Az, hogy az idei X Faktor sokkal lejjebb tette a lécet a korábbi évadokhoz képest, legkésőbb a sokat vitatott mentorházi döntések után világossá vált.

Azt is lehetett sejteni, hogy a Voice-ban legalábbis névleg tényleg a hangot emelik piedesztálra, és az egyéb körülmények háttérbe szorulnak.

De az mindezek ellenére teljes meglepetésként hatott rám, hogy gyakorlatilag helyet cserél a két csatorna szokásos színvonala.

A TV2 majd' egy évtizede felfuttatta a Megasztárt, aztán a címen kívül mindent megváltoztatott (beleértve a stábot is), és agyonverte azt a presztizst, amit felépített.
A vereségét az pecsételte meg, hogy az akkor friss széllel érkező X-gyorsnaszád elől ki is tért, és egy nevetségesen előadott manőverrel a szezon közepén péntek estére mentette át a műsort a totális bukás elől.

Az első X Faktorban pont azt szerettük, hogy profi. És nem a lehúzásban meg a szenzációhajhászásban, hanem mint televíziós produkció. Mostanra úgy döntöttek, kutyába is lemennek pár plusz sms-ért, és egyértelművé tették, az x faktorosok magánéletéből akarják az összes bulvárműsorukat fenntartani.

A Voice jó műsor. Lesz. Most még nem elég feszesen van megszerkesztve. De a licenszet nem rontották el, néha kicsit botladozva, de megy. Biztosan követni fogom.

Ezt az X Faktorról nem mondhatom el. Annyi változott csak, hogy az indulók sokkal gyengébbek, mint az eddigi évadokban. A repper-duó jelenléte például érthetetlen. A Csillag születikben sem lenne keresnivalójuk, pedig az ottani szavazók bizarr mértékben vonzódnak a lehetetlen produkciókhoz.

Voice-nak a zsűri okoz majd gondokat. Nem jók.

Mező Misi egy pojáca. Nem véletlen, hogy alig választja valaki mesternek. Zenei produktumai alapján sem gondolom a legmegfelelőbbnek arra, hogy ő készítse föl a jövő énekes-élvonalát a nagy áttörésre. A Magna Cum Laude bizonyos körökben nagyon népszerű, de nem azért, mert olyan borzasztóan jó. Sokkal inkább jobb híján hallgatja a fesztiválozásra hajlamos generáció. A Voice mesterei között is efféle a pozíciója: nem agyonhasznált arc, nyilván a szerepeltetésével a TV2 "bejelentkezik" az igényesebb közönségért. Viszont pálinkán innen azért nem túl meggyőző. Hiperaktív ugrálása, eltúlzott zeneélvezete nemcsak nem szimpatikus, de nem is tesz rám mesteri benyomást.

A másik véglet sem jó. A Liszt Ferencre hajazó Somló Tamás túlságosan passzív. De ez nem lazaság, hanem lassúság. Benne bíztam a legjobban, de kevés kommentárjából nem a bölcsesség világlik ki, hanem egyfajta nemtörödömség. Ha egy mesterre bíznám a boldogulásomat, nem sokat segítene pár unott vállvonogatás.

Malek Andrea erőltetettsége, mesterkéltsége mindig is idegsített, és úgy tűnik, érettebb korára sem tudott megszabadulni az izgágaságtól. Eltúlzott gesztusaiból azt a következtetést vontam le, hogy Bécsnek bár számos vonzereje van, a zenés színház nem tartozik közéjük, ha egy ilyen ripacs ott ünnepelt sztár lehetett.
Különösen zavaró, hogy Malek döntésképtelen. Folyton a többieket figyeli, és csak akkor pördül szembe a versenyzővel, ha már valaki más is megtette.

Caramel kellemes meglepetés a maga szolid, de határozott viselkedésével. Tőle vártam a legkevesebbet, úgy gondoltam, súlytalan ehhez a műfajhoz. De erre rácáfolt. Értelmes és nyugodt. Ha nem lenne eleve valamilyen preferenciám, én is vele szeretnék a későbbiekben dolgozni.
És tényleg neki van a legtöbb köze a mainstreamhez, amelynek ez a műsor készül. Maga is végigcsinált egy tv2-s tehetségkutatót. Bár pont azért húzzuk picit az orrunkat Caramel miatt, mert folyton hajlítgat, el kell ismerni, hogy nyolc éve kitart amellett a műfaj mellett, melynek tényleg ismeri csínját-bínját. Márpedig - mint ezt Caramel sikerei is példázzák - a saját stílus megtalálása jó recept a hosszú távú fennmaradáshoz. (Nyilván ehhez a témához Somló tanár úr is hozzá tudna szólni.)

Az eddig felvonultatott sztárjelöltek ígéretesek, a döntésekkel is egyet lehet érteni a legtöbb esetben. Az pedig külön dicséretes, hogy a híresember-rokon nem jutott tovább, mert valóban nem ütötte meg azt a mércét, amit a továbbjutók igen. Hiába sírt érte a magyarországi tehetségkutatók talán legtehetségesebb felfedezettje, Rúzsa Magdi, hiába próbálták nővérét valami érdekes privát sztorival érdekessé tenni, egyébként korrekt éneklésének színtelensége nem volt elegendő egyik zsűritag megfordulásához sem. Ilyen bátor lépésekkel faragható le a TV2 hátránya. Ráadásul pont a közönség azon részénél, akiket Mező Misivel akartak a tv elé csábítani. Akiket a Zámbó név még akkor is távol tartana egy műsortól, ha a királyfi történetesen tehetséges volna.

Ha a Voice levetkőzi a kezdeti izgulását, és a TV2 pedig végre megszokja a gondolatot, hogy akár jó műsort is képes produkálni, továbbá szigorúbb kézzel ritkítja meg az énekesek magánjellegű közléseit, akkor a 2012-es őszi szezon tehetségkutatóinak versenyéből akár győztesként is kijöhet.
Lehet, hogy nézettségben nem veri meg az X Faktort, de az már jó alap a jövőre nézvést, ha a szakmai vállalhatóság a Voice jellemzője lesz. Ahogy az X annak idején elszívta az elbikicsunájosodó Megasztár elől a komolyabb tehetségeket, úgy a kölcsönkenyér most visszajárhat. Mert ígéretes jelöltek hiányában kénytelen a tv a bulvárfaktorra hagyatkozni, az eredmény(telenség) jól nyomonkövethető hétről-hétre, szombatonként az RTL Klubon.