A fociban még a szokásos is inkább sznob vagyok. Csak a világversenyeket nézem, azokat viszont végig. Lehetőleg minden meccset látni akarok, de ha kimarad egy-egy mégsem tragédia.

Az 1990-es és főleg a '94-es világbajnokságok miatt indult ez el. Előtte nem szerettem a focit, de ez nem is véletlen, hiszen csak hazai meccseket láttunk addig, és én koromnál fogva lemaradtam a magyar foci fénykoráról.

A mostani EB kifejezetten tetszik, sőt felüdülés a legutolsó VB után. De csak az után! Két éve ugyanis annyira untam a meccseket már, hogy egész egyszerűen elkapcsoltam párszor.

Bosszant ugyanis a foci arcának eltorzulása. Nem értem, miért fizetnek ennyit egy-egy játékosnak, amikor csapatsportról van szó. Nem tetszik, hogy nem a játékért játszanak, hanem a győzelemért. De nem a dicsőség érdekli őket, hanem az ezzel járó töménytelen pénz. És persze a sztárság.
Persze a régi idők focistái is népszerű, közkedvelt emberek voltak. De én továbbra is ferde szemmel nézek arra, hogy egy sportoló (legyen bármekkora bajnok is) sztárságban fölveheti a versenyt bármelyik igazi, klasszikus értelemben vett sztárral. Szerintem egy sportolót lehet tisztelni a kitartásáért, az erejéért, esetleg a játékbeli intelligenciájáért, de azért a megfoghatatlan varázsért, amellyel egy igazi sztár rendelkezik, nem nagyon.

De persze, ha valakinek az a jó, hogy félistenként tekint a focistákra/ hokisokra vagy Talmácsira, annak egészségére.

A gond azonban az, hogy ez lassan háttérbe szorítja magát a sportot. Az elmúlt negyeddöntőkön például látszott, nem játékosok vannak a pályán, hanem gladiátorok. Nem a játékért vannak ott, hanem az eredményért. Ennek eredményeképpen négy nem túl jó meccset láthattunk, amelyből háromnak extra hosszabbítás, ebből kettőnek pedig 11-es párbaj lett a vége. Miért nem kezdték egyből a 11-esekkel, ott eldönthették volna az eredményt tíz perc alatt, utána meg játszhattak volna, örömmel, szenvedéllyel, kockázatosan akár. Kérdés persze, hogy mennyire képesek erre a mai focisták. Félek, nem nagyon.

Már csak három meccs van hátra. Reménykedem Németország győzelmében, Spanyolország sem volna nagy baj.
A törököknek azért nem szurkolok, mert már megint azért jutottak tovább, mert segítette őket a bírói jóindulat. Nem egészen értem, miért.
Az orosz csapat sötét ló. Legutóbb szépen játszottak (azért mégis volt, aki igen), hülyét csináltak a hollandokból. Mégis az első meccs után nem lenne jogos a győzelmük. (Most egyből visszavághatnak majd a spanyoloknak.)