A zenés játékok eddig is népszerűek voltak, de végre elérkeztünk arra a pontra, amikor nem képek vagy leírások alapján kell megfejteni e rébuszokat, hanem bizony végre magát a művet kell górcső alá venni.

Talán kortárs költészetbeli alulműveltségem mondatja velem, de én azért kitartok amellett, hogy a könnyűzenei dalszövegek átvették a költészet hagyományos szerepét. Néhány közülük valószínűleg nemcsak szerintem el is éri azt a művészi színvonalat, mely a halhatatlansághoz kell. Párat pedig egyszerűen csak szeretünk.

A Velvetre nem a magvas témák és ezek ízléses tálalása miatt megy az ember, bár csodálatos netes gumiszoba volt, amíg hozzá is lehetett szólni a "cikkekhez". Jópárszor én is igénybe vettem.

Ma viszont olyan érzékkel szerkesztettek egymás alá-fölé két hírt, hogy valószínűleg még Az emberi százlábú alkotóinak szeme is elkerekedne. Különösen finom, hogy a szerző ugyanaz.

A gyanú árnyékában, magyar napi sorozat - RTL Klub, hétköznap, 19:05

Úgy tűnik, a Szomszédokkal és Barátok közttel a magyar sorozat fogalma elérte az abszolút zenitet, mert ezeknél jobbat még senkinek sem sikerült készítenie.

A kultikus Szomszédokkal szemben, amely igenis hungarikum, a Barátok közt soha nem is akarta magát magyar találmányként eladni. A háttérben munkálkodók is külföldiek; akár azt is mondhatnánk, érdekes, hogyan fordítja le plasztikvalóságra egy kívülálló a mai Magyarországot.

Mindkét sorozat azonban sikeres és népszerű. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy igen nagy az ellentábor, és sikk lenézni azokat, akik nem undorodnak e sorozatoktól.
A titok abban rejlik, hogy a bárgyúságokon és a természetellenességen túl mindkettő a maga nemében jó iparosok műve. Ezt a szakmai minimumot a többiek, úgy látszik, nem képesek hozni.

Ti hisztek Szabó Győzőnek? Én alig.

Tegnap Hajdú Péternél - akiről nem először állapítom meg, ha nem a saját maga által kreált vacakban tapicskol, nem is rossz kérdező - Szabó Győző drogfüggőségéről mesélt. Szerencsére a színész már bő évtizede túl van a szenvedélybetegségén, és mostanra érezte elérkezettnek az időt, hogy könyvet írjon élményeiről. Terápiás céllal. Idáig hihető.

 Páran tudják az olvasók közül, hogy ún. értékesítő vagyok. Mivel a munkahelyem meglehetősen kis cég, egyfajta kereskedelmi biszexuálisként működöm, amit kevésbé bulvárosan úgy fogalmaznék meg, hogy egyúttal beszerzőként is tevékenykedem.

Mivel azonban viszonylag olcsó anyagot (papírt) adunk-veszünk, az azonnal kezdődő játékban semmilyen előnyt nem jelent a piaci tevékenykedés. A következő képes felsorolás egyes tagjait dollár/ gramm egységár szerint kell sorba állítani a legolcsóbbtól a legdrágábbig.

Mindenesetre azért ne rohanjatok a boltokba az árak ismeretében. A portéka nagy része vagy illegális, mint a kokain, vagy legalábbis nehezen hozzáférhető, mint a plutónium. És egyelőre még az antianyag-marketek sem nyitották meg kapuikat.

A helyes sorrend leleplezésekor az árakat is megadom majd.

Ez most kényszermegoldás. Több jó téma is felvetődött a héten, ám amikor végre hozzáfogtam volna, valami közbejött. Bárcsak mondhatnám, hogy valami jó, de általában inkább olyan munkák, amelyekben sok örömöm azután sem volt, hogy befejeztem őket. Szóval a hét történéseire referálok kisebb terjedelemben, mint eredetileg terveztem. Ami nem biztos, hogy baj.

