Az Anonymus hekkercsoport magyar ága feltörte az egyik jobbikos politikus privát honlapját. A nem különösebben ismert Jeszenszky Sándor azzal hívta föl magára a figyelmet, hogy egyik szervezője a holokauszt áldozataira emlékező Élet Menete mellé megálmodott motoros felvonulásnak, amelyet frappánsan Adj gázt! - nak kereszteltek Jeszenszkyék.

A meghekkelt gépen viszont nem Leni Riefenstahl életművére bukkantak (vagy nem csak arra), hanem néhány igen pikáns felvételre, melyeken a nemzeti érzelmű honatya rúdtáncol, sztriptízel, és magához is nyúl. Ezt pedig nem a négy fal bizalmas magányában, hanem jól láthatóan valamilyen erre a célra kialakított lokálban, közönség előtt teszi.
Jeszenszky elismerte, nem egy hasonmása vonaglik a színpadon, hanem ő. De mindezt csak azért csinálta, hogy egy hölgyismerősének örömet okozzon annak születésnapja alkalmából, nyugtatott meg mindenkit, akiket érzékenyen érintettek a fotók.

Talán egy szál virág is megtette volna, esetleg egy kis csoki. Vagy, ha már csippendél-rajongó az ünnepelt, egy nagy csoki még jobb választás lehetett volna... (Akkor még nem politizált Jeszenszky állítása szerint, szóval talán nem lett volna baj ebből...)

Annak ellenére, hogy azóta már ismét nem politikus - hiszen lemondott, kilépett stb.- a közösségszervező erő még mindig munkál benne, és arra kéri a többi talpig tisztességes és becsületes embert, ne dőljön be ennek a provokációnak. Neki higgyen, ne a szemének!
Ezek a képek csak azért kerültek elő, mert az a bizonyos összeesküvés nem talál más fogást e grállovagnak makulátlan múltjában.

Pedig ennél prózaibb a magyarázat. Ezek a képek azért kerültek elő, mert léteznek. Csak azt lehet fotókkal kompromittálni, akiről vannak kompromittáló képek.

Bájos, hogy egy szélsőséges párt egykori funkcija mennyire ideges lesz, ha a magánéletét boncolgatják. Mint mondja, annak semmi köze az ő tisztességéhez vagy a közéleti tevékenységéhez, vagyis a munkájához.

Érdekes, hogy ez a distinkció csak a feddhetetlen mélymagyaroknak jár, olyanoknak igenis felelniük kell a magánéletükért, akik erkölcstelenek. Legalábbis az ilyen körök szerint vallott moralitás szellemében.
A diszkrimináció tilalma - melynek határait folyamatosan feszegeti ez az alakulat, sőt, mondhatni éppen ez a feszegetés az igazi vonzerejük - többnyire magánügyekre vonatkozik. A faj, a nem, a vallási hovatartozás vagy a szexuális beállítottság nem függ össze a tisztességgel vagy a teljesítménnyel.
Ha Jeszenszky Sándor másokat - egyébként jogosan - azzal vádol, hogy a magánemberként "elkövetett" dolgait hozzák föl ellene, akkor talán neki és azoknak, akik előtt mosakszik, más emberek esetében is erre kellene buzdítania.

Csak akkor miről szólna az a párt, amelyik a szocialista kormányzás idején fellángoló cigánygyűlölet hullámain nőtte ki magát országosan fontos szervezetté? Nincs az a jó gloabalizációs összeesküvés, amelyik felvenné a versenyt a jó kis hazai gyűlölködéssel!