Amikor az ember már azt gondolja, ezen az egészséges hosszúságú héten már nem érik újabb abszurditások, úgyis rácáfol az élet.

Az utóbbi időkben hanyagolt Hét képe rovatban szerettem volna megmutatni a töménytelen, postaládánkban landoló szórólapok egyikét. Szokásos gagyi kivitelű, nyugdíjasok becsapására irányuló rendezvényre szól a meghívó. Hetente dobnak be ilyet: a ráérő néniket-bácsikat elviszik busszal valahova párszáz forintért, ahol ebédet és valamilyen ajándékot kapnak, no meg az élményt. Egyetlen feltétel: végig kell hallgatni a termékbemutatót. A 3D, színes-szagos televíziózás elődje ez; élő teleshop. Elvileg nem kötelező ilyen alkalmakon vásárolni, mégis az a hír járja, nem bánnak túl kedvesen az olyan vendégekkel, akiket sehogy sem sikerül meggyőzni.

Most a buszos kirándulás elmarad, a sokat sejtető nevű, helyi Sramli csárdába hivatalos, akit a rendezvény (illetve a rántott hús és az ajándékok) vonzanak. Ám kivételesen nem a kiemelten hasznos Ásd el magad, kispajtás! - felszerelést osztogatják, hanem egy porcelánfejű babát.

Egy igen nyájas olvasónknak szeretnénk KZsoci alkotásával kedveskedni.

Rendezkedjünk be Orbán Viktor élethosszig tartó országlására! Ha az ellenzék hülyéskedésre képes csak, akkor nincs menekvés.

A jó hangulatú és lenyűgöző létszámú, október 23-i Milla-tüntetés egyik szépséghibája volt, mikor bejelentették, alternatív köztársasági elnököt választanak majd. A tisztségre bárki pályázhat rövid videóüzenetben megfogalmazott programjával.

Ismét nem csaladtkoztam nagyot. Nagyjából azt a szintet hozták az új műsorok, amit vártam tőlük.

Friderikuszt imádom! Kár, hogy az új Milliomos csak beetetés az RTL ősszel induló, fizetős csatornájához, ahol a magyar tévézés legjobb kvíze megleli végleges helyét. Fél évadot azért élvezettel végignézünk. Ajánlom, hogy a közönség folyton hivatkozott szektora is így tegyen! Máskülönben az Egy perc, és nyersz című idiótaság uralja el "vetélkedő" címszó alatt a tévét.

Élünk a gyanúperrel amúgy, hogy nem véletlen a minőségi programok jelentéktelen csatornákra történő átmentése.

A következő frappáns grafika huszonnégy híres film egy-egy fontos karakterét jeleníti meg egy életképbe zsúfolva. A sci-fi és a fantasy műfaj kedvelői egyértelműen előnyben vannak, de azt hiszem, másnak sem lesz nehéz megnevezni azokat a filmeket, amelyekből ezek az alakok e tablóra összeálltak.

Hajtás után segítségképpen meg is vannak jelölve és számozva az egyes karakterek (karaktercsoportok), amelyek egy filmből csöppentek ide.

Őszi jóslataim igaznak bizonyultak: a tévék nem tettek ki magukért túlságosan. Egyes műsorok még nem üresedtek ki teljesen, így nézhetőek maradtak. Másokat viszont elkezdeni sem volt értelme.

Magyarországon a szépségkirálynők és az igazolt focisták mellé feliratkoztak a hülyék listájára a popsztárok is. Aki az Összefogás-koncerten részt vett, már mehet is a lúzerigazolványáért soron kívül.

Sokat az államadósság-csökkentő hepening politikai oldaláról nincs értelme morfondírozni. A politika itt ugyanis fal, valójában csak valami kényszervállalkozó nyerészkedik amatőr államatyák közreműködésével. Ez nem párt-, sőt, nem is politikafüggő. Ügyeskedők voltak, vannak és lesznek. És valahogy mindig megtalálják azt a segítőkész csinovnyikot, aki szívesen a hónuk alá nyúl saját mohó hatalomvágyának csillapítása végett.