Ma nem csupán a bulvárhírekből vegyes a kínálat, hanem a klasszikus igaz - hamis játéktípus aktuális számában is. Mindenféle állítások következnek, csak az igazságtartalmukat kell megvizsgálni.

Rég mazsoláztam a bulvárlapokban, pedig van anyag bőven, hát most kicsit visszatérek e régi szokásomra. Amíg olvassátok, készül a játék. Elvégre péntek van.

La Traviata - The Metropolitan Opera, HD közvetítés az Uránia moziban

A Traviata nagyon cseles darab. Már maga az opera is álcázza magát. A romantikus olasz opera kissé elcsépelt csúcspontjának tűnik: szerelem, halál, édes-bús, könnyen megjegyezhető dallamok. A felszínen ez a Traviata.

Az elnökválasztási láz közepette, az eddigi köztársasági elnökök munkásságának elemzését hallgatva, felötlött bennem egyfajta konklúzió. Az az elvárás, amely az Alkotmányban és az Alaptörvényben is felmerül a nemzet egységét érintően, végülis mindenkinél megvalósult.
Csak éppen nem úgy, ahogyan ezt értelmezni szokás, hanem annál sokkal objektívebb és globálisabb módon. Az eddigi köztársasági elnökök - és a következő jelölt ismeretében ő is - annak a Magyarországnak egyfajta képét tükrözték, amelynek ők éppen az államfői voltak.

Az RTL Klub érezte, a Csillag születik című degenerált - kimittudot változatlanul nem küldheti negyedszer is a nézettségi versenybe. (A konkurenciánál nem működnek ilyen jól az ösztönök.) 
A jelentkezők hajszálra ugyanolyanok, mint eddig, sőt, még a műsor külföldi klónjainak felfedezett-archetípusai is fel-feltűnnek. Így nem maradt más, mint a súlytalan zsűrit lecserélni.
Jó érzékkel - valahogy mindig van egy-egy ilyen jó húzása az RTL-nek - rátaláltak az ilyen típusú műsorok törzsközönsége előtt teljesen ismeretlen Puzsér Róbertre, aki nagy örömmel, de mindenekelőtt küldetéssel vállalta magára kíméletlenül őszinte zsűritag szerepét.

És az egyébként is szívesen vitriolloskodó Puzsér bejött nekik.

Egyik nap pont azon morfondíroztam a reggeli buszozás közben, hogy nagyon rég volt zene a blogon. Aznap bukkantam a most következő képekre.

Tartok tőle, nem annyira szellemes, mint egyik első, legendás játékunk (melyhez a legtöbb megoldás érkezett a pénteki Amál-játékok immár közel két éves történetében), de erre az ízléstelenül rövid hétvégére talán ez is megteszi.

A most következő képek mind egy-egy könnyűzenei előadóra, együttesre utalnak, csak meg kell mondani, melyikre gondoltunk, illetve alternatív megfejtéseknek is örülünk, amennyiben az indoklás megállja a helyét, vagy nagyon szellemes.

A könnyűtől megyünk az elvont felé, a végéhez már igazán pihent agy, udvariasabban fogalmazva kiemelkedő elvonatkoztatási és képzettársítási készség.

Játékon kívül mondjátok meg, mi a különös ezen a festményen!

Már régóta készülődöm erre a játékra, csak elgondolkodtam, vajon az én pallérozott elméjű olvasóközönségem nem veszi-e sértésnek, ha gyümölcsöket kell felismernie.
Tegnap azonban történt valami, ami meggyőzött arról, hogy emelhetjük a tétet e téren is: az egyik legjobb barátom négy és fél hónapos kislánya bejelölt a Google+-on. Ez felbátorított, mehet a gyümölcsös játék expert fokozata.

A képen a panamai válogatott hátvéd, Felipe Baloy és ifjú rajongója látható. Ilyen képből kb. annyi készül naponta, ahány profi focista a világon van, része a sport nevezetű show businessnek.

Az itt látható kép azonban felborzolta az amerikai kedélyeket. Ha valaki egyből nem szúrta ki a botrány okát, nyomjon egy továbbot, és kiderül, miről van szó.

