magyarországi rasszizmus ma nem valamilyen népcsoport ellen irányul, hanem általában a szegények ellen. Aki szegény, az gyanús, bűnözésre hajlamos, és úgy általában is ciki.
Aki így viselkedik (és ahogy mondtam, jártam jópárszor a Pennyben, nemcsak a legszegényebbekkel találkozni ott), az a fenti előítéletet erősíti. Aki így viselkedik, az nem szegény, hanem mohó és bunkó.
Ugyanaz, mint aki a budaörsi Electro World nyitásakor a plazmatévéért behúz egyet a másik vásárlónak. Vagy - amit személyesen láttunk - a szintén budaörsi IKEA nyitásakor. Nagynénémmel mi is felkerekedtünk kíváncsiságból. De a buszról leszállva megláttuk a sort, inkább vettünk egy fagyit, és egy padról röhögtünk a sok hülyén, akik mind valami 200 Ft-os, rusnya, satnya szobanövénnyel jöttek ki. Megfogták az Isten lábát! Az esti híradóban hallottuk, hogy még harapás is volt a nagy tömeghisztéria közepette.
Itt nem a pénzről van szó. Hanem arról, hogy az elnyomott kisember végre megcsinálhatja élete üzletét. 550 Ft/kg-ért bespájzolhat egy csomó gumiszerű sajtot. Majd szépen lefagyasztja, és máris rúgott egyet a válság valagába.
Pontosabban bespájzolhatná, ha a sok rohadék (biztos mind kommunista/ náci) nem happolná el előle. Hogy neki rossz legyen.
Pár hülye még órákig az üzletnél maradt, mondván biztos a rendőröknek adják, ami megmaradt. Kár, hogy még azt sem sikerült fölfogni, pont azért indult a csetepaté, mert elfogyott a sajt.
Először nevettem ezen a híren, de belegondolva annyira szánalmas az egész történet, hogy csak simán undorodom ezektől az emberektől és főleg ettől a mentalitástól.
Akármit is mond Pozsgay Imre, a többpártrendszer legnagyobb magyarországi híve (hiszen már több pártot is megjárt a kedélyes reformkommunista), a hálának mégiscsak a politikai kategóriának kell lennie.
Tegnap este Kepes András olyan kalandra szánta el magát, amely még a sokat látott riporternek is újdonság volt.
Egy holland művésznő megjelentetett egy könyvet, amelyben azokat az e-maileket gyűjtötte össze, amelyeket reakcióként kapot egyik alkotására. A mű: Tinkebell kitekeri beteg macskája nyakát, és válltáskává preparálja az állat tetemét. Erre a "csodálatosan" merész, előremutató és magvas gondolatokat hordozó akcióra a világ felháborodással válaszolt, a sok e-mail között persze nem maradtak el a névtelen gyűlölködések sem. Illetve - és ez a könyv érdekessége - a névtelenség csupán illúzió, mert a művésznő és főleg barátnője különböző, a neten ingyenesen és legálisan hozzáférhető eszközök segítségével kiderítette a gyalázkodók kilétét, és a szépen megfogalmazott gyűlölettirádákat névvel és fényképpel illusztrálta.
Ezt most megúsztuk! Az ember a saját hülyeségétől megy leginkább a falnak!
Honnan lehet tudni, hogy ez marhaság?
Bokros Lajos mumusi karrierje töretlen, és úgy látszik, kicsit hízeleg is neki, hogy ő afféle magyar Darth Vader, a főgonosz, akit titokban sokan szeretnek. Azért akármit ő sem vállal, pl. az SZDSZ jelölését kikérte magának, amit meg is tudunk érteni. A Bokros, szörny dologra rá is játszanak most, és például a metróban minden megállóban kint van ez a plakát. Elég vicces és kicsit rémisztő (nem nagyon), amikor a metró megáll, és az alagút fala felől Bokros Lajos hatalmas feje mosolyog be az ajtón vagy az ablakon.
Ez talán minden idők legzavarosabb politikai plakátján Habsburg György a főszereplő. Habsburg Györgyöt egy időben mindenki szerette ebben az országban, melyet édesapja jogos népszerűségének köszönhetett. A magyart enyhe akcentussal, de tiszta szívvel beszélő európai politikusnak azért már a múltban volt egy-két sajátos médiaszereplése (szakszóval: publicity stunt-ja). Egyrészt az esküvője, amely egy kicsit a magyaroknak is teremtett egy olyan élményt, mint amilyen az angoloknak (briteknek) a Diana - Charles frigy volt. Persze kicsiben. Emlékszem, szombaton volt, és egy olyan pap adta őket össze, aki sajnos németül nem beszélt. Ezért apámmal jókat hahotáztunk, amikor a 2 folyamatosan zvejnek olvasta. Minden tisztelet ellenére, kit érdekel két vadidegen ember esküvője? Miért kellett ezt a tévében élőben leadni?
Most meg az MDF színeiben az EP-lista 2. helyezettje? És ráadásul ezzel a plakáttal?!
Bűnös-e az ember, ha egy háborús bűnöst szeret? Ezt járja körül ez a film, de igazi választ nem ad, mert erre nincs jó válasz.
A teljesen korszerűtlen és felesleges kampánycsend estéjén milyen filmmel is rukkol elő az RTL Klub?