Hogy miért is kattintottam rá a Velvet ezen cikkére, hagyjuk is. Maradjunk annyiban, hogy ezek a felszínes némberek a témáról kb. annyit tudnak, hogy érdemes hét lakat alatt tartani, ha jót akarunk. Ez valószínűleg igaz. Talán még jobb tanács, hogy az a film, amely el sem készül, biztosan nem kerülhet illetéktelen kezekbe.

De ez még nem volna túl érdekes. Ellenben ismét kiváló érzékkel helyeztek el kvázi tematikus hirdetést a cikk felvezető szövege és törzse közé.

A digitális átállás arca Magyarországon Borbás Marcsi. Nem rossz választás amúgy: egy dekoratív nő, akit a tévéből ismerünk. Egyébként még szeretjük is a műsorát, a Gasztroangyalt, amelyet például a manapság Lázár Chef néven működő Kovács Lázár is koppintgat a TV Paprikán. (Nota bene: hozzá jobban illene a Velvet témája...)

Borbás Marcsi bizonyítja, nem feltétlenül csak tehetségtelen hülyék kapnak pénzt, paripát és posztót az álmaik megvalósításához, ha kitartóan a mai hatalmasokhoz húz a szívük. A Gasztroangyal új felfogásban mutatja meg a magyar gasztronómiai hagyományokat.
Ha nagy ívű gondolatokat akarnánk itt megfogalmazni, úgy is mondhatnánk, Borbás műsora a legjobb értelemben vett konzervativizmus, hiszen éppen megférnek nála a jó kis békebeli dolgok a kor vívmányaival.

De ez most nem a fennkölt tanulságok posztja, csak éretlen rötyögés a szerencsétlen (?) véletlenen, amely egymás mellé (alá-fölé) sorolta a Velvet erotikusnak szánt, valójában dögunalmas cikkét a mit sem sejtő, konzervatív konyhafőnök-asszony tájékoztatójával. Végeredmény: a frivol kétértelműség.