A Dal - m1, szombat 20:15

Azt gondolta volna az ember, hogy a Való Világ X Faktor hete majd józanságra tanítja a finnyás nézőt. A villalakók botfülű, béna produkciói után senki sem szórhat többé pikírt megjegyzéseket semmilyen zenei megmérettetés résztvevőire, hiszen azért ilyen alacsony színvonalat ott nem látni.

Mégsem kellett sok idő, a következő szóbajöhető alkalommal máris elmúlt a kontraszelektáltak tehetségtelen vinnyogásának emléke, és kritikai vénánk újra megélénkült. Amit ugyanis az m1 által erőltetett Eurovíziós dalverseny első elődöntőjén láttunk-hallottunk, kimondottan hervasztó. A vv-sek legalább hivatkozhatnak arra, hogy amatőrök. A Dal fellépőinek nagy része elgondolkodhat a kifogásokon, amíg a műsort magát értékelem.

Ránézésre A Dal nem nagyon marad el a kereskedelmi tévék tehetségkutatóitól. A kis színpad csinos, a videotechnika egész modern, bónuszként a szerkesztés is egész flott, a mindenes Gundel Takács Gábor pedig ezzel a műsorral is boldogul. Odatették mellé Kapócs Zsókát, aki szerencsére nem sok vizet zavar. Random jónő, kötelező gyakorlat ez az ilyen műsoroknál. Akárcsak a nézői sms-ek bejövetele közben a versenyen kívüli produkciók. Az évek során hitgyülis kórusban megasszonyosodott Bayer Friderika még mindig nem tudja, kinek mondja el vétkeit. Fenyő Iván és Kolovratnik Krisztián pedig a Volaré-vel adott elő valami ál-digós gigolo-fantáziát. Szóval tűrhetően abszolválták a műsor ezen részét.

Csakhogy a hangosítási technikai színvonala botrányos. Egy élő zenei műsornál nem elfogadható, hogy a mikrofonokat rendre késve kapcsolják be. És ha már be is van kapcsolva, hát recsegnek-ropognak, ahogy megszólal valaki. Nem mondom, hogy a kereskedelmi zenei versenyeknél sosincsenek malőrök, de ennyire folyamatosan ott nem fordul elő.

Pláne ciki ez, mert a műsor egyik (negatív) főszereplője Rákay Philip, a közszolgálati televízió atyaúristene. Legalább a főnök orra előtt nem kellene ennyit hibázni!

Philip mint a zsűri ki nem mondott elnöke vesz részt a műsorban. Megszólalásai kimondottan kínosak: sem zenei ízlésről, sem ékesszólásról nem szólnak. Elég öreg vagyok ahhoz, hogy emlékezzem a Z+-os Philipre, aki a nem üresfejű VJ-k egyike volt. Mostanra ez elmúlt, illetve az is lehet, negyven évesen még ma is ugyanaz az intellektus jellemzi, mint a húszas éveiben. Amitől nem fiatalos, hanem érdektelen, a szórakoztatási faktora alacsony.

Hasonlóan unalmas figura az elmúlt évek egyik legtermékenyebb pop-zeneszerzője, Rakonczai Viktor is, aki emlékeim szerint maga is megbukott már egyszer az európai giccsparádén. Bennfenteskedő szövegei semmit sem adtak hozzá az esthez.
Csiszár Jenő mint szenior genya legalább rádiósként hiteles. Az a felszínes mentalitás, amellyel ő is megítéli a számokat, kitapintható a legtöbb magyar, mainstream adó hozzáállásán is.

Kellemes, bár annyira nem is meglepetés Wolf Kati, aki egyszerre kedves és élettelteli, ítéletei találóak és szellemesek.

A fellépők nem sok meglepetést okoztak. Értem én, hogy nyolc hang néha iszonytatóan kevés, de hogy ennyire keveset lehessen belőlük kihozni, azért az mégis meghökkent. Bár voltak egész hallgatható produkciók, egyik sem volt olyan, amelyiket nyugodt szívvel neveznék slágergyanúsnak vagy legalább fülbemászónak.