Az államadósság akkor is nőtt volna, ha teltház várja a sok kis éneklő wannabe-t, nem pangó üresség, de csak mi, demagóg, rút lelkű, álarcban támadó bloggerek gondoljuk, hogy pár milliót ide vagy oda felhántorgatni egy ilyen nagyszerű ügy érdekében nem kisszerű demagógia.

Meghatározó, hogy az ember milyen körülmények között találkozik először valakivel.

Csurka István nevét már a züllés pillanatában tanulhattam meg. Akkortájt, amikor az MDF-ből kizárták, és megalapította a szélsőjobb MIÉP-et. Arról már sokkal később értesültem, hogy Csurka kivételes tehetségű drámaíró volt valaha. Nálam azonban ez soha sem írta fölül azt a gonosz zagyvaságot (vagy zagyva gonoszságot), amit mindig fennhangon hirdetett mindenütt.
Az Új Színház méltatlan elprédálásáig azt gondoltuk, Csurka írogatja a Magyar Fórumot, egyébként pedig nyugdíjas.

A tegnapi temetése azonban nem rá volt jellemző, hanem a mai közéletre.

Viszonylag korai megfigyelésem volt, hogy az amerikai, középiskolában játszódó filmek diák szereplőit pár évvel idősebb színészek játsszák. Nem bízzák gyerekekre, gondoltam akkor. De úgy tűnik, hogy a hollywoodi fiatalságmánia ellenére ez a vásznon sem ritka.

A mai összeállítás olyan színésznőket és színészeket vonultat föl, akik jóval idősebbek voltak az általuk megformált karakter koránál. Ám mivel kiemelkedő művészekről (és stábokról) van szó, ez nem ront az illúzión.

A játékos kedvűektől azt kérem, rakják emelkedő sorrendbe az itt felsoroltak a valós és a szerepük közötti korkülönbség szerint. Segítség gyanánt mutatok egy-egy képkockát minden említett filmből.

A Zsiga Marcell nevű, tizekettő-egy-tucat fideszes parlamenti droidot félreértelmezik!

Ő nem a matolcsy-féle mundér becsületét védte, amikor nyökögősen, bénán megismételte azt a szociális demagógiát, hogy a közmunkabérből, 47 000 Ft-ból meg lehet élni. Az RTL Klub Híradójában "értelemzavaróan, a szövegkörnyezetből kiragadva" idézték ennek az ifjú semmirekellőnek a szavait.

A Vaslady - filmkritika

Egy évet vártam erre a filmre, és megérte. Aki viszont valamilyen hajszálpontos politikai, dokumentarista alkotásra vágyik, kevésbé lesz elégedett. Viszont akit izgat Margareth Thatcher szubjektív portésorozata, nem csalódik.

Akár szereti valaki a volt brit miniszterelnököt, akár nem, ebből a filmből kaphat egyfajta magyarázatot arra a kíméletlen megalkuvásra képtelenségre, amely talán a politikusasszony legjellemzőbb tulajdonsága.

Bármennyire elborzaszt is a József Attila - musical gondolata, azért, ha már van ilyen, és az egyik tévé még be is számol a bemutatójáról, illett volna legalább egyszer megemlíteni a címszerepet játszó színész nevét.

A rendpártisággal szembeni ellenszenvemet az angol elitiskolák rengették meg elsőként. Ahhoz a generációhoz tartozom, akik alsó tagozatban még hordtak köpenyt, felsőben azonban már nem. Így az iskolai egyenruha fogalma egyet jelentett az értelmetlen elnyomással, annak hiánya pedig a felszabadulás örömét. Éppen ezért haladónak éreztem a magyar közoktatást a megcsontosodott angollal szemben. Egészen addig, amíg valaki meg nem világította, az egyenruha funkciójának teljes körét. Nem csupán alkalmazkodásra nevel az uniformis, hanem éppenséggel előmozdítja az egyéniség kifejlődését. Aki ugyanis egységes öltözetben is képes kitűnni a tömegből, az tényleg valaki.

