Orbán Viktor abszurd performansza persze jó alapanyag most a sajtónak. Pedig anélkül is nagy fordulat történt a honi gazdaságpolitikában, csakhogy átsiklottunk fölötte. Kinyilatkoztatták az új jelszót: termelés!

Természetesen ezzel mélységesen egyetértünk. Régi mániám, hogy a pénzvilág okozta válságra adható legjobb válasz, ha a ténylegesen termelő szektorok valódi értéket, és nemcsak virtuálisat állítanak elő. A németek például a saját autógyártásukat karolták föl. Persze a Merkel vezette ország egész más helyzetben van, mégsem lehet a szubvenciók mellett figyelmen kívül hagyni a német autók belföldi lobbiját. A németek ma (is) Európa egyik legerősebb állama maradtak, és ennek nem utolsó sorban az az oka, hogy a kormányzat vállalkozóbarát módon működött.

Az ellenpélda - Hogy ne csináljuk? - természetesen magyar.

Nemrég született meg az új termékdíj-törvény. Ismét: a céllal egyetértünk. A környezetterhelés és -károsítás kiegyensúlyozása szép, de főleg drága feladat. A szennyező fizet elv pedig ősi környezetvédelmi alapvetés.
Ráadásul a termékdíj nem új ötlet, már létezik. Most csak megreformálják, mert a pár napig még élő szabályozás túl sok kivétellel könnyítette meg a kötelezettek dolgát.

Az új koncepció nem a cső végén várja a pénzt, hanem az elején. A környezetvédelmi termékdíjat tehát nem a végfelhasználótól szedik be, hanem az első, hazai forgalomba hozótól. Ez azt jelenti, hogy alapvetően a termelőket és a kereskedőket érinti a termékdíj.

Senki sem örül persze egy új adónak, de mivel mindenkit illet az általa létrejövő gazdasági hátrány (és az esetleges kedvezmények), versenyelőnyt senki sem kovácsolhat belőle belföldön. A importot és exportot nem érinti a kérdés.

A bökkenő tehát nem azzal van csak, hogy újabb terhet raknak a vállalkozások vállára. Aki felelősen gondolkodik, megérti ennek a szükségességét.

A baj a törvénnyel van. Először is az, hogy rendkívül silány munka. A 2011. évi LXXXV. tv nehezen követhető, a fogalmakat nem különíti el egymástól egyértelműen, a szigorú, taxatív megfogalmazás ellenére, bizonytalanabb az ember az elolvasása után, mint előtte volt.
Látszik rajta, hogy lóhalálában írták szerzői. Semmi megfontoltság, vagy ív nincs kidolgozva. Egyszerűen fogalmazva: rendkívül alacson színvonalú.

Az összecsapottság érthetetlen. Miért kell ennyire gyorsan bevezetni ezt az új adót?Ahogy már említettem, nem újdonság a termékdíj. Igazán hagyhattak volna maguknak még egy kis időt, amíg a letisztult verzió elkészül.

De a szapora tempó nemcsak őket szorította. Jócskán jutott belőle azoknak is, akikre a törvény majd január 1-től vonatkozik.

Bár a jogszabály már hatályos és hozzáférhető, a részleteket végképp tisztázó végrehajtási utasítás még várat magára. Ráadásul nem csak adminisztrációs csúszások miatt késik az i-ről a pont, hanem azért, mert még mindig dolgoznak rajta. Szinte naponta látunk változtatásokat.

Tekintettel a törvény hatályba lépésének közeli voltára, rendkívül szerencsétlen, hogy az utolsó napokig kell várni az utolsó szavakra. A termékdíj új szabályozása fenekestül felforgatja egy cég teljes könyvelését, adózását, sőt számítógépes rendszerét.
Arról nem is beszélve, hogy ezzel párhuzamosan az ügyfeleivel is tisztáznia kell, ki állja a termékdíjat.

Az igazi teher természetesen ez az adóféleség lesz. Az én iparágamban - papír- és nyomdaipar - ez kilónként egységesen 20 Ft + ÁFA áremelés jelent mai állás szerint. (Még a 20 Ft sem biztos...)
De tisztességes cégként mindent megteszünk annak érdekében, hogy minél pontosabban betartsuk a törvényeket.

De miért kell megnehezíteni a dolgunkat azzal, hogy rossz munkaszervezés miatt bizonytalanságot és fölösleges pluszmunkát is szórnak a nyakunkba?

A vállalkozóbarát környezet nem az jelenti feltétlenül, hogy a termelőszervezeteket minimális közterhekre kötelezik. Aki szennyez, fizet, ez egyértelmű. Az viszont jogos elvárás a törvényhozással szemben, hogy legalább ne álljon útjába az ország gazdasági szereplőinek. Főleg saját alkalmatlansága miatt. Éppenséggel segítséget kellene nyújtaniuk a törvény megértésében, nem pedig az utolsó percig nyújtani a bizonytalanságot újabb és újabb ötletekkel.

Illusztráció: Salvador Dalí: Koponyahárfán játszó bürokrata