Ez most kényszermegoldás. Több jó téma is felvetődött a héten, ám amikor végre hozzáfogtam volna, valami közbejött. Bárcsak mondhatnám, hogy valami jó, de általában inkább olyan munkák, amelyekben sok örömöm azután sem volt, hogy befejeztem őket. Szóval a hét történéseire referálok kisebb terjedelemben, mint eredetileg terveztem. Ami nem biztos, hogy baj.

Elnézést, maga a tánctanár?

Az egri önkormányzat kulturális bizottsága lelepleződött. Tudjuk, a kellemes, északi városban sajátos szempontok szerint alakítják a művészeti események fellépőinek névsorát.
Székhelyi József például azért lett a programból utólag diszkvalifikálva, mert "szdsz-es, büdös zsidó". Pedig - szintén idézet következik - "baromi jól csinálja Villont".

Dehát ilyen apróságok nem számítanak. A lényeg, hogy a "felolvasó elvtárs" a másikakhoz tartozik, szóval nem kívánatos. (Csodálatos elszólás ez a "felolvasó"; freudinak nem mondanám, mert olyan műveltséget nem feltételezek ezekről az urakról és hölgyekről, hogy ismernék Bernhard Schlink regényét, esetleg az abból készült filmet. Pedig a kapcsolat a két dolog között több mint kézenfekvő.)

A nettó zsidózáson túl azért van pár finomság, amely a lebukottak mentsvárából, a kontextusból fakad. A tanulság pedig azok számára, akiket nyelvbotláson kapnak, hogy általában jobb nem bolygatni a szövegkörnyezetet.

De mielőtt a körítésbe belemennénk: a szókapcsolatért még senki sem kért elnézést. Ez azért is kijárna Székhelyinek, mert tényleg elvesztette ezt a felkérést, noha már be lett harangozva. Függetlenül mindentől, ez ma - szerencsére - olyan minősítés, amely önmagában is elégtételért kiált.
De egyelőre vizsgálat zajlik.

Talán még a zsidózásnál is súlyosabb (illetve a zsidózás miatt súlyos, majd egyszer valaki fölvázolja a konnotációk kapcsolatait), hogy mindez egy ún. kulturális bizottságban, a döntéselőkészítés során hangzott el. Ez nem egy talponálló, ahol a törzsközönség még cifrábbakat is kijelent. (Mint például, amikor gyöngyönspatai jobbikos polgármester azzal próbált jani lenni, hogy külföldi zsoldosokat ígért a rosszmagyarok elleni polgárháború esetére.)

A másik pedig az a riposzt, amelyet a zsidozó gondolkodás nélkül - tehát számára természetesen - vágott oda a kissé megrökönyödött társainak. "Most megtehetjük, nem?" A fülkeforradalom egyik vívmánya, gondolom.

Szadi

Régi mániája a jobboldalnak - már Dávid Ibolyáék is dédelgették az ötletet - hogy az iskolákban minden nap legyen tornaóra.

Ha valamit minden oktatási intézményben kitartóan utáltam, ahová csak jártam, az a tesi volt. Bár túl mozgékony sem vagyok, de főleg attól voltam ki mindig, ahogyan próbáltak bennünket a mozgás szeretetére nevelni.

Ez náciskodással (ami a tornatanárok alapattitűdje) és osztályzással nem megy. Olyan dolgot nem fair osztályozni, amely aztán tényleg teljesen a képességektől függ. Rajzolni se tudtam (az is tehetséghez kötött), de a művészettörténetet meg tudtam tanulni.

Nem attól fog egy gyerek sokat mozogni, ha tönkreteszik az átlagát egy oda nem illő osztályzattal, meg indiánszögdeltetik (bár azt kimondottan szerettem, addig se kellett futni). Főleg nem, ha minden egyes nap ott ez a nyűg.
Hanem, ha mindenki maga fedezheti föl, mihez van kedve, és testreszabottan választhat magának sportot. Persze ez az egyénieskedés büdös, szdsz-es dolog...

Ugyanez vonatkozik a szintén reform alatt álló menzára is. Nem attól az ételtől egészségtelen a gyerekek táplálkozása, amit az iskolában kapnak. Hanem attól, amit a gyatra színvonalú menzakoszt helyett vesznek a büfében ebéd után.

Bizsereg a balhüvelyke

Barack Obama kiállt a melegházasság mellett. Szép, fontos, történelmi gesztus.

Nagyon sok embernek ez örömünnep, nagyon sokat jelent. Egyelőre még Obama az elnök, tehát szavainak súlyát értelmetlen, sőt badarság lenne megkérdőjelezni.

De igazi hősként csak akkor tudnám teljes szívemmel ünnepelni, ha a ciklus elején fejezte volna ki ilyen egyértelműen ezt a magánvéleményét (mert az igazsághoz hozzátartozik, ez egy talk show-ban hangzott el).
Akkor, a bunkó texasi után nagyobb volt a fogékonyság az ország lakóiban a haladó gondolatokra.
Most viszont Amerika láthatóan szándékosan visszafelé akar menni az időben, Obama kihívójának pozíciójáért valódi hülyeségi-bigottsági verseny zajlott a Republikánus Pártban.

Míg a gesztust nagyrabecsülöm, a reálpolitizálás szempontjából az időzítés helyességét megkérdőjelezem.

És, ha már reálpolitika: kicsit azt a benyomást is kelti ez a nyílt véleménynyilvánítás egy az országot megosztó kérdésben, mintha Obama már tudná, a választáson nincs igazi esélye. Szóval már nem kell kedveznie a hagyományosabb értékeket (?) vallóknak.

Pedig egy magára valamit adó ország nem választan meg egy Romney-t az élére... (A név tetszőlegesen cserélhető.)