2012. február 21. 13:04 - Reckl_Amál

Érdektelenségbe fulladó gigaparty

Magyarországon a szépségkirálynők és az igazolt focisták mellé feliratkoztak a hülyék listájára a popsztárok is. Aki az Összefogás-koncerten részt vett, már mehet is a lúzerigazolványáért soron kívül.

Sokat az államadósság-csökkentő hepening politikai oldaláról nincs értelme morfondírozni. A politika itt ugyanis fal, valójában csak valami kényszervállalkozó nyerészkedik amatőr államatyák közreműködésével. Ez nem párt-, sőt, nem is politikafüggő. Ügyeskedők voltak, vannak és lesznek. És valahogy mindig megtalálják azt a segítőkész csinovnyikot, aki szívesen a hónuk alá nyúl saját mohó hatalomvágyának csillapítása végett.

Az államadósság akkor is nőtt volna, ha teltház várja a sok kis éneklő wannabe-t, nem pangó üresség, de csak mi, demagóg, rút lelkű, álarcban támadó bloggerek gondoljuk, hogy pár milliót ide vagy oda felhántorgatni egy ilyen nagyszerű ügy érdekében nem kisszerű demagógia.
A zene összeköt - hirdette magát az egyik jegyiroda portálján az esemény végtelenül frappánsan, kár, hogy nem sokakkal. A hallgatóság ugyanis nem özönlött, tízezer ember helyett párszáz jött össze (köztük is legalább százan ingyenélők VIP-k) el meghallgatni mindazokat, akik valószínűleg eladták a lelküket a nem túl profin lebonyolított Euróvízió magyar fordulóján való részvételért cserébe, mert túlságosan is lefedi egymást a két műsor előadói névsora. Plusz néhány nem túl nagyszabású arcot a múltból (Kozmix, pár idejekorán elvérzett megasztár-jelölt) is vállalta a föllépést.

Naná, hogy vállalta! Pénzt ugyan nem kap érte, de a jótékonysági koncert súlyos dollármilliókat zsebre vágó világsztárokat is csábít. Ők ettől érzik magukat jó embernek. Mellesleg tényleg segítenek is valamicskét az adott ügy kedvezményezettjeinek.

Ezeken a nagy volumenű koncerteken persze nem csak szupersztárok vannak jelen, hanem ott is kell töltelék, akiknek ez remek reklámlehetőség. Hát, az Összefogók pont ezt gondolhatták, amikor rábólintottak.

Persze a jó ügy sem mellékes. Szegény oktondi Caramel például annyi tömény butaságot "okoskodott" össze egy riporternek arról, milyen fontos dolog félretenni a politikai nézeteket, és az országért jól összefogni, hogy én többet nem is engedném mikrofon elé, hacsak nem énekel.

Ráadásul kicsit ki is lóg a lóláb. Lehet, hogy egy olyan eccerű lélek, mint Caramel el is hiszi, amit csillogó szemmel a világbékéről fuvolázik a tévében. A felkért művészek menedzserei viszont talán úgy spekuláltak, nem biztos, hogy megéri ezt a bulit kihagyni. Még, ha nem is fizet semmit. És nemcsak azért, amiért bármelyik egyébként a pénzt kokainra két marokkal szóró amerikai sztár megnyitja szívét a közjó érdekében. A publicitáson túl nyilván az sem volt mindegy, hogy a felkérés honnan érkezett.

Tekintve azonban, hogy a koncert jókora fiaskó lett (még az a pár békemenetes nénike sem mulatott jól, akik ide is elmentek; túl nagy hangerő, túl sok ismeretlen arc...), nem nagyon látni körülötte kormányzati sertepertélést. Igaz, előtte sem állami eseményként hirdették. Mégis tudható, az államadósság ellen gyűjtögetést a kormány nemcsak szóban támogatja, hanem a befizetőknek adókedvezményt is biztosít. (Ami fából vaskarika.) Tehát nem éppen független az államadósság csökkentő alaptól.
A kudarc viszont ismeretlen szó a Fidesz szótárában, ha saját magukról van szó, így ez a kiváló rendezvény számukra mostantól nem létezik.