Ennek ellenére elborzadtam elsőre, amikor a KDNP alaptantervének azon elemeiről hallottam, melyek a hagyományos tantárgyak mellé életvezetési ismereteket is rendeltek. Családi kapcsolatok, magyar és európai identitástudat és egészséges életmód.

A Megasztár 6 első adása minden előzetes várakozásomat alulmúlta. Pedig igen alacsonyra tettem a lécet. A TV2-től megszoktuk már a dilettantizmust, és azt is tudjuk, hogy az utóbbi két széria alkalmával egyetlen igazán sikeres műsoruk nimbuszát is megtépázták. A Megasztár néven kínált termék a negyedik évad óta sokkal gyengébb minőségű.
Az sem volt a legjobb előjel, hogy az őszre beharangozott műsor a konkurens X Faktor elől megfutamodva fél év késéssel kerül a nézők elé.

A Dal második elődöntőjét végignézve, az volt az érzésem szintén hajlott korú nézőtársammal, hogy vénségünkre valószínűleg megsüketültünk, mert ennyire zsűrivel már régen nem értettünk egyet.

Pedig a halláskárosodás és a zenei érzék elvesztése között már csak a legvégsőbb esetben van azonban egyenes összefüggés. 

Sőt, ha a leghíresebb siket zeneszerzőre, Ludwig van Beethovenre gondolunk, bizonyos esetekben még ez sem akadály nagyszerű akusztikus művek megalkotására.

Viszont nem Beethoven az egyetlen zenei géniusz, akit halláskárosodása nem tartott vissza attól, hogy azoknak, akik hallanak, örömet okozzanak. Eheti játékunk róluk szól.

Suszter, szabó, baka, kém - filmkritika

Ha valami tényleg l'art pour l'art, az a titkosszolgálat. Ez az általános tanulság kristályosodik ki bennem egyre jobban minden egyes kémfilm megnézésével.

Okos, magasan képzett, nyelveket beszélő emberek mindkét oldalon játszadoznak nagyon komoly arccal egymással. Holott foglalkozhatnának valami fontos, sőt akár hasznos dolgokkal is.
Hogy miről is van szó, nem is fontos. Ebből a filmből sem derül ki, mik azok a kincset érő (?) információk, és mi következik belőlük a haza szempontjából, amelyekért embereket ölnek.

A brit titkosszolgálat egyik legzseniálisabb és legtapasztalt ügynökét kényszernyugdíjából hívják vissza, hogy találja meg a legfelsőbb körökbe beférkőző téglát. A feladatot nehezíti, hogy tagja volt a csapatnak. Bár jól ismeri a gyanúsítottakat, talán túlságosan közelről.

No comment.

A szilveszterkor elhunyt Garas Dezső helyére Sztankay Istvánt választották a Nemzet Színészei maguk közé.

Ez a különös megtiszteltetés - talán pont Garas mondta, mikot ő lépett be e virtuális társulatba, hogy valakinek meg kell halnia ahhoz, hogy valaki más az ország legelismertebb színművészei körébe tartozhasson - Sztankayt borús, de nemes gondolatokra sarkallta.

Sztankay István ugyanis már nem aktív, és ez egy hetvenhét éves embernél normális. Mint elmondta, elfáradt, pihenni szeretne, már nem hiányzik neki a színház izgalma, oda már csak nézőként megy.

És még egy mondatot, amely különösen édes a fülemnek: "Tudni kell visszavonulni."

A Dal - m1, szombat 20:15

Azt gondolta volna az ember, hogy a Való Világ X Faktor hete majd józanságra tanítja a finnyás nézőt. A villalakók botfülű, béna produkciói után senki sem szórhat többé pikírt megjegyzéseket semmilyen zenei megmérettetés résztvevőire, hiszen azért ilyen alacsony színvonalat ott nem látni.

