Tahóság mindig is volt. Csak régebben egészen elvetemültnek, de legalábbis részegnek kellett lenni ahhoz, ha az ember büszke volt a saját bunkóságára.
A suttyóság zsánerjelenete, amikor egy csinos nő elhalad az utcán, és az állványzaton dolgozó munkások füttyögnek és különböző frivol ajánlatokat kiabálnak utána. Ez ciki volt régbben, és nem a nőnek.
Ma viszont ez a természetes reakció, ha bármilyen nőről írnak az interneten. Az első három hozzászólásban biztos, hogy a kedves olvasó direktben kimondja, mit csinálna a cikk alanyával. Nincs jelentősége annak sem, hogy az internet névtelenséget biztosít. Az építőmunkások sem adnak meg elérhetőségeket a kanos kurjongatásaik mellé.

Jó példa a 444 által a közelmúltban lejáratott debreceni politikusnő. Kétségtelen, hogy a hölgy igencsak egyszerű és nagyon amatőr is. Ezáltal annak esélye, hogy valaha tényező lesz az országos politikában, nulla. De esetlensége és naivitása kicsit még szimpatikus is. Mindenesetre szimpatikusabb, mint a mai politika lelketlen, cinikus harácsolásra és hatalmaskodásra berendezkedett "elitjének" megnyilvánulásai. Melyek egyébként kicsit sem okosabbak, mint ennek a nőnek a beszéde.
Különösen tetszik, amikor a rázúduló szennyáradat után elmagyarázza, nem profi, és egyelőre csak befektetett a politikába, abból haszna még nem származott, hogy belefogott ebbe. Tekintettel arra, hogy az országos siker kizárt, nagy lopások akkor sem várhatók tőle, ha erre amúgy hajlamos volna.

De nem is ez a fő baj. A nő maga döntött úgy, hogy kiáll - ezzel a tudással, ezekkel a képességekkel. A tartalmatlan nyökögését igenis lehet kritizálni! Sőt, kell is! Nem biztos persze, hogy az országos porondon. Az a megközelítés is legitim, amely utal 2014-re, amikor a mindenféle, csak a választásokra alakult helyi pártocskák elcsavarták az elégedetlen választók egy részének fejét. Ezzel szét is forgácsolták az ellenzéki erőket. Ezért a szívességért a kormánypárt busásan megjutalmazta őket mindnyájunk.

De Drotár Adriennt a legtöbb támadás nem emiatt érte. Hanem azért, mert műkörmös, műszőke macaként volt mersze beleszólnia az okos férfiak dolgába. Természetesen ezt a legjobban a szexizmus szentháromságával kell alátámasztani: könnyű erkölcsűnek és olcsónak kell beállítani és szexuális tárggyá kell degradálni a politikusnőt, valamint kritizálni kell a külsejét - lehetőleg embertelenül sértő kifejezésekkel. Megérdemli a ribanc!

Nem nagyon láttam még olyat, hogy hímnemű politikust könnyűvérűnek bélyegeztek volna meg csak úgy. Persze föl-fölbukkan néha szexuális témájú megjegyzés, de ez többnyire nem a célszemélyre nézve megalázó, hanem arra a csoportra, akik azért vannak belerángatva a történetbe, hogy általuk befeketítsenek valaki mást. (Igen, például Vona lebuzizására gondolok.)
Még Vida Ildikó - aki azért nem az a tipikus könnyű nőcske - és kolléganője eltűnésekor is hosszasan fantáziáltak a hozzászólók kettejük leszbikus kalandjáról. Ami teljesen abszurd.
Utódjáról, a tekintélyes támadási felületet biztosító Tállai Andrásról még nem olvastam ilyesmit. Ezzel persze nem a hiányérzetemet akartam kifejezni!

A mezőkövesdi futballbáró  külsejét viszont már többször kikezdték. Feltétlenül ébreszt némi TSZ-elnökös előítéletet, amint pirospozsgás arccal bazsalyog túlméretes öltönyeiben. De egy férfi megjelenése sosem olyan nyilvánvaló céltábla, mint egy nőé. Sokan ma sem vetették el azt a beteges hagyományt, amely a nőket szexuális és dísztárgyként definiálja. Ez működteti azt a kettős mércét, mely szerint egy férfinak elég egy fokkal szebbnek lennie az ördögnél. Míg a kényes hím sasszemek kimondottan szép nőkön is észreveszik a legkisebb hibákat is. (És akkor most bele sem megyek az ízlés kérdésébe: ma az is jellemző, hogy a személyes ízlés abszolút és objektív igazság.)
Drotár Adrienn esetében páran arra sem voltak restek, hogy felkeressék a hölgy privát Facebook oldalát, és onnan szemezgessenek fotókat. A zaftos kommentárok sem maradhattak el.

A kommentek nagy részében szó sincs Drotár politikusi képességeiről. A többség örömmel tapsikolva konstatálja, hogy itt egy szőkenő, aki az előítéleteiknek megfelelően nem sok saját gondolatát ügyetlenül fejezi ki.
Nem az a bajuk, hogy a jelenlegi, leszerepelt politikával szemben főleg ilyen gyengécske próbálkozások vannak csak, hanem, hogy a csaj hogy néz ki, és arról nekik milyen primitív gondolataik támadnak.
A hölgy alázása, illetve kiszolgáltatása az országos közvéleménynek öncélú bunkóság. Hírként érdektelen, nyilván számos más amatőr is bontogatja a szárnyait. Ennek a közlésnek az egyetlen célja, hogy lehessen egy jóízűt ribancozni a nyilvánosság előtt.