A szappanopera megvetett műfaj, a tv ponyvája. Aki magát "entellektüellnek" látja, bizony nem látott még ilyet, illetve biztosan nem nézi.

Tény és való, hogy a legtöbb, klasszikusan Latin-Amerikából importált teleregény tényleg csapnivaló: fájdalmasan lapos történet, ötlettelen rendezés és szörnyű ripacskodás jellemzi. Normális ember egyszerűen képtelen végignézni, annyira vontatott, annyira sablonos. Egykori spanyoltanárom szerint a szappanopera-nagyhatalmakban ezeknek a filmeknek csak egyik funkciója a szórakoztatás, legalább ennyire fontos, hogy az ottani emberek ebből tanulnak "élni". Ebből látják, hogy viselkedik az ember, ha pénzhez jut, ha előkerül egy elveszettnek hitt rokon vagy hogy milyen csúnya dolog a féltékenység.

Magyarországon alapvetően otthonülő, unatkozó háztartásbelinek képzeljük el a tipikus szappanopera-nézőt; valaki olyannak, aki a megszokás zátonyára futott, sivár házasságából ebbe a mágikus, egzotikus világba menekül. Ahol a férfiak még szőrén ülik meg a lovat, a nők meg boldogan rendelik alá magukat uruknak és parancsolójuknak. Ahol az emberek az igazukért és persze a szerelmükért akár meg is halnak. Szabadság, szerelem!

A sok plasztik banalitáson túl van természetesen ennek a műfajnak is egy - két klasszikusa, amelyek mégis kiemelkednek a sok nézhetetlen butaság közül. A szelekció alapja elég egyszerű, azokat sorolom itt most föl szubjektív tetszési rangsorban, amelyeket én is néztem, sőt emlékszem is rájuk.

Az utolsó helyezettet leszámítva közös jellemzőjük és erényük, hogy még akkor érkeztek, amikor a szinkronban csak és kizárólag igazi színészek dolgoztak, és ez valószínűleg sokat hozzátett a filmecskékhez. Olyan színészek bukkantak föl a pampákon, mint Gruber Hugó, Szilágyi Tibor, Vass Gábor, Papp János vagy Menszátor Magdolna.

5. Betty, a csúnya lány - Yo soy Betty la fea

A rút kiskacsa tematika óriási karriert futott be az utóbbi években, még agyondíjazott, agyonhypolt amerikai változat is készült belőle, a SAT1 is nagy sikert aratott a saját verziójával (Verliebt in Berlin, azt is néztem), pedig először ez a kolumbiai sorozat dolgozta föl a témát. Meg kell adni, minden ripacskodás ellenére, a legjobban.

Betty ijesztően csúnya és persze az önbizalma sem túl nagy. Egy divatcégnél kap munkát, ahol a tulaj-főnökbe halálosan szerelmes lesz. A sok szép, de üres, és értéktelen ember között (közéjük tartozik a főnök is) Betty képességei felragyognak, és felvirágoztatja végül a céget. Bár a történet végére egész helyesre csinosítják, az egykoron felszínes nőcsábász főnök a belső értékeibe szeret bele. De a happy endig sokat kell szenvednie szegény Bettynek a sok gonoszságtól.

A történet természetesen bárgyú tündérmese, de a főszereplő (Ana Maria Orozco) nagy átéléssel, szappanopera-hősre nem valló hitelességgel játszotta szerepét. Ezenkívül sok olyan dolog hangzik el a sorozatban, amelyre nem csak a dél-amerikai háziasszonyoknak kellene odafigyelnie, hanem bizony a divat szívtelen (néha esztelen) diktátorainak is. Betty ugyanis kimondja azt, amit én is nagyon régóta gondolok: szép, tökéletes nőkre ruhát tervezni nem nagy kunszt. Az igazi kihívás az, ha egy divattervező a problémákra nyújt gyógyírt, persze optikailag.

4. Topmodell

Szerintem erre a sorozatra annak ellenére sokan emlékeznek, hogy utoljára 15 éve játszotta a magyar tévé, annyira furcsa volt. Akkortájt ha azt hallottuk, hogy brazil modell, még nem Giselle Bündchen jutott eszünkbe, hanem - ahogy nagynéném érzékletesen körülírta - a paszulykaró Dudá. A szappanopera 1989-ben készült, és érdekessége, hogy Kate Moss sajnálatos megjelenése előtt már a betegesen sovány, csúnya érdekes arcú nőket állította be szépségnek. Szegény Dudá sajnos ilyen volt, és bármennyire is próbálták őt izgalmas, szexis és főleg szimpatikus főhősnőnek beállítani, nem sikerült megszeretnünk.

Ez a történet is egy divatcégről szól, amelynek két tulajdonosa két fivér. Ám a fiatalabbat jobban leköti a szörfözés, a koktélok és a szépséges cariocák világa. Egészen addig, amíg a "gyönyörűséges" Dudá fel nem bukkan, akin végül össze is kapnak a testvérek. Végül a lány a nagyszabású karrier helyett a szerelmét és annak kis, saját cégét, az Orango Tangót választja. Ám a jóság meghozza jutalmát: a gonosz (dolgozó) báty nagyhírű cége csődbe megy, az életművészék viszont befutnak.

A brazil playboynak már ősz a haja, és számtalan feleségétől nevel egy-egy gyereket (számomra az első patchwork család, nagyon erkölcstelennek gondoltam akkor az ilyet). A gyerekeket ráadásul egy-egy példaképe után nevezett el, így egy fedél alatt él John Lennon, Ringo, Elvis, Jane Fonda és Maradona Kunderával, utóbbi a kutya. Már ezért megérte nézni!