A számmisztikusok és a babonások rettegett napja következik: péntek 13. A nagynéném például annyira fél tőle, hogy még 14-én se szívesen mozdul ki otthonról, pedig az ő névnapja is, meg a nagypapám (aki, ugye, neki az apja volt) születésnapja is 14-re esik. (A lottón meg 40+ éve születési dátumokat játszik meg... A szerencse nem logikus.)

Hogy pontosan miért ilyen rossz péntek 13-nak a híre nem tudni. Valószínűleg a duplán rossz ómen miatt. Pénteken feszítették meg szegény Jézust is, ez elég indok arra, hogy a nyugati világ szíve ne repessen a hét utolsó munkanapjáért.
A magam részéről én a péntekkel jó viszonyban állok. Egyrészt az előbb említett okból kifolyólag, másrészt, mert magam is pénteken születtem. Igaz, nem 13-án, hanem 17-én, amely nap viszont Olaszországban még a péntek 13-nál is baljósabb. Dehát nem vagyok olasz, így ez rám nem vonatkozik.
Sőt, ismerek olyat is (egészen közelről), aki az ijesztő napon született, és különösebben nem sínylette meg a dolgot.

Már a nyolcvanas évek végére világossá vált előttem, a tévések - talán bosszúból, hogy nekik olyankor is dolgozniuk kell, míg az ország pihen - az ünnepekre különösen rossz és érdektelen programot állítanak össze. Ennek persze nem a húsvét a csúcsa, hanem a komor hangulatú, megrendült nemzeti ünnepeink. Azért a Biblia még mindig jobb sztori, mint a magyar történelem...

A TV2 gondolt egyet, és szakítva a komolykodó hagyományokkal, nagyszombatra egy a húsvéti hangulathoz nehezen illeszkedő, vidám filmet tűzött műsorra.
A Producerek borzasztó ripacskodás, de két new yorki főhős (ők a producerek) által színre vitt, Hitler tavasza című musical szórakoztató.
Mondjuk, szépen elkerekedhetett a Csillag születik középszar tehetségeinek megkönnyezése után a kapcsolgató mamókák szeme, amikor a Führer meleg alteregója csillámporban úszva énekelt bájosan az új fajról. Pár békemenetesnek meg egy titkos kis belső mosolyt csalt az arcára...

A közhiedelem a karácsonyt tartja a legnagyobb keresztény ünnepnek, és logikus is, ha a Megváltó megszületését csodálatos eseménynek tekintik. Ám a vallásos hagyomány szerint még nagyobb ünnep Krisztus feltámadása, vagyis a húsvét.

Egy közhelyesen képmutató írásban ránk is pirítottak, nem vagyunk elég "krisztusiak". Ezért magamba szálltam kissé, és ma a felszínes hollywoodi csillogás vagy az öregedő, hiú rocksztárok helyett bibliai játék következik.
Megijedni azonban nem kell tőle. Aki egy egész kicsit járatos a Bibliában (például irodalomórán beszéltek neki róla), már valószínűleg hallott ezekről a történetekről. A csavar pedig az, hogy egy részük nincs is benne a Szent Könyvben. No, ezeket kell lefülelni!

Egy hétig figyeltük lélegzetvisszafojtva, mikor jön el az igazság pillanata. Többször is eljött. Először akkor, amikor a szőrmentén fogalmazó bizottság kenegette a felelősséget mindenkire, akire csak lehetett. Ha ők bátrabban fogalmaznak, akkor már egy szűk hete lezárultak volna azok a csalfa kiskapuk, amelyeken Schmitt Pál menekülni próbált.

Örömhír volt, amikor hallottuk, a Forma 1 visszakerül az RTL Klubról az m1-re. Egyrészt azért, mert azt reméltük, a közszolgálati csatornán csak nem szakítanak meg egy élő sporteseményt reklámmal (Tapasztalataim szerint ennél kontraproduktívabb reklám a világon nincs.)
Sajnos ezt azonban továbbra sem úsztuk meg. Úgy látszik, az m1-nek Orbán az Isten pénze sem elég, mert a busás jutattások mellett engedtek a hirdetői törekvéseknek.

