A következőkben szubjektív összeállítás olvasható legszűkebb pátriám, vagyis Dél-Pest leghangzatosabb nevű kocsmáiról, illetve ezek neveinek asszociációs mezejének gazdagságáról. Kommentben szívesen veszek még más elvont vagy éppen nagyon is beszédes cégnevet az italkimérés világából. Akár Dél-Pestről, akár máshonnan.

5. Lehel Kürtje vendéglő

Amikor a Szent Lőrinci úti lakótelepen felépült az első ház, rögtön elkelt az első földszinti üzlethelyiség is, megnyitotta kapuit a Lehel Kürtje vendéglő. Persze már az első időkben világos volt, ez egy békebeli kocsma. Becsületére legyen mondva, ma is üzemel, pedig a lakótelep félbemaradt a pénz elfogyása folytán.

A historizáló név - melyhez a kezdetektől cégtáblán, ablakfestésen is megjelenő képiség is dukál - a kilencvenes évek legelején föltámadó ősmagyar virtus iránti nosztalgiát lovagolta meg. De nemcsak azt. Lehel történetében ott ver benne az ideális magyar férfi szíve, ott tündököl éles elméje. Egy földreszállt Fehérlófia, aki furfangjával, unortodox diplomáciai fogásával tett a haza javára. Éljen!

4. Gumikacsa söröző

Pesterzsébet egyik sugárútján működött bő másfél évtizedig a listánk dadaista képviselője, a Gumikacsa söröző. Sajnos egy ideje már csak emléke él, mert még a cégér is eltűnt a kívülről halvány türkizre festett tömzsi falról.

A Gumikacsa nem trükközött: söröző volt, annak is nevezte magát. Annyira meg senki sem lehet szőrszálhasogató, hogy a sör házában fennakadt volna a dél-pesti lankák legkiválóbb kannás nedűi miatt, melyben a hírek szerint szintén erős volt ez a játékos nevű lebuj.

3. Ravasz kisvendéglő

A Ravasz kisvendéglő pár lépésnyire van a házunktól, valószínűleg a legközelebbi kocsma hozzánk. Ennek ellenére bent még sosem jártam. Illetve húsz éve mégis, akkor még üdítőt és jégkrémet is árultak ott. Sokan álcázták kisboltnak a kocsmájukat a fényes arcú, naiv kilencvenes évek elején.
Abban az időben nagy volt a vállalkozókedv - talán a Lakiteleki Népfőiskola által kigondolt Frici, a vállalkozó szellem című oktató sit-com hatására - és minden kertvárosi utcában szárnyat bontott egy-egy garázsbolt. C. G. Jung elégedetten szemlélte volna, ahogy a kollektív tudat, illetve tudatalatti szabályos kis franchise-ot alakít ki: ezekben a boltokban mind az árukínálat, mind a szakértelem és az ezzel fordítottan arányos ambíció egységes volt.
A Ravasz kisvendéglő jogelődjénél viszonylag hamar rájöttek, Eskimo fagyiból nem lehet annyit eladni, hogy azért érdemes legyen vállalkozni, és helyette inkább felállítottak két asztal az udvaron.

Testvérem frappáns megjegyzése szerint a Ravasz kisvendéglőben a legravaszabb, hogy sosem volt kisvendéglő. A névválasztás ennek ellenére nagyon érzékletes, az eufémizmus mintapéldánya.
Először is a magyar kabaré nagy túlélője, a 30-40 éve ugyanúgy kinéző, viselkedő, beszélő részeg-karakter egyik nagy poénforrása miatt. A túlzott alkoholfogyasztás mellékhatása lehet, hogy a bevitt táplálék ott távozik, ahol bekerült a szervezetbe.
Ezt a népnyelv valamiért szegény rókával, vagyis ravaszdival hozza összefüggésbe. Innentől már érthető a névválasztás. Mégis rendkívül díjazzuk, hogy ilyen finom, már-már irodalmi eleganciájú áthallást alkalmaztak a kitalálók.

