Orbán Viktor abszurd performansza persze jó alapanyag most a sajtónak. Pedig anélkül is nagy fordulat történt a honi gazdaságpolitikában, csakhogy átsiklottunk fölötte. Kinyilatkoztatták az új jelszót: termelés!
Természetesen ezzel mélységesen egyetértünk. Régi mániám, hogy a pénzvilág okozta válságra adható legjobb válasz, ha a ténylegesen termelő szektorok valódi értéket, és nemcsak virtuálisat állítanak elő. A németek például a saját autógyártásukat karolták föl. Persze a Merkel vezette ország egész más helyzetben van, mégsem lehet a szubvenciók mellett figyelmen kívül hagyni a német autók belföldi lobbiját. A németek ma (is) Európa egyik legerősebb állama maradtak, és ennek nem utolsó sorban az az oka, hogy a kormányzat vállalkozóbarát módon működött.
Az ellenpélda - Hogy ne csináljuk? - természetesen magyar.
Nemrég született meg az új termékdíj-törvény. Ismét: a céllal egyetértünk. A környezetterhelés és -károsítás kiegyensúlyozása szép, de főleg drága feladat. A szennyező fizet elv pedig ősi környezetvédelmi alapvetés.
Ráadásul a termékdíj nem új ötlet, már létezik. Most csak megreformálják, mert a pár napig még élő szabályozás túl sok kivétellel könnyítette meg a kötelezettek dolgát.
Az új koncepció nem a cső végén várja a pénzt, hanem az elején. A környezetvédelmi termékdíjat tehát nem a végfelhasználótól szedik be, hanem az első, hazai forgalomba hozótól. Ez azt jelenti, hogy alapvetően a termelőket és a kereskedőket érinti a termékdíj.
Senki sem örül persze egy új adónak, de mivel mindenkit illet az általa létrejövő gazdasági hátrány (és az esetleges kedvezmények), versenyelőnyt senki sem kovácsolhat belőle belföldön. A importot és exportot nem érinti a kérdés.
A bökkenő tehát nem azzal van csak, hogy újabb terhet raknak a vállalkozások vállára. Aki felelősen gondolkodik, megérti ennek a szükségességét.
A baj a törvénnyel van. Először is az, hogy rendkívül silány munka. A 2011. évi LXXXV. tv nehezen követhető, a fogalmakat nem különíti el egymástól egyértelműen, a szigorú, taxatív megfogalmazás ellenére, bizonytalanabb az ember az elolvasása után, mint előtte volt.
Látszik rajta, hogy lóhalálában írták szerzői. Semmi megfontoltság, vagy ív nincs kidolgozva. Egyszerűen fogalmazva: rendkívül alacson színvonalú.
Az összecsapottság érthetetlen. Miért kell ennyire gyorsan bevezetni ezt az új adót?Ahogy már említettem, nem újdonság a termékdíj. Igazán hagyhattak volna maguknak még egy kis időt, amíg a letisztult verzió elkészül.
De a szapora tempó nemcsak őket szorította. Jócskán jutott belőle azoknak is, akikre a törvény majd január 1-től vonatkozik.
Bár a jogszabály már hatályos és hozzáférhető, a részleteket végképp tisztázó végrehajtási utasítás még várat magára. Ráadásul nem csak adminisztrációs csúszások miatt késik az i-ről a pont, hanem azért, mert még mindig dolgoznak rajta. Szinte naponta látunk változtatásokat.
Tekintettel a törvény hatályba lépésének közeli voltára, rendkívül szerencsétlen, hogy az utolsó napokig kell várni az utolsó szavakra. A termékdíj új szabályozása fenekestül felforgatja egy cég teljes könyvelését, adózását, sőt számítógépes rendszerét.
Arról nem is beszélve, hogy ezzel párhuzamosan az ügyfeleivel is tisztáznia kell, ki állja a termékdíjat.
Az igazi teher természetesen ez az adóféleség lesz. Az én iparágamban - papír- és nyomdaipar - ez kilónként egységesen 20 Ft + ÁFA áremelés jelent mai állás szerint. (Még a 20 Ft sem biztos...)
