Emlékszem a rendszerváltás körüli idők optimizmusára, volt akkor egy pár év, amikor a közmondásos magyar búbánatot fölváltotta valami izgatott várakozás. A rendszerváltás (vagy -változás?) sokáig hivatalosan vitathatlanul pozitív dolog volt, fel is dereng egy vita a kilencvenes évek közepéről, amikor először használták a tv-ben a "rendszerváltás vesztesei" kifejezést.

A politikai - gazdasági átalakulásának reményei az utóbbi évekre szertefoszlottak. Ma a rendszerváltás már csak elbukott próbálkozás. Érdekes, hogy ebben szinte mindenki egyetért: az is, aki nagyon is élvezte a Kádár-rezsim kicsit lábszagú, de legalább puha éveit (mert ún. jólét volt, és erről is lehetne beszélni hosszasan), mások meg pont az gondolják, nagyon kevés dolog változott igazán, és az is inkább rossz irányba.

Szintén sokan osztják azt a nézetet, hogy a felelős a politikai elit. Őket kell leváltani. Mivel én is közéjük tartozom (és emiatt eléggé kedvetlen is vagyok), elgondolkodtam, miért érett meg a magyar politikusok túlnyomó többsége a pályaelhagyásra.

Lopás, mutyi, korrupció

Nem is lehetne mással kezdeni, mint ezzel. A politikusokkal szemben ez az alapvető vád. Nem pusztán azt nem szeretjük ebben, hogy lopnak; egy olyan országban, ahol az adócsalás nemzeti sport, egyeseknek büszkeség, képmutatás csupán ezen fölháborodni. A baj az, hogy pofátlanul, sokszor leplezetlenül csinálják. Másrészt azért dühíti az embereket a mutyizás, mert ez egyúttal a pozícióval való visszaélés. Ez arra enged következtetni, hogy eredetileg a politikus, vagy ünneplős nevén államférfi magasabb szinten áll erkölcsileg egy pitiáner nyerészkedőnél, aki csak kihasználja, hogy a húsos fazék közvetlen közelében sündöröghet.

Ügyetlenkedés

És, ha már lop valaki, akkor csinálja jól! A béna lopkodás nagymesterei természetesen a kisgazdák voltak, akik elől tényleg az ezüstöt is el kellett zárni, annyira enyveskezűek voltak. Azért azóta is folyton azt látjuk, mennyire tehetségtelenül intézik ezeket a dolgokat is. Kevésbé zavarna, hogy a miniszter úr kedves szomszédja építi a bekötőutat, ha éppenséggel nem virágboltja lenne...

Ingyenélés

Ez a lopás alfaja is lehetne. De nem az, mert a korrupció elvileg illegális, az ellenőrizetlenül fölvett költségtérítési összegek viszont törvényesen megilletik a hazáért tevékenykedőket. Javítana a politika megítélésén, talán az elvesztett hitelességből is visszajönne egy kicsi, ha végre valaki komolyan venné a dolgot, például egy képviselő, aki a honlapján/ blogján rendszeresen elszámolna a választóinak.

Szaktudás - a politika ellensége

A szakértői politizálás (kormány) mítosza tévút. Nekem ne legyen a politikus szakember! Ne a vízgazdálkodáshoz értsen, hanem szerezze meg magának a legjobb vízgazdálkodási szakembert a stábjába! Ez egyrészt pénzkérdés (vagyis nem biztos, hogy a miniszternek kell a legmagasabb fizetés), másrészt hitelességi. Egy színvonalas kormánynak dolgozni nem kéne, hogy szégyen legyen, hiszen elvileg ez a feladatok csúcsa, az ország nagy kérdésein dolgozni. Amerikában ez olyan pont a CV-ben, ami örökre biztosítja a jó állást az illetőnek, nálunk ez csak akkor valósul meg, ha olyan színezetű kormány van, amelyik egyszer már használta a "illetőt".

Tehetlenség

Ha a mostani kormányt egy igazán találó, objektív kritikával akarjuk illetni, akkor a tehetetlenséget kell fölróni elsősorban. Ez ugyanis a legrosszabb: valaki, akinek van rá lehetősége, nem tesz semmit. Miért? Mert nincs elég bátorsága vagy tehetsége a fontos döntések meghozatalához. Egy erős kormány (mint Horné vagy Orbáné) dolgozik, nem biztos, hogy jó irányba halad (ezért vannak a választások), de nem csak beszél. Mint állampolgár elítélem, hogy egy ennyire reformra utalt országban, mint Magyaroroszág, dilettáns ökörségekkel (pl.: vizitdíj) járatják le a reform szót!

Hülyék

Számos olyan ember ül a Parlamentben, aki - mit szépítsük - egyszerűen hülye. Ezek az alakok általában nem munkájukkal tűnnek föl, hanem idióta szövegeikkel vagy viselkedéseikkel. Csak pár példa a közelmúltból: Gyenesei minisztériumi papíron ajánlja barátjának színre vitelét, és ezt kultúrmissziónak tekinti; Szabó Zoltán halálos fenyegetést hall ki nem kevésbé hülye, ám költői hajlamokkal megvert fideszes kollégája verséből; Fetser János, egykori Orosházi polgármester be akarja tiltani az internetet, és rendőrt küld az őt kritizáló hozzászólóra... A sor folytatható a végtelenségig, ezek csak a legfrissebbek.

Rövidlátás

Csak egy rétori kérdés. Mikor lesz már Magyarországnak végre olyan kormánya, amelyik tovább lát az adott hét végénél? Ezzel egyébként el is érkeztünk a legkomolyabb problémához. Nincs perspeltíva, nincsenek tervek, pillanatnyi ötletek vannak, amelyeknek kizárólag az a célja, hogy ne legyen belőle túl nagy botrány.

Hát, kérem, szépen, ez a legnagyobb botrány: hogy az elmúlt 18 év munkája szinte semmit sem ér. Szerintem ez próbaidőnek elég hosszú, és én mint munkaadó kezdek kissé türelmetlenné válni...