3. Rabszolgasors - Escrava Isaura

Az első, Magyarországon vetített dél-amerikai sorozat szerény 12 részből állt csupán, mégis valószínűleg a legnagyobb hatása ennek volt. Emlékezetes magyar vonatkozás, hogy néhány honfitársunk gyűjtést rendezett állítólag Isaura felszabadítására. Ami viszont biztos, hogy Gálvölgyi János élete egyik legjobb paródiáját épp a sanyarú sorsú rabszolgalány történetének kifigurázásával készítette el. Az Isaurát játszó Lucelia Santosnak megmutatták a humoros képsorokat, és a színésznő halálra röhögte magát rajta. Nagyon bájos sztori.

Az alaptörténetet egyébként egy romantikus brazil regény adta, amely Magyarországon Isaura, a rabszolgalány címen meg is jelent. (Talán mondanom sem kell, nekünk is megvan, és olvastam is.) Fontos, hogy ez egy kifejezetten igényes filmsorozat volt. Jó színészekkel, jó zenével és nem utolsó sorban jó üzenettel érkezett meg a nyolcvanas évek derekán a magyar nappalikba. Mert a románcok hátterében ott volt a brazil történelem sötét foltja: a modern kori rabszolgatartás, továbbá annak eltörlése, ill. a rendszer haszonélvezőinek bukása. Nagyon lelkesítő volt.

A sorozat sikerét bizonyítja, hogy először spin off (A kisasszony - szintén nem rossz.), pár éve pedig re-make készült, utóbbi a Leonciót játszó Rubens de Falco feltűnése ellenére a felejthetőnél is felejthetőbb.

2. A pampák királya - O Rei do Gado

A pampák királyában a brazilok felvonultatják az összes giccset, ami csak létezik: dinasztikus gyűlölködés, gazdag lány - szegény fiú szerelme, eltűnt rokonok stb. És mégis jó volt!

Elsősorban azért, mert a főbb szerepekben többnyire igazi színészeket láthattunk, a karakterek amúgy sem voltak túl egysíkúak, de ez a párosítás máris érdekessé tette a helyenként kicsit túlnyújtott cselekményt. A két egymást utáló szomszéd közül nem volt jó meg rossz, hanem csepegtettek a szimpatikusabba is kellő gyarlóságokat és az ellenszenvesebbe is nemes tulajdonságokat. Az pedig teljesen szokatlan a műfajban, hogy a végén senki sem győz le senkit, hanem gyakorlatilag ráébrednek, apáik birtokvitája nem is az ő ügyük, nincs is miért utálniuk egymást. (A történet fele a negyvenes években játszik, főszerepben olasz bevándorlókkal.)

Az egész valahogy jópofa és romantikus volt egyben, kellemes humorral és remek zenével fűszerezve (melyet a valóságban is létező, a Pirilampo & Saracura /nálunk Vékonydonga és Pirospozsga/ nevű duó játszott). A sorozat mindent elsöprő siker volt, hazájában szinte minden televíziós díjat begyűjtött. A magyar közönség szinte ropogósan láthatta, mert még Brazíliában is futott, amikor nálunk az első részeket adták.

1. Megveszem ezt a nőt! - Yo compro esa mujer

Szintén egy létező irodalmi mű adaptációja, talán az első rétestészta-hosszúságú sorozat a magyar tévében. Minden részt láttam, és bizony az alapregény magyar változatát is olvastam. Mentségemre szóljon, 12 évesen.

A Megveszem ezt a nőt! nem valami kedélyes, szenvedélyes love story, pár acsarkodó rosszfiúval. Nem, ez a sorozat végtelenül nyomasztó, sötét, és azt hiszem, fő témája a téboly. Minden más csak mellékszál.

Mert én is csak Ana Christináról és Alejandro Aldamáról találtam képeket, de a történet valódi főszereplője a kegyetlen Rodrigo és eszelős unokahúga, Matilde Montes de Oca. Az ő mániáik miatt történik minden.

A háttérben lassan kitör a mexikói forradalom, és a régi társadalmi rend (amelyhez a gonoszok is tartoznak) omladozik. Az új, kapitalista világrendet Aldama, a rejtélyes üzletember képviseli. Míg ő tudása és tehetsége révén meggazdagszik, addig a rátarti nemesek tönkremennek. A cím is innen ered: Aldama még pénzt is felkínál Rodrigónak Ana Christináért cserébe. De persze a történet végére kiderül, az idegen is a Montes de Oca családhoz tartozik szegről - végről.

Számos kellemes és érdekes mellékszál tarkítja a történetet: az arisztokrata származású cigánylányé (mintha ilyen a magyar irodalomban is lenne...), a szabadságért meghaló, sánta halászfiúé, a gyermekkereskedőké. Még misztikus vonalat is sikerült belecsempészni: a campechei halászok védője, a fekete Krisztus, mint Abigél Szabó Magda ifjúsági regényében, alakítja a benne hívők életét. (A legjobb, hogy sosem derül ki, ki is cselekszik a nevében. Csak sejteni lehet, hogy a dadus.)

Hogy mennyire nem vicceltek ebben az eposzban, az bizonyítja, hogy Aldamát - aki egyben forradalmár is - a kivégzőosztag elől mentik meg Zappata csapatai, amikor a Yucatán - félsziget csúcsára, vagyis Campechébe érkeznek. Az utolsó rész utolsó öt percében.

Meg kell mondjam, amikor ismételték, újra és újra megnéztem. Mert ilyen hátborzongató hangulatú tévésorozatot nem nagyon láttam.