Ősszel új műsorokkal erősítenek  a tévék. Régóta hallunk róluk, hiszen az információ csepegtetése is része a promóciónak. A rajtvonal előttre pedig bőven kialakíthattuk előítéleteinket, melyeket, előre szólunk, nehéz lesz megdönteni. De - mint ez a posztból ki fog derülni - nem lehetetlen.

A TV2-ről az utóbbi időben sok (rossz) szó esett a blogon, és sajnos most sem lelkendezhetem annak ismeretében, amit az új szezonra tartogatnak nekünk.

A koncepció hiányát jelzi, hogy a nyár közben zászlóshajót cseréltek. Valamiért úgy gondolják, hogy a televíziózásban a passátszelet a törökök fújják, hiszen a csodás Joshi Bharat elköszönése után egy török szappanoperával igyekezték a napi műsorrend derekát lefedni. Most pedig az ősz legnagyobb vállalkozásának az Összeesküvők tűnik, amelyben a leendő házasok élnek át mindenféle nyilván nagyon vicces és nagyon eredeti viszontagságokat főszerepben a leendő anyóssal. Nem villanyoz föl túlzottan az elgondolás, hiába Tilla és Peller Mariann vezetik a műsort.
A háttérben a multitalentum Hajdú Péter producerkedik, ami önmagában jó indok arra, hogy az ember a műsor bukását kívánja.
De nem kell átkokat szórni, a műsor valószínűleg pár hét alatt kinyírja magát. Először is azért, mert ide is nyilván érdektelen hülyék jelentkeznek. A TV2 persze ebben is gyáva. Annyira hülye senki sem lesz, hogy az érdektelenség küszöbét átléphesse. Másrészt sem az ötletelés és a szerkesztés, de főleg a megvalósítás nem erőssége a csatorna saját gyártású programjainak.

Azért nem maradtunk látnivaló nélkül, igaz figyelni kellett. A TV2 ugyanis sikeresen megcsáklyázta egyetlen, igazi zászlóshajó-jelöltjét. Mindenki tudja, hogy ez a Megasztár már sosem lesz az a Megasztár, mégis éppen elegen nézték ahhoz, hogy ne lehetetlenítse el a saját csatornája.
Egész korán nekifogtak a castingnak. Még riport is volt arról, hogy kígyózó sorokban várják bebocsátásukat a vadonatúj összetételű zsűri elé a jelentkezők. A gépezetet olyannyira beindították, hogy az ijesztő pszichopatára hajazó Bereczki Zoltán (újdonsült zsűritag) már előre keménykedett: ő aztán megmondja, ha valaki nem elég jó. Aztán persze gyorsan meghúzták a vészféket, mert a négy fős zsűriből a musicalsztáron kívül csak Falusi Mariannt ismerhettük meg.

Régen rossz, ha egy nagyszabású programot lefújnak, és határozatlan időre (talán karácsony utánra) prolongálnak. A legkézenfekvőbbnek az X-Faktortól való félelem tűnik, csakhogy az X2 indítása nem nyáron derült ki. Az RTL modernebb, profibb tehetségkutatója tavaly már eltángálta a TV2 klasszikusát, amely elég átlátszó és nevetséges (de nézőbarát) módon kapitulált péntekre. Ez a hátraarc tehát nem magyarázható csupán azzal, hogy félnek a konkurenciától. Elég ciki, hogy meg sem próbálnak kiállni, a versenyt már eleve feladják.
Nekem egyébként az a sanda gyanúm, hogy a késlekedés oka prózaibb, mint csak az X-től való rettegés. A Megasztár már nem menő, következésképpen valószínűleg túl magas lett a bikicsunájok aránya az igazi énekesekével szemben. Egyszerűen fogalmazva: nincs elég jelentkező egy monumentális, fél szezonig tartó showműsorfolyamhoz. (A castingokat égen-földön hirdették: a Viván is, a blogokban is, sőt, még a Metropolban is láttam. Mintha a TV2 könyörögne, hogy jelentkezzen már valaki tehetséges.)

A TV2 még olyan remek ötletekkel rukkolt elő, hogy cinikus című hírműsorát, a Tényeket, ill. a Barátok köztöt megverni sosem tudó, kórházsorozatát, a Jóban rosszban-t megnyújtja néhány perccel. A híradójuk egy szégyen, még infotainmentnek sem nevezhető. A Jóban rosszban készítői legalább annyit megérthettek volna a Barátokból, hogy a sorozat egyik addiktív faktora, hogy a részek pont akkor érnek véget, amikor végre történne valamit. Alibi megoldások ezek csupán.

