Hat hete indult a dolog, és ha más nem is, én jól szórakoztam. Mert ezek a klipek a fejemben vannak ugyan, de ténylegesen régen láttam őket tisztességes zenecsatorna híján. Most viszont mind a harmincat végig kellett néznem újra.

Lássuk tehát az élmezőnyt! Elvégre pár perc múlva harmninc vagyok.

6. Sting: Englishman in New York

A kissé sajátos modorú angoltanánrnőnk iránti kezdeti ellenszenvünk erodálódása akkor indult, amikor kiderült, Franci is nagyon szereti Stingéket.
Az egyik órára el is hozta ennek a dalnak a szövegét alaposabb elemzésre. Persze az akkori kamaszos szkepszisben úgy éreztük, kicsit túl komolyan vette ezt az outsider attitűdöt a tanárnő. Mégis szöget ütött a fejemben ez az elegáns kép, ahogyan Sting egyszerre dicsérte és gúnyolta ki, amikor valaki büszke a kívülállóságára. Kedves karikatúra ez finom gúnnyal, és a legnagyobb erénye, hogy nem bánt senkit.

5. Die Ärzte: Goldenes Handwerk

Német kéttannyelvűbe jártam, és így kétszer cseregyerek voltam Németországban. Vitathatatlanul az Ärzte volt a legnagyobb kulturális zsákmánya ezeknek az utaknak. A saját partnerem, akinél laktam, kissé zárkózott volt, már-már az autizmus határán. Vele is leveleztem egy darabig, de a legkedvesebb emlékek nem hozzá, hanem egy Andrea nevű lányhoz kötnek. Fogalmam sincs, miért, de szimpatikus voltam neki kezdettől fogva.

1998-ban elkerülhetetlen volt - szerintem a Z+-on is leadták párszor - az Ärzte Männer sind Schweine című száma. Ez a szám az együttes legnagyobb slágere volt, nemcsak a szemtelen szövege miatt (vö. A férfiak disznók), hanem mert a kor szexbálványa, Lara Croft is szerepelt a klipben.
Ennek hatására megvettem az aktuális, 13 című lemezt. Amikor Andrea ezt látta, nagyon belelkesedett, és másnap egy válogatáskazettával lepett meg. Budapesten aztán a Corvin közben lévő lemezboltban havonta vettem egy-egy lemezt, kicsit később Bécsben pedig pótoltuk a hiányzó albumokat.

De a Goldenes Handwerk szintén 1998-ból való. Kommerciális sikereik csúcsán Magyarországra jöttek klipet forgatni. Bár nem túl hízelgő ránk nézve, hogy IFÁ-k, prostik, kockás abroszos borharapók és egy út közepén álló tehén világa vagyunk szerintük, mégis valahogy eufóriát okozott látni ezt az abszurd kis sztorit itt nálunk. Tudtommal nincs más klipjük, amelyet nálunk forgattak volna, ezért sorsszerűséget véltem felfedezni abban, hogy pont akkor jöttek ide, amikor én meg oda mentem többek között az ő cd-jükért.

4. The Beatles: You've Got to Hide Your Love Away

A jelenetet a Help! című filmből vettem kölcsön. Ez a Beatles-nek már a második filmje volt, A nehéz nap éjszakája a valóság szellemes kiszínezése volt, a Help! viszont teljesen elrugaszkodott a valóságtól. A fiúk munkáját mutatják itt is be - lemezfelvétel zajlik - de a bonyodalmat nem a megvadult tinilányok okozzák, hanem egy keleti szekta fanatikusai.
A bohókás történetbe nem igazán érthető, milyen dramaturgiai szerepet szántak ennek a kesernyés dalnak. Mert persze az egész film az új album népszerűsítésére készült - nem mintha nagy szükség lett volna rá 1965-ben, a világméretű Beatle-mánia csúcsán - de egyébként ez a szégyenérzetről, titkolózásról szóló dal nem nagyon illik ide sehogy sem.

Azt mondják, ez a Bob Dylan - stílusú dal Brian Epsteinről, a Beatles menedzseréről szól. Több volt ő, mint egyszerű menedzser, gyakorlatilag Epstein találta föl a Beatlest. De nemcsak a jó munka iránti igény vagy a pénz szeretete hajtotta, hanem a legenda szerint a John Lennon iránt érzett szerelem is. John pedig ebben a dalban énekelte meg ezt a viszonzatlan érzést.