A "kisvendéglő" műfaji meghatározás viszont a percepciónak egy egészen más szintje. Ez már nem a magukat időnként jókedvűre piáló atyafiak világa, hanem a kemény alkoholisták talmi önigazolása. Csak a kisvendéglőbe mennek, nem a kocsmába. Nem függők ők, csak társasági ivók. Bár a törzsközönséget elnézve nem valószínű, hogy hallottak e szociológiai fogalomról.

2. Sör Gödör

Nem sokkal messzebb, szintén Soroksáron nyílt nem túl rég a Sör Gödör nevű vendéglátóipari egység. A név új, de hely már nagyon régóta kocsmaként üzemel. A Sör Gödör elődje tényleg kisvendéglő volt, engem legalábbis ide vittek a szüleim megünnepelni a tizedik születésnapomat. Mondjuk, már akkor is Makó-Jeruzsálem távolságra volt a Michelin-csillagok világától, de életemben akkor először - és ahogy a dolgok most állnak, egyelőre utoljára is - ott játszottam félkarú rablóval.

A Sör Gödör nemcsak egyértelművé teszi, mivel várja vendégeit, akik nyilván nem Rémy Martint szopogatva kerülnek kapatos hangulatba. Tehát magán hordozza a ráckevei Hév pesti végállomásán lévő, SÖR nevű hely expresszionizmusát.
Egyúttal viszont névadásában meglátszik az az elegáns szimbolika is, amelyet a Ravasz kisvendéglő névadói is örömmel és mesterien használtak.

Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt - harsogta a szocialista erkölcs. A Sör Gödör felelősségteljes üzleti vállalkozásként már nevében, cégtáblájával figyelmeztet erre. A gödör akár szó szerint is értendő, másrészt viszont átvitt értelme is van. Utóbbit még a szigorú Csernus doktor is megdicsérné a tulajt.

1. Ady presszó

Pesterzsébeten, a 23-as és a 23E-s busz végállomásán, az Ady Endre téren működik Dél-Pest Pilvaxa, az Ady presszó. Ám csak a felületes, a dolgok esti lélekvándorlását nem értő szemlélő gondolhatja azt, hogy ez a kocsma a térről kapta a nevét mintegy kényelmes megoldásként.

Itt is megfigyelhetjük először is azt a költői túlzást, mely egy sima borharapót valami más, valami fennköltebb fényben kíván feltüntetni. Öndefiníciója szerint presszó. Hát, akkor már miért nem szalon vagy esetleg páholy? Persze nem Adyék az első és egyetlen olyan kocsma Dél-Pesten, amelyik presszónak titulálja saját magát, éppen ezért csak a nagyon fiatalok gondolnak a presszó szó hallattán a friss tejhab illatára. Már az én 30+ generációm is pontosan tudja, hogy a presszóban legfeljebb presszókávé van, nem valami olasz úri huncutság. Az ugar népe amúgy is buziságnak tartja a cifrázott kávékat.
Az Ady presszó azonban nem ezzel érdemelte ki a legjobb dél-pesti csehónév címet, noha ez az elkenés színesíti az összbenyomást.

Ezen a helyen folyamatos Ady Endre-szeánsz zajlik!

A piros-fehér kockás terítős asztaloknál ugyanis megannyi Ady-szellem üldögél.
Van, aki a legismertebb portrét tudattalanul utánozva tartja a fejét kezével, és szemeivel az eget pásztázza válaszra várva. És van, aki a szegény költőnek már a Liget Szanatóriumban töltött végnapjait idézi. A magyar Malkovich-menet ez élőben.

Az említett helyek közül csak az Ady presszóban árulnak újságokat, amely egyértelmű utalás arra, hogy valaha a nagy vátesz is újságírónak indult.
És, hogy a nagy poéta múltjában még messzebbre menjünk, a környék utcái mind ma már határontúli helységek neveit viselik; Ady maga is a Partium szülötte.