Ismét nem csaladtkoztam nagyot. Nagyjából azt a szintet hozták az új műsorok, amit vártam tőlük.

Friderikuszt imádom! Kár, hogy az új Milliomos csak beetetés az RTL ősszel induló, fizetős csatornájához, ahol a magyar tévézés legjobb kvíze megleli végleges helyét. Fél évadot azért élvezettel végignézünk. Ajánlom, hogy a közönség folyton hivatkozott szektora is így tegyen! Máskülönben az Egy perc, és nyersz című idiótaság uralja el "vetélkedő" címszó alatt a tévét.

Élünk a gyanúperrel amúgy, hogy nem véletlen a minőségi programok jelentéktelen csatornákra történő átmentése. Talán másfél évvel ezelőtt volt olyasmiről szó, hogy a kereskedelmi csatornák - az állami dotáció mellé - előfizetési díjat is szednének. Akkor ezt viszonylag gyorsan és látszólag nyom nélkül lesöpörték az asztalról. Most úgy tűnik, mégis lesz ilyen. Az ingyenesen fogható csatornákon már csak az olyan blődségek maradnak, mint az Egy perc..., míg a Legyen ön is milliomos! szépen átköltözik a legsúlyosabb árkategóriákba tartozó programcsomag egyik csatornájára. A csórók (ahogy az RTL Klub tekint normál fogyasztóira) választhatnak a vállaltan gagyi (reneszánszukat élik a latin-amerikai szappanoperák) és a szuperprodukciónak álcázott gagyi (Csillag születik) közül. Aki jobbat akar, fizessen! Ha olyanokért el lehet gáncsolni frekvenciapályázatokat, hogy hány százalék zenét játszanak egy beszélgetős rádióban, akkor ez a hozzáállás és gyakorlat is simán megérne egy kis felülvizsgálatot.

A Megasztár talán még egy fokkal siralmasabb, mint eddig. Most, hogy láttam a legjobb 24 felét, nem is merem elképzelni, milyen társaságban voltak ezek legek. Nem is az énektudás hiányzik, hanem bármi más, amitől a jelöltekben megcsillanna a szuperlativusz, melyet a műsor címe és (rég)múltja ígér.
A zsűri döntésképtelen és unalmas. A műsor megérett a bukásra.

Érdekes módon a Marslakók című sorozat viszont nem olyan szörnyű, mint amilyennek képzeltük. A leginkább semmilyen történetetbe gyenge színészek próbálnak életet lehelni, a párbeszédek mesterkéltek, a karakterekben semmi szimpatikus sincs. A főcsaj műmellei idegesítően sokat szerepelnek. Legkésőbb Lollo Ferrari óta tudjuk, hogy nem a mellméret szüli a jócsajt.
Ezzel el is érkeztünk a produkció legfőbb gyengeségéhez, Jáksó Lászlóhoz. Ki tudja, hogyan szerezte meg a lehetőséget, de a papjancsi-viccek legfőbb hagyományőrzője, hárommilliárd forintot kapott erre az egyelőre kimondottan érdektelen sorozatra a köztévétől. A történet laposságait gömbölyded idomokkal feloldani igazán jáksói megoldás. Nem baj, ha valaki lassan ötven évesen is kamaszfiúként éli az életét, de lehetne mellette valaki, aki szól, ennél azért több kell egy karakter kidolgozásához. (Ha már mellfetisizmus, érdekesebb lehetne Eszter, ha ez a dolog zavarná, de látva a hatását (?), mindig bedobja a siker érdekében. Persze ezt egy velvetes "újságírónak" ez túl komoly falat lenne. Meg Jáksónak is valószínűleg.)
Kiütést kapok a hekkertől is, aki kb. annyira sablonos, mint a Kinder csoki nevető gyerekfeje a csomagoláson.
A főcímzene is megér néhány rossz szót. Maga a dal átlagos popgagyi Bebe előadásában. Ennél sokkal súlyosabb, hogy szegény back to blackes két táncosnővel a háta mögött valami kisvárosi főtéren kénytelen végig is ugrálni a zenét. Bizarr.

Jáksó próbálkozásáról navigáljunk át főművére, a Heti hetesre. Már az meglepetés, hogy tényleg folytatták. Ennél csak az nagyobb, hogy egyelőre nem korlátozzák a politikát érintő megszólalásokat. Tegnap kimondottan nézhető, már-már jó volt a késő esti tematikus csevegés.

A hét tévés győztese azonban mindenképp a megfiatalodott Friderikusz Sándor, aki remek szerepet eszelt ki magának, és ennek megfelelően lubickol benne. Sokkal jobban áll ez, mint a szigorúan szakmai, gyurcsányozós komolykodás. (Vagy a fékezett habzású kritika a Megasztárban. Pedig milyen ígéretesen gonosznak indult...)