Mégsem kellett sok idő, a következő szóbajöhető alkalommal máris elmúlt a kontraszelektáltak tehetségtelen vinnyogásának emléke, és kritikai vénánk újra megélénkült. Amit ugyanis az m1 által erőltetett Eurovíziós dalverseny első elődöntőjén láttunk-hallottunk, kimondottan hervasztó. A vv-sek legalább hivatkozhatnak arra, hogy amatőrök. A Dal fellépőinek nagy része elgondolkodhat a kifogásokon, amíg a műsort magát értékelem.

Igazi klasszikus következik ezen a héten. Ismét híres emberek fiatalkori képmásaival szembesülünk, ismét föl kell őket ismerni. Volt már ilyen. Többször is.

Egyébként csupán hevenyészve végiggondolva az eddigi játékokat a fő tematika az idő múlása. Ez történik, ha egy koravén gyerek fölnő. Szeret a múlton merengeni, és hogy ezt kicsit színesebbé tegye, rajong az aha-effektusért.

És, ha már az idő múlásáról beszélünk, szinte hihetlen, hogy holnap lesz négy éve, hogy ez a blog elindult. Nem mondom, hogy sosem gondoltam volna, mert teljesen spontán módon fogtam hozzá, nem volt elképzelésem a jövőről. Ahogy egyébként most sincs. A pénteki játék az egyik legbiztosabb pont, de ez elsősorban azoknak a kedves olvasóknak köszönhető, akik minden alkalommal nekiveselkednek a megfejtésnek.

Mielőtt azonban parttalanná válna ez az elrévedés, térjünk vissza a negyedik heti kvízhez! Tehát következzék most néhány sztár fotója jópár születésnappal ezelőttről.

Innen

Érdekes évforduló van ma. Főleg azért, mert kétszeres is kedvenc mai focistám életében. Az egyik, a hivatalos kötődik a ma esti programomhoz: Xavi Hernández ma játssza pompázatos karrierje harmincadik clásicóját, vagyis a Barcelona színeiben harmincadszor lép pályára a nagy rivális Real Madrid ellen, erre még senki sem volt képes. A kereskedelmi tévék szeszélye folytán itthonról nem látnám a meccset, ezért focinéző törzshelyünkre, a Paulaner Sörházba vonulunk ki.
Egyébként ez a meccs nem a nagy bajnokságban zajlik, hanem a Király Kupa-sorozatban. A múlt heti, madridi erőteljes odavágó után ma otthon nagy esély van a hazai diadalra.

Xavi magánéletében is fordul egyet a naptár, ma 32 éves. Azt kívánom neki, hogy rúgjon szép, emlékezetes gólt este.

Az elvarázsolt sziget - Metropolitan Opera

Másodszor választottuk az operanézés legkényelmesebb formáját, a Metropolitan HD-közvetítését az Urániában. Ahogy már a Don Giovanni után, most is csak ajánlani tudom. Egyetlen bökkenő van csupán, az ember szívesen együtt tapsolna a new yorki közönséggel, de ennek egy moziban, tízezer kilométerre nem túl sok értelme van. A végén azért volt némi taps, de ahogy megtudtam, Berlinben álló ovációval zárult az est.

Az elvarázsolt sziget izgalmas vállalkozás. Nehéz eldönteni, az alkotók vagy a néző vállat-e nagyobb kockázatott. Ennek a barokk operának ugyanis szilveszterkor volt az ősbemutatója. Hogyan lehetséges ez?

Eheti játékunkban a nagy melót már elvégezték előttünk gondos és szemfüles képszerkesztők: a párok már együtt vannak. Egy híres és egy hírtelen ember portréja áll egymás mellett, annyi csupán a feladat, hogy ki kell találni, mi az a közös tulajdonság, amely miatt egymás mellé került a két ember.

Halbikvera eheti villámmegfejtőnk.

A tegnapi ütközetet Orbán Viktor nyerte. Ezért ma nem ő van a célpontban.

Hanem az az Európai Parlament, amelytől én naivan azért a tegnapinál lényegesen többer vártam.

Első benyomásomban egyet kellett értenem Tóta W. Árpáddal és a Jobbikkal is. Tóta W. még az ülés elején kiírta facebookos üzenőfalára, hogy az EP még a magyar parlamentnél is komolytalanabb. És tényleg.