Azt mindenki tudja, hogy egészen másképp alakult volna a világtörténelem, ha száz évvel ezelőtt Adolf Hitler befut tájképfestőként. Az is köztudott, hogy Che Guevara bőrgyógyász lett volna, ha nem szerelmesedik bele a kommunizmusba.

De a többi diktátor sem egyenesen a zsarnokképzőből érkezett a hatalom csúcsára. Hanem volt a zord napok előtt is valamilyen foglalkozása. De az előélet, az ifjúkor általában nem túl ismert. A következőkben megmutatom négy elvetemült népnyúzó képmását azokból az időkből, amikor még akár normális emberek is lehettek volna. Ti meg szépen kitaláljátok, kiről van szó.

Az első diktátorunk nem éppen unalmas vagy kudarcokkal teli életet hagyott hátra a profi politika kedvéért. A XX. század legelején iskolaigazgató volt, majd szocialista írások kiadásán ügyködött. Később a szépprózában is belekóstolt: esszékt és novellákat is írt. Egy regénye, A bíboros szeretője meg is jelent, és azok, akik olvasták, nagyon szórakoztatónak tartják.

Bár rémuralma alatt mindenkit üldöztek, aki egy kicsit is kiváltságos volt, például oktatásban részesült, e zsarnok maga is magasan kvalifikált ember volt. Sőt, karrierje elején francia irodalmat tanított egy magánegyetemen.

Nyilván kissé faramuci dolog egy blogon az olvasás veszélyeiről szólni, mégis, ha belegondolunk, mi lett ebből a kedves, bár elszánt tekintetű könyvtárosból, akkor érdemes néha letenni a könyveket. A költészettől és a filozófiától akkor fordult el e tehetséges bölcsész, amikor első főnökének hatása alá kerülve együtt megalapították a távol-keleti ország kommunista pártját. Szóval vigyázzunk a könyvtárosokkal!

A következő úr talán akkor sértődött meg végleg Amerikára, amikor az USA baseball ligája nem akarta őt igazolni. Ez persze csak egy gyenge lábakon álló legenda, az viszont tény, hogy azon az egyetemen csapatával, ahol jogot hallgatott e leendő diktátor többször is bajnok lett az amerikaiak nemzeti játékában hazájában.