A másik örömteli tényező maga a közvetítés színvonalának remélt emelkedése volt. Az RTL Klub lecsapott az autoversenyzés királykategóriájára, hogy aztán egyre kevesebbet nyújtson a nézőknek belőle. Szerencse, hogy az utóbbi években a bajnokság erős, sok szereplős volt, mert különben élvezhetetlen lett volna. Ha az RTL Klubon múlik, biztosan.

A csatorna ugyanis megengedte magának azt az olcsójános megoldást, hogy ezt a világkörüli úttal egybekötött versenyfolyamot a Campona egyik liftjéből (!), Budatétényről közvetítette végig. Ennek a korszaknak kétségkívül meghatározó arca Czollner Gyula ex-autóversenyző. Aki most a HVG megkeresésére busong és értetlenkedik amiatt, hogy ő miért maradt ki, amikor az rtl-es csapatból szinte mindenki más mehetett az m1-re.

Eheti játékunkat a SOTE jóvoltából tudjuk a tisztelt olvasó közönség elé tárni. Két képet mutatunk, csak meg kell találni a különbségeket. Engem most csupán az érdekel, hány eltérés van a két kép között.

Szokásunktól eltérően ma egyből közöljük a megoldást a poszt legalján.

A tehetségkutatás halott!

No, persze a Csillag születikre ez mindig is igaz volt. Igazi recycling-műsor: mindenféle kukából előbányászott produkció közül kiválasztanak tíz minimálisan vállalhatót, hogy a végén a változatosság kedvéért ebből a csiri-csáré mezőnyből is egy énekes emelkedjen ki. Kb. egy pillanatra, mert az utolsó győztesnek, a hetvenes évek Romániájából időgéppel idehozott kiskamaszról például utoljára a nyerészkedésben erős szülők sopánkodását hallottam, hogy nem szeretik a belmagyarok a porontyot. (Ehhez képest megnyerte.)

Szóval az RTL Klubra jellemző embergyűlölő cinizmus - melynek stílusba vágó betetőzése SS-Lilu műkönnyei a harmincötödik énekes kislány láttán - a Csillag születikben jobban megmutatkozik, mint bármi másban. A csatorna ugyanis bizonyította, tud tehetségkutatót csinálni még a mai körülmények között. Ezért süt a megvetés a csatornából, amikor mindenféle szerencsétlen, magát művésznek képzelő figurát mintegy szánalomból a képernyőre enged.
Egy olyan országban, ahol szegény ultragáz, megkérdőjelezhető mentális egészségű Hernádi Judit ideggyengeségét (minden szaron elpityeredik) széplelkűnek, míg Puzsér Róbert jogos, frappáns kritikáit felháborítónak tartják a nézők, meg is érdemlik sokan ezt a lenézést.

Ezzel szemben a TV2 végképp elvesztette minden képességét e téren.

Viktor kívül hordja az alsónadrágját?

Nekem tényleg semmi sem jó! Két poszttal ezelőtt még azon berzenkedtem, hogy kaphat egy olyan tehetségtelen ember állami kitüntetést, mint Ihos József. Aki amúgy normális ember lehet, nem tehet arról, hogy foglalkoztatják, sőt még el is ismerik. Miért ne élne a lehetőséggel?

Itt van viszont Eperjes Károly, aki egészen más kaliber. Sokszor elmondtuk már, sőt, lassan egyfajta eposzi jelzővé válik vele kapcsolatban, hogy a tehetsége és az emberi kvalitásai fordított arányosságban állnak egymással.

A hosszú hétvégére szánt játék nagy fantáziát, lexikális tudást és haladó Google-felhasználói gyakorlatot igényel. Aki érzelmileg akar feltöltődni március idusán (az innen schmittelt kép inkább kötődik az ünnephez, mint a most következő mókához), a lelkesítő beszédek kavalkádja közül választhat Daniel Cohn-Benhdittől Dopemanen és Orbán Viktoron át import lengyelekig. Ezért gondoltam arra, hogy a természettudományok rajongóinak kedvére teszek ezen a héten. Fizikai mennyiségekről gondolhat velünk, akinek erre szottyan kedve.