Érdekes elméleteket olvasni mindenféle amatőr és profi tollából arról, mi is hozta el azt a fordulatot, amelyre valószínűleg senki sem számított: Orbán Viktor puszta kézzel, egymaga eltörölte a keretszámokat, miután sebtiben meghallgatott valamilyen fiatalokat.
Ma már tudjuk róluk, a Fidelitas tagjainak tanácsát kérte ki a miniszterelnök. Még nem ismerjük a megbeszélés részleteit, de az azért sejthető, okos, megfontolt dolog volt a Nemzetbiztonság részéről, hogy nem a valódi tiltakozókkal eresztette össze Orbánt. Mert még a saját, lojális ifjúsági közönség is arra a drasztikus lépésre ösztönözte a kormányfőt, hogy ott helyben megszüntesse a keretszámos rendszert. Milyen lett volna a hangulat, ha az eddig azért nem túl ellenséges, de most igen határozottan fellépő HÖOK, vagy horrible dictu, a Hallgatói Hálózat ádáz emberei néznek vele farkasszemet?

Arra tehát sokféle magyarázat létezik, miért is fújt visszavonulót Orbán; miért szúrta hátba azt a sajátos színvonalú, de mégis hosszabb előkészítő munkát végző szakmai csapatot, akik az előre beharangozott keretszám-csökkentést megálmodták; miért csinált hülyét miniszteréből, államtitkárából és a kormányszóvivőből, illetve minden fontosabb jobboldali véleményformálóból, akik a nem-tandíj és a megnyirbált keretszámok mellett érveltek. Még olyat is olvastam, aki szerint a HÖOK valami titkos paktum értelmében ezzel a kis szítással megágyazott a jóságos Orbánnak. Így a Fidesz a Jobbik legnagyobb táborából, a fiatalokból csíphet ki egy jókora darabot ezzel a látványos manőverrel.

Bár az ilyen fontoskodó akarnokokról, akik majdnem mindig a jobboldali holdudvarba vágynak, mint az egyetemi diákvezetők simán kinézem akár ezt is, ebben az esetben nem ez történt szerintem. Túl hiteles volt az értetlen agresszió a kormány és barátai részéről még tegnap is. Elég csak arra a listázási ügyre gondolni, amikor is egyetemisták adatait tette közzé a Magyar Nemzet a címlapján, melynél kevés ízléstelenebb dolgot engedett meg magának a sajtó.

Azóta már nyugdíjba vonult kollégám mondogatta azokra a dolgokra, ami elsőre nagyon jó ötletnek tűntek, csak épp a járulékos költségekkel nem lettek figyelembe véve, hogy majd a Róbert bácsi megfizeti.
Orbán Viktor időnként 15 millió magyar Róbert bácsijának képzeli magát. Ilyenkor csak a szándék és a cél a lényeg, ezek bármit szentesítenek.

Bármennyire messzinek és ide nem illőnek is tűnik a párhuzam, de hasonló történhetett az utóbbi évek legnagyobb diplomáciai buktája körül is. Az azeri baltás kiadatásának kérdését is biztosan megvizsgálták szakemberek. A dolog mégis egy jó hangulatú kvaterkázás közben dőlt el. Orbán csak jófej akart lenni. A sok okoskodás helyett megoldja a nagylelkű karizma a kényes kérdéseket. És, ha még csurran-cseppen egy kis olaj is érte, akkor meg pláne senkit sem érdekel, hogy egy gyilkossal több vagy kevesebb pihen a börtönünkben...

Nagyon valószínűnek tartom, hogy most sem történt más, mint Orbán Viktor magánakciója. A hét elején még reménykedett benne a vezér úr, hogy kifagy a lelkesedés a diákokból, ellaposodik a tiltakozás. A Hír TV Célpontjának például kiadták, tegye nevetségessé a tüntetőket, ábrázolja balhékereső kis hülyéknek őket a szokásos manírban. Ma reggel már kicsit fonák volt a korábbi rendelésre készült riportot megnézni...
Aztán bekeményítettek, Giró-Szász meglengette,  tudják, kik lázítanak gusztustalan megfélemlítési kísérletében.

Ma pedig már egész másról van szó. Hogy ez így alakult a nagytiszteletű kormány nagytiszteletű feje spontán, rövidlátó, népszerűséghajhászó kapkodásának köszönhető. Orbán Viktor nem bírja elviselni, ha haragszanak rá, ha nem népszerű éppen abban a pillanatban, azon a helyen, ahol tartózkodik.
Ahogy nem bírt nemet mondani a gazember azeri elnök erkölcstelen, hazug kérésének, úgy képtelen most hagyni, hogy az általa pozícióba helyezett szakemberek megegyék, amit főztek.
Ami nem sikerült az IMF-nek egy év alatt, az sikerült párezer tüntető egyetemistának és főiskolásnak. Non sense.

Éppen ezért ez sajnos nem a demokrácia ünnepe, hanem a populizmusé. Lehet, hogy aki ma sikernek ítéli meg a kormány visszakozását keretszám-ügyben, az még visszasírja az eredeti elképzelést majd. Mert persze részleteket nem tudni még, mivel ezek a részletek nem léteznek még. Ez bizonytalanság pedig pedig minden érdekcsoportnak árt.

Ez viszont lényegtelen ahhoz képest, hogy tegnap Orbán Viktor azzal a nyugodt tudattal akaszthatta szögre a Róbert bácsi-jelmezt, mely szerint ismét kiválóan megoldott valamit.