3. Queen: I Want to Break Free

Sokáig az Under Pressure volt kiszemelve az első dobogós helyre, dehát mint ebben a ligában már mindenkinél, a Queennél is emberfeletti képességeket igényelne rátalálni csak egy számra. Sajnos azonban annak a dalnak semmilyen a videóklipje, és mint a műfaj nagy rajongójának, ez is mindenképp számít, továbbá lelkes híve vagyok annak az alig látszó mozgalomnak, amelyik meg akarja adni a negyedik tagnak, John Deacon basszusgitárosnak a neki járó, de legtöbbször nem megadott tiszteletet és megbecsülést.
Ezt a számot is ő írta, és amennyire biztos, hogy ezt aztán - dalt és klipet - tényleg mindenki ismeri, annyira nyilvánvaló, hogy a szám szerzőjét alig találnák el páran.

Miközben itt már olyan klipek is voltak itt korábban, mint a Vogue például, amely a műfaj legtökéletesebb alkotása, kvintesszenciája, ez a kissé eklektikus videó nekem a Klip. A transzvesztitás kerettörténet a Coronation street című szappanopera karaktereinek paródiája elvileg, de, azt hiszem, a sorozatra már a kutya sem fog emlékezni, amikor a bajszos femme fatale Freddie vagy az ijesztően szexis iskoláslánynak látszó Roger még mindig klasszikus lesz.

Aztán pedig beindul a hedonista látomás: az elfnek maszkírozott Freddie Tündérország hercegeként falja a szőlőt... Szerintem maga a rendező sem tudja, mi is ez pontosan, de engem még mindig ámulatba ejt.

A dal maga nagyon egyszerű, és semmi köze sincs ehhez a vízióhoz. Egyszercsak végleg elege lesz az embernek valakiből, akit nagyon szeretett. Aki látja az összefüggést az egyszerű, keresetlen szavakkal megfogalmazott szakítás és mesebalett között, szóljon!

2. Tom Petty & The Heartbreakers: Don't Come Around Here No More

Érdekes, de semmiképp sem koncepciózus döntés, hogy az ezüstérmes dalban is a hócipő megtelésének pillanatát örökítik meg. És az is hasonló ebben a szintén lenyűgöző klipben, hogy nehéz rájönni a szöveg és a képek közti kapcsolat logikájára.
Az Alice Csodaországban emblematikus jelenete a Bolond Kalaposnál - az én interpretációm szerint - azt a mechanizmust mutatja be, amikor egy kapcsolatban az egyik fél kedvére növeli és csökkenti a másik egóját. Aszerint, hogy mi áll éppen érdekében. Ahogy a varázsitalok Alice méretét is folyton az éppen legmegfelelőbbre változtatják.
A zene ütemváltásai, Tom Petty hangja, és a meglepő befejezés megunhatatlan.

1. Kate Bush: Clousbusting

Bármennyire is mesének tűnik, amit ebben a klipben látunk, valóságos történetet dolgoz föl. Wilhelm Reich, Freud egyik leghíresebb tanítványa, zsenialitását mentális zavarai egyre jobban felemésztették. Amerikában már szinte nem is foglalkozott a pszichoanalízis és a személyiségstruktúra kérdéseivel, viszont minden figyelmét saját, érdekesnek hangzó elmélete kötötte le. Az osztrák tudós legnagyobb szabású találmánya az esőcsináló gép volt. Egy dokumentált esetben állítólag tényleg sikerült vele az időjárást irányítania. Reich bizarr elméletei és különc viselkedése miatt Amerika szerte népszerű alak volt a hatvanas-hetvenes években, és ezt még csak tetézte kisebbik fia, Peter könyve is, mely a brit énekesnőt, Kate Busht ennek a varázslatos számnak a megírására ihlette.

Amit pedig a szövegben nem tudott elmondani, azt Terry Gilliammel filmre álmodták. A kissé őrült tudóst Donald Sutherland alakította, fiát pedig az énekesnő. A klip azt a megrázó esetet ragadja ki a történtekből, amikor az apát - nem először - letartóztatták. Érdekes adalék, hogy a Németországot a nácik miatt elhagyó Reich végül a McCarthy korszak áldozataként ugyan, de végignézhette, amint egyes könyveit elégetik...
De ebből az akkor alig tíz éves fia csak pont annyit fogott föl, amennyi ebben a filmszerű videóban látszik, és ez igen nagy bravúr.

Amikor gyerek voltam, a popzene még ilyen témákról (is) szólt, az énekhang mögött elfért egy vonósnégyes, és akár hat percig is tarthatott egy videó, végignézték az emberek.

Régen volt. Dehát pont arról szólt az elmúlt hat vasárnap itt a blogon, hogy öregszem.

  Előzmények: 10-6. helyezett 15-11. helyezett 20-16. helyezett 25-21. helyezett 30-26. helyezett