Az RTL Klubnak két receptje is van a sikerre az előző szezonból. Valószínűbb, hogy az X-Faktorét sikerült rekonstruálni.
Az első két helyezettnek ugyan se íze, se bűze, de nagy kifogásokat nem lehet ellenük felhozni. Veca, Wolf Kati és Király L. Norbert viszont érdekes előadók, a két hölgy pedig még jó énekes is. Többféle ízlést szolgálnak ki, és mégis a popzenén belül maradnak. Fegyelmezett, profi művészek ráadásul.
Mivel a zsűrin nem változtattak, ezért jó az esély, hogy négyük ízlésének keverékéből hasonlóan erős döntősök kerülnek elő. Pláne, hogy talán több olyan versenyző is felbukkanhat, aki most már biztonsággal léphet az x-es színpadra. Mert X-nek lenni egyáltalán nem hátrány, sőt.

Ennél sokkal halványabb reményeket fűzök a következő Való Világhoz. A VV4 kizárólag Alekosz miatt volt sikeres. Véletlenül bukkantak a szerkesztők erre az atipikus valóságshow-szereplőre. Pedig se nem pornós, se nem bűnöző - és pont azzal verte meg riválisait, hogy egy teljesen átlagos, átalmatlan tökfilkó.
Ezt azonban a stáb nem akarja észrevenni, mert a válogatásról kiszüremlő információk szerint mégis inkább a kurva-drogdealer vonalat erősítenék. El lehet persze éldegélni az előző műsor sikeréből is, meg a fölháborodásokból, de ha nem találják meg Alekosz utódját, akkor meg lesznek lőve. (Utódja alatt nem feltétlenül egy ugyanilyen kényszeres, kellemetlen mamakedvencét értek, hanem valakit, akire a néző ebben a miliőben nem számít.)
Lesz viszont aréna, és börtönpszichó hangulat a házban. Bár nagyobb szabású ötletek ezek, azért én ezt a környezetváltoztatást is az alibi kategóriába sorolom.
A műsor csak azért nem fog megbukni, mert a TV2 házasulós hülyesége hamarabb elvérzik.

Az ősz nagy meglepetése az ATV tehetségkutatója, a Fásy Szupersztár. Igen, nekem is rémálmaim voltak a gondolattól is, hogy egy ilyen kirívóan tehetségtelen ember kutatja a tehetségeket.
A műsor - mely már augusztusban elkezdődött - azonban pozitív csalódást okoz. A zsűriben ugyan ott ül Fásy Ádám, de többnyire csak vigyorog. A rövid véleményeket valódi zenész/ énekes társai mondják ki.
A műsor szerkesztése ügyes: a jobb, komolyan vehető produkciókat hosszabban látjuk, a vicces és dilettáns fellépők pedig csak fel-felvillanak mutatván, azért ilyen is van. Korrekt módon azonban az ő nevük is végig látszik, ha valakinek mégis megtetszenének.

A Fásy Szupersztár ráadásul azt is tudja, amit az eddig casting-show-k nem: hogy hogy néz ki egy válogatás. Nincs csili-vili stúdió meg fizető nézők, csak egy pici színpad vele szemben pedig egy egyszerű, hosszú asztal az ítészeknek. Hátuk mögött technikai személyzet tüsténkedik.
Fásyék történetében először tényleg élőben szól a zene és az ének. Még félplayback sincs, akinek nincs kísérete, az a capella adja elő rövid kis műsorát.
A Fásy Ádám nevével fémjelzett tehetségkutatótól az ember félelmetes produkciókat vár, én is a röhögés reményében kapcsoltam oda. De megdöbbentő módon teljesen normális emberek általában a slágerénekes tanfolyam középhaladó szintjén teljesítettek. Félreértés ne essék, nem ájultam el igazán senkitől, de a jelentkezők nagy része úgy, ahogy volt, nem lógott volna ki a nagy tehetségkutatók mezőnyéből sem. Hozzátéve, hogy itt olyan műfajokkal is tovább lehetett jutni, mint az operett meg a mulatós, de Fásy szupersztárjának ezekhez sem árt értenie.
Egyes előadóknál kifejezetten sajnáltam, hogy a csúcs, amit elérhetnek, az az, hogy Búnyós Pityu előzenekara legyenek.