Az ATV jóvoltából az ilyesmi iránt érdeklődő végignézheti az évnek ebben a szakaszában aktuális évértékelőket. A sort szombaton az Együtt 2014 nyitotta. Ahogy már tavaly október 23-án, most is Juhász Péter (Milla) és Kónya Péter (Szolidaritás) gyenge beszédei után Bajnai Gordon (Haza és Haladás) hosszú, de sokkal összeszedettebb és értelmesebb szónoklata követte.

Egyszer már azt a trükköt bevetették, hogy Bajnait, akinek rétori képességeitől még hívei is tartottak - alaptalanul, hogy a beszéde hatását felerősítendő két kimondottan rossz szöveg hangozzék el előtte. Mind a kendermagos idők óta külsejében igen kikupálódott Juhász, mind a baloldali populizmus kliséit elsajátító ex-katona Kónya erőtlen, érdektelen mondatok végtelennek tűnő sorával untatta a főleg nyugdíjasokból álló közönséget.
Ha a hóvirágok elhervadására megalakuló párt legközelebb összetrombitálja híveit, a profizmus látszatának érdekében ne szólaljanak föl Juhászék! Vagy tanuljanak meg beszélni. Előbbi könnyebben kivitelezhető.

Bajnai leplezetlenül Obama első kampányának szlogenjeivel operált. A reményt állította mondandója középpontjába. Azzal vádolta a 2010-ben megválasztott Országgyűlés tagjait, hogy azt a reményt, amely végülis megszülte a kétharmadot, eltékozolták.

Személy szerint nagyon örültem, hogy nem csak kormánykritikát hallottunk. A jelenlegi parlamenti ellenzéki pártok lelkén valóban az a nagyon gyér teljesítmény szárad, hogy még megszorongatni sem tudták a Fideszt a ijesztő színvonalú kormányzati munka és kommunikáció ellenére sem.

Élvezettel hallottam, hogy az egykor ígéretesnek induló LMP-t finnyáskodással tönkretevő Schiffer Andrásnak Bajnai megüzente, nem jól ítéli meg a helyzetet.
Az pedig tisztességes és egyenes, hogy nem alakoskodott a kilépőkkel kapcsolatban, hanem nyíltan köszöntötte őket szövetségeseik között.

Amit az MSZP-ről, erről az impotens nagypártról mondott, szintén bátor éleslátásra utal. Noha a bátorság talán lényegesebb Mesterházyék megítélésében, mint a helyzetfelismerés. Hiszen azt mindenki látja, hogy az MSZP még mindig nem találta meg azt az utat, amelyre mérete, infrastruktúrája predesztinálná.
Bajnai kimondta: az MSZP önmagában nem elég nagy.

Hiába van igaza Bajnainak ezzel az értékeléssel, sajnos az ún. legnagyobb ellenzéki pártnak gondjai vannak a realitásérzékeléssel. Pont azért nem találnak rá a helyes útra, mert nem volt meg bennük sem a hajlandóság, sem a képesség az igazságok kimondására. Régi, súlyos nyűge ez a pártnak. Ez okozta az őszödi mizériát is, Gyurcsány azért vesztette el jóformán az eszét a pártplénum előtt, mert már akkor sem értették. És ebben semmit sem javultak azóta. Többek között ezért tűrnek meg a párt élén egy olyan nímandot, mint Mesterházy Attila.
Bajnai szavain nagy valószínűséggel csak megsértődnek, és pár nagy hangú szoci még majd lassítani és nehezíteni fogja az összecsiszolódást.

Bajnai Gordon elutasította a játszmázást is mint politikusi attitűdöt. Sajátos formája ez a populizmusnak, hiszen melyik ember szereti a képmutatást vagy az ügyeskedést? Persze, hogy senki. Az emberek azonban időnként választóvá változnak, és olyankor - nemcsak Magyarországon - többségük alig várja, hogy vezényszavak alapján szavazhasson.
Szóval hiába szeretne Bajnai megalapozott programot, mégsem azzal nyeri majd meg a 2014-es választásokat, ha megnyeri, hanem éppen az olyan lózungokkal, amelyekkel általában mások is győznek. Választásokat nyerni ugyanis - Mesterházy Attilán kívül persze - bárki tud nyerni. Még az igen szerény képességű ifjabb Bushnak is kétszer egymás után sikerült. (Az ellenféltől is függ.) Amire eddig még nem sok példa volt, az az utána következő jó kormányzás. A jövő politikusainak már ez az igazi kihívás. A Bajnai által óhajtott jó program ehhez kell.

Tartok tőle, hogy ezekben a válságos időkben és összezavart, kiábrándult társadalomban a szimpla normalitásnak kisebb a felvevőpiaca, mint ahogy azt Bajnai Gordon képzeli. Az sem feltétlenül jelez túl jó kilátásokat, ha a szellemi muníciót jelenlegi társaitól várja. Bár őszintén szólva a kivált lmp-seken kívül túl nagy intellektuális potenciált vagy kreativitást egyik lehetséges szövetségesről sem feltételezek.
Hivatkozhat persze Bajnai saját józanságára, de azzal mindenképpen tisztában kell lennie, a logika nem feltétlenül politikai kategória. Különösen nem lesz az a 2014-es magyarországi választásokon, ahol bizony az ellenfél bármire képes lesz.