De tisztességes cégként mindent megteszünk annak érdekében, hogy minél pontosabban betartsuk a törvényeket.
De miért kell megnehezíteni a dolgunkat azzal, hogy rossz munkaszervezés miatt bizonytalanságot és fölösleges pluszmunkát is szórnak a nyakunkba?
A vállalkozóbarát környezet nem az jelenti feltétlenül, hogy a termelőszervezeteket minimális közterhekre kötelezik. Aki szennyez, fizet, ez egyértelmű. Az viszont jogos elvárás a törvényhozással szemben, hogy legalább ne álljon útjába az ország gazdasági szereplőinek. Főleg saját alkalmatlansága miatt. Éppenséggel segítséget kellene nyújtaniuk a törvény megértésében, nem pedig az utolsó percig nyújtani a bizonytalanságot újabb és újabb ötletekkel.
Illusztráció: Salvador Dalí: Koponyahárfán játszó bürokrata
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
KZsoci 2011.12.13. 17:48:48
Én teszem hozzá: buták. Hülyék. Ostobák. Idióták.
Nem lehet ezen csodálkozni. Múltkor beszélgettünk arról, hogy miért nem lehet összehasonlítani a humán és reál tanulmányokat, képzést stb, hogy az a gimnázium, ahova mindannyian jártunk, miért lehet egyszerre úgy-ahogy elfogadható humán szempontból és kritikán aluli természettudományos képzés szempontjából (azon a kézenfekvő válaszon kívül, hogy az utóbbi tárgyakat többnyire tényleg kontraszelektált idióták tartották, persze nem kizárólag). Nos, ez is nagyon hasonló. A Fidesznek addig van "tehetsége", hogy ilyen Kerényi-féle szörnyű festményeket meg nagygyűléseket meg ilyeneket ki kell találni. De ez egyszerűen nem megy, ehhez tényleg valami minimális teljesítmény kéne. Nem megy. Hiába nyomja-húzza, nem moccan a szekér.
Tényleg csak azt látom most megoldásnak, mint amilyen az ősmagyar államszervezet állítólag volt, vagyis lenne egy kende, Orbán, aki a szakrális vezető, megálmodja a turulamdár lángoló szárnyalását Levédia felett, és kell egy gyula, mondjuk egy Bajnai (bár az ő bűneinek pont most volt a második évfordulója), aki meg teszi a tennivalókat. Akkor a sok náci is elégedett lenne, ki lenne elégítve a hagymázas-zagyvaság mutatójuk, és csődbe se mennénk.
KZsoci 2011.12.13. 17:50:07
Kimaradt egy gondolat, szóval "ez" alatt az állam napi ügyei értendők, gazdaság stb.
Szúrófény 2011.12.14. 07:06:01
megállhatunk, mert itt az ígéretnek földje van!"
Petőfi, ideértünk nem látjátok?
Szúrófény 2011.12.14. 07:20:01
„a respublikák eddigi próbái, pedig semmi egyéb, mint egyedül intelligencia hiánya miatt, mindig sikertelenek valának. S csak azért tartatnak a magokat, és másokat misztifikáló okoskodók által szabad respubkikának, mert az ezernyi helóták, s az amerikai szerecsenyek égbe kiáltása még nem hangzott elég erősen az emberiséget megvető emberek füleiben, hogy iszonyú hazugság/”
98. „mert a közvagyon legkisebb csorbítása előbb utóbb, közvetve vagy közvetlenül elmúlhatatlan közínséget szülni kénytelen”! Éljen a privatizáció .
133.-134. oldalon: a káros következmények okáról „Semmi egyéb, mint országos embereink legnagyobb részének járatlansága a reakciók törvényei körül, mely a közönségre nézve kimondottan káros! A rosszat, lágyvelejűt, tanulatlant, s a gondatlant ápoló törvény, midőn e szép társaságnak néhányit talán megmenti, minden bizonnyal számtalan jót, okost, tanultat, szüntelen büntet, s eképp nem az élet elvének, de a rom istenének állít oltárt.