A zsűrivel egyetértve Dancs Annamari meghatározhatatlan műfajú "alkotása" landolt a legeslegvégén nálam is. Valami operettesen énekelt - az előadó a kiskunhalasi búcsú ünnepelt primadonnája - "klábbingos nóta". Számomra értékelhetetlen produkció.

Csak egyetlen fokkal jobb a mindenütt wannabe-skedő, szörnyű Tóth Gabi. Fogalmam sincs, miért vannak tőle az ítészek elájulva, egyszerűen fogyaszthatatlan ez a fatális feltűnési viszketegségben szenvedő nőszemély. Sajnos a nézők továbbjuttatták. Pedig tényleg borzalmas volt - ő is, és a száma is. Mint mindig.

Nagy öröm számomra viszont, hogy Pély Barnabás elszámította magát. Azt hitte, elég, ha népzene-rock crossover számot hoz, az egyenes út a döntőbe, illetve Bakuba. Egyébként én is azt gondoltam, a mai köztévénél ez nyerő lehet. De hiába áradozott valami értelmetlen közhelyet főintendáns uram az egyedülálló magyar pentatóniáról, ezt a hamisan (!) előadott, népieskedő izét a zsűri mégsem díjazta. (A tévedések elkerülése végett: nem Pély volt hamis, hanem a népdalénekes hölgy.)

Gallusz Niki és zeneszerző társa lettek a technikai hibák fő áldozatai. Ezért unalmas, jellegtelen és stréberkedő számukat sajnos kétszer kellett meghallgatni. Éljen Európa, sallalalla! Felejtős.

Képzeljük el azt a mezőnyt, ahol Krisz Rudi és a Bencsik Tamara & Kökény Attila páros a középmezőny! Utóbbiak a se íze, se bűze kategória díjával távoztak, míg Krisz Rudi számomra kellemes meglepetést okozott. No, nem mintha olyan fantasztikus lett volna, éppenséggel bénácska volt. De legalább szabadjára engedte a fantáziáját. Az viszont kimondottan igazságtalan, hogy egyedül neki mondták, nem való az európai színpadra. Egyrészt ezt szinte bárkinek mondhatták volna. Másrészt az a nagyrabecsült euróvíziós színpad elég sok mindent elbírt már.

A legnagyobbat a Michael Jackson-paródia győztes indulóján, Molnár Ferenc Caramelen nevettem. Féltem, megint jön majd a szokásos, négeres oda-visszahajlítgatás, ami a második Megasztár győztese művészetének 90%-át le is fedi. De ehelyett annak a szomorú (?) eseménynek voltunk tanúi, amikor valaki élőben is úgy akar hangozni, mintha gondos kezek által kevert lemezfelvétel lenne. Így lett Vízió című száma élőben ön-torzított "vivivízió". Nálam egyértelműen a WTF?! - kategória, a zsűrinek viszont bronzéremre méltó.
Ehhez képest a szintén megasztáros Kállay-Saunders András kellemes popszáma többet érdemelt volna. A vakrepülés ellenére (az m1 kiváló technikusainak hála András nem hallotta saját magát) jó előadás volt.

Az első két helyezettel viszont egyet lehetett érteni. A számomra eddig ismeretlen Heincz Gábor egy Jason Mraz-szerű feel-good számmal rukkolt elő, melyet frappánsan interpretált. Nem biztos persze, hogy ennek sikere lenne a bakui döntőn, túl korszerű, túl sallangmentes.

Az est győztesei majdnem teljes pontszámmal a Compact Disco. Ez eléggé meglepett, hiszen ez egy valódi zenekar, melyet a Petőfi Rádióról ismerek. A számuk coldplay-esen uncsi, kb. öt éve volt az ilyesmi divatban, de kétségtelenül profi munka. Ezzel együtt az európai porondon esélytelen.

Jövő szombaton jön a második tíz produkció. Már azt is tudom, kinek nem fogok szurkolni...

6/10 - Kellemesen összerakott műsor, nézhető, néha még szórakoztató is. Semmivel sem rosszabb, mint az őszi X Faktor például, sőt. De ennyi technikai hiba nem maradhat büntetlenül!