A jobboldali napilap hétfőn nagy, véres betűkkel megírta, hogy a világgazdasági válság kellős közepén a szocialisták pártkongresszusán tepertős pogácsa helyett kaviár meg libamáj volt a menü.

Rettentően utálom az ilyen kicsinyességet. Ez körülbelül az a szellemiség, mint amikor a Kacsamesék egyik epizódjában Dagobert bácsi elveszíti (átmenetileg) a vagyonát, és egyből ott áll az egész család és a személyzet foltos ruhában a híd alatt... Vagyis gyermeteg, irigy és igazából hülyeség.

Az MSZP-t nem kell megvédeni. Sok lomha gondolkodású, változásra képtelen, államférfinak, ill. e fogalom női megfelelőjének (szerintem nincs rá külön szó) alkalmatlan ember gyülekezete. Egy bulvárpártelnök vezetése alatt, aki azt hiszi, hogy a kormányzás csupán hadarós ötletelés; tartalom nélkül, szlogenekkel letudható.
Rettenetesen nem értik a szituációt. Hétfő reggel a Mokka vendége volt Lamperth Mónika, talán elnökhelyettes most. Az erre irányuló kérdésre nem azt mondta, amit a józan ész diktálna: nem az a lényeg, hogy mit ettünk, hanem hogy miről beszéltünk. Ehelyett az egykori belügy- majd munkaügyi miniszterasszony rögtön védekezni kezdett. Ő egész nap dolgozott, egész nap tárgyalt, nem jutott a svédasztalhoz, nem tudja, mi volt a választék. Szegény! Kár, hogy ezzel az ügyetlen szöveggel csak magára húzta a cinkosságot, mert aki, ugye, mosakodik, az már félig be is ismeri a bűnt.
Így azt a látszatott keltette, hogy az MSZP nem más mint olyan emberek gyülekezete, akik kajálni járnak a pártba, és még szégyellik is.

De ez - újabb gasztonómiai fordulattal élve - a kölcsönkenyér - effektus. Nyolc évvel ezelőtt a kegyelemdöfés előtt álló kisgazdáknak még adott a Fidesz egy kis erődöcskét, ahol nyugodtan kamatoztathatták nemtudásukat. A Környezetgazdálkodási Intézet és annak vezetője (a kisgazdáknál szokatlanul affektáló Gordos Dénes - micsoda memóriám van!) sokkal híresebb volt a szintén kisgazda szemmel talán kissé szokatlan dzsentri hangulatú, úrhatnám mulatozásokról, mint a fenntartható fejlődésért folytatott munkájáról. A Környezetgazdálkodási Intézet akkor kiemelten hi-tech-nek számító plazmatévéket vett az urak szórakoztatására, és az államügyektől megfáradt gyomrok éhségét libériás inasok által felszolgált szarvasgombás, libamájas ínyencségek csillapították.

Ez az akkori sajtóban és például a Heti Hetesben sok-sok gúnyolódás tárgya volt, sokáig cikkeztek róla mint az akkori kormány rongyrázásának ékes bizonyítékaként. Persze az állampolgárt bőszíti az ilyen, de mára a választók helyre tették ezt sok szerencsétlent, akik Torgyán doktor nem létező subájából bújtak elő. Egy - két kivételtől eltekintve (mint pl. Túri Kovács Béla, bár ő nem idióta, csak ízléstelenül simulékony) a kisgazdák már csak a legfrisebb közelmúltunk sajátos alakjai, többnyire arc nélkül.

Azért az MSZP elgondolkodhatna ezen. Mert nem az volt a legfőbb baj a Környezetgazdálkodási Intézet egykori vezetésével, ahogyan most - akár válságtól függetlenül is - kormánnyal sem, hogy libamájjal tömték a fejüket. Hanem, hogy az a fej sajnos üres és haszontalan. De - ha már kisgazdák - zárjuk egy sokat mondó népi bölcseséggel ezt a kis elmékedést: aki nem dolgozik... Szóval ez is bonyolultabb, mint ahogy első blikkre gondolnánk.