Már a nyolcvanas évek végére világossá vált előttem, a tévések - talán bosszúból, hogy nekik olyankor is dolgozniuk kell, míg az ország pihen - az ünnepekre különösen rossz és érdektelen programot állítanak össze. Ennek persze nem a húsvét a csúcsa, hanem a komor hangulatú, megrendült nemzeti ünnepeink. Azért a Biblia még mindig jobb sztori, mint a magyar történelem...

A TV2 gondolt egyet, és szakítva a komolykodó hagyományokkal, nagyszombatra egy a húsvéti hangulathoz nehezen illeszkedő, vidám filmet tűzött műsorra.
A Producerek borzasztó ripacskodás, de két new yorki főhős (ők a producerek) által színre vitt, Hitler tavasza című musical szórakoztató.
Mondjuk, szépen elkerekedhetett a Csillag születik középszar tehetségeinek megkönnyezése után a kapcsolgató mamókák szeme, amikor a Führer meleg alteregója csillámporban úszva énekelt bájosan az új fajról. Pár békemenetesnek meg egy titkos kis belső mosolyt csalt az arcára...

Másnap az ATV kedveskedett a Vidám Vasárnap kitartó nézőinek tematikus programmal. Az esti hírek után A tíz parancsolat címmel sugározták rettenetes képi világú animációs filmjüket Mózesről. Viccből nézni kezdtük, aztán úgy alakult, hogy végig is néztük. Megállapítottuk, Mózes története olyan jó(l van megírva), hogy még ez a gyermeteg puritán szemléletű filmalkotás sem tudja elrontani.

A politikai is fel tudja dobni viszont az ünnepnapokat. Finom kis csemegék Orbán Viktor valódi és idézőjeles rajongóinak. Két interjú jelent meg vele a napokban.

Az egyik a Washington Postban.
Végigolvasva a beszélgetést az egyik nem idézőjeles korai, ám annál hatásosabb dalszövege jutott eszembe: "Nem biztos, hogy jót tesz neked/ ha kiszolgálják az ízlésedet".
Orbán nem tudott mit kezdeni a kritikus hangvételű kérdezési stílussal. Ami nyilván elkerülhetetlen, ha az embert talpnyalók serege veszi körül. Az már sokkal szomorúbb, hogy Orbán el is hiszi azt a sok csúsztatást, amivel az embereket eteti. És amikor más szempontokba ütközik, nem is érti, hogyhogy olyanok léteznek.

Az amerikai balul elsült interjú időzítése mögött az altatás húzódik meg: húsvétkor az ember mégiscsak a családjával tölti az idejét!
Az Új Ember című katolikus periodikánál viszont azért épp most járt a miniszterelnök, mert a húsvét a legfontosabb ünnep. Orbán ostobának tűnő fejtegetései - a mai magyar politikai azért népszerű (?), mert szembemegy az európai fertők istentelen, lelketlen, tudomány és gazdaság alapú szemléletével - valójában csak a vallásos közönség lenézése.
Orbán olyan, mint Pistike édesanyja a klasszikus viccben, aki, ugye, a templomban árulja a testét. Oltári nagy k..., hogy stílszerű legyek.
Egy keresztény lapot biztos csak beszűkült agyú bigottak olvasnak, akik szívük mélyén siratják, hogy Torquemada testvér már nyugdíjba vonult. Így gondolkodhatott Orbán, amikor a szekularizáció elvetéséről beszélt. Ha olvasója volnék ennek a hetilapnak, mélyen sértene, hogy ennyire butának gondol az, aki egyébként ideológiája egyik alapkövének nevezi a vallásomat.

Halkan jegyzem meg, mindkettő - az ízléstelen és túlkompenzált körbenyalása az aktuális közönségnek és a helyzet túlzottan ön-középpontú szemlélete - a schmittpáli út. Amelyről most már látjuk, hová vezet.

Apropó, Schmitt Pál! Az ügytől már herótom van. (És vannak olyanok a környezetemben, akik ezt a csömört, amit a négy napos iszonyatgáz vergődés okozott, tudatos politikától eltántorításnak vélnek. Ez mindenesetre a kormánypártoknak kedvezne.)
De azért két utózönge mégis érdekes.

Az egyik az az elemzés, mely szerint a lehetséges utódok - Kövér László és Áder János - még Schmittnél is rosszabbak, hiszen Schmitt, akármilyen eszközökkel is, a politikán kívül is ért el eredményeket. Ha semmi más sem, hát az olimpiai aranyai ilyennek számítanak. Akárhogy is értékelték az eddigi köztársasági elnököket, a politikán kívüli teljesítmény közös tulajdonságuk. Ezt a legújabb jelöltekről pedig nem lehet elmondani.
Figyelemreméltó, hogy a politikai karrier annyira értéktelen, hogy automatikusan kevesebbnek,mint szinte bármi más, sőt, jóformán semminek sem számít.

De a legobb mégis Schmitt egykori tanácsadója, akit a teológusi végzettsége, no meg a nagy stressz érdekes párhuzamok kiagyalására sarkallt. Szerinte ugyanis a csaló ex-államfő és Jézus megvádolása hasonlatos gyalázat.
Ha ilyen szellemi képességű (hogy a kijelentés etikai részét ne is nagyon firtassuk) emberek adták Schmittnek a tanácsokat, nem annyira meglepő az egész kutyakomédia, melyben nem mások, hanem saját maga "gyilkolta le" magát az ex-elnök.
De legalább már tudjuk, kikről mintázta meg fejben Orbán Viktor az buta és agresszív vakbuzgómócsing képét, akikhez középkori felhangú nyilatkozatában beszél.