Szóval szegény fellépőket nemcsak nem fizették ki, nemcsak szembesülniük kellett azzal, hogy együttesen is csak az Aréna kapacitásának 3%-át képesek megtölteni, nemcsak a negatív reklámot kapnak e nevetségesen lezajló produkció révén, de még a felsőbb körökben történő bevágódás sem jött össze igazán.
És, ha ennyi szívás nem volna elég, még turnéra is kell indulni az államadósság ellen.

Kedves magyar popsztárok! A kevesebb majdnem mindig több, hogy én is nagyon eredeti legyek. Kicsit sokan vagytok, és kicsit sokszor léptek föl válogatás nélkül mindenfélén. Rátok nézve ez az eset tanulsága.

Az illusztrációt a Budapest Sportaréna honlapjáról schmitteltem, köszönöm. Az önrióniát is.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://recklamal.blog.hu/api/trackback/id/tr54156030

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

anonymand 2012.02.21. 17:03:47

Tisztelt Reckl Amál!

..."hogy én többet nem is engedném mikrofon elé, hacsak nem énekel." - ízlések és pofonok, ugye nem egyformák.
Persze Te tarthatod éneklésnek azt, amit ő "művel".
De ennek semmi köze a meghirdetett célhoz, a zállamadósság csökkentéséhez.
"Eccerű" Caramel, szószékről mozgalmat indító pap, "Békemenet" Bayerral karöltve, sorolhatnám egy "adósságnyomásmérő". Igen jól mutatja, hogy az oktatás színvonala milyen. Hányan nem tudnak gondolkodni, szöveget olvasni, mondatokat értelmezni, viselkedést felismerni.
Mert a tudásszintjük nem teszi őket alkalmassá arra, hogy értelmezzenek, elemezzenek, felismerjenek.
Én azt hittem, hogy vízválasztó volt, amikor Bonsai Duce nem vett részt az oly történelmi jelentőségű Alaptörvény aláírásán, mert focizni valója akadt. Még olvasni sem kellet tudni hozzá.
Tévedtem.
Belátom, hogy nagy az Úr nyája, s a birkák bégetnek, ha kell, ha nem.

Tisztelettel:
anonymand

KZsoci 2012.02.21. 17:58:39

Azt szokás mondani, ugye, hogy a művészet nem jobb- vagy baloldali dolog. És ez így is van, természetesen, ebben nincs vita.

Nomármost, a Fidesz politikájának, retorikájának nagy része nem egyeztethető össze a klasszikus konzervatív attitűddel, nem osztályozható ideológiai alapon. Ilyen módon a hozzá csapodó művészek sem nevezhetőek jobb- vagy baloldalinak, ugye. Viszont furcsamód hasonlóképp minősíthetőek általában, ahogy az egész akol: olcsó, képmutató, álszent, igénytelen.

A Fidesz most új kulturális bázist próbál maga köré kiépíteni, hogy ne járhasson úgy, mint 2002-ben, ahol a "baloldali-liberális" (azért írom így, mert az az oldal se kategorizálható be könnyen) médiatúlsúlynak nagyrészt köszönhetően nyolc évre megbuktak. Ez érthető is.

A fidesz logikájába beleillik, a józan észbe viszont nem, hogy sajnos nem minőségi, tehetségi kritériumok vannak a nyájhoz újonnan csapódó művészek esetén, hanem ugyanaz, amit egyébként a vazallus politikusaiktól is elvárnak: feltétlen hit a vezérben.

Vasárnap ez az álomvilág és a valóság kölcsönhatásba lépett ezen a rendezvényen, és nem mondhatni, hogy a neofiták diadalmaskodtak.
süti beállítások módosítása