Nem tudom másnak is feltűnt-e a hasonlóság az ELTE BTK HÖK listája és a Magyar Szülők Országos Egyesülete által tett javaslat között.

Mindkettő a saját értékrendjét kívánja ráerőltetni másokra, illetve nem csupán primátusban gondolkodik, hanem kizárólagosságban. Primitív, üres előítéletekben fogalmazza meg azokat az alapelveket, amelyek a világot szükségképpen jóra és rosszra osztja föl.

Szigorú, de nem igazságos, és még kevésbé következetes. Jellemzője mindkét önnön farkába harapó szempontrendszernek, hogy alkotói egyfelől nem állnak ki mellette, amikor kritika éri, de a takarásból azért erősen kardoskodnak az érdekében.
Holott mindkettő funkciója eleve kérdéses. Magánízlés közakaratnak hazudva, körültekintés és megalapozottság nélkül. Bolond beszéd, és rendszer sincs benne.

Nem véletlen egybeesés ez. Még csak nem is valamilyen vadhajtása a bonyolult magyar léleknek. (Hiszen a bigottok paradicsomában, Amerikában csak úgy hemzsegnek az ilyen unatkozó feleségekből álló erkölcsdiszkontok.) Az összefüggés kézenfekvő: a hökösök az egyesült szülők gyerekei.

A kultúrát az ember otthonról hozza. Akármennyire is lázad valaki az otthoni establishment ellen, a gondolkodásmódtól nem szabadul egykönnyen. Akinek a szülei nem bonyolódtak bele jobban a világ megértetésébe, mint a fekete-fehér-igen-nem játék szabályai, az később se valószínű, hogy elmélyedne az árnyalatokban.
Ha pedig a tanult butaság kicsit kényelmetlenné válik, remek összeesküvéselméleteket lehet gyártani képzelt összefonódásokról. Ennek fontos eszköztára lehet egy olyan lista, amely múlt héten előkerült. Lényegében mindegy is, hogy a Jobbik fészekalja alkotta, vagy más, szintén igen épületes egyetemisták firkantották oda a megjegyzéseket, attól még elkészült. Jól tükrözi azt a csőlátású, egy szólamú gondolkodást, amely visszaköszön a Szülők Egyesületének szerény javaslatából.

A Szülők ugyanis meghatározták annak paramétereit, hogy kit látnának szívesen erkölcstan-órákon a katedrán. Csak házas lehet az illető, ami burkolt, de nyilvánvaló homofóbia. Illetve mindenképpen az alternatív életmódok merev elutasítása.
Természetesen gyermeke is kell, hogy legyen. Valamelyik noname fideszes nyomán az amúgy is megoldja az olyan házassági problémát, amely miatt el kellene válni, de azonnal: a családon belüli erőszakét.
Továbbá tilos a szexfilm és a cigaretta.

Attól, hogy a Szülők vénkisasszonyosan finomkodóan fogalmazták meg, mit várnak el a jövő erkölcstanáraitól, hasonló körültekintés és intellektus csillan meg feltételrendszerükben, mint a (horribile dictu!) egyetemi fiatalságéban.
Ők a támogatandó/ megvetendő évfolyamtárs ismérveit fejezték ki ezzel a kis táblázattal. Az, hogy a Facebookon meg az IWIW-en néztek körül, nem különbözteti őket meg a minden lakóról mindent tudó házmesterektől. Nekik sem volt jobb dolguk, mint figyelni azokat az embereket, akik a fajtájukra fittyet hányva élik az életüket. És azért közlik a világgal könnyelműen, milyen zenét hallgatnak, vagy, melyik pártra szavaznak, mert a normális ember mentalitásától távol áll, hogy titkos listákban gondolkodjék.
Nem az előítéletekkel van a baj - azok mindenkiben munkálnak így-úgy - hanem az, ha valaki a saját ízlését abszolút mércének tekinti, és ez későbbi döntések alapját is képezi.

Ne tévesszen meg senkit a HÖK szabadszájúsága és a MSZOE karótnyeltsége közötti látszólagos ellentét! Ez csupán generációs különbség.
A jócsajozás éretlensége explicit, legalább őszinte. A lista szerkesztője nem szégyelli például, hogy a nők számára szexuális tárgyak, értékük kizárólag külsejük szubjektív megítélésével megállapítható.
A Szülők olyan dolgok mögé bújnak, melyek ellen elsőre nem nagyon lehet kifogása az embernek. Persze, hogy az az ideális, ha egy gyereknek két szülője van. Csak épp nem mindegy, milyenek. De ez már olyan mélység, amit ez a javaslat nem bír el, így ez sem nevezhető éppen kiforrottnak. Ráadásul még képmutató is.

Mindkét megnyilvánulás olyan emberektől származik, akik képességeik révén, tiszta versenyben nem nagyon érvényesülnének, azonban a mások fölötti rendelkezés ambíciója óriási bennük. Talán pont azért, mert kicsit egyszerűbben fogják föl a világot, mint amilyen. Az olyan rendszerhibák, mint ami az egyetemi demokráciával történt, vagy éppen egy retrográd oktatási kormányzat színrelépése, adnak hatalmat az ilyen szerzetek kezébe. Ez a természetes kontraszelekció. A mesterséges állandó kísérőjelensége.

A mai gyerekekre valóban ráfér egy kicsivel több nevelés, mint amennyit kapnak. Éppen ezért sajnálatos, hogy azok törődnek ezzel a kérdéssel igazán, akiknek erről sajátságos és szélsőséges elképzeléseik vannak. Míg sok szülőnek még hagymázas ötletei sincsenek, és ez meg is látszik az általa nevelteken.
Ez is párhuzam egyébként. A HÖK is azért torzulhatott kisszerű szélsőségesek öncélú játszóterévé, mert a többiek közönyükben önként átengedték nekik a placcot.