Sólyom László kilépett köztársasági elnöki szerepköréből, amikor erkölcsi válságról beszélt 2006-ban. Végülis nem lett jelentősége e kijelentésének. Sem az akkoriban kormányzók nem szeppentek meg tőle, és sajnos Sólyomot sem újráztatta az államfői székben a Fidesz-KDNP, mert egy ilyen éleslátó, önálló gondolkodású ember akadályozta volna az elképzeléseik zökkenőmentes megvalósítását. Helyette megkaptuk Schmitt Pált, aki nem csak emlegette az erkölcsi válságot, de hatásosan demonstrálta is, milyen az.

Az viszont hibás feltételezés, hogy valamiféle körmönfont gonoszság húzódik meg e krízishelyzet hátterében. Az csak politikusi trükk, hogy a tudatos ördögöt festik a falra. Bár nyilvánvalóan van a közélet szereplői között is pár dörzsölt fehér galléros, és talán a rosszindulatú pszichopaták közül is náhányan élvezik a bársonyszékek vagy azok közelének melegét, többnyire nem a rombolás a szándék. A politikus nem kedvtelésből, rossz szándékból erkölcstelen, hanem, mert neki a fonákság a világa.

Ezt a gondolatmenetet Czeizel Endre legutóbbi szereplései ébresztették bennem. Félreértés ne essék, a genetikusprofesszort még véletlenül sem sorolom a politikusok közé. Hanem igen feltűnő volt a feszengése ennek a rendkívül intelligens, széleslátókörű humanistának azon apropó miatt, amiért a média kikérte a véleményét.

Az első a Jeszenszky Géza által jegyzett jegyzet cigányokra vonatkozó sommás megállapítása volt. Czeizel professzort a Hír TV Célpont című műsorának riporterei keresték meg. Azon túllépve, hogy a Célpont milyen vehemenciával próbálta védeni az örökciki diplomatát, kisebb öngólt rúgtak Czeizel megszólításával, aki orvos ugyan, de a látlelete inkább szociológiai volt. Tekintve, hogy a cigány gyerekek felülreprezentáltsága a kisegítőosztályokban többnyire szövevényes makro- és mikrotársadalmi okokra vezehető vissza, semmint genetikaiakra. Vagyis, ha nem is mondta bele olyan frappáns ellentmondást nem tűrően a kamerába az Igazságot, mint ahogy a Célpont nézői megszokhatták, gyakorlatilag szakmailag cáfolta szegény, ostoba Jeszenszky leegyszerűsített, tudományoskodó butaságait. Sajnos láthatóan csak neki volt kellemetlen.

Keleti nyitás á la Matolcsy György - így lehetne összefoglalni a minden ízében sajátos performansz egyik emlékezetes csúcspontját, amikor a nemzetgazdasági miniszter arról elmélkedett - japán tudósokra hivatkozva - hogy a távol-keleti csecsemőkhöz hasonlóan a magyar babák 30%-nál is megfigyelhető egy kis piros pont a fenekük fölött. Ami perdöntő bizonyíték a magyarok ázsiai származását illetően (nem mintha ezt bárki vitatta volna), és ebből a rokonságból egyenesen következik a prosperáló gazdasági együttműködés, you know.

Bár a jelenséget Matolcsy nem nevezte meg, a hozzáértők feltételezik, hogy a mongol foltról lehet szó, amely egy valójában kékes-szürkes elszíneződés egyes babák derekán. Czeizel annyit korrigált még, hogy a gyerekek egyharmada helyet, csak 3 ezreléküket érinti a dolog. De ez igaz például az olaszokra is, akik a spagetti ötletét Kínából átmentő Marco Polón kívül ritkán hivatkoznak távol-keleti kapcsolataikra. (Noha  a mai olaszok ősei is keletről érkezett a népvándorlás korában.)

Czeizel a Kálmán Olga-féle Egyenes beszédben el is mondta, ő  szeretne inkább komolyabb témákról beszélni. Aminek a lefordításához nem kell különösebb furfang, Czeizel, a tudós Matolcsy érdekes logikájú okfejtését nem tartja komolynak.
Nem baj persze, ha a nemzetgazdasági miniszter nem ért a csecsemőápoláshoz. De legalább hülyeségeket ne beszéljen az, aki befolyásolja az ország gazdaságának működését!

Az ugyanis, hogy a politikában inkább olyanok érvényesülnek, mint Matolcsy, távol tartja az olyan tényleg minőségi (szak)embereket, mint amilyen Czeizel Endre.
Vele szemben sosem merülne föl például a plágium gyanúja sem, míg a politikusokról - akár Schmittről, Gyurcsányról, vagy a legújabban Semjénről, illetve néhány külföldi kollégájukról - könnyedén el tudjuk képzelni. Ami súlyosabb tünete az erkölcsi válságnak, mint az, hogy egyik-másik közéleti személyiségről kiderül, tényleg csalt. Ezek közé igazán nagy formátumú emberek nem akarnak keveredni. Nemcsak erkölcsi megfontolásból, hanem mert nem is éri meg.

Nekünk meg maradnak a mostaniak. Ez a válság, mindenféle jelző nélkül.