Pontosan hat hét múlva töltöm be a harmincat. Mivel túl nagy ünneplésre nem számítok - ilyenkor jönne jól a népszerűség - gondoltam, itt a blogon megadom a módját.

Mivel a zene az életem egyik tartóoszlopa, megkíséreltem összeszedni azokat a dalokat, amelyek fontosak vagy amelyeket nagyon szeretek. Hogy valami kis izgalom is legyen ebben, stílszerűen 30-as listába állítottam őket, és hat folytatásban - ötösével - fogom itt közölni. Ennek persze praktikus okai is vannak, nemcsak a visszaszámlálás üteme, ugyanis kicsit igénybe venné még a legjobb számítógépeket is 30 Youtube-klip egy posztba zsúfolva.

Nemcsak könnyűzenét szoktam hallgatni, sőt, az utóbbi időben néha több a klasszikus, mint a pop, itt most mégis csak utóbbi lesz. Abból sem volt egyszerű leszűrni, melyik a harminc legfontosabb, és a mezőny így is igen vegyes lesz.

A válogatás természetesen műfajából adódóan szubjektív. De azzal is tisztában vagyok, én magam sem fogok magammal néha egyetérteni. Ennek a csorbának a kiköszörülésére is kitaláltam már valamit, de most még nem tartunk ott. Ma az utolsó ötöt, a 30-26. helyezettet mutatom be.

30. Suzanne Vega: Luka

Akkortájt, mikor hozzánk bevezették az MTV-t, és én egy életre rajongója lettem a videóklip műfajának, még javában játszották ezt a számot. A Popcornban írtak arról a botrányról, melyet ez a kedves hangzású, de annál sötétebb tartalmú szám kavart. A gyerekbántalmazásról szól, és arról, hogy a környezet inkább elfordítja a fejét.
Személyes kötődésem egy münsteri lemezboltban alakult ki hozzá a dal megjelenése után bő tíz évvel, amikor belehallgattam Suzanne Vega frissen megjelent válogatáslemezébe. Máig emlékszem arra a kellemes érzésre, ahogy a félhomályos boltban a fülemre tettem azt a nehéz, de mégis kényelmes profi fejhallgatót, és elindult a szám. Németországból természetesen a cd-vel együtt tértem haza.

29. Robbie Williams: Come Undone

Robbie Williamsnek nagyon jót tett, hogy kilépett a Take That-ből, amely nemcsak hogy a boygroup műfaj csúcsa volt, de mai füllel, amikor már nem nyomja az embert az ilyenekkel szembeni kötelező fanyalgás kényszere, kifejezetten jó zenét csinált.
Mégis Robbie szólóban találta meg magát igazán, és körözte le egykori csapatát, akikkel most nagyon összemelegedett újra.
Ebben a klipben szinte minden romlottságot felsorakoztatnak. Eszembe is jutott a nagy barátom mondása, mikor az éppen akkor a mozikba kerülő Hetedik plakátján a főbűnöket olvastuk: "Ó, az erényeim!"
Ez a szellemes-cinikus és nagyon lehangoló dal (a szöveg és a dallam egészen különös kapcsolatban áll egymással) keserű önvallomás a drogozásról és a folyamatos ön-kétségekről. Aki nem szereti Robbie hangját, halkítsa le, és úgy nézze végig, érdemes.

28. Scarlet: Independent Love Song

 Ha már az előző klipben Robbie két barátjával bújik ágyba, folytassuk is ezt a vonalat. Csak éppen kissé másképp. Az egyslágeres lányduó száma leszbikus himnusz , de a dalnak ez csupán egy interpretációja.
Valójában, én legalábbis mindig így értelmeztem, a szerelmet mint a szabadság egyik megnyilvánulási formáját hirdeti. Abba már tényleg ne szóljon bele senki!
 

27. Shakira + artista invitado Alejandro Sanz: La Tortura

Listámon az egyetlen spanyol nyelvű dal. Megjelenésétől fogva tetszett, de végleg akkor nyerte el a szívemet, amikor életem legjobb spanyolóráján (már felnőtt koromban) ezt a számot vettük. Egész pontosan én kértem, nézzük meg a szöveget és mivel szakértő felügyelete mellett fordítottam le, mondhatom, kimondottan szórakoztató fordulatokat talált ki a szerző.
A klipben látható, ölben történő hagymavágással Shakira, akit egyébként a világ egyik legszebb nőjének tartok, végképp elnyerte a szimpátiámat. Én is szeretek mindenféle konyhai aprítást, húskiverést stb.-t az ágyamon ülve elvégezni. Most már tudom, nem vagyok egyedül.

26. The Ark: It takes a fool to remain sane

A svéd együttes dala számomra egy modern induló. Sőt, egy valóságos kiáltvány , mely a másság jogáért küzd, a különlegességet élteti, és elutasítja a sablonosságot.
Mind a zene, mind a klip sodró és erőteljes; energiája lelkesítő. Bizonyítéka annak, hogy nem kell minden popszámnak a szerelemről szólnia.