A visszakérés mindig nagyon kellemetlen aktus.

Jogosnak és természetesnek kellene lennie. Nem annak kellene szégyenkeznie, aki visszakéri a saját tulajdonát, hanem annak, aki nem érzi, valamivel tartozik.

Van olyan persze, aki megérdemli e kínt meggondolatlansága okán. Ilyen Balog Zoltán Emberi Erőforrás miniszter kínos levele miatt. A címzett az a Szaniszló Ferenc, akit múlt pénteken tüntettek ki Táncsics-díjjal. A hírre korábbi díjazottak sorra adták vissza az elismerést, mert az egykori külföldi tudósítóból debilnácivá züllő tévéssel nem szeretnének semmilyen vonatkozásban együtt említve lenni.

Nem akarom az izraeli és az amerikai nagykövetek jelentőségét lekicsinyleni, de a korábbi Táncsics-díjasok határozott elutasítását nagyobb jelentőségűnek tartom, mint a diplomaták tiltakozását.
Ha nem pusztán elvi okokból kérnék ki maguknak a díjazottak - ami teljesen érthető - akkor is jogos az ellenállásuk.

A Táncsics-díj ugyanis ezzel a kis manőverrel nullára amortizálódott. Nemcsak azért, mert egy érdemtelen ember kapta meg; már más díjak is kerültek méltatlan kezekbe, aztán, amikor újra a megfelelő embert jutalmazták vele, a díj megtisztult, és csak azok maradtak piszkosak, akik adták és kapták.
A Táncsics-díj nimbuszának lerombolása pontosan azzal válik teljessé, amit a miniszter csinál.

Amikor a botrány kirobbant, máris azzal védekezett, nem ismerte Szaniszló legutóbbi ténykedését. Pedig már jópár éve tájékoztatja az arra kíváncsiakat a legaktuálisabb világösszeesküvésekről.az Echo TV "külpolitikai" műsorában. Nem nevezném magam rendszeres nézőnek, de eddig mindig sikerült kifognom valami hajmeresztőt, ha éppen odakapcsoltam.
Lehet, hogy Szaniszló valaha kiváló tudósító volt, de mostanában egy frusztrált, sértett, nem túl kameraképes kisember panaszkodik a képernyőn megjátszott gúnnyal a hangjában erről a rusnya nagyvilágról, melynek csupán egyetlen célja és passziója van: a Magyarok kizsigerelése és tönkretétele.

Nem vonom kétségbe, ez is érhet díjat; tudjuk szegény országunkról, hogy mindig lesz a lakosságának egy hányada, amelyik saját lúzerségéért másokra haragszik. Az ilyen Szaniszló-félék pedig igazolják ezt a balsorssal megvert szemléletmódot. Nekik nyilván tetszik, ha olyanokat hall, hogy a vörösiszap-katasztrófa megrendezett merénylet IMF-NATO kollaborációban. Akármennyire is bivalyerős a Magyar, ezeknek a földrengés-gépe ellen nincs mit tenni...

Az szinte már szerencse, hogy Szaniszló időnként azért ki is mondja, kik azok az ezek. Az antiszemitizmus kézzel fogható érv az ilyen vállalhatatlan fickókkal szemben. Sajnos a hülyeség ellen nehezebb föllépni. Pedig az legalább olyan fontos működtetője ennek a rendszernek, mint a xenofóbia.

A felháborodás akkorára dagadt, hogy Balog Zoltán némi üres szabadkozás után szerda este írt egy egészen béna levelet. Ebben megkéri Szaniszló Ferencet, legyen olyan kedves, és adja vissza a "tévedésből" neki utalt díjat.

Engem meglepetésként ért, hogy Szaniszló ellenkezés nélkül vissza is szolgáltatta a rossz helyre kézbesített díjat. De legalább végre tényleg összefogott ellene Amerika és Izrael, és a haza üdvéért áldozatot hozhatott. Ha ezeket elérhette, vajon miért kellene neki még egy formális elismerés is? Azzal, hogy önként lemondott róla, még hírértéket is szerzett a szokásos mondókáinak is.
Azt a szégyent meg már úgysem tudja lemosni magáról, hogy még a hozzá közelállók (akik korábban, ugye, annyira elégedettek voltak vele, hogy még díjazták is) kicsit undorodva magyarázzák a helyzetet, és kétségbeesve visszakoznak. Bezzeg, ha tudták volna, hogy ez a Szaniszló ilyen...
Egyedül a Jobbik tartott ki mellette, ami Szaniszlónak önmagában nyilván nem fáj nagyon. De mivel a modern náci nem szívesen vállalja föl politikai identitását, ebből is csak az derül ki, kizárólag a szélsőségesek támogatják tűzön-vízen át. Ami mindenki más számára még világosabbá teszi, ki és főleg mi is ez a Szaniszló.

Azóta már a Táncsics-díj a miniszter számára is megbüdösödött, és azzal a vékonyka bottal, amivel visszapiszkálta Szaniszlótól, lökte azonnal tovább Médiahatósághoz. Merthogy milyen az már, hogy egy politikus döntsön politikai újságírók elimeréséről?!
Majd a független szakértők Szalai Annamária vezetésével elbírálják szépen, szakszerűen. Nehogy megint előforduljon olyan kirívó eset, hogy valami szalonképtelen alak is a makulátlan díjazottak közé keveredjék. Idén, ugye, mindenki más teljesen vállalható...