Kár, hogy ilyen ítéletidőnek kell tombolnia ahhoz, hogy végre ne sajátítsák ki maguknak a politikusok az ünnepet. 

Ha nem olvasom ezt a hírt a HVG-n, valószínűleg mégis Semjén Zsolt élő lovasszobrával aposztrofálom a 2013-as március 15-ét.
Ha valakinek túl elvont az alkotmányjog, esetleg amúgy is végtelenül utálja a hajléktalanokat, ezért nem érzett még rá a mostani rezsim érzéketlenségére, ez a pojáca talán ráébreszti valamire. Az országban (igen, azon a területen, amelyet ma Magyarországnak neveznek, és amelynek az irányításával ezek sajnos meg lettek bízva) katasztrófahelyzet van, ez a bohóc meg Erdélyben parádézik. Játssza a huszárt. Meg az eszét.

Na, nem mintha egy ilyen kvalitáshiányos alakkal sokra mennének azok az emberek, akik a magyar utak foglyai lassan egy teljes napja. Csak mivel ennek a szerencsétlennek szimbolikus szerepe van - egyébként nagyon helyesen; az oktatásban látjuk, mire képes egy kdnp-s dilettáns - talán más lenne az üzenete, ha ő is lemondja a programját, és belföldön tölti az ünnepet. Például együttérzésből azokkal a honfitársaival, akik szerettek volna ünnepelni, de az időjárás ezt ellehetetlenítette.

Szóval, ha nem jön a páviános hír, akkor bizony ez a díszpinty fémjelzi az idei ünnepet. De szerencsére a helyes, nyíregyházi majmok ellopták a show-ját.

Rabok legyünk vagy szabadok? - gondolták a páviánok, és amikor a nagy szél a kifutójukra döntött egy fát, rögtön fölismerték az édes szabadság esélyét. Szépen, mind a harmincan kimásztak rácsaik közül.
Ha nem épp most járatták volna le végleg a Táncsics-díjat, felterjeszteném őket rá. Az idei ünnepen ők képviselték ugyanis leginkább március 15. igazi szellemiségét. 

Nekünk, embereknek meg üzent a természet.

Egyrészt kicsit egyet kell értenem a belügyminiszterrel abban, hogy a tömeges elakadásról azok az emberek is tehetnek, akik felelőtlenül útnak indultak. Napok óta lehetett tudni, a tél remélhetőleg utolsó dobása gigantikus lesz. (Mi is Bécsbe készültünk, de kedden már tudtuk, el lesz ez napolva békésebb időkre.)
Szóval sokan maguk is tehetnek szorult helyzetükről, de ennek közlésére talán alkalmasabb lett volna az az idő, amikor már mindenki kiszabadult, és épségben hazaért.

Másrészt van abban valami báj, ha a magyar szabadság napján tankok járnak az utakon. Igaz, e harci járművek most békés misszióban szó szerint a szabadságot biztosították az embereknek, de akkor is...